Magyarság, 1933. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1933-09-01 / 198. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP BUDAPEST, 1933 SZEPTEMBER 1, PÉNTEKI FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZ. TELEFONSZÁMOK: 29-4-31, 29-4-32, 29-4 33 SZ. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129 FIÓKKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV. KERÜLET ESKÜ-UT 6. SZ. FÉLEMELET. TELEFON *88-866 XIV. ÉVFOLYAM, 198. (3745.) SZÁMOK A búzaértékesítés gondjai A londoni búzaértekezlet annyiban sikerrel járt, hogy fomailag létrejött a megegyezés a tengerentúli államok búzatermelésének csökkentésére, továbbá arra nézve, hogy az európai ipari államok abbahagyják gabonatermelésüknek mesterséges továbbfejlesztését és a gabonabevitellel szemben eddig tanúsított elzárkózó politikájukat. Másrészt megállapította a londoni értekezlet, hogy a gabonát exportáló államok mennyi búzát vihetnek ki az idei kampányban. A termelés szabályozására vonatkozó megegyezés kedvezőnek mondható a dunai agrárállamokra nézve, mert ezeknek termelését nem vonta csökkentés alá. Viszont azonban kevésbé előnyös ez a megállapodás az értékesítés szempontjából, mert a kétszáztízmillió métermázsában számításba vett összkivitelben a dunai agrárállamok nem egészen tizenötmillió méter mázsával részesülnek, holott ez idén ennél a mennyiségnél jelentékenyen nagyobb a dunai államok kivitelre szoruló fölöslege, amelynek csupán egy része raktározható el a következő esztendőre. Minden nemzetközi megállapodás való értéke nyilvánvalóan a végrehajtás során tűnik ki. Ennélfogva súlyos hiba volna a magyar búza sorsát kizárólag a londoni egyezmény megállapodásainak várható kedvező hatásaira bízni, amelyek különben is a legjobb esetben jórészt csak a jövőben érvényesülhetnek. A magyar kormány nagy erőfeszítéseket tesz hónapok óta, hogy a jó búzatermés fölöslegének külföldi piacokon való elhelyezését legalább túlnyomórészben biztosítsa és így elejét vegye az amúgy is alacsony búzaár további hanyatlásának. A magyar kormány ezirányú törekvését elősegítette a nemzetközi politikai légkör lényeges enyhülése is és a már létező barátságos külpolitikai kapcsolataink fokozottabb felhasználása. Az osztrák piac kétmilliót meghaladó mennyiséget venne át, ami ha kisebb is, mint a múlt évtized utolsó szakában, amikor a magyar búza és liszt uralkodott az osztrák piacon, de mégis a legnagyobb tétel és emellett itt leginkább számíthatunk a tényleges és maradéktalan átvételre. Az olasz és német piac több mint egy-egy millióval jön számításba, a svájci egy félmillióval és a többi országok együttvéve előreláthatólag vesznek majd át olyan nagy mennyiséget, hogy összesen mintegy hatmillió méter mázsa magyar búza elhelyezése formailag biztosítottnak látszik. Ez bizonyára nagyfokú tehermentesítését jelentené a belföldi búzapiacnak, ha céltudatos és tervszerű végrehajtással az említett búzamennyiségnek külföldön való elhelyezése tényleg bekövetkezik. Emellett jelentős bevételhez juttatná az országot, illetve a gazdatársadalmat, ha a szerződésszerűleg megállapított és a világpiaci árnál kedvezőbb ellenértéket valóban meg is kapjuk. E nagy cél elérésére minden tényezőnek: a kormánynak, a Nemzeti Banknak, mezőgazdasági érdekképviseleteinknek és szerveinknek, valamint a gabonakereskedelemnek szorosan össze kell fogni és egybevágó közreműködéssel le kell győzni a jelentkező akadályokat és a lebonyolításnál mutatkozó várható nehézségeket. A búzaértékesítésre vonatkozó és immár hónapok óta folytatott tárgyalások, értesülés szerint, befejezést nyertek és a londoni megállapodások kellő értékelése is a magyar kiküldöttek visszatértével lehetővé válik. A gazdaközönség feszült érdeklődéssel és nagy várakozással tekint a konkrét eredmények pontos ismertetése és a gyakorlati végrehajtás programjának közlése elé, de leginkább várja a lebonyolítás mielőbbi erőteljes megkezdését és zavartalan továbbfolytatásának biztosítását. A tényleges kereslet megindulása mindennél erősebben hatna a belföldi gabonaárak színvonalának tartására, sőt bizonyára előidézné az annyira kívánatos és jogosult áremelkedést is. A túlkínálat megakadályozására szükségesnek mutatkozik azonban, hogy a gazda, amennyiben búzáját közraktárakban helyezi el és kézizálog gyanánt fölajánlja, erre a lekötött mennyiségre megfelelő összegű és méltányos kamatú kölcsönhöz tudjon hozzájutni. E tekintetben a jegybank a pénzintézeteken keresztül valutáris aggályok nélkül siethetne a gazdatársadalom segítségére, mert az így zálogul lekötött búzamenynyiségek — ha másképpen és előbb nem — hát akkor a jegybanknál elhelyezett transzferpénzek ellenében tavaszra minden esetben könnyen értékesíthetők lesznek. A gazdákra nehezedő értékesítési válság enyhítése kétségtelenül nagymértékben megélénkítené az egész gazdasági életet, a befagyott hitelek feloldására közrehatna és így végeredményben a jegybank hitelpolitikai helyzetén lényegesen javítana. A közeljövőt illetőleg pedig komolyan kell arra gondolnunk, hogy búzatermelésünket a megfelelő értékesítést biztosító korlátok között tartsuk és elsősorban a versenyképességet növelő jó minőség előállítására fektessük a fősúlyt. Ebben a tekintetben a múltban követett elhibázott politika tanulságait könyörtelenül le kell vonni. A mostani, minőségileg elsőrendű búzatermés megkönnyíti egy helyesebb búzatermelési politika folytatását, mert az ország minden részében jó vetőmaghoz tudnak most jutni a gazdák. A magyar agrártársadalomnak éppúgy, mint gazdasági életünk vezetőinek tudomást kell venni arról a tényről, hogy a búzatermelés válságának nagyobb fokú és rögtönös enyhülése még akkor is néhány évig eltarthat, ha a londoni megállapodásokat a túlfejlesztett búzatermelés korlátozása tekintetében a tengerentúli agrárállamok, valamint az európai ipari országok szigorúan be fogják tartani és így a felhalmozott tengerentúli készletek elapadása előbb-utóbb bekövetkezhetik. A jelenlegi helyzet súlyosságára nézve elég, ha rámutatunk arra, hogy a háború előtt átlagosan a világ évi búzatermelése alig haladta meg az egymilliárd métermázsát és ebből Európára közel hatvan százalék esett, míg Amerikára és Ausztráliára együttesen mintegy harminc százalék (háromszázmillió métermázsa). Körülbelül ez volt a helyzet a háborút követő első években is. Utóbb azonban óriási arányokban megindult a tengerentúli országok búzatermelésének területi és mennyiségi fejlesztése és ugyanakkor a bevitelre szoruló európai államok is rendkívüli erőfeszítéssel és nagy befektetésekkel mesterségesen igen jelentékeny mértékben fejlesztették búzatermelésüket. Ennek következménye volt, hogy 1931-ben a világon termelt búzamennyiség felugrott összesen 1,3 milliárdra, amelyből azonban már alig fele esik Európára és közel félmilliárd, azaz közel negyven százalék Amerikára és Ausztráliára. Pedig ugyanez alatt az idő alatt a búzafogyasztás világszerte egyenesen visszaesett. Nem nehéz belátni, hogy ez az észszerűtlen és gazdaságellenes termelés-túlfejlesztés minő nagy készletek felhalmozására vezetett és hogy ennélfogva szinte természetszerűen kellett bekövetkeznie a búzaár rendkívüli hanyatlásának a világpiacon. Jövő búzatermelési politikánkat tehát a tényleges helyzetnek szigorú figyelembevételével kell megszabni. Egyrészt mindent el kell követnünk, hogy hoszszabb időre szóló mgállapodásokkal föltétlenül biztos elhelyezést nyújtsunk legfontosabb agrártermékünknek. E tekintetben elsősorban az osztrák piac legalább is oly mértékű visszaszerzésére kell gondolnunk, mint amily mértékben még a közelmúltban rendelkezésünkre állott. Másrészt pedig óvakodnunk kell — még a pillanatnyilag kedvezőbbé váló helyzet esetén is — búzatermelésünk mennyiségi fejlesztésétől mindaddig, míg a búzatermelés és fogyasztás felborult egyensúlyának helyreállítása tényleg be nem következik. Az olasz kormány középeurópai terveiről Párában folytatják a tárgyalásokat Páris, augusztus 31 A középeurópai helyzettel kapcsolatban szünet nélkül folynak a tárgyalások nemcsak Rómában, hanem Párisban is. Mussolini bizalmas tanácskozásai után, amelyekről Dollfuss osztrák kancellár riccionei látogatása óta is csak feltevések és valószínűségek formájában tudott írni a világsajtó, csütörtökön újabb diplomáciai lépés történt az osztrák kérdésben. Pignatti di Costozzo gróf párisi olasz nagykövet felkereste Paul Boncour francia külügyminisztert a Quai d'Orsayn és bár a megbeszélésről hivatalos jelentést nem adtak ki, beavatott körökben kétségtelennek tartják, hogy a tanácskozás Ausztria körül forgott és az olasz nagykövet azokról a tervekről és javaslatokról tájékoztatta a francia külügyminisztert, amelyek Mussolini legutóbbi tárgyalásai folyamán érlelődtek meg. A Dollfuss-kormánynak a nemzeti szocialistákkal vívott elkeseredett harca óta egyre inkább látszik az olasz—francia együttműködés Középeurópára vonatkozóan és ez teljesen érthetővé teszi, hogy a Rómában Ausztria függetlenségének megóvására kialakult felfogást kellő időben tudomására hozzák a párisi kormánynak. Gazdasági javaslatok az előtérben Hogy milyen alkotórészei vannak a római tervnek, amelyhez a francia kormány hozzájárulását biztosítani kívánja Mussolini, az még mindig nem áll világosan a nyilvánosság előtt. Az elmúlt napokban különböző angol lapok, így a Daily Mail, valamint a francia Havas-iroda tudni vélték, hogy az olasz—osztrák tárgyalások Ausztria érdekében elsősorban gazdasági megoldásokra helyezték a súlyt és mindenekelőtt az osztrák külkereskedelem biztosítása körül forogtak. A javaslatok középpontjában e hírek szerint az áll, hogy Olaszország Triesztet Ausztria kizárólagos és főkikötőjévé akarja tenni, szabad zónát biztosít Ausztriának és Trieszt volna a jövendőbeli osztrák kereskedelmi tengerészet anyakikötője is. Ugyanekkor természetesen a legkülönbözőbb tarifális kedvezményekkel is előmozdítanák ennek a külkereskedelmi útiránynak a forgalmát és kilátásba helyezték azt is, hogy Olaszország nagy mennyiségben átveszi majd elsősorban az osztrák fát, amelynek amúgy is régi nagyvásárlója, továbbá különböző más termékeket, amelyeket eddig Amerikából vásárolt. Az angol lapok e jelentéshez hozzáfűzték azt is, hogy Mussolini középeurópai elgondolásának megfelelően ehhez hasonló szerepet szánt Fiuménak Magyarország külkereskedelmi forgalmában és éppúgy mint Ausztriától a fát, Magyarországtól különböző mezőgazdasági terményeket hajlandó átvenni a külkereskedelmi kapcsolatok élénkítésére. Ezek az újsághírek, amelyek az utóbbi időben napvilágot láttak, minden valószínűség szerint nem foglalják magukban az Ausztriára vonatkozó francia—olasz tárgyalások teljességét, amire abból is következtetni lehet, hogy éppen a német kérdéssel kapcsolatban a Dollfuss-kormány máris katonai engedményeket kapott a legutóbbi hetekben. Bizonyos izgalommal fogadták Párisban azt a német közvetítéssel nyilvánosságra került hírt, hogy az olasz kormány maga is tett katonai intézkedéseket az Ausztria és Németország felé eső északi határon, amenynyiben a veronai 4. hadtest székhelyét a déltiroli Bozenbe helyezték át. Ez a jelentés annál nagyobb feltűnést keltett, mert az osztrák hadsereg megerősítésére szánt tízezerfőnyi új katonaság is, a hírek szerint, főként a tiroli német határ biztosítására fog szolgálni. Párisi politikai körökben rendkívül nagy érdeklődéssel kísérik az Ausztriára vonatkozó tárgyalásokat. A kisántanihoz közelálló francia tényezőkben még mindig teljes a bizonytalanság abban a tekintetben, hogy a lefegyverzett és meggyöngített középeurópai államoknak Mussolini elgondolása szerint való megerősítését pártolják-e abból a célból, hogy a német veszélyt csökkentsék, vagy pedig éppen az ellenkező eljárást kell-e követniük, hogy a német hatalom megnövekedésével mint elkerülhetetlenül bekövetkező valamivel számoljanak és az ezenkívül megmaradó hatalmi pozíciók megerősítésére összpontosítsák erejüket. A dunai probléma azonban, amely e percben Ausztria sorsának kérdésében jelentkezik, a kisántant gondjaitól eltekintve is, egyre nagyobbra növekszik fontosságban a nagyhatalmak szeme előtt is és a megnyugtató rendezés sikere éppen attól függ, hogy a mind rohamosabban válságossá fejlődő probléma arányainak megfelelő méretű megoldási tervek kellő időben tudnak-e megszületni. Az osztrák kormány az innsbrucki fogolyszöktetés miatt egész Tirolban szigorú intézkedéseket tett Innsbruckból jelentik. Az innsbrucki fog- s filmregénybe illő kalandok után átjutott az házból megszöktetett Hofer Ferenc nemzeti olasz határon. A négy szökevény, mikor szocialista vezér és három megszöktetéses autójával elérkezett a Brenner hegyláncán Ara a rádiómelléklettel együtt 16 fillér