Magyarság, 1940. május (21. évfolyam, 98-121. szám)
1940-05-07 / 102. szám
BUDAPEST, 1940. MÁJUS 7. A szabolcsi jobboldalnak nem kell liberális vármegyei főügyész NYÍREGYHÁZA, május 6. (A „Magyarság" tudósítójától.) Szabolcs vármegye tisztifőügyészi állására hirdetett pályázat május 8-án jár le, a főügyészválasztó közgyűlést pedig május 13-re tűzték ki. Most, a pályázat lejárta előtt néhány nappal futótűzként terjedt el a hír a vármegyében, hogy Szesztay András dr. vármegyei alügyészt kívánják az illetékes magasabb tényezők a főügyészi székbe ültetni. A hír általános visszatetszést keltett és erélyes tiltakozást váltott ki a vármegye egész jobboldali közönsége körében. Köztudomású ugyanis, hogy Szesztay András dr. nagyapja a zsidó Kornfeld Mór volt, akinek leszármazottai és családi környezete képviselték elsősorban Szabolcs vármegyében a liberalizmust, a szabadkőművességet és esküdt ellenségei ma a nemzetiszocializmusnak. Maga Szesztay András dr. is működő tagja volt az időközben feloszlatott szabadkőműves fedőszervnek, a Rotíri-Klubnak. Szesztay András megválasztása tehát újabb megerősödését jelentené Szabolcs megyében annak a liberális irányzatnak, amely az utóbbi időben a nyilaskeresztes mozgalom hatására kétségtelenül hanyatlásnak indult. A Baross Szövetség és a szegedi ipartestületi választások A hazai zsidóság liberális délutáni közlönye „Csúfosan megbukott a nyilasokkal szövetkezett Baross Szövetség a szegedi ipartestületi váasztásokon” címmel diadalittas vádijelentést közöl a szegedi ipartestületi választásokról. A hangzatos cím mögött azonban aggodalmas hangon panaszkodik a Baross Szövetség „egyes frakcióira”, mert azok a nyilaskeresztes párttal közös fontot alkotva, vették fel a harcot a szegedi iparosság közismerten liberális vezetősége ellen és azzal vádolja a Baross Szövetséget, hogy az Iparostársadalom békés együttműködésének megbontására vállalkozott. Végül rámutat arra, hogy 1401 leadott szavazatból 550 a nyilas Baross-listára esett s így mindössze 285 szavazattal maradt el az Iparos Egységpárt mögött. Végül a cikk hangsúlyozza, hogy Szegeden nagyon sokat foglalkoznak a Baross Szövetség magatartásával, amelynek néhány év óta úgyszólván döntő szava van a város politikai és közéletében és azt állítja, hogy a szövetség vezetése azoknak a kezébe került, akik a háború után eltelt húsz év alatt szivárogtak be Szegedre és őrségváltás címén foglalták el a város kereskedelmi életének vezető pozícióit. Még azt az állítást is megkockáztatja az alkonyati futár tősgyökeres cikkírója, hogy ezeknek a vezető személyiségeknek jelentős része még ma sem beszél tökéletesen magyarul. Mindebből pedig arra a következtetésre jut, hogy Szegeden az „idegen” eszmeáramlatnak nincs komoly szerepe. Bár a cikk önmagának ellentmondó állításai szinte fölöslegessé teszik a polémiát, mégis a kérdés tárgyilagos megvilágítása érdekében szükségesnek tartjuk néhány olyan szempontra rámutatni, amelyről az alkonyati kurír szándékosan megfeledkezett. Mindenekelőtt nem értjük, hogy ha az úgynevezett ideijes eszmeáramlatoknak nincsen Szegeden komoly szerepe, akkor miért állítja a cikkíró néhány sóival feljebb, hogy a Baross Szövetségnek néhány év óta úgyszólván döntő szava van a város politikai és közéletében. Másodszor: minden szegedi ember tudja, hogy a Baross Szövetségnek Szegeden nincsenek frakciói, hanem a szövetség teljes egészében vállalkozott a harcra, amely azonban nem békebontás, hanem küzdelem azoknak a beszivárgott elemeknek az uralma ellen, akik nem is a legutóbbi húsz, hanem tíz évtenden belül hagyták el Galicia kle. lankáit, hogy Szegeden tösgyereket eresztve, a Magyar Tudományos Akadémia által előírt irodalmi magyarsággal törjenek lándzsát az idegen eszmeáramlatok vagy talán még inkább az őrségváltás ellen. Ez a harc pedig, bárminek nevezi is azt az alkonyati kurir mélabús cikkírója, méltó a Baross Szövetség szegedi szervezetéhez, amely az ellenforradalom óta mindig a legintranzigensebb keresztény politikát képviselte a nagy tisztaparti városban, héppen ezért nem értjük a liberális közlöny diadalittas kesergését, bár egy pillanatig nincs kétségünk az iránt, hogy kik azok az elemek, akik az utóbbi időben sokat foglalkoznak a Baross Szövetség szegedi szervezetének magatartásával. Mit vártak várjon a szegedi Baross Szövetségtől? Azt, hogy az úgynevezett „béke” érdekében szemet huny azok felett a hibák felett, amelyek ellen húsz éve harcol és ellenvetés nélkül szállítja szavazatait a régi liberális idők képviselőinek? Vagy talán az fáj hogy a Nyilaskeresztes Párttal közös listán indult a harcba? Úgy véljük, inkább ez lesz az oka a diadalittas kesergésnek. Pedig ebben semmi meglepőt nem találunk. A szegedi Baross Szövetség, mint említettük, mindenkor a legintranzigensebb keresztény, magyar politikát folytatta, tehát semmi meglepő nem lehet abban, ha éppen azzal a párttal alkot közös frontot, amelyik leginkább képviseli az antiszemitizmust és a megalkuvás nélküli, jobboldali magyar politikát. Elhisszük, hogy fáj az igen tisztelt túloldalnak ez a bátor színvallás, ám ez még nem ok arra, hogy beszivárgással és magyarul nem tudással akarja diszkreditálni a vezetőséget. Ehhez éppen annak a túloldalnak nincs joga, amely a zsidótörvények tárgyalása idején, sőt azóta is kézzel-lábbal hadakozik egy beszivárgott idegen fajta érdekeinek védelméért. Méghozzá olyan fajtának az érdekeiért, amely talán, ha meg is tanul magyarul, lélekben sohasem asszimilálódik úgy ehhez a nemzethez, amint azt más idegen nevű magyarok tették. Végül pedig azt a megállapítást kell viszoszautasítanunk, hogy a nyilas mozgalomnak nincsen Szegeden talaja. Erre az állításra az alkotnyati kurir saját cikke adja meg a cáfolatot. 1401 szavazatból 285 szavazattöbbséget kapni, egyáltalán nem jelent egetverő diadalt, különösen akkor, amikor a szavazóknak túlnyomó része — amint az iparrevízió során megállapított arányszámból láttuk — ahhoz a bizonyos másik idegen fajtához tartozik, vagy azzal kényszerű összeköttetésben áll. Ha még ehhez hozzávesszük azokat a szavazókat, akik egyéb körülmények miatt nem mertek nyíltan színt vallani szélsőjobboldali meggyőződésük mellett, akkor igenis megállapíthatjuk, hogy ez a „csúfos vereség” relatíve felér egy győzelemmel és kétségtelen bizonyítéka annak, hogy Szegeden igenis van talaja a nemzetiszocializmusnaak és máris igen szép eredményeket ért el. Ezt azonban — úgy véljük — felesleges bizonyítani liberálisoknak, hiszen valószínűleg emlékeznek még a májusi választásokra, amikor most egy éve a szegedi liberálisok szócsöve vezércikkének címében tette fel a kérdést: „Nyilasok? Szegeden?” És néhány nap múlva csattanó választ kapott, é éppen Szeged volt az egyetlen vidéki törvényhatósági joggal felruházott város, amely nyilas képviselőt küldött a magyar országgyűlés házába. Igen, a nyilasok Szegeden! (Sz. R.) ■ Ismét felmentették Gruber Lajost A büntetőtörvényszék ■Patygy-tanácsa hétfőn délelőtt tárgyalta azt az ügyet, amelyet egy Jelinek nevű szociáldemokrata párttitkár indított Gruber Lajos ellen rágalmazás és becsületsértés címén. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy Gruber Lajos a múlt esztendő augusztusában a parlamentben elmondott egyik interpellációja során megemlítette, hogy az esztergommegyei bányák munkabéregyeztető bizottságában a munkásokat egy Jelinek nevű szociáldemokrata párttitkár képviseli, akinek budapesti költségeit a bányavállalat fedezi. Gruber Lajos a fentnevezett Jelinek felszólítására a Házon kívül is megismételte állításait, illetve azokat a Magyarságban megírta, s ezen cikk miatt tett bűnvádi feljelentést Jelinek Gruber ellen. Az ügyben hétfőn délelőtt tartott főtárgyalást a törvényszék Pálffy-tanácsa, s Gruber Lajos kihallgatása után a védők bizonyítási, illetve ellenbizonyítási eljárást terjesztettek elő. Rövid tanácskozás után Pálffy tanácselnök kihirdette a bíróság döntését és elutasította a bizonyítási javaslatot. Ezután Gruber Lajos védője, Kiszely Alajos ügyvéd tartotta meg védőbeszédét, majd a főmagánvádló zsidó származású ügyvédje emelkedett szólásra. A védő- és vádbeszéd elhangzása után Pálffy tanácselnök kihirdette a bíróság döntését, amenynyiben úgy a becsületsértés, mint a rágalmazás vádja alól felmentette Gruber Lajost, megállapítván, hogy a vád alapjául szolgáló cikk sem becsületsértést, sem rágamazást nem tartalmaz. A szociáldemokrata Jelinek jogi képviselője fellebbezett. A bűnöző Budapest A székesfővárosi közigazgatási bizottságának hétfőn tartott ülésén Éliássy Sándor dr., az Államrendőrség budapesti főkapitánya beterjesztette jelentését a főváros április havi közbiztonsági állapotáról és a rendőrség működéséről. A jelentés szerint a rendőrség bűnügyi osztálya az elmúlt hónapban 5.257 bűnügyi nyomozásét fejezte be. Közülük 2.007 volt bűntett, 3250 vétség, 757 irányult az ember élete és testi épsége ellen, 3867 vagyon ellen és 633 volt az egyéb bűncselekmények száma. Az emberi élet ellen irányult bűncselekmények közül 1687 bűntett, 2180 vétség, 1368 a lopások, 960 a sikkasztások és 953 családok száma. Az elmúlt hónap folyamán a rendőrség 241 embert helyezett előzetes letartóztatásba és 9 fiatalkorút vett őrizetbe. Közülük az illetékes bíróságok elé állítottak 235-t, 3-at nyomozás során szabadlábra helyezték és 12 évvel szemben függőben tartották a rendőrhatósági intézkedést. A fogház és toloncügyosztály az elmúlt hónapban 1628 embert vont közigazgatási elbánás alá. Közülük a hatóságoknak, vagy intézeteknek átadtak 163-at szabadon bocsájtottak 972-t, és kényszerútlevéllel kiutasítottak és tolonc úton elszállítottak 493-at. Elutasították a Matolcsy Tamás mandátuma elleni petíciót A ceglédi MÉP-panasz után a monori MÉP-panaszt is alaptalannak találta a közigazgatási bíróság Nem olyan sok ideje, hogy a közigazgatási bíróság elutasította — mint alaptalant — a ceglédi petíciót, amellyel Zsengellér József nyilaskeresztes párti képviselő mandátumát támadták meg egyes MKP- hívek. Most a monori petíciót tárgyalta a közigazgatási bíróság s ezt is alaptalannak találta. A Matolcsy Tamás nyilaskeresztes frontbeli képviselő mandátuma ellen MKP- hívek részéről beadott petíció sikertelenségéről az alábbi MOT-jelentés számol be: A közigazgatási bíróság képviselőválasztási ügyekben ítélkező tanácsa hétfőn délelőtt folytatta a Matolcsy Tamás országgyűlési képviselő megválasztása ellen beadott petíció tárgyalását. A jogi képviselők felszólalásai után a bíróság tanácskozásra vonult vissza, majd Felszeghy Béla dr. elnök kihirdette a bíróság ítéletét, amely szerint a petíciót elutasítja. Az ítélet indokolása hangsúlyozza, hogy dr. Matolcsy Tamás nem a Salló János-féle régi és a Kúria által is alkotmányellenes lazítás bűncselekményét megállapító program, hanem olyan program alapján lépett fel, amelyben a diktatúrának még csak átmenetileg való követelése sem fordul elő. A közigazgatási bíróság ezt az ítéletét közli az országgyűlés képviselőházával. A bíróság egyébként a panasztevőket elmarasztalta 2000 pengő perköltségben, amely összeget a panaszos M&P-híveknek most meg kell fizetniök. * A Magyar Tudósító részleteket közöl a közigazgatási bíróság indokolásából. A terjedelmes indokolásban — írja — a bíróság többek között figyelemreméltó elvi határozatot hozott. A panaszosok ugyanis azt állították, hogy az ajánlásokat, különösen pedig Matolcsy Tamás pótajánlásait nem szabályszerűen hitelesítették. A bíróság véghatározatában kimondta, hogy miután a nem szabályszerű hitelesítésre a megválasztott képviselőt nem figyelmeztették, ezt a szempontot nem vehetik figyelembe. Majd szóról-szóra a következőket mondja: „A népképviselet elvén nyugvó parlamenti rendszerben megnyilatkozott választás olyan többséggel juttatta kifejezésre akaratát Matolcsy Tamás mellett, hogy a bíróság számára közömbössé vált az ajánlások vizsgálása. Ebből következik, hogy Matolcsy Tamás nagy többséggel történt megválasztása alapján a feltételes érvénytelenségi okok vizsgálata tárgytalanná vált. A bíróság tehát kizárólag a feltétlen okok tekintetében vizsgálta meg a panaszt s e tekintetben úgy találta, hogy a feltétlen semmisségi okot a panaszosoknak bizonyítaniok nem sikerült.” A továbbiakban még kimondotta a bíróság, hogy Matolcsy Tamás nem volt a Salló-féle Nemzeti Front tagja, hanem annak a Nemzeti Frontnak, amelyet Salló János és Matolcsy Mátyás együttesen alakítottak a diktatórikus szakasz kihagyásával és így a választójogi törvénynek az alkotmányellenes pártokról szóló rendelkezéseit nem lehetett alkalmazni. Kimondotta végül a bíróság azt is, hogy Matolcsy Tamás ellenjelöltjét, Rabár Pál dr.-t nem rágalmazta és nem is adott utasítást egy róla szóló lapközlemény terjesztése tárgyában. „Ha a népek az idegenforgalom útján megismerik egymást, annak következménye a kölcsönös megbecsülés és a háborús okok kiküszöbölése..." — mondotta Hermann Esser volt bajor miniszter, német birodalmi idegenforgalmi államtitkár a magyar sajtó részére a Hungária-szállóban rendezett délutáni teán, amelyen a magyar idegenforgalmi szervezetek vezetői és a vendéglátóipar kiküldöttei is megjelentek. — Egyenesen Belgrádból jöttem — mondotta a miniszter —, hogy megcáfoljam azt a nemzetközi sajtórágalmat, miszerint úgy menekültem Belgrádból egyenesen Berlinbe. Elvégeztem kedvezően a jugoszláv idegenforgalmi szervezetekkel a tárgyalásokat s most a rémhírek élő cáfolataként itt vagyok az önök gyönyörű szép fővárosában, hogy az idegenforgalmi kapcsolatokat kimélyítsem. A turizmus (idegenforgalom) az a fontos eszköz, amelynek révén a népek, nemzetek egymást megismerik, egymás különleges tulajdonságait és sajátosságait megbecsülni tanulják s ezáltal az ellentétek kiegyenlítődnek, megszűnnek a háborús okok és az emberiség végre belátja, hogy nincsen értelme a rombolásnak, az öldöklésnek, a háborúnak, hanem ezen a földtekén békességben élhetünk az alkotó munka áldásaival egymás mellett, hiszen az Úristen ezért ajándékozta a földet az emberiségnek, nem hogy egymást pusztítsák. A háború folyik, de már most kell a béke érdekében dolgozni, mert a turizmus útján lehet csak a világbéke nagy művét befejezni. Zajos taps szakította félbe a német miniszter talpraesett megállapításait. Majd így folytatta: Arra kell törekednünk, hogy ezentúl ne csak a gazdag emberek, a nagykapitalisták utazhassanak idegen orországokba, hanem az alkotó munka emberei is s ha ez 30—50 éven keresztül így folytatódik, megszűnnek a háborús okok s nem lesz a háborúk üzleti uszítóinak alkalma mégegyszer, hogy a különböző népeket egymás ellen hecceljék oktalan vérontásba. Üdvözlöm a magyar sajtó kiküldötteit, akik az utóbbi időkben olyan objektív hangú tudósításokkal látják el lapjaikat, hogy abból az ellenfél sajtója tanulhatna. Zajos tapsvihar jutalmazta a német minisztert, amely után tea és pezsgő mellett még sokáig fesztelen eszmecsere következett, amelyben Dulin Elek dr. miniszteri tanácsos, helyettes sajtófőnök is részt vett. L. Z. Átjár Magyarországra a nyitrai magyarfaló orvos Egy héttel ezelőtt mondotta el Szüllő Géza emlékezetes beszédét a felsőház plénuma előtt, amelyben ecsetelte a Szlovákiában élő magyar véreink nehéz sorsát. Az egyre merészebb magyarellenes propagandát kifejtő, szélsőségesebb hajlamú szlovák vezető réteg működésének köszönhető, hogy Szlovákiában magyarnak lenni ma annyit jelent, mint üldözött vadnak lenni. Három héttel ezelőtt — mint ahogy Szüllő Géza beszédében megemlítette — Nyitrán egy népgyűlésen bizonyos dr. Turcsek Rudolf nevű orvos beszédet tartott, amelyben többek közt ezt mondotta: — Aki pedig Szlovákiában magyarul beszél, annak ki kell tépni a nyelvét! Az illető szlovák orvos, aki a csehszlovák uralom alatt az ógyallai és a perbetei járás főorvosa volt, az elmúlt 10—15 év alatt 120 holdas birtokot „orvosolt” össze Ógyalla mellett. A bécsi döntés után Ógyalla — mint tudjuk — visszatért Magyarországhoz. A magyarfaló orvos természetesen nem mondott le birtokáról s a birtokkal kapcsolatos ügyek intézése végett még ma is ■— tehát a nyitrai beszéd után is — átjár a határon anélkül, hogy a haja szála meggörbülne... 7 A császárvadász az egykori osztrák filmgyártás legkimagaslóbb alkotását LOUIS TRENKER főszereplésével mától kezdve mutatja be reprizben a C O R S O