Magyarság, 1934. február (15. évfolyam, 25-47. szám)
1934-02-01 / 25. szám
felfogás szerint a jövőben csakis a felfegyverzett hatalmak feladata. Az olasz kormány mindig leszerelési politikát folytatott és ezért csatlakozott feltétel nélkül a múlt év március 16-án közölt angol tervhez. Ma is azt a megoldást tartja kívánatosnak s a folyamatban levő tárgyalások alapos reményt nyújtanak arra, hogy a hatalmak egyhangúlag elhatározzanak számbavehető leszerelésirendelkezéseket. Olaszország arra törekszik, hogy elérje Németország újrafegyverkezésének nagyobb mértékű korlátozását, mint amilyet ellenkező esetben el lehetne érni. A siker reményével azonban csak olyan megállapodás kecsegtet, amelyet nem kötnek más hatalmak számára eleve elfogadhatatlan záradékokhoz. ki újrafegyverkezést nem megakadályozni, hanem szabályozni kell A rendkívüli sürgősségre való tekintettel az olasz kormány utal három alapvető elgondolásra, amelyek meghatározzák a lehetséges megoldások módozatait, a tényleges viszonyokat, a jogi helyzetet és a valószínűségeket. A tényleges viszonyok körében az a körülmény, hogy ,ás egyezmény és így a paritás nincs szabályozva, magában foglalja a szankciók elvét, ami magában véve jellemzi a helyzet komolyságát. A jogi viszonyok körébe tartozik az, hogy a békeszerződések ünnepélyesen elismerték Németország és a többi lefegyverzett állam jogegyenlőségét. A valószínűségeket tekintve, az olasz kormány a legnagyobb mértékben számításba veszi Hindenburg és Hitler békenyilatkozatait s meggyőződése, hogy Németország tiszteletben tartaná az esetleg létrejövő helyesen meghatározott egyezményt. A nagy belső átalakító munka bajosan volna összeegyeztethető háborús kezdeményezésekkel. Mindezeket figyelembevéve az olasz kormány még mindig lehetségesnek tartja a leszerelési egyezményt s e tekintetben a legfontosabb gyakorlati kérdésnek nem a német újrafegyverkezés megakadályozását tartja, hanem azt, hogy az újrafegyverkezés ne történjék szabályozatlanul és ellenőrizetlenül A vegyiháborút is a légibombázást el kell tiltani Az olasz emlékirat ezután részletezi, hogy mit kellene magában foglalnia az egyezménynek, amely elgondolása szerint 1910 január 31-ig lehetne érvényben. A leszerelési egyezménynek el kell törölnie a vegyi háborút és az arra való előkészületeket. El kell tiltania a polgári lakosság bombázását. A mostani színvonalra kell korlátozni a katonai kiadásokat és magát a szárazföldi hadianyagot. Ami a német kívánságokat illeti, a 300.000 főnyi katonaság kérdésének eldöntése attól függ, hogy a többi nagyhatalom csökkenti-e létszámát a Macdonald-tervben javasolt mértékre. Olasz vélemény szerint a Macdonaldtervben szereplő arányokat Németország javára már alig lehet javítani, ha a mai francia, lengyel és cseh tényleges haderőt figyelembe vesszük. Az egyezmény megkötésének gyorsítására az olasz kormány hajlandó a státus quó és a német ajánlat alapján tárgyalni úgy, hogy a Németország részéről felajánlott korlátozások fokozatonként egymást felváltó kötelezettségek értelmében valósulnának meg. A védőfegyverek tekintetében nehéz megtagadni a német követeléseket s Németország tengerészeti állományának revízióját a legközelebbi tengerészeti értekezlet elé lehetne utalni. Franciaország megtarthatja fegyverkezését, Németország térjen vissza Genfbe Az Oyen egyezményben foglalt engedmények ellenértéke abban van, hogy Franciaország megtarthatja egész fegyverkezését, ami a határokon levő védelmi rendszerekkel és az érvényben levő szerződésekkel együtt -f elvitathatatlanul garantálja biztonságát. ,* Olaszország úgy érzi, hogy kötelezi a locarnói egyezmény s a támadások elleni legutóbbi diplomáciai kötések csak csökkentik a garanciák értékét A német kívánságok teljesítésének végső és alapvető fontosságú ellenérték é s a biztonság újabb alátámasztása lehetne, ha Németország kötelezettséget vállalna arra, hogy visszatér Genfbe, nemcsak az általános leszerelési egyezmény aláírására, hanem azért is, hogy újra elfoglalja helyét a népszövetségben. Ehhez elsőrendű érdek fűződik. Jane nászaira megy Írta: Oláh Lilian Szomorú, hűvös, tavaszi vasárnap délután volt. Az eső még délelőtt eleredt. Úgy látszott, hogy nem is fog egyhamar elállni. A csupaszágú magnoliafák hatalmas tányéra, fehér virágai csüggedten horgasztották le vízcseppektől ragyogó fejüket. Ámbár Harryt ritkán szokta elhagyni a jókedve, most mogorván gubbasztott a volán mellett. Minden figyelmét az útnak kellett szentelnie. Új volt az autó Keveset gurult még és nem volt gyerekjáték most az esőáztatta, sikos után vezetni. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor átvágva a nagy téren, végre befordult a Garden Streetre. Néhány méter még és ott lesz. Nagyot tülkölt, amikor megérkezett.Azt remélte, hogy June meghallja a tülkölést és a fogadására siet. Ámbár önmaga előtt is szégyelte szentimentalizmusát, Harry nagyon vágyódott valami kis szívből jövő melegségre. Tudja az ég, talán az idő volt az oka. June nem állt az ajtóban. Harry lassan, csalódottan ment fel a verandára. Csengetett. Winnie, a szobalány jött elő a csengetésre. Harrynak fájt, hogy June nem jött elébe. Belépett a szalonba. Menyasszonya a kandalló előtt hevert a szőnyegen és a pattogó rőzse lángjába bámult. — Halló, June — mondta Harry. — Halló, Harry — felelt a leány és nyugodtan meredt maga elé továbbra is. A fiatalember leheveredett melléje a szőnyegre. Egy doboz Melachrino, cigarettát vett elő. June csak ezeket szívta, mert harmincöt centbe kerültek A Lucky Strike és a többi standardcigaretta pedig tizenhétbe. June ezeket megvetette, mert olcsók voltak és a nagy tömegek számába készültek. June még a cigarettája kiválasztásával is mutatni akarta, hogy egyéniség. Nem tűrte, hogy Harry hű maradjon a Lucky Strikehez, amelyet azelőtt szívott, így hát a fiatalember igyekezett hozzászokni az előkelő, drága, egyéni Melachrino-cigarettához. Egy öröme mindenesetre volt hála a Melachrinoknak. June úgy szokta felbontani a dobozt, mint valami kiváncsi gyermek és sikongott örömében, amikor a skatulyában rejtőzködő, apró, tarka zászlócskát megtalálta. Ma csendes közönnyel vette szemügyre a kék-fehér sávos nicaraguai zászlócskát, azután bedobta a tűzbe. A kis szalagdarab pillanat alatt elhamvadt. Harry megütközve nézett Junera. Nem értette. Hiszen gyűjtötték a tarka zászlócskákat. De a leány feleslegesnek tartott minden magyarázatot. Hallgatagon, duzzogva bámulta táncoló lángokat — Mi újság, June? — kérdezte a fiatalember. . A leány pillanatokig nem felelt. Végre nagy húzódozva megszólalt: — Dorothy Wakefieldnél voltam ma délelőtt. — Igen — jegyezte meg a fiatalember és azon tűnődött, hogy mi köze van Dorothynak June rosszkedvéhez. — Igen. Menyasszony. Csodaszép gyűrűt kapott Charlestól, nagy brilliáns szoliterrel. Legalább ötszáz dollárba került. Hát innen fúj a szél. Harrynak a szívébe markolt az „ötszáz dollár.“ Észrevette, hogy June milyen lenéző ajkbiggyesztéssel vetett egy pillantást a saját eljegyzési gyűrűjére. Dorothy gyűrűjének a tizedrészébe került éppen. De nem vehetett drágábbat, mert June követelte, hogy új autót vegyen. Kijelentette, hogy többé nem ül fel az ócska Fordjára. Kétségtelen, hogy Junenak igaza volt. Egyetlen barátnője sem jár Fordon. Miért éppen ő járjon azon? Így hát Harry megvette azt a legújabb típusú, sötétkék, négyüléses Chryslerkocsit, ami megnyerte June tetszését. Szerencse, hogy megelégedett egy Chryslerrel. Így is nyöghet majd eleget a részletek miatt. De mit meg nem tesz az ember a menyasszonya kedvéért? — Gyönyörű virágai vannak Dorothynak, Charles naponta küld neki virágot, cukrot és még más mindenfélét. Dorothy már azt sem tudja, hogy hova rakja a sok ajándékot. Harry megértette a szavak között bujkáló szemrehányást. Juna igazán nem várhatja, hogy a dúsgazdag Charles Hamiltonhoz hasonlóan viselkedjék Nem panaszkodhatik, szépen keres, de luxusra azért nem telik. June jól tudja ezt Mire jó hát az összehasonlítás? June folytatta: — Persze, már májusban megtartják az esküvőt. Dorothy kijelentette, hogy egy világért sem lenne „júniusi menyasszony“, mint annyi rengeteg leány. Kinevetett, amikor megmondtam neki hogy maga ragaszkodik ahhoz, hogy júniusban legyen az esküvőnk. Igazán, Harry, annyiszor kértem már magát, hogy ne esküdjünk júniusban. Az újságok alig fognak foglalkozni az esküvőnkkel a rengeteg más júniusi házasság miatt. Miért ne tarthatnánk meg máskor az esküvőnket? Miért olyan makacs? — De, June, kedves, már annyiszor magyaráztam meg magának, hogy csak júniusban tudok elutazni. Nekem igazán mindegy volna különben, de maga akar mindenáron nászútra menni. Az irodát nem hagyhatom szabadjára most, amikor kezd fellendülni. És június hatodikán van egy fontos tárgyalásom, amelyen személyesen kell megjelennem. Nem bízhatom helyettesre a dolgot. A leány bosszúsan rántotta fel a vállát. — Eh, üres kifogás az egész. Maga éppen olyan sablon ember mint a többi amerikai. Vallja be, hogy nem mer a szokásos júniusi esküvőtől eltérni. Fél, hogy kibeszélik Harrynak reszkettek az orreimpái az elfojtott haragtól. — Hogy mondhatja ezt? Tudja jól, hogy ez nem igaz. Ha maga lemond a nászútról, akár holnap is megesküdhetünk. A leány élesen felnevetett — Azt már nem. Azt akarom, hogy nagy esküvőnk legyen, amiről az ujságok írnak és amiről mindenki beszél. A maga irodájának ez csak reklám lesz. Elvégre nem mindenkinek jut olyan szerencse osztályrészéül, hogy Boston egyik legrégibb patrícius-családjának a leányát veheti el feleségül. — De, June, ez igazán nem lényeges. Én magát akkor is boldogan venném el, ha nem az Adams-familiából származna. — Óh, tudom, Harry — mondta a leány és aznap először nézett mosolyogva a vőlegényére. — Tudom. De azért mégis bosszant, hogy júniusban akar megesküdni és nem akar Európába vagy a Bermudákra menni nászútra. Mit is mondott, mennyi szabadságot kaphat? Két hetet? A fiatalember zavarba jött. Pillanatig habozott, azután mégis úgy határozott, hogy jobb mielőbb átesni a kínos vallomáson. — Sajnos, June, csak egy hétre mehetek el. A leány tágra nyílt szemmel meredt rá. — Mit mond? Egy hétre? Hiszen akkor még öt napot sem tölthetünk Floridában. Szép kis nászút, mondhatom. Igazán szeretném tudni, hogy miért ne mehetne el legalább két hétre. — Azért, mert Chicagóba kell mennem. Fontos megbízatásban kell eljárnom. Milliós üzletfélről van szó. — Pillanatig habozott, azután hozzátette: — Ezért is legjobb szeretném, ha a Niagarárára mennénk nászútra, miután ez a chicagói útvonalon fekszik. Onnan azután tovább mennénk Chicagóba. De, Harry, csak nem gondolja komolyan, hogy a Niagarára megyek nászútra? Remélem, hogy nem képzeli, hogy iűen nevetségessé teszem magamat? Mindenki rajtam nevetne, ha oda mennék nászútra, ahová száz jászutas pár közül kilencvenkilenc. Nem, erről szó sem lehet. De lássa be, hogy komoly üzleti érdekek forognak kockán. Ha nem megyek Chicagóba, elveszthetek egy fontos ügyfelet. 1934 február 1. csütörtök" Az olasz kormány végül nyomatékosan a hatalom külügyminisztereinek, vagy körhangsúlyozza, hogy a kérdést el kell mozdítmányfőinek összejövetelre hívását, amelyre tűnt a holtpontról. A most folyamatban levő meg lehetne hívni a többi nagyobb érdekelt eszmecserék igazolják a négy nyugati nagy-hatalom képviselőit is. Az angol emlékirat közvetítő megoldásokat kíván a jogegyenlőség alapján Londonból jelentik. Az angol kormány leszerelési emlékirata, amelyet a legutóbbi napokban adtak át a nagyhatalmaknak, abból indul ki, hogy ez időszerint elérhetetlen, hogy a lefegyverzett hatalmaknak megtiltott fegyvereket a többi hatalom is megsemmisítse, de másrészt a megtagadott fegyverektől nem lehet a végtelenségig eltiltani a lefegyverzetteket. Minthogy az újabb fegyverkezési versenyt mindenáron el kell kerülni, csak két megoldásról lehet szó: vagy lemondanak bizonyos fegyverekről a legerősebben felfegyverzett államok, vagy legalább kötelezzék magukat, hogy nem növelik jelenlegi fegyverkezésüket. Az angol kormány a legkomolyabban ajánlja az első megoldási módot, amelynél gondoskodni kell a biztonságról, a jogegyenlőségről és a tényleges leszerelésről. A biztonságot az angol emlékirat a legutóbbi angol tervezethez csatolt újabb rendelkezésekkel kívánja szolgálni, amelyeknek lényege az, hogy ha az állandó leszerelési bizottság azt jelenti, hogy az egyezmény valamelyi aláírója nem tartotta be az egyezményt, az aláírók szigorúan kötelesek megakadályozni, vagy jóvátenni az egyezmény megsértését. Ezek a rendelkezések a megnemtámadási egyezményre vonatkozó német javaslattal együtt elfogadható biztonságot nyújtanának. A jogegyenlőséget illetően az angol kormány kijelenti, hogy a jogegyenlőség elvének gyakorlati alkalmazása az egyezményben nem kevésbé fontos, mint a biztonsági elv. A leszerelés tényleges végrehajtása kérdésének egyik része az, hogy a német kancellár önként lemondott a támadó fegyverekről, másik része pedig az, hogy az erősen felfegyverzett államok tényleges leszerelése nagyban mérsékelhetné a Németország részéről várható követeléseket. A légiflotta és a tüzérség terén egyenjogúság Magyarország számára is Az angol kormány tízéves egyezményt javasol a következő megállapodásokkal: A létszám ügyében fontosabb az egyenlőség elve, mint maguk a számok, tehát a 300.000 főre vonatkozó német kívánság és az angol terv szerinti 200—200.000 főnyi frania, olasz, lengyel és német hadsereg között az angol kormány kiegyezésre is hajlandó, s a tizenkét hónapi szolgálat helyett hajlandó hosszabb szolgálati időt is elfogadni. A megállapított létszámot négy év alatt kell elérni. Az angol tervezet megszüntetné a légi elhárító ágyukra nézve Németországra nehezedő korlátozásokat és öt év alatt fokozatosan megszüntetné a 10 tonnásnál nagyobb tankokat Hozzájárul ahhoz is, hogy a rövid szolgálati idejű német hadsereget legföljebb 0 tonnás tankokkal lássák el. A szárazföldi ágyuk ügyében Anglia továbbra is a 115 mm-es maximumot ajánlja, de hajlandó a 155 mm-es határt is elfogadni. Ugyanilyen rendezéshez járulna hozzá az osztrák, magyar és bolgár tüzérség és tankok tekintetében. Ha az állandó leszerelési bizottság nem határozta el két éven belül a légi haderők megszüntetését, akkor minden hatalomnak lehessenek katonai repülőgépei. Nyolc év alatt fokozatos leszállítás és felemelés útján érjék el e tekintetben az egyenlőséget Az angol kormány az egyezmény létrejötte esetén hajlandó állandó és automatikus leszerelési ellenőrzést elfogadni. Az angol emlékirat végül kiemeli annak szükségét, hogy Németország visszatérése Genfbe és a népszövetség keretébe a megegyezés egyik lényeges előfeltétele kell, hogy legyen. Amatőr fényképezőknek nélkülözhetetlen kézikönyv Vydareny István: A felvétel és negatív eljárás c. munkája. Ára 2,50 pengő. Kapható a „Magyarság“ könyvosztályában, budapest, IV Eskü ut 6, félem.