Magyarság, 1937. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-01 / 1. szám
1937 január 1, péntett négy-öt árny suhant Balázsovits kertjébe s nekirohant a félig nyitott istállónak, ahol az erdőkerülő egyetlen sovány tehénkéje lapult... máris jött kifelé a tehén, az árnyak pedig ráugrottak ... — Nyissátok ki az ablakod! — parancsolta anyám, aki előkapta apám másik puskáját. Ott, a Muraközben ilyen aszszonyok élnek ámi Hópelyhek szállingóztak be a szobába... anyám már célzott, de ekkor csoda történt. Az erdőszélből hatalmas, bozontos, sötét állati test repült a farkasok felé, melyek a kínálkozó alkalmat ki akarták használni. Lupó volt! Lupó habozás nélkül nekiugrott a vadaknak. Egyet-kettőt azonnal leterített, de a harmadik kikerülte roppant fogait és tépni kezdte ... Segítsen neki, Anya! — visítottuk, de Anya nem merte elsütni a puskát, hiszen a két állat egyetlen gombolyagként hengergőzött a hóban ... Lupó ordított, 8 farkas vonított... és én, a tízesztendős kölyök, felkaptam a kisfejszét és kirohantam a házból... valami fehér rohant el mellettem... az erdőkerülő tehene ... anyám sikoltását hallottam és utána két dördülést... sötét sziszegést__Lupó körül felporzott a hó ... és anyám ujratöltött és újra tüzelt és sikoltozott és hivott, de én rohantam a kisfejszével, mint egy őrült!....................... Most azonban golyó sivitott el mellettem. Hallható csattanással vágódott a küzdő állatok közé. Az ordas feltápászkodott és széles vérnyomot hagyva maga mögött, elszelelt, de nem jutott messzire, mert az emberek már összeszaladtak és végeztek vele. Lupó pedig ott feküdt a havon. Most érkeztem oda hozzá. Eldobtam a fejszét és ráborultam az állatra. Akárhol simogattam meg, véres lett a kezem. — Lupó! Lupó! — jajgattam és ölembe vettem nagy, busa fejét. Azt csókolgattam váltig. Még alkor is, amikor az emberek körénk sereglettek. Körülbelül ebben a percben történt, hogy Lupó megrázta testét, szép, tiszta, harmattal mosott szemeit rámemelte, kettéharapott nyelvének maradékával a tenyerembe simult, aztán elnyujtózott s nem mozdult többé, ő, aki az utolsó pillanatban mégis ráébredt kutyakötelességére és megvédte a gazdája tehenét, elment örökre. A sörétek és golyók, melyeket anyám kétségbeesésében, a küzdő állatok közé eresztett, ezek ölték meg szegényt. Lupó elföldelése az egész falu jelenlétében történt. Gyermektársaim is ott voltak és magukban mélységesen megkövették a tetemet Hiszen mi okoztuk Lupó életdrámáját, amikor behoztuk az almalopásba. Csak én nem mehettem el Lupó gödréhez. Azon az éjszakán tüdőgyulladást szereztem. Magas láz gyötört, amikor Lupót átadták az anyaföldnek. Én nem is tudtam, — Anyám mesélte, — hogy akkor hálóingben rohantam Lupó felé a fejszével. 3 Bethlen István gróf nyilatkozata Rosenberg Alfréd cikkéről Bethlen István gróf az újév alkalmával nyilatkozott az ország kül- és belpolitikai helyzetéről. Nyilatkozatában összefoglalta karácsonyi cikkének ama gondolatait, amelyek az erdélyi kisebbségi helyzetre vonatkoznak. Szükségesnek tartja a közvetlen tárgyalásokat, de ha ezek nem sikerülnek, akkor a nagyhatalmakhoz kell elsősorban appellálni. Mert — mondotta — nekik kötelességük, hogy a megbillent egyensúlyt helyreállítsák és egyúttal az, hogy hatékony gondoskodás történjék arról, hogy a kisebbségi szerződések betartassanak, másrészt, hogy a népszövetségi paktum revíziós szakasza is élő joggá válhasson. Ha ezt nem tennék, a megkötött szerződések egyoldalű és önhatalmú megváltoztatását kellene ebben az eljárásukban a magyar közvéleménynek látnia. Csak e lépés után kell a népszövetséghez fordulni és egy utolsó kísérletet tennünk arra, várjon a népszövetség tudatára ébred-e annak, hogy a béke fenntartásának egyik kardinális követelménye, hogy ne lehessenek Európában rabszolgasorsban sínylődő és a többség kénye-kedvének kiszolgáltatott kisebbségek. Rá kell szánnunk magunkat arra, hogy ezt a harcot teljes erővel folytatjuk le és annak utolsó konzekvenciáit is levonjuk. lattal, amely a hivatalos német politika részéről Magyarországgal szemben gyakran megnyilvánult. A magyar közvélemény ezeket a vádakat nem vállalhatja. Mindenekelőtt megállapítom, hogy Magyarország és Németország a párisi békeszerződésekben ugyanazokat az igazságtalanságokat szenvedte el, azzal a különbséggel, hogy Magyarországot sokkal nagyobb mértékben érte az igazságtalanság. De amíg Németország területének, lakosságának csupán néhány százalékát vesztette el, Magyarország területének 67,7 százalékát, lakosságának pedig 55,3 százalékát és ebben a világban élő magyarok egyharmad részét volt kénytelen idegen fennhatóság alá bocsátani, amiből az következik, hogy amíg a katonai és pénzügyi téren egyformán szenvedtünk, a területi megcsonkítás terén sokkal nagyobb volt az az áldozat, amelyet Magyarország volt kénytelen hozni és hasonlíthatatlanul nagyobb érdeke fűződik ahhoz is, hogy az idegen uralom alá került kisebbségek védelemben részesüljenek, mint amilyen érdeke az Németországnak. Magyarország lemaradt a vontatózkötésről — Németország gyakorlati politikájának fő szempontja tehát a katonai és pénzügyi iga alól való felszabadulás volt. Elismerem, sokáig türelemmel várt, de nem lehet azt mondani, hogy e téren végeredményben azzal a túlzott önmérséklettel járt volna el, amelyet Rosenberg úr most tőlünk követel, önhatalmúlag szüntették meg e téren a korlátozásokat, de nem vette ugyanakkor Magyarországot „Schlepptauba”, ahogy ő magát kifejezte, mert hiszen Magyarország ma is az egyoldalú lefegyverezettség állapotában sínylődik. Viszont Magyarország nem lépett föl a német kormánynál azzal a túlzott követeléssel, hogy ezt megtegye. Ami már most a területi kérdéseket illeti, Németország azt is megkísérelte, hogy e téren eredményeket érjen el, amennyiben az osztrák Anschlusst erőszakolta és kísérletet tett, hogy annak gazdasági téren való keresztülvitelét a többi hatalmakkal elismertesse. Mi ebben az esetben is a legnagyobb önmérsékletet tanúsítottuk, amennyiben talán saját érdekeink ellenére, egy lépést sem tettünk ez ellen a kísérlet ellen, nem tettük meg mindazt, ami a legalkalmasabb lett volna, illetve a jövőben is alkalmas lehet még ennek a megakadályozására. És tűrtük, jóllehet kárunk volt belőle, hogy velünk szemben azzal a váddal léptek föl a nagyhatalmak és más országok, hogy Németország vontatókötelén járunk. — Nem emelhet tehát Rosenberg úr vádat ellenünk, hogy nem jártunk volna el a legnagyobb önmérséklettel. De kérdem, nem tanusítottuk-e a legnagyobb önmérsékletet a magyar revíziós követelések terén is? Csak igazságosabb rendezést kívánunk ? Tudja-e Rosenberg úr egyáltalában, hogy miből állanak a mi revíziós követeléseink ? A magyar kormány e téren soha konkrét követeléseket nem állított föl, csak igazságosabb rendezést kívánt a béke érdekében. Mikor Londonban e kérdésben nyilatkoztam, csak annyit mondottam, hogy visszaadassanak népszavazás nélkül a határainkon élő magyarok és azok a nem magyar népek, amelyek Nagy magyarországhoz tartoztak. Önrendelkezési jogukat, amelyeket Trianonban nekik nem koncedáltak, gyakorolhassák és szabadon nyilatkozhassanak hovatartozandóságuk kérdésében. — Túlzott követelések ezek? Ellentétben vannak-e azokkal az elvekkel, amelyeket a velünk — tehát Magyarországgal és Németországgal együtt — szembenálló nagyhatalmak, Wilson ajkán keresztül, 1918-ban hangoztattak? Én azzal a szemrehányással, hogy túlzott követeléseket állítunk fel, belátó angol részről sohasem találkoztam, az utolsó időben előkelő osztrák sajtóorgánumok is megértően nyilatkoztak és így csodálkoznom kell, hogy a velünk sorsközösségben élő német nemzet fiának ajkáról kell ilyen váddal találkoznunk. — Arról sem tudok — folytatta Bethlen István —, hogy Magyarország hivatalos körei valaha azzal a kívánsággal léptek volna föl a német kormánynál, hogy az bármilyen revíziós programmal azonosítsa magát. Az fáj a magyar közvéleménynek, hogy amikor PHILIPS RÁDIÓVAL BODNÁR ax fjjfcjrafi A ta|Mi80XrOi lelvtl&Kuau&soklai azuntál és Össze» MKimfilm díjtalanul bemutatja. Részlet. Caere. Vilmoa e«a»rir nl 60. Tel 1 134-97. Arberzék beren gedte Rosenberg cikke a német álláspontot? Bethlen István gróf ezután rátért a Völkischer Beobachterben megjelent revizióa legcsekélyebb indokot nem adta, olyan rendreutasításban részesüljön, amelyre senkit a világon nem tartok hivatottnak és jogosultnak, legkevésbé német embertellenes, különösen Rosenberg, a német nemzeti szocialista párt külügyi szakértőjének cikke bírálatára. Az a kérdés, — hangoztatta Bethlen István — hogy a cikk tartalma fedi-e a német kormány hivatalos álláspontját. Érzésem az, hogy a kettő között különbség van. Mindenesetre kívánatos lett volna, ha a magyar közvélemény erről a hivatalos álláspontról is megfelelő tájékoztatást nyert volna. Mert kétségtelen, hogy a cikk a magyar közvéleményben igen nagy visszatetszést keltett. Mivel hivatalos nyilatkozat nem látott napvilágot, nem térhet ki a magyar közvélemény az elől, hogy azt bírálat tárgyává ne tegye. önmérsékletre int a revízió kérdésében Rosenberg úr minket — folytatja Bethlen István —, mintha hiányzott volna e tekintetben részünkről ez az önmérséklet. Ugyanakkor azonban, hogy a javulás útjára térítsen bennünket, hangoztatja, hogy Németország nem hajlandó a megváltó apostol szerepét játszani a revízió terén, vagy magát túlzott követelések szekere elé fogatni. Amiből viszont az a vád csendül ki, mintha Magyarország Németországgal szemben e téren, indokolatlan követelőzésekkel lépett volna fel a múltban és visszaélne azzal a jóindi Kedden délelőtt temeti Serédi hercegprímás Frigyes főherceget Magyaróvárról jelentik. Csaknem harminc órát feküdt diszatillájában Frigyes főherceg magyaróvári kastélyának dolgozószobájában, a ravatalon. Délben megérkezett Budapestről Vittray egyetemi magántanár, aki a főherceg tábornagy háziorvosával együtt bebalzsamozta a holttestet. Ebben az időtájban már többszáz főnyi gyászolóközönség gyűlt egybe a palota körül és a szemben lévő vármegyeház árkádjai alatt, hogy elkísérje a főherceg koporsóját a plébániatemplomba. A bebalzsamozás befejeztével négy óra után lehozták a pompás eszüstkoporsót a kastély udvarára, ahonnan a gyászmenet Pintér Gyula prépost-plébánossal és nagy papi segédlettel az élen elindult a plébániatemplomban lévő családi sírbolthoz. A kastély kapujában katonai őrség állott, a koporsó két oldalán pedig rohamsisakos katonák haladtak. A koporsó után ment Albrecht főherceg, Gabriella főhercegnő, az elhunyt férjezett leányai közül Hohenlohe hercegné, Waldbott báróna , a főherceg több unokája. A családtagok után Potniczky Lipót főispán, Sattler János polgármester, Körös István alezredes, a helyőrség parancsnoka, a hatóságok, hivatalok, intézmények és testületek vezetői haladtak. Részt vett a gyászmenetben a főhercegi uradalom tisztikara teljes számmal. A gyászmenetet sűrű sorokban zárta be a társadalom minden rétegéből álló közönség. A templomtéren megállt a gyászmenet és Frigyes főherceg koporsóját kegyeletes csendben a családi sírboltba vitték, ahol ideiglenes ravatalra helyezték. Albrecht főherceg sokáig időzött a ravatal mellett, majd hozzátartozói után visszatért a palotába. Pénteken délelőtt a kegyúri templomban gyászmisét mondanak s ennek befejeztével megnyitják a sírbolt kapuját. A közönség a temetésig minden nap délután 5 óráig a nagy halott ravatalához járulhat. A temetés rendje A miniszterelnökségen bárcsházi Bárczy István államtitkár elnöklésével csütörtökön délben véglegesen megállapították a gyászszertartás pontos programját. Frigyes főherceg, tábornagy temetése Magyaróváron, január 5-én délelőtt 11 órakor a magyaróvári római katolikus templomból történik, nagy katonai pompával. A gyászszertartást Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás végzi nagy papi segédlettel. A temetésen részt vesz Horthy Miklós kormányzó feleségével, a kormány több tagja, valamint közéletünk sok előkelősége. A gyászszertartás gyászmisével kezdődik, majd a hercegprímás feloldozást ad, utána a koporsót kiviszik a templomból, amikor is a kivonult katonai csapatok tisztelgése közben ágyutalpra helyezik. Majd megalakul a gyászmenet, amely az elhunytat a családi sírbolthoz kíséri, ahol örök nyugalomra helyezik. Ugyanekkor helyezik el a családi sírboltban Izabella főhercegasszony földi maradványait is. A temetés napján, január 5-én reggel 7 óra 20 perckor a keleti pályaudvarról különvonat indul Magyaróvárra. A temetésen résztvenni óhajtók a vonatot a rendes gyorsvonat díjszabási feltételek mellett vehetik igénybe. A különvonatra a rendes utazási kedvezmények érvényesek. Délután 3 óra 30 perckor a különvonat Magyaróvárról visszaindul Budapestre, ahová este 6 óra 05 perckor érkezik. Azok a titkos tanácsosok, kamarások, magas ranggal bíró polgári és katonai személyek, akik Frigyes főherceg tábornagy Magyaróváron január 5-én délelőtt 11 órakor tartandó végtisztességén résztvenni óhajtanak, ezt a szándékukat január 3-ig, vasárnapig közöljék a miniszterelnökség segédhivatalával. A különvonat indul 5-én reggel 7 óra 20 perckor. Magyaróvárra érkezik 9 óra 55 perckor. Tekintettel a magyaróvári katolikus templom szűk befogadó képességére, csak azok kaphatnak a templomban rangsoruknak megfelelő elhelyezést, akik megjelenési szándékukat a miniszterelnökséggel közlik. A belügyminiszter Magyaróvár és Moson területén a temetés napjára mindennemű nyilvános előadást és mutatványt, valamint zenét eltiltott és az erre vonatkozó rendőrhatósági engedélyek hatályát felfüggesztette. A katonai gyászkíséret Frigyes főherceg katonai gyászkíséretében ott lesz a kormány több képviselőjén kívül Röder Vilmos honvédelmi miniszter. A honvédséget Lányi Hugó főparancsnok, Ráth Jenő vezérkari főnök, négy tábornok, nyolc törzstiszt és tizenhét főtiszt. A fegyvernemek képviseletében Magyaróvárra vezényeltek egy gyalogos zászlóaljat, egy huszárszázadot és egy tüzérüteget négy ágyúval katonazenekar is érkezik. A Frigyes főherceg nevét viselő pécsi gyalogezredet egy ezredesből, több tisztből és hét legényből álló küldöttség képviseli. A tábornagy, mint ismeretes, a császári KÁROLY KÖRÖT VÁCIUTCA 23