Magyarság, 1940. május (21. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-07 / 102. szám

BUDAPEST, 1940. MÁJUS 7. A szabolcsi jobboldalnak nem kell liberális vármegyei főügyész NYÍREGYHÁZA, május 6. (A „Magyarság" tudósítójától.) Szabolcs vármegye tisztifőügyészi állására hirdetett pályázat május 8-án jár le, a főügyész­­választó közgyűlést pedig május 13-re tűzték ki. Most, a pályázat lejárta előtt néhány nappal futótűzként terjedt el a hír a vár­megyében, hogy Szesztay András dr. vár­megyei alügyészt kívánják az illetékes ma­gasabb tényezők a főügyészi székbe ültetni. A hír általános visszatetszést keltett és erélyes tiltakozást váltott ki a vármegye egész jobboldali közönsége körében. Köztu­domású ugyanis, hogy Szesztay András dr. nagyapja a zsidó Kornfeld Mór volt, akinek leszármazottai és családi környezete kép­viselték elsősorban Szabolcs vármegyében a liberalizmust, a szabadkőművességet és es­küdt ellenségei ma a nemzetiszocializmusnak. Maga Szesztay András dr. is működő tagja volt az időközben feloszlatott szabadkőműves fedőszervnek, a Rotíri-Klubnak. Szesztay András megválasztása tehát újabb meg­erősödését jelentené Szabolcs megyében an­nak a liberális irányzatnak, amely az utóbbi időben a nyilaskeresztes mozgalom hatására kétségtelenül hanyatlásnak indult. A Baross Szövetség és a szegedi ipartestületi választások A hazai zsidóság liberális délutáni közlö­nye „Csúfosan megbukott a nyilasokkal szö­vetkezett Baross Szövetség a sze­gedi ipar­testületi váasztásokon” címmel diadalittas vá­­dijelentést közöl a szegedi ipartestületi válasz­tásokról. A hangzatos cím mögött azonban aggodalmas hangon panaszkodik a­ Baross Szövetség „egyes frakcióira”, mert azok a n­yilaskeresztes párttal közös fontot alkotva, vették fel a harcot a szegedi iparosság köz­ismerten liberális vezetősége ellen és azzal vádolja a Baross Szövetséget, hogy az Ipa­rostársadalom békés együttműködésének meg­bontására vállalkozott. Végül rámutat arra, hogy 1401 leadott szavazatból 550 a nyilas Baross-listára esett s így mindössze 285 sza­vazattal maradt el az Iparos Egységpárt mö­gött. Végül a cikk hangsúlyozza, hogy Szege­den nagyon sokat foglalkoznak a Baross Szö­vetség magatartásával, amelynek néhány év óta úgyszólván döntő szava van a város poli­tikai és közéletében és azt állítja, hogy a szövetség vezetése azoknak a kezébe került, akik a háború után eltelt húsz év alatt szivá­rogtak be Szegedre és őrségváltás címén fog­lalták el a város kereskedelmi életének ve­zető pozícióit. Még azt az állítást is meg­kockáztatja az alkonyati futár tősgyökeres cikkírója, hogy ezeknek a vezető személyisé­geknek jelentős része még ma sem beszél tö­kéletesen magyarul. Mindebből pedig arra a következtetésre jut, hogy Szegeden az „ide­gen” eszmeáramlatnak nincs komoly szerepe. Bár a cikk önmagának ellentmondó állítá­sai szinte fölöslegessé teszik a polémiát, mégis a kérdés tárgyilagos megvilágítása ér­dekében szükségesnek tartjuk néhány olyan szempontra rámutatni, amelyről az alkonyati kurír szándékosan megfeledkezett. Mindenek­előtt nem értjük, hogy ha az úgynevezett ide­ijes eszmeáramlatoknak nincsen Szegeden ko­moly szerepe, akkor miért állítja a cikkíró né­hány sóival feljebb, hogy a Baross Szövet­ségnek néhány év óta úgyszólván döntő sza­va van a város politikai és közéletében. Má­sodszor: minden szegedi ember tudja, hogy a Baross Szövetségnek Szegeden nincsenek frakciói, hanem a szövetség teljes egészében vállalkozott a harcra, amely azonban nem békebontás, hanem­ küzdelem azoknak a be­szivárgott elemeknek az uralma ellen, akik nem is a legutóbbi húsz, hanem tíz év­tenden belül hagyták el Galicia kle. lankáit, hogy Szegeden tösgyereket eresztve, a Magyar Tu­dományos Akadémia által előírt iroda­lmi ma­gyarsággal törjenek lándzsát az idegen esz­meáramlatok vagy talán még inkább az őrség­váltás ellen. Ez a harc pedig, bárminek ne­vezi is azt az alkonyati kurir mélabús cikk­írója, méltó a Baross Szövetség szegedi szer­vezetéhez, amely az ellenforradalom óta mindig a legintranzigensebb keresztény politi­kát képviselte a nagy tisztaparti városban, héppen ezért nem értjük a liberális közlöny diadalittas kesergését, bár egy pillanatig nincs kétségünk az iránt, hogy kik azok az elemek, akik az utóbbi időben sokat foglal­koznak a Baross Szövetség szegedi szerve­zetének magatartásával. Mit vártak várjon a szegedi Baross Szö­vetségtől? Azt, hogy az úgynevezett „béke” érdekében szemet huny azok felett a hibák fe­lett, amelyek ellen húsz éve harcol és ellen­vetés nélkül szállítja szavazatait a régi libe­rális idők képviselőinek? Vagy talán az fáj hogy a Nyilaskeresztes Párttal közös listán indult a harcba? Úgy véljük, inkább ez lesz az oka a diadalittas kesergésnek. Pedig eb­ben semmi meglepőt nem találunk. A szegedi Baross Szövetség, mint említettük, minden­kor a legintranzigensebb keresztény, magyar politikát folytatta, tehát semmi meglepő nem lehet abban, ha éppen azzal a párttal alkot közös frontot, amelyik leginkább képviseli az antiszemitizmust és a megalkuvás nélküli, jobboldali magyar politikát. Elhisszük, hogy fáj az igen tisztelt túloldalnak ez a bátor színvallás, ám ez még nem ok arra, hogy be­szivárgással és magyarul nem tudással akar­ja diszkreditálni a vezetőséget. Ehhez éppen annak a túloldalnak nincs joga, amely a zsi­dótörvények tárgyalása idején, sőt azóta is kézzel-lábbal hadakozik egy beszivárgott ide­gen fajta érdekeinek védelméért. Még­­hozzá olyan fajtának az érdekeiért, amely talán, ha meg is tanul magyarul, lélekben sohasem asszimilálódik úgy ehhez a nemzethez, amint azt más idegen nevű magyarok tették. Végül pedig azt a megállapítást kell viszo­szautasítanunk, hogy a nyilas mozgalomnak nincsen Szegeden talaja. Erre az állításra az alkotnyati kurir saját cikke adja meg a cá­folatot. 1401 szavazatból 285 szavazattöbbsé­get kapni, egyáltalán nem jelent egetverő diadalt, különösen akkor, amikor a szavazók­nak túlnyomó része — amint az iparrevízió során megállapított arányszámból láttuk — ahhoz a bizonyos másik idegen fajtához tar­tozik, vagy azzal kényszerű összeköttetésben áll. Ha még ehhez hozzávesszük azokat a szavazókat, akik egyéb körülmények miatt nem mertek nyíltan színt vallani szélsőjobbol­dali meggyőződésük mellett, akkor igenis megállapíthatjuk, hogy ez a „csúfos vereség” relatíve felér egy győzelemmel és kétségte­len bizonyítéka annak, hogy Szegeden igenis van talaja a nemzetiszocializmusnaak és máris igen szép eredményeket ért el. Ezt azonban — úgy véljük — felesleges bizonyítani libe­­rálisoknak, hiszen valószínűleg emlékeznek még a májusi választásokra, amikor most egy éve a szegedi liberálisok szócsöve vezércik­kének címében tette fel a kérdést: „Nyilasok? Szegeden?” És néhány nap múlva csattanó választ kapott, é éppen Szeged volt az egyet­len vidéki törvényhatósági joggal felruházott város, amely nyilas képviselőt küldött a ma­gyar országgyűlés házába. Igen, a nyilasok Szegeden! (Sz. R.) ■ Ismét felmentették Gruber Lajost A büntetőtörvényszék ■Patygy-tanácsa hétfőn délelőtt tárgyalta azt az ügyet, amelyet egy Jelinek nevű szociáldemo­krata párttitkár indított Gruber Lajos el­len rágalmazás és becsületsértés címén. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy Gruber Lajos a múlt esztendő augusztusában a par­lamentben elmondott egyik interpellációja során megemlítette, hogy az esztergom­­megyei bányák munkabéregyeztető bizott­ságában a munkásokat egy Jelinek nevű szociáldemokrata párttitkár képviseli, aki­nek budapesti költségeit a bányavállalat fedezi. Gruber Lajos a fentnevezett Jelinek felszólítására a Házon kívül is megismé­telte állításait, illetve azokat a Magyarság­ban megírta, s ezen cikk miatt tett bűn­vádi feljelentést Jelinek Gruber ellen. Az ügyben hétfőn délelőtt tartott főtár­gyalást a törvényszék Pálffy-tanácsa, s Gruber Lajos kihallgatása után a védők bi­zonyítási, illetve ellenbizonyítási eljárást terjesztettek elő. Rövid tanácskozás után Pálffy tanácselnök kihirdette a bíróság dön­tését és elutasította a bizonyítási javasla­tot. Ezután Gruber Lajos védője, Kiszely Alajos ügyvéd tartotta meg védőbeszédét, majd a főmagánvádló zsidó származású ügyvédje emelkedett szólásra. A védő- és vádbeszéd elhangzása után Pálffy tanács­elnök kihirdette a bíróság döntését, am­eny­­nyiben úgy a becsületsértés, mint a rágal­mazás vádja alól felmentette Gruber La­jost, megállapítván, hogy a vád alapjául szolgáló cikk sem becsületsértést, sem rá­­gamazást nem tartalmaz. A szociáldemo­krata Jelinek jogi képviselője fellebbezett. A bűnöző Budapest A székesfővárosi közigazgatási bizottságá­nak hétfőn tartott ülésén Éliássy Sándor dr., az Államrendőrség budapesti főkapitánya be­terjesztette jelentését a főváros április havi közbiztonsági állapotáról és a rendőrség mű­ködéséről. A jelentés szerint a rendőrség bűn­ügyi osztálya az elmúlt hónapban 5.257 bűnügyi nyomozásét fejezte be. Közülük 2.007 volt bűntett, 3250 vétség, 757 irányult az ember élete és testi épsége ellen, 3867 va­gyon ellen és 633 volt az egyéb bűncselek­mények száma. Az emberi élet ellen irányult bűncselekmények közül 1687 bűntett, 2180 vétség, 1368 a lopások, 960 a sikkasztások és 953 családok száma. Az elmúlt hónap folya­mán a rendőrség 241 embert helyezett elő­zetes letartóztatásba és 9 fiatalkorút vett őrizetbe. Közülük az illetékes bíróságok elé állítottak 235-t, 3-at nyomozás során szabad­lábra helyezték és 12 évvel szemben függőben tartották a rendőrhatósági intézkedést. A fog­ház és toloncügyosztály az elmúlt hónapban 1628 embert vont közigazgatási elbánás alá. Közülük a hatóságoknak, vagy intézeteknek átadtak 163-at szabadon bocsájtottak 972-t, és kényszerútlevéllel kiutasítottak és tolonc úton elszállítottak 493-at. Elutasították a Matolcsy Tamás mandátuma elleni petíciót A ceglédi MÉP-panasz után a monori MÉP-panaszt is alaptalannak találta a közigazgatási bíróság Nem olyan sok ideje, hogy a közigazga­tási bíróság elutasította — mint alapta­lant — a ceglédi petíciót, amellyel Zsengel­­lér József nyilaskeresztes párti képviselő mandátumát támadták meg egyes MKP- hívek. Most a monori petíciót tárgyalta a közigazgatási bíróság s ezt is alaptalannak találta. A Matolcsy Tamás nyilaskeresztes frontbeli képviselő mandátuma ellen MKP- hívek részéről beadott petíció sikertelensé­géről az alábbi MOT-jelentés számol be: A közigazgatási bíróság képviselőválasz­tási ügyekben ítélkező tanácsa hétfőn dél­előtt folytatta a Matolcsy Tamás ország­­gyűlési képviselő megválasztása ellen be­adott petíció tárgyalását. A jogi képviselők felszólalásai után a bíróság tanácskozásra vonult vissza, majd Felszeghy Béla dr. elnök kihirdette a bíró­ság ítéletét, amely szerint a petíciót el­utasítja. Az ítélet indokolása hangsúlyozza, hogy dr. Matolcsy Tamás nem a Salló János-féle régi és a Kúria által is alkot­­mányellenes lazítás bűncselekményét meg­állapító program, hanem olyan program alapján lépett fel, amelyben a diktatúrá­nak még csak átmenetileg való követelése sem fordul elő. A közigazgatási bíróság ezt az ítéletét közli az országgyűlés képviselő­házával. A bíróság egyébként a panasztevőket el­marasztalta 2000 pengő perköltségben, amely összeget a panaszos M&P-híveknek most meg kell fizetniök. * A Magyar Tudósító részleteket közöl a köz­­igazgatási bíróság indokolásából. A terje­delmes indokolásban — írja — a bíróság többek között figyelemreméltó elvi határo­zatot hozott. A panaszosok ugyanis azt állí­tották, hogy az ajánlásokat, különösen pe­dig Matolcsy Tamás pótajánlásait nem sza­bályszerűen hitelesítették. A bíróság vég­határozatában kimondta, hogy miután a nem szabályszerű hitelesítésre a megválasz­tott képviselőt nem figyelmeztették, ezt a szempontot nem vehetik figyelembe. Majd szóról-szóra a következőket mondja: „A népképviselet elvén nyugvó parlamenti rendszerben megnyilatkozott választás olyan többséggel juttatta kifejezésre akara­tát Matolcsy Tamás mellett, hogy a bíróság számára közömbössé vált az ajánlások vizs­­gálása. Ebből következik, hogy Matol­csy Tamás nagy többséggel történt meg­választása alapján a feltételes érvényte­lenségi okok vizsgálata tárgytalanná vált. A bíróság tehát kizárólag a feltétlen okok tekintetében vizsgálta meg a panaszt s e tekintetben úgy találta, hogy a feltétlen semmisségi okot a panaszosoknak bizonyíta­­niok nem sikerült.” A továbbiakban még kimondotta a bíróság, hogy Matolcsy Ta­más nem volt a Salló-féle Nemzeti Front tagja, hanem annak a Nemzeti Frontnak, amelyet Salló János és Matolcsy Mátyás együttesen alakítottak a diktatóriku­s sza­kasz kihagyásával és így a választójogi törvénynek az alkotmányellenes pártokról szóló rendelkezéseit nem lehetett alkal­mazni. Kimondotta végül a bíróság azt is, hogy Matolcsy Tamás ellenjelöltjét, Rabár Pál dr.-t nem rágalmazta és nem is adott utasítást egy róla szóló lapközlemény ter­jesztése tárgyában. „Ha a népek az idegenforgalom útján megismerik egymást, annak következménye a kölcsönös megbecsülés és a háborús okok kiküszöbölése..." — mondotta Hermann Esser volt bajor miniszter, német birodalmi idegenforgalmi államtitkár a magyar sajtó részére a Hun­­gária-szállóban rendezett délutáni teán, amelyen a magyar idegenforgalmi szerve­zetek vezetői és a vendéglátóipar kiküldöt­tei is megjelentek. — Egyenesen Belgrádból jöttem — mon­dotta a miniszter —, hogy megcáfoljam azt a nemzetközi sajtórágalmat, miszerint úgy menekültem Belgrádból egyenesen Ber­linbe. Elvégeztem kedvezően a jugoszláv idegenforgalmi szervezetekkel a tárgyalá­sokat s most a rémhírek élő cáfolataként itt vagyok az önök gyönyörű szép fővárosá­ban, hogy az idegenforgalmi kapcsolatokat kimélyítsem. A turizmus (idegenforgalom) az a fontos eszköz, amelynek révén a né­pek, nemzetek egymást megismerik, egymás különleges tulajdonságait és sajátosságait megbecsülni tanulják s ezáltal az ellen­tétek kiegyenlítődnek, megszűnnek a hábo­rús okok és az emberiség végre belátja, hogy nincsen értelme a rombolásnak, az öl­döklésnek, a háborúnak, hanem ezen a földtekén békességben élhetünk az alkotó munka áldásaival egymás mellett, hiszen az Úristen ezért ajándékozta a földet az emberiségnek, nem hogy egymást pusztít­sák. A háború folyik, de már most kell a béke érdekében dolgozni, mert a turizmus útján lehet csak a világbéke nagy művét befejezni. Zajos taps szakította félbe a német miniszter talpraesett megállapításait. Majd így folytatta: Arra kell törekednünk, hogy ezentúl ne csak a gazdag emberek, a nagykapitalisták utazhassanak idegen or­­országokba, hanem az alkotó munka em­berei is s ha ez 30—50 éven keresztül így folytatódik, megszűnnek a háborús okok s nem lesz a háborúk üzleti uszítóinak al­kalma mégegyszer, hogy a különböző né­peket egymás ellen hecceljék oktalan vér­ontásba. Üdvözlöm a magyar sajtó kikül­dötteit, akik az utóbbi időkben olyan ob­jektív hangú tudósításokkal látják el lap­jaikat, hogy abból az ellenfél sajtója tanul­hatna. Zajos tapsvihar jutalmazta a német mi­nisztert, amely után tea és pezsgő mellett még sokáig fesztelen eszmecsere követke­zett, amelyben Dulin Elek dr. miniszteri tanácsos, helyettes sajtófőnök is részt vett. L. Z. Átjár Magyarországra a nyitrai magyarfaló orvos Egy héttel ezelőtt mondotta el Szüllő Géza emlékezetes beszédét a felsőház plé­numa előtt, amelyben ecsetelte a Szlová­kiában élő magyar véreink nehéz sorsát. Az egyre merészebb magyarellenes pro­pagandát kifejtő, szélsőségesebb hajlamú szlovák vezető réteg működésének köszön­hető, hogy Szlovákiában magyarnak lenni ma annyit jelent, mint üldözött vadnak lenni. Három héttel ezelőtt — mint ahogy Szüllő Géza beszédében megemlítette — Nyitrán egy népgyűlésen bizonyos dr. Turcsek Rudolf nevű orvos beszédet tar­tott, amelyben többek közt ezt mondotta: — Aki pedig Szlovákiában magyarul beszél, annak ki kell tépni a nyelvét! Az illető szlovák orvos, aki a csehszlo­vák uralom alatt az ógyallai és a perbetei járás főorvosa volt, az elmúlt 10—15 év alatt 120 holdas birtokot „orvosolt” össze Ógyalla mellett. A bécsi döntés után Ógyalla — mint tudjuk —­ visszatért Ma­gyarországhoz. A magyarfaló orvos ter­mészetesen nem mondott le birtokáról s a birtokkal kapcsolatos ügyek intézése vé­gett még ma is ■— tehát a nyitrai beszéd után is — átjár a határon anélkül, hogy a haja szála meggörbülne... 7 A császárvadász az egykori osztrák filmgyártás legkimagaslóbb alkotását LOUIS TRENKER főszereplésével mától kezdve mutatja be reprizben a C O R S O

Next