Magyarság, 1940. február (21. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-01 / 25. szám
. /• . ---- > r *■ • " jy* ( • >• • •.* ! * " Á V» • ' • V ' -L. *•’ ’ • / . l Hl. _ ... i K!ADÓTUIAJDONOS) MAGYARSÁG LAPKIADÓ Bt. ^ ^ ^ VARW* «IHIÓS SZERKESZTŐ« mmumuum AfluA NEMZETI SZOCIALISTA /&*?!$*’) «ttrwr AUikm TÖHERKBKÖB FEIHÖS KUDO. MOZGALOM NAPILAPJA ’ ■ " t , . . fTV'i'ö', „ , 1FJ VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR FIALA FERENC Budapest, 1940 - ------0_^—m----- XXL évfolyam 25 (5499) szám. Hitler beszélt írta Staksuasovszky Hornél Amilyen feszült figyelemmel várta az egész világ Hitler vezér és kancellár beszédét a nemzetiszocialista párt gyűlésén, éppen olyan figyelemmel és érdeklődéssel várta a beszéddel kapcsolatos hatást, a világsajtó állásfoglalását és megjegyzéseit. A francia és az angol lapok már a beszédet követő órákban foglalkoztak Hitler beszédével és bevallják azt, hogy a beszéd szövegezésében és irányában egyaránt csalódást keltett bennük. Különös az, hogy a francia és az angol lapok azt írják, hogy ez a beszéd semmiféle meglepetést nem hozott, semmi új nem volt benne, hanem csupán makacs ismétlése volt azoknak a követeléseknek, annak az álláspontnak, amelyet a nemzetiszocialista Németország immár esztendők óta hangoztat. Rámutat az ellenséges sajtó arra, hogy öt éven keresztül körülbelül mindig ugyanazt mondja a német nép vezére, s ezért erre a beszédre érdemben válaszolni nem is lehet, hiszen százszor vitatott kérdéseket ismétel. Csodálatos dolog, hogy a demokrata államok sajtója, amely látszatra nem áll egységes irányítás alatt és nem is jelenti mindenben és mindenkor az illető nemzetek közvéleményét, — mégis valami közös szellemi rokonságban,*»* szinte valamilyen titkos irányító akarat hatása alatt ismétli el kenetteljes és moralizáló hangon azokat a vádakat a harmadik birodalommal s a birodalom külpolitikai céljaival szemben, amelyeket öt esztendővel ezelőtt már hangoztatott. Ezeket a vádakat talán megsokszorozva és megerősítve kürtölte azonban a demokráciák sajtója őszkor, a háború kitörése előtt. Azóta öt hónap múlt el, öt háborús hónap és ha a háború méretei és tempója a szárazföldön nem is hasonlítható a világháborúéhoz, mégis ezernyi és ezernyi halott fekszik a csatatereken eltemetve és pihen a tenger mélyén. Ha ezeket a halottakat kérdezné meg a francia és az angol sajtó arról, hogy vájjon a háborús célok teremtétében kinek van igaza, melyik oldalon van az igazság, és vájjon észszerűek-e, igazságosak-e azok a követelések, amelyeket Németország olyan konzekvensen és oly komoly indokolással sürget esztendők óta, s ezek a halottak bizonyára mást írnának, mint a demokrata államok sajtója. Az öt háborús hónap, amely nemcsak a hadviselő felek gazdasági, társadalmi és erkölcsi életét teszi súlyos próbára, hanem a semleges államokban is bizonyos zavarokat, nehézségeket okoz, már meggyőzhette volna a demokrata sajtót arról, hogy a háború semmiképen sem eszköz nemzetközi ellentétek tisztázására és a népek egymás közötti életkérdésének elrendezésére. A megértés teljes hiányára vall ez a süket közönyösség, ez az érthetetlen makacsság, amellyel ez a sajtó a német nép vezérének abszolút igazságait fogadta. Hitler beszélt. Nem először és nem utoljára. Roppant történelmi felelősségének tudatában, a tőle megszokott éles logikával, igenis, elmondotta ismételten, talán éppen századszor az ő igazságának morális és etikai indokolását. Megcáfolhatatlanul egy magasabbrendű igazságra hivatkozott, amikor a világ javainak igazságos elosztását követelve népe számára is életjogokat kért. Mert váljon ma igazságtalansággá válik-e az, ami tegnap igazság volt, és igazság lesz-e valamikor is az igazságtalanságból? Kételkedik-e ma elfogulatlan és józan politikus abban, hogy a páriskörnyéki békék a maguk esztelen túlzásaiban nem voltak igazságosak? Van-e valaki — persze nem az érdekeltek között — aki azt merné állítani, hogy a világ javai igazságosan vannak elosztva? Kételkedik-e abban valaki, hogy a világtörténelem folyamán mindig voltak olyan népek és a népeknek olyan vezetőik, akik háborúval akartak gyakran igazságtalan célokat elérni. És ha valaki esztendőkön s egy életen keresztül folyton a magasabbrendű igazságra hivatkozik, és mindig ugyanazokkal az érvekkel és bizonyítékokkal támasztja alá a maga megállapításainak a helyességét s amikor ezek a megállapítások még hozzá egy nyolcvanmilliós nemzet életjogaira és igazságára vonatkoznak, vájjon mondhat-e öt év alatt és tíz év alatt és egy életen át mást, és újabbat, mint amit először mondott? Vájjon a mi magyar igazságunkat is nem úgy hirdetjük-e húsz esztendő óta a trianoni igazságtalansággal szemben, kisebbségi sérelmeinket, mint ahogy 1921- től kezdve a világ fórumain, a magunk, barátaink, sőt ellenségeink sajtójában is hirdetjük? Mert az igazság csak abszolút lehet. A kereszténység tanai, Krisztus igéi kétezer esztendő óta vájjon nem ugyanazok-e a maguk változhatatlanságában s a maguk abszolút igazságában. Soha senkinek nem jutott eszébe azt mondani a történelem folyamán, hogy az evangélium semmi újat nem mond, ezt már hallottuk sokszor, gyermekkorunk óta folyton olvassuk mindig ugyanazt, tehát újat kérünk, bizonyítékokat kérünk, másképen és újólag megfogalmazott érveket ahhoz, hogy az abszolút és egyetlen igazságot elhigyjük ... Ez történt a hitlerbeszéddel. Hogy ennek a hátterében a demokrata sajtó csalódottságát láthatjuk,mert a háborús célok a közelebbi hadicélok tekintetében vártak megnyilatkozást) — ez egy pillanatig séta kétséges. Ezt maga ez a sajtó is elismeri. Kérdéses csupán, hogy azon népek többségének, azok közvéleményének, — amelyek számára ez a sajtó ezt a közönyös pár szót a német birodalom fejének beszédével kapcsolatban így leírta: — elegendő-e ez a magyarázat? Nem fogják-e valamikor, egy későbbi időpontban, amikor ez a szörnyű háború már talán jóvátehetetlen pusztításokat és károkat okozott a népek életében — felelősségre vonni ezt a sajtót. Nem fogják-e szemére lobbantani ezt a süket és cinikus közönyösséget, amellyel megállapította, hogy: „nem mondott semmi újat, százszor elmondott dolgok ezek, amelyekre megadtuk a választ.” Vájjon ez a válasz azonban mindenkor és mindenben megfelelt-e az igazságnak? Hiszen példákat tudnánk felhozni arra, hogy egy időben az angol sajtó tekintélyes része, köztük a Daily Mail határozottan támogatta például a német gyarmati követeléseket. Maga Rothermere lord és lapjainak külpolitikai szerkesztője Ward Price számos cikket írt és egész sajtókampányt folytatott a Németországgal szemben elkövetett súlyos igazságtalanságok megszüntetésére. Kétségtelen, hogy az angol közvélemény a háború előtt pár hónappal a német igények tekintetében még megoszló véleményen volt. De fel tudnánk hozni erre francia példákat is. A francia jobboldal lapjai és a francia jobboldali mozgalmak éppen úgy, mint a belga rexista mozgalom németbarátságot és német szimpátiát tanúsítottak és bizony nem egyszer kifejezés adtak annak, hogy a Németországgal szemben elkövetett igazságtalanságokat jóvá kell tenni. Igaz, hogy kaptak érte elég sok szemrehányást és üldözést, mégsem lehet azt mondani, hogy ezek mögött a lapok és mozgalmak mögött nem állott a nemzeti közvélemény egy része. * Hitler tehát beszélt. Nemcsak a maga, hanem a német nép nevében. És az a közöny, az a süketség, amellyel a demokrata sajtó beszédét fogadta, még nagyon sok vérébe és aranyába kerülhet Európának, sőt talán az egész világnak. A háború mindig feltámasztja az esztelenség és ostobaság szellemeit. Pedig ennek a szinte esztelen és gonosz süketségnek az ára nagyon nagy lehet volt finsiai ragaszkodik harájaihoz Olasz értesülés szerint erre kér garanciát a belgrádi értekezleten A szovjet hiderő nagy támadásba kezdett A német repülők újabb hét angol hajót süllyesztettek el Hitler vezér és kancellárnak kedden este a Sportpalastban elmondott beszéde, jelentőségének megfelelő mértékben foglalkoztatja a világsajtót. A német lapok lobogó lelkesedéssel kommentálják a beszédet, amelyet Németország élni fog”, általános leszámolás a plutokratákkal”. A Führer célja jogaink egyöntetű érvényesítése” és más hasonló című cikkekben méltatnak. A cikkek írói megállapítják, hogy egyezkedéstől mentes, szilárd és erős volt e beszéd, s az a német nép életjogának és szociális jóléte megoldásának biztos záloga. Az olasz lapok azt tartják Hitler legfontosabb megállapításának, hogy a németség hatalmas, új fegyverkezési programot valósított meg és teljesen felkészült a háború hamarosan megkezdődő második szakaszára. A római lapok szerint ez a beszéd volt Hitler legreálisabb és leghatásosabb szónoklata. A semleges államok sajtója azt emeli ki, hogy" Németország a háború első 5 hónapjában nagyobb erőfeszítéseket tett, mint a legutóbbi hét esztendő alatt. Kiemelik továbbá az elkeseredett hangot és győzelmi akaratot. Az antantsajtó persze kicsinyíteni igyekszik a Vezér beszédét, de minden írásukból kiérződik az a vélemény, hogy e beszéd után számolni kell a totális háború gyors megindulásával. Hitler beszédével kapcsolatosan egyébként Parisban félhivatalos kommentár jelent meg. Ez a kommentár a német propaganda ismert eszközeinek nevezi Hitler érveit és azt állítja, hogy e beszéd bizonysága szerint Németország belátta, hogy Franciaországot nem lehet elválasztani Angliától. A francia sajtó nem kommentálja a beszédet, csak azt hangoztatja, hogy Hitler kijelentéseit csak közömbösséggel lehet fogadni. * A Balkán-konferencia pénteken kezdődő ülésszakára már elindultak a delegátusok Jugoszlávia fővárosa, Belgrád felé. A várható események mérlegelésében nem esünk abba a hibába, hogy a konferencia jelentőségét túlozzuk. Viszont kétségtelen hogy az európai helyzet mai alakulása folytán, a Balkán Szövetség ülése kiemelkedik az évente megtartani szokott rendes ülések keretéből. Sőt , az sincs kizárva, hogy a konferencia hozzásegíthet olyan problémák tisztázásához, amelyek több-kevesebb hatással lehetnek a világpolitika későbbi alakulására. Hogy a magyar-román problémát egyáltalán tárgyalni fogják-e, arra vonatkozólag különbözők a vélemények. Egyes sajtóértesülések szerint a konferencia tárgysorozatán is szerepelni fog a kérdés, mások szerint csak a tárgysorozaton kívüli megbeszéléseknek lesz a tárgya. (O. F.) Románia garantáltatni akarja határait Róma, január 30. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Tribuna belgrádi jelentése szerint hire jár, hogy Románia a belgrádi értekezleten azt kérné, hogy Jugoszlávia, Görögország és Törökország garantálja határait Magyarországgal és Bulgáriával szemben. Úgy látszik azonban, hogy a három állam nem hajlandó a balkáni egyezményen túlmenő kötelezettséget vállalni. Corriere della Sera szerint: Magyarországnak nincs szüksége közvetítőre Milánó, január 3. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Corriere della Sera budapesti tudósításában az alábbi megállapítást teszi: Rendkívül fontos hangsúlyozni a jelenlegi kényes nemzetközi helyzetben, azaz a német-román tárgyalások idején és a belgrádi értekezletet megelőzően a következő ténykörülményt: Magyarország számára nem áll fenn sem szüksége, sem hasznossága bármely hatalom vagy hatalmak közvetítésének ahhoz, hogy megoldja immár húszéves problémáit. Magyarországnak továbbra is az az álláspontja, hogy ilyen közvetítés senkinek sem válnék előnyére. Ez természetesen a magyar-román viszonyra vonatkozik, amelyben jelenleg semilyen közvetlen érintkezés nem áll fenn, nem zárja ki azt, hogy erőfeszítések ne történjenek arra, hogy a veszélyt legalább egyelőre eltávolítsák. Románia csapatmegerősítésejtet küldött Desszarábia határára Róma, január 30. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Figyelemreméltó körülmény, hogy néhány nappal a belgrádi értekezlet összeülése előtt Románia csapatmegerősítéseket küldött Besszarábia és Bukovina határára és befejezte védelmi munkálatait a dobrudzsai határon is. Románia ezekkel az intézkedésekkel nyilván azt akarja kifejezésre juttatni, hogy területéből semmit sem hajlandó átadni más hatalmaknak és eleve elutasítja Belgrád és Ankara főtanácsait? Tény az, hogy az előző napok nagy reménykedése lényegesen alábbhagyott. Egyre jobban látűnik, hogy a román probléma olyan tüskés kérdés, amelyhez ha valaki hozzányúl, felvérezi a kezét. De talán jobb is, ha a Balkán közvéleménye tiszta képet alkot magának a helyzetről és világosan látja, hogy milyen nehéz dolog a magyarokat és a bulvárokat kibékíteni Romániával. A Balkán-értekezlet így tehát elveszti elsőrendű célját, de ez ÁRA: 10 FILLÉR trafóitól lesz a belgrádi értekezlet elnöke Belgrád, január 31. Beavatott körök értesülése szerint a belg-rádi Balkán-konferencián újra Gafencu román külügyminiszter elnököl, aki a múltért értekezletnek is elnöke volt. Ennek az a magyarázata, hogy elnöksége csak február 9-én jár le, mivel annak idején a Balkán Szövetség február 9-én alakult meg. A múlt évben az értekezletet márciusban tartották és akkor már Gafencu volt az elnök, az idén az elnöki tisztet Szaradzsoglu török külügyminiszter veszi át, de éppen ezért tették az értekezlet időpontját korábbra, hogy ne a török külügyminiszter legyen a belgrádi konferencia elnöke, tekintettel arra, hogy Törökország szoros szövetségre lépett a nyugati hatalmakkal és így nem lehetett volna anynyira kihangsúlyozni a Balkán Szövetség semleges jellegét.