Magyarság, 1935. november (16. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-21 / 265. szám

1935 november 21. csütörtök «■»O'««» Hu­il —— a SPORT Futballista-sors Székesfehérvárról jelentik, hogy az Alba Regia nevű helybeli másodosztályú professzio­nista csapat vasárnap Budatétény csapata ellen mérkőzött és a játék hevében, a­ székesfehérvári ■csapatnak Végi­ Miklós nevű kapusát a buda­­tétényiek egyik játékosa vesén rágta. Az eset nem látszott súlyosnak és a fiatal 22 éves játé­kos sem tulajdonított nagyobb jelentőséget a dolognak, mert pillanatnyilag nem érzett külö­nösebb fájdalmakat, egészen kedd délig, ami­kor hirtelen rosszullét fogta el, nagy vesefáj­dalmakat érzett, mire nyomban bement a vá­­rosi közkórháziba. A kórházban megvizsgálták és megállapították, hogy a fiatal futballistának meghasadt a veséje és az eset annyira súlyos­nak látszott, hogy azonnali műtétet igényelt. A szerencsétlen fiatalembert már eszméletlen ál­lapotban fektették a műtőasztalra, de minden hiába volt, a 22 éves Végh Miklós a műtét köz­ben kiszenvedett. A hatóságok megindították a vizsgálatot.* Eddig szól a székesfehérvári híradás, a ma­gyar futball legújabb hősi halottjának megren­dítő tragédiájáról, amely mellett nem lehet, de nem szabad kritika nélkül elmennünk. Még azoknak sem, akik elvi ellenségei az úgyneve­zett vatta-futballnak és hívei a test-test elleni ,,férfias“ játéknak. Talán olyanok is akadhat­nak, akik azzal fogják elintézni vélni a meg­döbbentő esetet, hogy: Futballista-sors!... Tud­juk, valóban futballista-sors, — nem először írunk erről a Magyarságban! — de elrettentő alattomos sors, amely ellen csak lázadni lehet, de belenyugodni nem. Ha nem is a szándékos­­vég, — amelyet feltételezni sem merünk! — de csak a kiszámíthatatlan tragikus véletlen ját­szik is bele ebbe a szörnyűséges futballista sorsba, akkor is tetemrehívást kell rendeznünk azoknak a számára, akik fej nélkül használják a lábukat akkor is, amikor már nem rúghatják meg a labdát anélkül, hogy egyúttal az ellenfél játékos testi épségét is ne veszélyeztessék. A mostani tragikus esetnek egy kapus a szeren­csétlen hőse, akit minden bizonnyal akkor tá­madtak meg, amikor nála volt a labda, vagy talán, éppen elfogni akarta azt. Ha már tá­madták, miért lábbal támadták, miért nem vállal? Ha magasról esett le a labda, hogyan mérhette a rúgás a kapus veséjét és ha alacso­nyan fogta a kapus a labdát, miért őt és miért nem a labdát érte a halált okozó rettenetes rúgás? És milyen ügyfogyottan, kiszámíthatat­lan lehetett az a rúgás, amelynek csak az le­hetne a mentsége, ha a kapus vetődött volna rá a halált hozó lábra. Azt mondják, a sporthoz tartozik, hogy a futballistának arra való a lába, hogy rúgjon vele, de tudják-e játékosok, inté­zők, fanatikusok és egyebek, a futball vele­járói, hogy mekkora felelőtlenség, lelkiismeret­lenség, vadság és kíméletlenség, hogy ne mond­juk, gonoszság kell ahhoz, amikor az egyik játékos, a vad erővel a magasba lendített lábá­val akarja elhalászni a labdát abban a pillanat­ban, amikor az éppen az ellenfél fején, vagy csak az arca előtt pörög a levegőben? Lehetnek számosan, akik túlzásnak, talán visszatetszőnek fogják találni ezt a megállapí­tásunkat, ám kérdezzék meg csak azokat, akik a fejrúgásokat elszenvedték és a nézőket, akik iszonyodva szokták behunyni ilyenkor a szemü­ket. Ha már a Szerencsétlen fehérvári Végh Miklóst n­em­ kérdezhetik meg!... K. G. : Letette a fogadalmat a kibővített olimpiai atlétakeret. A Magyar Atlétikai Szövetség elnök­sége fogadalomtételre hívta össze az olimpiai keretbe kijelölt atlétákat Az atléták nevében Darányi József dr. olvasta fel az esküszöveget, amely szerint az olimpiai keret tagjai tudomá­sul veszik a MASz atlétikai felügyeletét és ünne­pélyesen megfogadják, hogy minden erejükkel képességeiknek legmagasabb fokra való fejlesz­tésére fognak törekedni. Ezután az atléták meg­esküdtek az esküszövegre és azt aláírásukkal is megerősítették Az elmúlt héten közzétett olim­piai atlétakeret most kiegészült a következők­kel: Pajza, Madarász, Németh, Csaplár, Héjjas. A MASz intézőbizottságának elhatározása, hogy ezt az öt kiváló és indokolatlanul mellőzött at­létát is felvegye a keretbe, kétségtelenül egy súlyos szakszerűségi hibának a helyrehozása, ami — szokatlanul és szerencsére — még nem történt későn. 0 A Ferencváros labdarúgó-csapata kará­csonyi túrája során december 25-én Genfben, 28-án és 29-én Párisban és január 1-én Lillében játszik. Tárgyalások folynak, hogy a csapat még további mérkőzéseket is játsszon Francia­­országban. 0 Amatőr labdarúgóink olimpiai kiküldetése már komoly tervezgető, tárgya a Labdarúgó Szövetségben. Megalakult az olimpiai előkészítő bizottság is, amelynek tagjai: Fischer Mór, Ke­nyeres Árpád, Vághy Kálmán, Lénárt Ernő és Zsamnóczay János. () A hátúszás legújabb világrekordjai Kiefer német túraeredményei lesznek, amelyeket most terjesztettek fel hitelesítés végett a nemzetközi úszószövetséghez. Ezek a szenzációs teljesít­mények: 100 méter: 1 perc 4.9 mp., 200 méter:­­1 perc 25.6 mp., 400 méter: 5 perc 22.6 mp. () A magyar—német kézilabda-mérkőzésre, amely november 24-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel az Ülli úti FTC-pályán kerül leját­szásra, a következő összetételben áll ki Magyar­­ország válogatott csapata: Kubai (UTE) — Kis­faludi (Elektromos), Serényi (VÁC) — Kutasi, Rákosi, Koppány (Elektromos) — Cziráki (UTE), Szemere (UTE), Fodor Elektromos), Velkey (Elektromos), Csillag (UTE). () Tizenhárom állam ellen sportbojkottot fognak elrendelni az olaszok. Ez a 13 állam berlini híradás szerint a következő: Anglia, Franciaország, Oroszország, Belgium, Hollan­dia, Svédország, Dánia, Délafrika, Kanada Újzéland, Ausztrália, India és Libéria.­­) Az olasz válogatott futballcsapat milánói összeállítása a mai napig még ismeretlen. Olasz lapok szerint azonban valószínűleg a követ­kező lesz az összeállítás: Ceresoli — Monseglio, Mascheroni — Pitto, Monti, Fraccio — Gringa, Demaria, Meazza, Ferrari, Colaussi. Ebben a csapatban hét játékos van az Ambrosianából, amely vasárnap a Juventust 4:0-ra győzte le. ­ Toldi is elutazik a milánói csapattal. A szövetségi kapitány Toldi Gézát, a Ferencváros k­itűnő játékosát, is felvette a vasárnap Milá­nóban játszó magyar csapat tartalékjai közé, így Toldi is elutazik pénteken reggel fél 8 órakor a déli vasútról induló válogatott csapat­tal, amelyet Dietz dr. szövetségi kapitány, Fischer Mór és Fodor Henrik dr. kisérnek Milánóba. Milánó­­­után Zürichben és Parisban játszik a csap­at a városi válogatottak ellen miint „nemzeti ligaválogatott“ Itt említjük meg hogy az Országos Testnevelési Tanács ezüst­éremmel tüntette ki Dietz Károly dr.-t, az MT­Sz szövetségi kapitányát.­­ A budapesti Testnevelési Főiskola a közeli napokban fogja ünnepelni megalakulásának tíz­­­es'Undes' jubileumát. () Szigeti Lajos, a legjobb magyar ökölvívó, pén­teken Berlinben versenyez. Pénteken kerül mégrendezésre az Európa-boxtorna, amelyet min­den esztendőben megrendez a berlini rendőr­ök ökölvívó egyesülete. A nagy versenyre S­rychit is meghívták, aki a középsúlyban indul. .................. inSPORT­ ­) Az ü­getőn ismét tombolt az oddszanarcia. Most, hogy a galoppszezon megszűnt, a bukmé­kereknek egyedüli jövedelmi forrása az ügető. Ki is használják a helyzetet és nagyon is vissza­élnek azzal, hogy az egylet monopóliumot adott nekik és nem ellenőrzi munkájukat. Most még rosszabb oddszokat adnak, mint eddig, nehogy sokat veszítsenek. Kedden ismét tombolt az oddszanarchia. Majdnem minden futamban rosz­­szul kezdték adni a lovakat és a közönségnél a hamis kezdőkurzusokkal kellett fogadnia és amikor már nem volt forgalom, rendre meghosz­­szabbodtak a favoritok. Az első futamban Va­rázsfuvola eleinte pari, azután 11/1, ugyanebben a versenyben a győztes Thymian 2, majd 21/t és a gépnél 45-öt fizet, tehát a bukmékernél tíz pengőre — a jobb kurzus mellett — 25, a gép­nél 35 pengőt lehetett nyerni. A Kuruc által megnyert versenyben Rikkants, amikor fogadtak pari volt, amikor már nem fogadták, 11/s, viszont Delila a nemzetközi versenyben — négy lónál — 8:10-ről ment fel l'/1-re és a következő futam­ban Suhanc B. még hosszabb lett, mert eleinte azt is 8:10 adták, a startoddsaa l’/s lett. És azután Parola? Kezdőkurzusa 7:10, végoddsza IV­. Egy nap ennyiszer megkárosítani és félre­vezetni a közönséget, kissé mégis sok. Az egylet azonban nem lát és nem hall semmit. Példáu azt sem, hogy Pajtás pari és a gépnél 10:30 a fizetett és Lord of Pamuk pedig 5:1 startolt és tolója 118. Aki a bukmékernél fogadta 60, aki okos volt és a gépnél helyezte el a tíz pengőjét. 102 pengőt kapott, tehát a bukioddsz duplájánál többet. Mért tűrik ezt a sok visszaélést? A ver­senyek azért vannak, hogy hat bukméker száz­ezreket nyerjen és mindenki tönkremenjen. Miért nem csinálják meg próbaképpen azt, amit a Magyarság ajánlott, hogy rendezzenek bukmé­kerek nélkül egypár versenynapot. Hadd lássuk hogy jobb a helyzet. la lit rasp miers! A legizgalmasabb regény _ a 100­ perces detektív regény a legkitűnőbb feldolgozásban! Minden perc meglepetést iliiiil®!!# Egy francia ezredes feleségé­­­nek, szenzációs filmregényé! EGYIPTOMI REJTÉLY .4 k­i­na i Sherlock Holmes leg­újabb k­a­l­and­j­ai Főszereplő: Főszereplő: NAGY KATÓ WAFNER GLAND DKC&! MA ELŐSZÓR! MA ELŐSZÖR! IPSLufLOIÜÜ Mécses. x&na REGÉNY 4 IRTA BARSY IRMA ls«i Tegnap sokan voltak megöntözni Vi­rágot kaptak, diós- és mákoskalácsot és édes likőrt, ő nem jött el... talán elfe­lejtette, hogy husvét-hétfő van? — márc. 26. Ma délután rendeztük meg a mi külön ünnepélyünket a hatodik osztályban. Megkoszorúztuk Kossuth Lajos képét és feldíszítettük fenyővel Mátyás király, Rákóczi, Széchenyi és Deák Ferenc ké­pét is. A közadakozásból, mindenki adott 20 fillért, amin narancsot és süte­ményt vettünk, evés után pedig, tekintve, hogy a teremben csak 11 fok C. volt (dél­után nem sütenek), táncra perdültünk, hogy felmelegedjünk. Sajnos, csak heten voltunk s a négyeshez kénytelenek vol­tunk a nagy seprűt táncossá előléptetni. Adél bosztont is táncolt vele. A mulatság után énekelve mentünk végig a Schiess­­platzon. ■*- márc. 29. Tegnap vendégek voltak nálunk va­csorára, Edith néni tiszteletére. Edith néni: Fichtenhayn báróné, Ne­­deczy Edith — az ő nővére. Anyuka in­tézeti barátnője. Tiz éve nem látták egy­mást anyukával s most mind a ketten nagyon örültek a viszontlátásnak és nem győzik kibeszélni magukat, akárcsak mi. Ilivel. Csak egyedül jött, a fiát nem hozta magával, az valahol külföldön jár. Va­csorára itt voltak Boboryék és Cenci néni is — és természetesen: ő! Nem tudom, képzelődés-e, vagy valóság, de egész va­csora alatt úgy éreztem, hogy engem néz. Alig tudtam egy falatot lenyelni. Vacsora után átmentünk a szalonba és nekem kel­lett a feketekávét felszolgálni. Sajnos engem megint aludni küldtek 11 után Anyuka be is jött megnézni, hogy lefe­­küdtem-e, de mikor visszament a vendé­gekhez, kibújtam az ágyból és az ágyta­karóba burkolózva az ajtó elé ültem a földre, hogy halljam, amit beszélnek. Ma nagyon álmos vagyok és egy kicsit fáj a torkom, de nem merek szólni. — márc. 30. Ma igen mozgalmas délutánom volt. Először Ili jött értem, hogy menjek sé­tálni. Kicsit szaladtunk a színészek után, Ilinek most egy színésznő tetszik, Payer Margitka, kék bársony kosztümben jár és Márkusfalvy Bini kisérgeti. Nagyon szép nő. Most azon mulatnak a városban hogy valamelyik darabban szüksége volt neki egy sárga selyempaplanra és Bini gavallér akart lenni és sürgönyzött Pestre, hogy küldjenek a Margitka cí­mére egy paplant — és megérkezett egy sárga selyempaplan!­­4-ig sétáltunk Ilivel, közben Iván is hozzánk csatlakozott és nagyon komo­lyan beszélgettünk. Iván most sokkal he­lyesebb, nem nagyképűsködik és nem fontoskodik a tudományával annyit, mint azelőtt. 4-kor az iskolával egy felolva­sásra mentünk, a megyeházára, ahol egy lőcsei patricius-fiú naplóját olvasta fel Repkó, amit az kétszáz év előtt írt. Utána a színházban tartottak előadást a ma­gyar népdalköltésről, férfiszólókkal, kó­russal és cigányzenével. Legszebb volt a Rákóczi kesergője, tárogatón. — április 3. Istenem, csak két évvel lennék idő­sebb! Mert így, még csak el sem panaszol­hatom senkinek, ami bánt. A felnőttek kinevetnének. Ők azt mondják: ez a leg­szebb kor és milyen nagy boldogság tizenhatévesnek lenni, de ők már régen elfelejtenék, hogy mennyi szenvedés jár ezzel a nagy boldogsággal. Különben le­het, hogy régebben máskép volt, akkor egy tizenhatéves lányt már komolyan vettek, nagy bálokba vitték, férjhez is adták — de ma? Mindjárt éjfél van és én itt ülök és írok a naplómba, mert ha most lefeküd­nék, végigsírnám az éjszakát. . Ma a megyeházán voltunk vacsorán Edith néni volt a háziasszony és nagyon sokan voltak meghiva, az egész város előkelőségei és kitűnő vacsora volt — a főispán búcsúestélye... Persze, nagyon körülvettek és udvaroltak, életemben még nem kaptam annyi bókot, mint m­a este. Olyan jól éreztem magamat! És 11 -kor, hazaküldtek! Azt hittem, eláju­lok, mikor Anyuka kijelentette, hogy: „szép csendesen, bucsúzás nélkül tűnt el, Mari vár lent a kapunál. Elég, ha Edith néninek kezet csókolsz." Nem akartam, hogy észrevegyék, mennyire szenvedek, hát csak összeszorítottam a fogamat és eltűntem. Edith néninek köszöntem, de Tőle el sem tudtam búcsúzni, mert éppen a szomszéd szobában beszélgetett néhány úrral. Egész este nem is beszéltünk, csak az elején pár szót. Rosszkedvűnek lát­szott, mintha unná az egész cécót. Talán meg is haragudott valamiért? A szobámban egy nagy csokor ane­­rgona, tegnap szedtem. Olyan szép volna ez a tavasz ... ha ... Miért nem tudok olyan vidám és gond­talan lenni, mint a többi lányok? Ragyog az arcuk, ha mennek a korzón ... Olyan vagyok, mint aki a napba nézett: már nem tudom a kis csillagocskák fényét meglátni. Elvakítva, sebzett szívvel futok egy elérhetetlen ábrándkép után. Sokat zongorázom mostanában. És Auguszta néni, a tanárnőm, nem győz dicsérni az előnyös változásért... Azt mondja, sok a kifejező erő a játékomban. Különösen egy Chopin-nocturne tetszett neki és kérdezte, honnan tudom, hogy így kell előadni? Nem mondhattam meg neki, hogyha muzsikát hallok, vagy ha magam játszom — mindig, mindig őrá gondolok! — április 9. Még csak ez kellett! Az internátusiak ebéd alatt beadták Janka néninek, hogy „a Marietta és az Ili szellemekkel disku­­rálnak, asztalokat táncoltatnak és azt mondják, hogy ha meghalunk, újra a világra jövünk“. Ma reggel, lélektan-órán Janka néni szigorú arccal tekintett az osztályra és vésztjóslóan ránk pillantva, így szólalt meg: — Mi jutott tudomásomra! Hogy két növendék az osztályból tilos összejövete­leken vesz részt s nem átallják a többiek tiszta lelkét mindenféle ostoba beszédek­kel megmételyezni! Százszor megmond­tam, hogy ilyen dolgok nem maguknak valók. Most felszólítom az illetőket, hogy tíz órakor jöjjenek be a szobámba, összenéztünk Ilivel és tízkor, kissé sze­­pegve, de büszkén, mint vértanuk az oroszlánketrecbe, levonultunk Janka né­nihez. — „Á, itt a két spiritiszta?“ — fo­gadott minket. És megszidott, hogy az iskolában ilyen csacsiságokat beszélünk. És rosszul megemésztett zavaros eszmék­kel mételyezzük meg a romlatlan lelkü­letű társnőinket. Tekintve, hogy nem so­káig tapossuk már az iskola küszöbét, nem akar nagyobb kázust csinálni a do­logból, de barátságosan figyelmeztet, hogy többet ne próbáljunk elmenni Bo­­boryékhoz, mert nem áll jót a következ­ményekért. Mindent megigélünk, kezet csókoltunk és kivonultunk Ilivel. A lá­nyok kárörömmel lesték, milyen képet vágnak a „felforgató elemek“ — már­mint mi ketten, de mi mosolyogva és mél­tóságteljesen viselkedtünk. — április 11. Edith néni is elutazott. Mikor búcsúzni volt nálunk, Ő is vele jött. De mintha egész idő alatt kerülte volna a pillantásomat. Meg fog nősülni. Nem ő mondta, Edit néni beszélt róla anyukának. Még nem nyilvános a dolog és Edith néni kért, hogy ne beszéljünk róla. Egy grófnőt vesz el. Nem fognak eljegyzést tartani, csak mindjárt az es­küvőt. Pesten. Szerettem volna megmondani neki, hogy akárhová megy, akárkit ölel a kar­jába, az életem egészen az övé ... minden simogatását ékszerdobozba rejtve őrzöm és a csókja útra való egész életemre ... Jöhetnek évek évek után, új tavaszok és talán új szerelmek is — nekem minden tavasz az ő képét fogja visszahozni, az ő aranysugaras szemét, az ő hangját... akitől az első csókot és az első könnyeket kaptam ....(Folytatjuk)

Next