Magyarság, 1935. október (16. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-01 / 223. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILI, VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS megjelenik hétfő kivételével minden nap AS3 BUDAPEST, 1935 OKTÓBER 1. KEDD FŐSZERKESZTŐI PETHŐ SÁNDOR főMUNKATÁRS: AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL| VI. KERÜLET ARADI UTCA 8. SZÁM. TELEFON: *278—99 SZ. (25 MELLÉKÁLLOMÁS). LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129. UTAZÁSI OSZTÁLY: IV. KER. ESKÜ UT 6. TELEFON: *888—66. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28950. XVI. ÉVFOLYAM, 223 (435?VszAM Az utolsó menedékkő !A közigazgatási bíróság újabb ítélete, mellyel a déli kerület törvénytelen uton szerzett tíz mandátumát semmisíti meg, a debreceni és nyírbátori választások fölött elhangzott ítélet után csak méginkább növeli a magyar társadalomnak a független bíróság iránt érzett tiszteletét és háláját. Milyen megnyugtató és tiszteletet keltő is az a tudat, hogy amikor e hazában a nemzeti önrendelkezés és önkormányzat utolsó maradványait roncsolják, bátran és bizón emelhetjük föl tekintetünket a régi, nagyszerű tradícióit elevenen őrző magyar bíróság trifomálja felé. Milyen sivár, sötét és reménytelen lenne enélkül már a magyar élet, milyen fojtogató és kétségbeesetten keresné hasztalan igazát az igazság! Mily nyeglén és kérkedőn emelné föl a hatalom diadémjjával ékes fejét a tévedés, a hatalomvágy és a rosszakarat. De a magyar biróság e puhább gerinceket követelő korban is megmaradt az igazság és a függetlenség utolsó menedékkövének. Régi latin szóval lapis refugii, az igazság és jog utolsó szegletköve, amelyen a magyar biró önérzetén, becsületérzésén, bátorságán és jogtiszteletén megtörik mindenfajta párthatalmi mesterkedés. Mindenfajta pártpolitikára való tekintet nélkül, meg nem vesztegetve vagy el nem kábítva a hatalom kegyétől és ragyogásától, ítélt és ítél a magyar biró. Tudását nem téveszthetik meg ostoba divatok, melyek a jognak Istentől emberszívbe irt és az igazság örök értékéből fakadó erejét a hatalom pillanatnyi önkényének szeretnék alárendelni. Őrtálló lélekkel vigyáz a magyar biró, hivatásának legszentebb tradícióihoz hűen, hogy elfogultság, bizantinizmus, félelem és kegykeresés nélkül tiszta lélekkel áldozzon Justitia oltárán. Sivár közéletünkben, a kinevezett képviselők, a teljes függőség jármába hajtott, kerékbetört búzakalász jelvényét viselni kényszerülő köztisztviselők, mesterséges gerinczúzódással puhított derekú társadalmunk korában a bíróság az, amely még teljes integritással őrzi a haza nagyobb dicsőségének lelkét és szellemét. Ez maradt meg egy korból, amelynek szellemére a késői maradék ilyenkor boldog szédüléssel gondol. Völgyben, siralomvölgyben ül a gyáva kor s szédeleg, ha fölpillant erre az erkölcsi magaslatra, hol a szellem ereje s a jellem tisztasága egyforma világosságban iündöklik. A haza boldogabb korszakában olyan törvénytisztelő, nagy és igaz magyarok, mint az egyik legnagyobb magyar pecsétőr, Szilágyi Dezső és az alkotmányos szabadság legmélyebb, gondolati bugárlója, ifjabb Andrássy Gyula, vitték keresztül egykor, hogy egy, már akkor megkezdődő egyoldalú párthatalmi mohósággal szemben aválasztások elbírálása a magyar bíróságra, akkor a Kúriára bizassék. Tiszta és nemes kor volt, amikor a végrehajtó hatalom még nem gyűrte maga alá a törvényhozóit és maga függött a nemzet képviseletétől, nem pedig fordítva. Az a gondolat pedig, hogy a judicatura ne legyen a legélesebben elválasztva az állami élet végrehajtó hatalmi ágától, hogy a bírói függetlenség ne legyen a legtisztább és legtöretlenebb, még a legelszántabb és legszolgaibb mameluk elméjében sem fordulhatott meg. Boldog kor volt, még hibáiban is, amit alig érthet meg olyan idők fia, amelyek számára mintha a Törvények szellemének írója, Montesquieu soha meg sem született volna. Boldog kor, amikor az emberméltóság, a szociális haladás, a lélek szabadsága, legalábbis Nyugateurópában, még bátran előretört és nem, bár férfias elszántsággal, de folyton védekezve hátrál. Most mondhatná el csak igazán Ugron Gábor: „Gyenge nép és romlot értelmiség ássák meg a haza sírját.“ Mégis a közigazgatási bíróság nagyszerű pártatlansága ma is azok közé a jelenségek közé tartozik, amelyek visszaadhatják az erőt a csüggetlenek. A párthatalmi ár, mely szomorú frázisainak iszapjával lassan szivárog át a hazán, itt áttörhetetlen gátat, benne és rajta tiszta szigetet talál. Vannak még bírók — mondhatjuk a sanssouci molnárral, aki egykor még Nagy Frigyessel szemben is bátran hivatkozott a független bíróságra. Van még egy hely, ahol az egypártszisztémával, a Szent István birodalmát Balkánná deformáló párthatalmi mohósággal szemben a férfias tagadás lábát megvetheti és ahonnan erőt meríthet Anteuszként új küzdelemre. De a magyar társadalom hálája nemcsak elismerő érzésekre, szépen zengő szavakra, de tettekre is kötelez. Saját jólfelfogott érdekében föl kell riadnia és érctalanksszá kell válnia ennek a társadalomnak a magyar bíróság fenyegetett függetlenségének védelmében. Azzal a készülő törvényjavaslattal szemben, amelynek, ismerve alkotóinak titkos vágyálmait, bizonyára nem a bírói függetlenség erősítése a célja, a magyar társadalom egészének kell megvédenie a magyar bíró igazát. Nem szabad engedni, hogy a retrográd refomhandabandázásukkal önmagukat is ámítók a közigazgatási bíróság kőszirtjét is megrendítsék és szétporlasszák. Bármennyi társadalmi reformokat ígérnek, bármennyire az alkotmányosszágól beszélnek, valójában mindig a totális állam ábrándképére gondolnak. Minden szavuk, illetve elszólásuk, még inkább minden tettük, de főként agytrösztjüknek megnyilatkozásai tanúskodnak erről. , Bátorságuk még ugyan terveik nyílt falfedésére nincs, de lassan, ijesztő etikai kasztrálással készülnek aláásni: mindent, amit egy jobb kor igazabb fifii alkottak. A magyar bird keblében dohogó férfiszív nem engedi meghallani sem fenyegetésüket, sem hízelgésüket. De a magyar társadalomnak, amikor háláját és megbecsülését lerója a magyar bíróság fölemelő, önmagát megtisztelő, teljes függetlenségét megbizonyító ítélete előtt, egyszersmind ehhez a bírósághoz méltó bátorsággal kell erőt mutatni ennek a fórumnak megvédésében. S amikor a nemzetpedagógiai szempontból is óriási jelentőségű, egy nyomorult választási rendszer és módszer, a magyar nép önérzetére és emberméltóságára erkölcsi jégverésként zuhogó tatárjárás megfellebbezhetetlen megbélyegzését olvassa immár nap mint nap, férfias elszánással kell megállania a nemzetlét önkormányzata és önrendelkezése utolsó menedékkövének bátor védelmében. Párisból jelentik. Vasárnap este hét órakor közzétették az angol választ Franciaország szeptember 10-én fellőtt ama kérdésére, mi lenne Nagybritannnia magatartása európai támadás esetén. A jegyzék formája szerint Hedre brit külügyminiszternek Corbin londoni francia nagykövethez intézett levele. A levélalakban megszövegezett válasz mindenekelőtt utal Hoare külügyminiszter szeptember 11-iki genfi beszédére és hangoztatja, hogy Anglia teljes mértékben a népszövetségi alapokmány mellett áll és minden olyan esetben az alapokmány rendelkezése értelmében jár el, amikor nem provokált támadásról -van szó. Különösen figyelmet érdemlő a levél következő része: — Kijelentettem és a mostani alkalmat őszinte örömmel megragadva, teljes felelősséggel megismétlem, hogy országunk népe a népszövetségi eszme iránti tanusított hűséget, nem pedig annak valamilyen különleges alkalmazása iránt. Híven ezekhez a szabatos és határozottan kifejezett kötelességekhez, megjegyeztem és ismétlem, hogy a népszövetség és vele együtt a mi országunk, az alapokmány együttes fenntartását és különlegesen a mindennemű támadási cselekedettel szemben való szilárd és együttes ellenállást védi. Excellenciám figyelmét különösen erre az utolsó mondatra kívánom felhívni. Véleményem szerint mindenki megegyezik abban, hogy a népszövetség egyetlen tagja sem jelölheti meg politikáját előre, minden konkrét eshetőségre, amelynek megvizsgálására sor kerülhet, világosabban és szabatosabban, mint ezekkel a szavakkal tettem. — Excellemcád bizonyára megfigyelte, hogy beszédem és mostani írásom mindennemű nem provokált támadási cselekményről szól. E mondat minden egyes szavának megvan a maga teljes értéke. Egészen nyilvánvaló, hogy a nem provokált pozitív támadási cselekedetről szóló 16. cikkelyben említett eljárás nem alkalmazható negatív cselekedetre, arra, hogy valamely szerződés rendelkezéseit nem hajtják végre. Ezenfelül az erőszakhoz való folyamodás eseteiben is világos, hogy a vétkességnek és támadásnak több foka lehet és hogy ennélfogva akkor, ha a 16. cikkely alkalmazásának esete beáll, az annak rendelkezései alapján megvalósítandó eljárás természete a konkrét eset körülményeihez képes változhatik. Excellenciás kormánya tudomásom szerint elismeri ezeket a megkülönböztetéseket. Ami pedig a szerződésekből folyó kötelezettségeket illeti, helyénvaló emlékeztetni arra, miként már Genfben tettem, hogy a rugalmasság a biztonság egy része és hogy a népszövetség minden tagjának el kell ismernie, mint ahogy az alapokmány maga elismeri, hogy a világ nem megmerevedett valami. (... est pas stalique.) Isa Anglia feltűnő jegyzékben válaszolt Franciaországnak az európai biztosság kérdésében Anglia megkülönözteli a támadó háborút a szerződésszegéstől A békerevizió békés után, a népszövetségen keresztül lehetséges A négus bejelentette a népszövetségnek az általános mozgósítást A Temps bátorítást lát a Mieerevízióra Londonból jelentik. A Reuter-iroda párisi jelentése szerint francia hivatalos helyen a következőket közölték az új angol jegyzékre vonatkozóan: — Az angol jegyzékkel teljesen meg vagyunk elégedve, mert a jegyzék minden tereintetben kimerítő választ ad Franciaországnak az angol kormányhoz intézett kerítéseire. Nem ilyen elégedett a párisi sajtó nagyobb része. Ezek a lapok kifogásolják, hogy Anglia csak provokáló támadás esetén vállal kötelezettséget szankciók alkalmazására, tehát a béke megvédésére. A Liberté szerint az angol, jegyzék keserű kijózanodást vont maga után, mert teljesen szabad kezet ad a németeknek. Anglia részéről a szerződések rugalmassága tekintetében lett, kijelentés már eleve azt a lehetőséget rejti magában, hogy Anglia európai viszály esetén nem mindig Franciaország oldalán fog állami. A Temps megállapítja, hogy az angol jegyzéknek a „rugalmasságra“ vonatkozó ki- tétele nem erősíti a kollektív biztonság tételét. Attól lehet tartani, — írja a lap — hogy a szerződések revíziójának hívei ebben felbátorítást fognak látni, már pedig ezt a felbátorítást nem kellett volna nekik megadni. Genfből jelentik, hogy a Journal de Génévé hétfőn ,vezércikkben foglalkozik az angol válaszjegyzékkel A cikk többek közt ezt mondja: Londonnak semmiiképpen sincs szándékában az alapokmányból eszközt "kovácsolni arra, hogy az európai status quót örökre megváltoztathatatlanná tegyék." A.vi- Ára 16 fillér