Magyarság, 1935. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-11 / 182. szám

8 A második boncolás meg­állapítása szerint Steiner Ármin könyvü­gynök halálát fulladás okozta Megírtuk, hogy pénteken délben Győr határában, egy kút mélyén, holtam találták Steiner Ármin buda­pesti könyv­ügynököt. A győri rendőrség erélyes nyomozást indított az ügyben, mert az a feltevés, hogy az ügy­nök gyilkosság áldozata lett. A boncolás adatai szerint ugyanis Steinek­ Ármin halálát fulladás okozta. Ugyancsak a boncolás szerint a férfi már holtan kerülhe­tett a kút fenekére. Alátámasztja ezt a felte­vést az a körülmény is, hogy a kútban alig félméteres víz volt. Bejelentés érkezett a rendőrségre arról is, hogy Steinerné pénte­­k­en levelet kapott férjétől, amelyben m­eg­­írja, hogy egy Berger nevű ismerőse hívta őt Győrbe üzleti ügyben, ugyancsak közli, hogy háromszáz pengő volt nála. A győri rendőrség, amely szintén meg­kapta az állítólagos Bergerről szóló jelen­tést, Győr környékén razziát tartott ennek a férfinak felkutatására. Budapestről szerzett információk alapján detektívek mentek mindazokra a helyekre, ahol Steiner Ármin megfordult, hogy megállapíthassák, mielőtt a bűntény megtörtént, hol járt a könyvügy­­nek? A nyomozás rövidesen kideríti­, hogy valóban gyilkosság történt-e, öngyilkosság vagy gyilkosság ? Győrből jelenti a Magyarság tudósítója. Szombaton délután a törvényszéki orvos­szakértők Incze Sándor d­r. törvényszéki orvosszakértő vezetésével másodszor is fel­koncolták a holttestet és alapos vizsgálat alá vetették, azonban semmiféle külsérelmi nyomot sem találtak rajta. Megállapították, hogy a halál oka kétségkívül fulladás. Stei­ner tehát élve került a vízbe és feltehető, hogy öngyilkosság történt. Szombaton meg­érkezett Győrbe az áldozat felesége és ma­gával hozta azt a levelet, amit férje eltűnése előtt írt. A győrmegyei Abda községben csü­­törtökön többen látták Stedinert fekete táská­val a kezében. Ez a táska eltűnt. A detek­tívek tűvé tették a kút környékét, de a tás­kát sehol sem találták. Nem tartják lehetet­lennek, hogy Steinert mégis meggyilkolták, a cégpedig úgy, hogy a kúthoz csalták és a vízbe lökték. A győri rendőrség a budapesti főkapitánysággal karöltve most a Steiner búcsúlevelében említett titokzatos Berger kilétét igyekszik megállapítani. A bíróság elutasította Karátsonyi Jenőné grófné­­nak a Magyarság ellen beadott helyreigazítási panaszát A Magyarság ez év július 6-iki számában közöltük, hogy a Kúria ítéletet hirdetett azok­nak a pöröknek egyikében, amelyeket özvegy Karátsonyi Jenőné grófné, született Andrássy Karolina grófnő indított férjének örökbe­fogadott fia, Karátsonyi-Keglevich Imre gróf általános örökös és hitbizományi utód ellen. Az özvegy grófné ebben a perben az örökbe­fogadási szerződést támadta meg, amelyet né­hai férje és ennek unokaöccse készítettek. A per során Karátsonyi Imre gróf ügyvédje két­ségbevonta özvegy Karátsonyi Jenőné grófné kereshetőségi jogát. Elsőfokon a törvényszék ezt az álláspontot a magáévá tette és keres­hetőségi jog hiánya miatt özvegy Karáts­on­y­i Jenőné grófnét elutasította keresetével. A Kú­ria is elfogadta ezt az álláspontot és a felül­vizsgálati kérelem tárgyalása során kimon­dotta, hogy özvegy Karátsonyi Jenőné gróf­­nénak az örökbefogadási szerződés érvényte­lenítése iránti perben kereshetőségi joga nincs. özvegy Karátsonyi Jenőné grófné ügyvé­dei, Darányi Béla dr. és Rajna Dezső dr. út­ján helyreigazító nyilatkozatot juttatott el a Magyarsághoz és a sajtótörvény 20. szaka­szára hivatkozással, kérte annak köz­lését. A helyreigazító nyilatkozat leadását a Magyar­ság megtagadta. Erre Karátsonyi Jenőné grófné jogi­­képviselői a központi járásbíró­ságnál helyreigaz­­tási pert indítottak a Ma­gyarság ellen. A grófné ügyvédei kérték, hogy az időközben módosított helyreigazító nyilat­kozat közzétételére kötelezzé a bíróság a Magyarságot. Bogsch Árpád dr., a Magyarság jogi képviselője a panasz elutasítását kérte, mert a becsatolt helyreigazító nyilatkozat a sajtótörvény 20. §-ban fölsorolt kellékeknek nem felel meg. Hivatkozott arra, hogy a helyreigazító nyilatkozatban foglaltak valót­lanságát a kifogásolt cikkben említett bírói ítélettel nyomban kétségtelenül bizonyítani tudja. Hangsúlyozta, hogy a helyreigazító Maaaan­sua 1935 augusztus 11. vasárnap nyilatkozat nemcsak tényállításokra vonat­kozó egyszerű cáfolatokat tartalmaz, hanem azon túlmenőleg olyan­­kijelentéseket tesz, amelyek a panaszolt cikkben nem is említett másik perre vonatkoznak. A járásbíróság ezek után a helyreigazító nyilatkozat közzétételére irányuló kérelmet és panaszt elutasította és Karátsonyi Jenőné grófnét a költségek megfizetésére kötelezte. A bíróság megállapította, hogy a helyre­­igazító nyilatkozat a sajtótörvény 20. pa­ragrafusának 3-ik pontjában előírt kellékek­nek nem felel meg. Megállapította a bíróság azt is, hogy a helyreigazító nyilatkozat 3-ik pontja a ténybeli kijelentéseken túlmenőleg olyan kijelentésekről is említést tesz, ame­lyekről a szóbanforgó cikkben említés nincs. Karátsonyi Jenőné grófné megfellebbezte a járásbíróság ítéletét. A budapesti törvényszék, mint fellebbviteli bíróság, most hozott ítéletet ebben az ügyben és Karátsonyi Jenőné grófné fellebbezését elutasította és a járás­biróság ítéletét indokainál fogva helyben­hagyta. Megbukott a muthpusztai telepítés! Muthpuszta, augusztus 10. (A Magyarság kiküldött tudósítójától.) Úttalan utakon, tekervényes útvesztők kö­zött dülöngél az autó a tolna megyei Muth­­puszta felé. A bakházas dülőutak egyre­­másra szakadoznak ki az országútból, egy darabig még csak kisérik a villany- és tele­fonoszlopok, de az­tán ezek is elmaradnak és nincs más, csak por, por és megint por, amit hatalmas fellegekben ver fel a lassan döcögő autó. A porfelhőkben mind ritkább lesz a jármű, nagynéha bukkan fel az egyik uradalom iparvasútjának pörgő kis gőzma­sinája, ami itt a civilizációt jelenti, mert a szomszédos Felsővég mellett busafejű bivaly húzza az igát és pislog vágyódó szemmel a hatalmas pocsolya felé. Nagyot dörren a szitostor, és a bivaly dagadozó izmokkal feszül az iga alá. Munka van ezen a környé­ken, látástól vakulásig tartó kemény múm­ka, amelynek most van a dandárja. Aratás (akinek van mit), cséplés (ami bizony sok­helyütt szalmacsépléssé aszott az esőtlen, szaharai forróságban) takarodás. Sokáig imbolygunk a jelzés nélküli uta­kon, míg feltűnnek Muthpuszta első házacs­kái. Némelyik messze elmarad egy uradalmi és higiéniai felkészültsége mögött. Négy úgy ahogy összevert vályog, vagy tömésfal, a te­tején vékony réteg kukoricaszár, az oldalán zsebikendőnyi ablak, (hogy ki ne menjen té­len a meleg). Itt ilyen „lakásokban“ lakik e telepesek egy része. Azok, akik vakom hittek egy jóindulatú idealista álmodozó és egy ru­tinos üzletember bőven ömlő ígéreteinek, színes álmainak. A telepítés terve és végrehajtása A muthpusztai telepítést Aczél József jász­árokszállási plébános és Szabó Sándor jász­árokszállási fakereskedő kezdeményezte. Szabó Sándor meghallotta, hogy a muth­pusztai 1100 katasztrális holdnyi terület 52 éves törlesztésre megszerezhető volna. Ha­talmas tervezetet készített a telepítésre vo­natkozóan, azt megmutatta a plébánosnak és alapos tárgyalások után megindították a nagyarányú akciót. Az egyiket az idealiz­musa vezette, a másikat nem utolsósorban nyughatatlan, vállalkozó vére és az a re­mény, hogy amikor földhöz juttat egy nagy csomó földéhes nincstelent, földhöz jut maga is és élete, jövője meg lesz alapozva. Illetékes helyeken pedig megkezdték a ki­lincselést. Kaptak is biztatást, ígéretet bő­ven. Az akkori földművelési miniszter 50.000 pengő, 20 éves kamatmentes köl­csönt juttatott részükre, a Faksz építkezési kölcsönt, a vállalatok beruházási kölcsönö­ket és hitelt helyeztek kilátásba a telepesek mezőgazdasági eszközeinek bevásárlásához. 1930 október elsején megindult új hazát keresni a telepesek hada. Akinek volt mit, eladta és egy szomorú, esős őszi napon meg­érkezett a nyolcvan telepes család Muthpusz­­tára. Az első meglepetés itt érte őket. Nem volt egyetlen rendes épület sem, ahol meg­húzhatták volna magukat, nem volt egyetlen tető sem, amely alá menekülhettek volna. A Faksznak volt csak néhány düledező ho­­dálya, ide húzódott, aki elfért, aztán pár üres ólban (!) is találtak néhányan menedé­ket, de legtöbbjének báró Kornfeld Móric környékbeli földbirtokos juttatott ideiglenes szállást. És munkába fogtak. A nyolcvan család közül a telepítés vezetője, Szabó Sándor ka­pott 76 hold földet, hatan 30 holdat, öten 20 holdat, négyen 15 holdat, a többi 64 csa­lád pedig 6—10 holdat kapott, évenként és holdanként 21.60 pengős amortizációra. a következő kötelezettségek terhelték, éven­ként és holdanként számítva: Amortizáció 21.60 P Adó, közadó és egyéb adóteher 12.­Épitési anyag törleszt, részlete 9.80 ., Műszaki- és eljárási költség 15.— „ Költözködési kötés, törlesztése 12.— ,. Faksz és a földművelési minn. összesen: 82.80 . Ezek csak a hivatalos költségek és terhek voltak, amelyekhez járult még a mezőgaz­dasági eszközök gépek, állatok és egyéb beruházási kölcsönök törlesztései. Így tör­tént, hogy a költségek összege meghaladta — még jó termés esetén is — a földek egész hozamát. Már az első évben bebizonyoso­dott, hogy az 1080 pengős katasztrális hol­dankénti föld­ár kibírhatatlan. De ugyanúgy túlértékelték a kataszteri tiszta jövedelmet is, amit 18 pengőben állapítottak meg. 80 családból már csak 65 maradt Újabb, hosszadalmas kitincselgetés, kér­­vényezgetés következett, mire nagy nehezen elérték, hogy az amortizáció helyett most használati díjat fizetnek, mivel pedig eddig minden évben súlyos elemi károkat szen­vedtek, fizetni, törleszteni nem tudtak, tör­lesztés helyett csak a közadókat tartoztak fizetni, legújabban pedig — úgy remélik — a használati díj fizetését is felfüggesztették Nem így a magántartozásoknál. A hitele­zők egyre-másra jelentkeztek, követeléseiket sorra peresítették. Ez az újabb csapás aztán sokakat összeroppantott. A magáncég­ek egyike-másika „nagylelkűen“ beleegyezett, hogy, akik nem tudnak fizetni, adják vissza a hitelbe vásárolt mezőgazdasági eszközöket, állatokat. Sokan kényszerültek visszaadni az ekét, boronát, lovat, tehenet. Ettől fogva földjeiket megművelni sem tudták, az éhha­lál fenyegette őket, hát többen összepakolták kis motyójukat és visszamentek Jászárok­­szállásra. — Ott mégis otthon vagyunk, az ismerő­sök, rokonok, majd csak segítenek! Itt még a hatóságok is bennünket nyomnak — pa­naszolták. És hazamentek. A hihetetlen elkeseredésre jellemző, hogy egyik 45 holdas gazda, öngyilkosságot kö­vetett el a közelgő téltől való féltében. Drótot csavart a kezére, a drót másik vé­gére követ között, és átvetett a villanyveze­téken. Az áram mentén szénné égette ... Az 1930-ban idetelepitett 80 családból, ma már csak 65 család tengődik Muthpusztán máról-holnapra. Szabó Sándor, a telepítés egyik létreho­zója a következőket mondotta nekünk: — A muthpusztai település két hatalmas tanulságot rejt magában. —Egyik, hogy minden komoly megalapo­zottság, előzetes tervek és megfelelő pénz­összeg hiányában telepíteni, embereket, csa­ládokat megszokott környezetükből, — még nincstelenségü­kből sem — kiragadni és ide­gen talajba ültetni nem szabad. Komoly tő­kével, megfelelő instrukciók birtokában is kölcsöne 12.40 . Még jó termés esetén sincs jövedelem! Már az első évben megkezdődtek a bajok. Az előbbi bérlő, Hirsch Imre későn adta át a szerződésben kikötött földet. Ezt abban az évben már megművelni nem lehetett. Aki­nek volt valamije, a tél folyamán felélte, aki minden nélkül jött, napszámba járt, és majdnem koldulni volt kénytelen. A bérlő által megművelt föld termése például hol­danként 3 máz­sa búza volt, a meg nem munkált föld meg természetesen semmit sem termett. Nagy nehezen megkapták ugyan a beígért 50.000 pengőt, de ez — amint ké­sőbb bebizonyosodott — édeskevés volt. A további ígéreteket az akkor már mutatkozó pénzügyi és gazdasági nehézségek miatt ille­tékesek nem váltották be Mivel a földek művelését egyszer csak mégis meg kellett kezdeni, magánvállalatok­tól, hitelbe szerezték be a szükséges mező­gazdasági eszközöket, állatokat, a vetőma­got pedig Kornfeld Mórictól kapták, ugyan­csak hitelbe. A Faksz 23 kérvényezőnek 1000—1500 pengő építkezési kölcsönt folyó­sított, így történt aztán, hogy a mindenük­ből kikopott telepeseket jár az első évben kockázatos az első év. Nem kell más, csak’ egy fagy fagyassza le a lombot, a zsege ter­mést, egy jégeső verje végig a határt, és a­ tőke felemésztődik, elfogy, a szükséges­­ és mindig szükséges beruházásokra nem telik, a gazda talpa alatt a föld, a vetőmagra, munkálásra éhes zöld öle sóváran szikkad,­ nem terem. — A másik, hogy a 15—20 holdon aluli parcellákra való telepités önmagában hordja a sikertelenséget. A gazda állatot tartani 15 holdon aluli parcellán alig tud, földjét kel­lően nem művelheti, trágyázásról szó sem lehet, a föld erejét csak zsarolja. Napszá­mossal dolgoztatna, felesben, harmadában adná ki földjét, de ekkor még minimális megélhetése forog kockán. Ezzel szemben a 15 holdon felüli gazda állatot tud már tar­tani, esetleg egy-két napszámost is foglal­koztat, trágyáz stb. A kisparcellás meg, ha napszámba jár, saját földje művelésére nem jut ideje. Eddig tart Szabó Sándor nyilatkozata, de még egy igen nagy tanulsága van ennek a szerencsétlen, balul sikerült muthpusztai te­lepítésnek. Ha már telepítés, akkor termé­szetes, hogy a cél a nincstelen, de földhöz értő földmunkások földhöz juttatása, egy Magyarországon sajnálatosan nagy társadal­mi rétegnek, — amelynek eddig az életlehe­tőségei úgyszólván teljesen hiányoztak — a biztos megélhetés biztosítása, nem pedig tár­sadalmi akciók, rendszertelenül jött ala­­mizsnaszerű­ kedvezmények, könyörado­­mányszámba menő juttatások nyújtása, öt­letszerű módosítások a fizetések megkönnyí­­tésére. Az államnak, ha telepíteni szándé­kozik, Januis arca legyen, amely a jövőbe tekint, de a múlt fájdalmas tanulságait sem hagyja figyelmemn kívü­l. Inkább legyen mér­sékeltebb a telepítés tempója, mint megala­pozatlanul, siva ötlettelenséggel, futóho­mokra építeni százak, esetleg ezrek jövő éle­tét és reméljük, boldogulását is. Ky. E. Különvonatok és megerősített járatok Szent István-tietépen A Magyar Királyi Államvasutak igazgatósá­gától vett értesítés szerint Szent István-ünnep erősebb utasforgalmára való tekintettel, min­den intézkedés megtörtént arra nézve, hogy a tapasztalat szerint jobban igénybevett személy­szállító vonatokat augusztus hó 17-től 23-ig terjedő időben kellőképpen megerősítsék. A vonatok megerősítésén kívü­l a Budapestre uta­zók részére az alábbi különvonatok fognak közlekedni: Bicskétől a Budapest keleti pályaudvarig augusztus 18-án és 20-án személyvonat, Bics­kéről 5 óra 50 perc indulással, a miskolci és salgótarjáni szerelvénnyel közlekedő, Buda­pest keleti pályaudvarra 5 óra 30 perckor ér­kező vonat mentesítése céljából külön személyi vonat a salgótarjáni szerelvénnyel augusztus 19-én és 20-án 5.03-kor érkezik és a 9.34-kor kor érkező vonat mentesítésére beállított kü­lön személyvonat a salgótarjáni vonatrésszel augusztus 18-án és 19-én 9 óra 20 perckor ér­kezik. Cegléd és Budapest nyugati pályaudvar kö­zött vonategyesítés nélkül közlekedik az 5 óra­kor érkező vonat mentesítése céljából forga­lomba helyezendő személyvonat, amely a sze­gedi szerelvénnyel augusztus 19-én és 20-án, már 4 óra 43 perckor érkezik. 21 óra 12 perc­kor érkező gyorsvonat mentesítésére .beállított külön gyorsvonat, a szegedi szerelvénnyel augusztus 17-én és 19-én már 20 óra 58 perc­kor érkezik. Székesfehérvár és Budapest déli pályaudvar között a 15 óra 45 perckor érkező személy­­vonat augusztus 17-én és 18-án két részben közlekedik. Augusztus 19-én a Székesfehér­várig közlekedő személyvonat Székesfehérvár­ról 0 óra 50 perc indulással, Börgönd—Puszta­­szabolcson át Budapest déli pályaudvarig köz­lekedik, ahová 8 óra 42 perckor érkezik. Ez alkalommal a tapolca—szabadbattyáni és ba­­latonboglár—szabadbattyáni vonalrészről a dinnyés—albertfalva—budafoki vonalrész állo­másaira vagy megállóhelyeire utazó utasok­nak Székesfehérváron át kell szállniok. A Budapestről visszautazott részére közlekedő vonatok. Budapest keleti pályaudvarról augusz­tus 20-án 21 órakor induló személyvonat Nagy­­kátáig két részben. A távolsági vonat másod­részként közlekedik. Budapest keleti pályaudvarról 0 óra 15 perc­kor induló személyvonat augusztus 21-én, 22-én és 23-án salgótarjáni és miskolci irányok sze­rint elkülönítve két részben közlekedik. Az első résszel a salgótarjáni, a másodrésszel a miskolci szerelvény indul. Budapest nyugati pályaudvarról 7 óra 50 perckor induló gyorsvonat augusztus 21-én és 22-én Ceglédig két részben közlekedik, éspedig az első résszel a debreceni, a másodrésszel a szegedi szerelvény indul. Budapest nyugati pályaudvarról 8 óra 30 perckor induló személy­­vonat augusztus 21-én, 22-én és 23-án ugyan­csak útirányok szerint elválasztva két részben közlekedik, az első résszel a debreceni, a má­sodik résszel a szegedi szerelvény nyer to­vábbítást. Budapest keleti pályaudvarról 13 óra 42 perckor induló személyvonat augusztus 21-én, 22-én és 23-án két részben közlekedik, az első résszel a pécsi, a másodrésszel a kaposvári és bátaszéki szerelvény fut. Budapest déli pályaudvarról augusztus 21-én 14 óra 10 perckor induló és Velencéig közle­­­kedő személyvonat, ez alkalommal Székesfehér­várig közlekedik és Velencén túl is mindenütt megál!, .­,i' !

Next