Magyarság, 1937. október (18. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-01 / 223. szám
i WlGllBSlfi 1937 október 1, péntek megér annyit a Vágy és a remény, hogy 31/0, 7,14, vagy 28 pengőt Befektessen havonta a m. kir. osztálysorsjátékba ? Sokezer* ember: nő, férfi, fiatal, öreg, szegény, gazdag azt állítja, hogy igen és nagyon C&ISZerű, mert hol nyerhet ma egyszerre oly óriási összeget, mint az osztálysorsjátékon! Ennélfogva rendeljen vagy vegyen Ön is még ma egy sorsjegyet Bármelyik főárusnőnál. Megfizetni van idő legkésőbb a húzás előtt. Mindenkinek és minden egyes sorsjegynek egy grifi a nyerési esélye. „Franciaország határai a Dunánál vannak“ Páris, szeptember hó A francia közvélemény hosszú időn keresztül, egészen a legutóbbi évekig elégedett magabiztonsággal nézte kormányainak külpolitikáját, melynek alapja a „biztonság elve“ volt. Erős és fegyelmezett hadseregének, megerősített határainak, szövetségi rendszerének birtokában úgy érezte ez a közvélemény, hogy külső támadás ellen kellően fölvérteződött, tehát mindaz, ami nem közvetlenül határai előtt történik, csak másodrangú jelentőséggel bír számára. Ahogy Anglia az idők folyamán rájött, hogy „határai a Rajnánál vannak“, most éppen így kezdi megsejteni a francia átlagember is, hogy legközvetlenebb szomszédjával, nem csupán a Maginot-vonal mentén vám közös határa. Mert, ha a Maginoterődítmények lánca emberi számítás szerint ez törhetetlen is a német hatalmi törekvések részére, azért Németország más ponton, más oldalról is megtámadhatja Franciaországot. „Franciaország határai a Dunánál vannak", ha nem is ilyen határozott szavakban, de már kezdi ennek igazságát megsejteni az itteni kisember is, amikor egyre inkább ráeszmél, hogy a Dunamedencében esetleg életbevágó fontosságú francia érdekek dőlhetnek el. Legalább is úgy látszik, hogy ezt a lassú, de gyökeres hangulatváltozást tükrözi a francia napisajtó, amely egyre nagyobb érdeklődéssel és aggodalommal fordul a Dunavölgye felé. Egyre inkább észrevehető, hogy a napilapokban megmutatkozó közvélemény hovatovább szívügyének tekinti mindazt, ami Középeurópában vagy azzal kapcsolatban történik. És éppen ezért érdekes röviden áttekinteni, hogy miképpen is vélekednek Párisban a dunamenti országok jövőjéről és az ottani helyzet kialakulásának lehetőségeiről a pillanatnyi napi politika nyomán. Az érdeklődés homlokterében most azok a tárgyalások állanak, amelyeket a kisantant külügyminiszterei Genfben Kánya Kálmán magyar külügyminiszterrel folytattak. Feltűnő az a megnyugvás, amellyel tudomásulveszi a dunai légkör enyhülését, észre lehet venni azt a fokozódó megértést a magyar üggyel szemben is, amely nem maradhat hatás nélkül szövetségeseik külpolitikájára sem. A dunamenti Edlinak SSI és az egyetlen gát a germán hegemóniával szemben Gerard Jean Pierre a Republique szeptember 26-iki számában ír e tárgyalásokról. Szerinte Magyarország két követelést támaszt a kisantanttal szemben: kívánja, hogy ne tagadják meg tőle olyan revízió lehetőségét, amely a lakosság méltányosabb elosztását biztosíthatná, másodszor pedig, bánjanak már addig is jobban a magyar kisebbségekkel. Gerard örömmel állapítja meg, hogy már Budapesten is békülékenyebb politika kezd érvényesülni, Délszlávia pedig Pál herceg uralma óta máris kibővítette a magyarok kisebbségi szabadságjogait. Genfben olyan terv került tárgyalásra, amely szerint Magyarország a kisebbségi jogoknak végleges rendezése fejében megnemtámadási szerződést kötne szomszédaival. Ha e terv csak puszta terv maradna, még akkor is van jelentősége, mert tovább enyhíti az 1920 óta szakadatlan feszültséget. Ellenvetések sem délszláv, sem pedig cseh részről nem történtek, csupán Románia vonakodott meg belpolitikai okokból, a közelgő választásokra való tekintettel határozott kijelentéseket tenni. De a tárgyalások még így és békülékeny hangulatban folytak és remélhetőleg hamarosan újra megindulnak, ami nagyban kívánatos volna. A dunamelléki kibékülés az egyetlen gát a germán hegemónia veszélyével szemben és ennek tudatában alakul ki a dunamenti államok körében is a békülékenyebb hangulat. Ugyancsak szeptember 26-án nagy cikkben számol be a Populaire Blumnak prágai megbeszéléseiről. A tudósító szerint Prágában sok kérdés került szóba, így a kisantantállamok egymásközti viszonya, a magyar kisebbségi követelések, Mussolini berlini látogatásának visszahatásai az osztrák kérdésben, Beck lengyel külügyminiszter tevékenysége egy semleges blokk kialakítására Varsóból Belgrádon keresztül Bukarestig; végül Délszlávia magatartásának kérdése a megváltozott olasz helyzetben. Olaszország ugyanis újabban olyan gazdasági engedményekkel igyekszik Délszláviát magához láncolni, amelyek csökkentenék a gazdasági előnyöket, amelyeket eddig Magyarország és Ausztria élveztek. Rövidesen várható Tatarescu fontos nyilatkozata ? A Temps szeptember 27-iki száma A magyar—kisantant tárgyalások címen idézi Hodzsa pozsonyi beszédét. A tudósító hangsúlyozza, hogy Hodzsa kijelentései szervesen belekapcsolódnak a magyar—kisantant tárgyalások keretébe és belőlük az elhatározott akarat látszik, hogy minél előbb tényleges eredményhez jussanak. A tudósító szerint a jövő héten Tatarescu nagyfontosságú kisebbségi nyilatkozata várható. Krofta: Uj Európa felé Rendkívül érdekes Krofta cseh külügyminiszter cikke a Journal de Nation című francia svájci lapban. Már a cikk címe is jellemző: Uj Középeurópa felé. Krofta nyíltan megállapítja, hogy a monarchia gazdasági területének felbomlása kedvezőtlen visszahatásokkal járt az utódállamokra. Az egyes országokban kialakított egyensúlyi helyzet mégis alapja lehet az összes országok közti gazdasági együttműködésnek. Ezzel kapcsolatban nagy haladást jelentene, ha sikerülne a római jegyzőkönyv államai és a kisantant közt olyan összhang megteremtése, amely szem előtt tartaná a közvetlenül résztvevő államok mellett azoknak a hatalmaknak gazdasági érdekeit is, amelyekkel amazok gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn. Amidőn gazdasági téren tehát áthidalást keres Krafta Berlin és Róma felé, a politikai kérdésekben sokkal határozottabban nyilatkozik. Gazdasági szempontból Prága, szerinte, súlyt vet arra, hogy a dunavölgyi közeledés egyetlen más állam érdekeit se sértse, mert ilyen együttműködés csak Németországgal és Olaszországgal egyetértésben valósulhat meg. Az újonnan megszervezendő Középeurópának a gazdasági kérdéseken túlmenő politikai jelentőségét azonban abban látja, hogy csak így lehet megvédeni a Siuna völgye nemzeteit és államait bárminő egyoldalú nagyhatalmi nyomással szemben. Csak e kis államok békés együttműködése biztosíthatja valamennyiüket, hogy nem lesznek belőlük egyetlen nagyhatalomnak sem uszályhordozói. Lengyelországra nézve katasztrofális volna, ha a Dunamedencét akár Németország, akár Oroszország fölszívná. De Franciaország, Anglia, sőt Amerika sem nézhetné közömbösen valamely nagyhatalom kizárólagos uralmát Középeurópában. A berlini találkozó és Ausztria A berlini Hitler—Mussolini találkozásban is láthatóan annak esetleges középeurópai kihatása érdekli a francia sajtót és közvéleményt. Az Oeuvre szeptember 26-iki számában Madame Tabouis foglalkozik e kérdéssel. Szerinte Hitler és Mussolini első megbeszélései az osztrák kérdés körül forogtak. Hitler, szerinte, mintha már meg is oldotta volna az osztrák kérdést a saját hasznára. Amikor Schmidt meglátogatta Göringet, ez utóbbi három óhajt fejezett ki: Ausztria minden külpolitikai lépéséről és elhatározásáról számoljon be Berlinnek; terjesszék ki az Ausztria és Németország közti gazdasági és kulturális egyezményeket Délszláviára és Magyarországra is, állítson össze Schuschnigg egy nemzeti szocialista többségű kormányt. Schmidt ez utóbbi követelményt akkor a leghatározottabban visszautasította. Madame Tabouis szerint Genfben az a vélemény, hogy a két diktátor találkozása merő külsőség, amellyel szemben a nagy demokratikus államok elszánt és szilárd politikával jó eredményeket érhetnek el. A látogatással egyidőben Münchenben lázas nemzeti szocialista tevékenység folyik; azt követelik, hogy az ausztriai nemzeti szocialista alakulatoknak létszámát emeljék fel százezerre. „Franciaország és Anglia nem maradnak tétlenül" Az Ere Nouvelle igen éles hangon foglal állást Rómával szemben és figyelmezteti, hogy nem folytathat kettős játékot, nem mutathat Franciaország és Anglia felé baráti szándékokat, miközben ellenkező célokra Hitlertől kér támogatást. Adott esetben Franciaország és Anglia semmiesetre sem maradnak tétlenül. A nagy érdeklődésre Franciaországban jellemző, hogy olyan kombinációk is felmerülhetnek, mint Sauerwein szeptember 27-i cikke a Paris Loir-ban. Sauervwein megkockáztatja a feltevést, vájjon nem gondol-e a két diktátor a hajdani német-római birodalom feltámasztására, amelynek szövetségi fővárosa egyszer majd Bécs lehetne. A kifejezett bizalmatlanságra, sőt ellenszenvre e találkozó iránt pedig jellemző a Journal de Nation szeptember 25-i csipkelődése, amikor csokorba gyűjtve közli Mussolini eddigi, olykor igen éles németellenes nyilatkozatait és beszédeit. r. s. Súlyos belpolitikai feszültséget idézett elő Franciaországban a valutaválság Párisból jelentik. A kormány a valutaforgalmat félhivatalos korlátozásoknak vetette alá. A bankok bizalmas szóbeli utasítást kaptak, hogy ezentúl külföldi valutát csak szabályos útlevéllel rendelkező utasoknak szolgáltassanak ki, legfeljebb 70 font sterling értékben. Az üzlei célokra igényelt valuták csak rendkívül indokolt esetben adhatók ki és ennek mérvét a bankok kötelesek ellenőrizni. A francia sajtót élénken foglalkoztatja a valutapiac válsága s bár megállapítják, hogy a valutakorlátozásokkal a belföldi üzérkedéseknek akarják elejét venni, mégis bevallják, hogy a pénzügyi válság újabb, veszedelmes belpolitikai feszültséget idézett elő. Politikai körökben nagy érdeklődéssel tekintenek a szombati államtanács elé, amely a kormány pénzügyi politikáját érintő fontos döntéseket fog valószínűen meghozni. A tisztviselői fizetésemelés sürgetésére vándorgyűléseket rendez a KANSz A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége csütörtökön tartotta országos elnöki bizottsági ülését, amelyen a budapesti és vidéki tagok nagy számban voltak jelen. Neményi Imre dr. ny. államtitkár elnöki megnyitójában az országos elnök tárgyalásairól és a nehéz közalkalmazottak nehéz helyzetéről beszélt. Javornitzky Jenő dr. miniszteri tanácsos, vezértitkár beszámolt a párisi nemzetközi köztisztviselői kongresszusról és a nyíregyházi vándorgyűlésről. Ismertette az egyes szervek részéről tett jelentéseket, amelyekben a súlyos és válságos helyzetről panaszkodnak. Felhívják a figyelmet a kedvezőtlen hangulatra és a sürgős helyzetjavítást szorgalmazzák. Kiemelte, hogy az utolsó illetménycsökkentés óta 22,5%-kal emelkedett a drágaság, azért felette indokolt és szükséges az illetménycsökkentési rendeletnek legalább is fokozatosan történő hatályon kívül helyezése.Beszélt a tűzharcos törvényjavaslatról, a végkielégített közalkalmazottak támogatásáról, a kinevezéseknek esetenként történő szükségességéről, a képesítés felemeléséről, a dijnokoknak, kezelőknek, kisegítő szolgáknak az igazolványosok melletti kedvezőbb előlépéséről, az OTI- és a MABI- dijnokok, ideiglenes kezelők, kisegítő szolgák részére engedélyezendő kölcsönről, továbbá a tisztviselői kölcsön összegének felemeléséről, a szolgálati pragmatikáról és egyéb időszerű kérdésekről. Jánosffy-Jackovits Iván és Kontz Endre dr. miniszteri tanácsosok, Nagy Béla irodatiszt a nehéz megélhetési viszonyokat tárták fel. Rendkívüli segély engedélyezését és országos gyűlések tartását sürgették, egyben az állítólag tervezett nyugdíjreformra hívták fel a figyelmet. Csontai Győző tanügyi titkár hosszabb beszédben vázolta azt a küzdelmet, melyet a megélhetésért folytatni kell, továbbá ennek káros és erkölcsi területen is jelentkező következményeit. Az illetménycsökentésre vonatkozó rendeletek mielőbbi érvénytelenítését sürgette. Kívánatos, hogy kinevezések decemberben is történjenek, s a cím és jelleg adományozás nagyobb méretű legyen. Hozzák be az automatikus előlépést, a betegellátást kielégítőbben oldják meg, a tűzharcosok érdekeit kedvezőben biztosítsák, tartson a KANSz Budapesten és vidéken országos gyűlést. Alföldi Béla dr. ítélőtáblás alelnök megállapítása szerint a helyzetjavítás szükséges és az illetékes tényezőkben a megértés megvan, hogy az adott lehetőségek között a bajokon segítsenek, ezt igazolja a családi pótlék összegének emelése. Azért célszerű a helyzetet feltárni. Mesterházy Jenő dr. tanítóképezdei tanár megkapó képekben festette a gondokkal küzdő alkalmazottak és nyugdíjasok helyzetét. A megélhetési nehézségeken mielőbb javítani kell rendkívüli segéllyel és az illetménycsökkentési rendeletek hatályon kívül helyezésével. Gyűléseket kell tartani Budapesten és a vidéki nagyobb városokban, s a panaszokat a nagy nyilvánosság előtt részletesen feltárni. Zsigmond Béla számvevőségi tanácsos a kistisztviselők, a családos alkalmazottak kétségbeejtő vergődéséről beszélt. A sürgős helyzetjavítást, a köztisztviselői kölcsönök reformját, a családi pótlék összegének minden családtag után való felemelését kérte. Indítványozta, hogy a köztisztviselői kölcsönosztály igazgatójának, Baán Achilles dr.nak és a beosztott tisztikarnak a bizottság elismerését fejezze ki a gyors és lelkiismeretes munkásságért. Schalter Sándor dr. OTI-titkár a nyugdíjasok, özvegyek és árvák nehéz állapotát és külön sérelmeit tárta fel, kérte az OTI régi nyugdíjasai részére a vasúti kedvezményt. Ványi István és Takács István az altisztek és eldsegítő szolgák súlyos helyzetét tették szóvá. Kérték a ruhakérdés rendezését és a helyzetjavítást. Molnár Ödön számvizsgáló a tűzharcosok kívánságait terjesztette elő. Marcinka János dr számvevőségi főtanácsos a köztisztviselői társadalom kedvezőtlen hangulatát világította meg. Arató Gyula ny. h. államtitkár ügyvezető elnök részletes felvilágosításai után a bizottság a javaslatokat elfogadta és azok végrehajtásával az elnökséget megbízta azzal, hogy az illetménycsökentésre vonatkozó rendeletek hatályon kívül helyezése ügyében újból sürgősen járjon el a kormánynál vándorgyűlések tartása ügyében az intézkedéseket tegye meg. megtakarna e Hezet afianob rinal ha * Magyarság kliring-DEiwSspt Bfiajjjill szelvényével vásárol !