Magyarság, 1941. február (22. évfolyam, 16-39. szám)
1941-02-01 / 16. szám
Szombat, 1941. február 1. Teljes összhangban maradva a tengelyhatalmak törekvéseivel, Európa békéjének testönk szolgálatot a magyar-délszláv szerződés — mondta Teleki miniszterelnök a külügyi bizottságban megkötésével A képviselőház külügyi bizottsága pénteken ülést tartott. Az ülésen a kormány tagjai közül Teleki Pál gróf miniszterelnök, Radocsay László igazságügyminiszter, Laky Dezső tárcanélküli közellátási miniszter és Bánffy Dániel báró földmívelésügyi miniszter, a képviselőház elnöksége részéről pedig Tasnádi Nagy András elnök és az alelnökök voltak jelen. Az elnök megnyitó szavaiban mindenekelőtt Csáky István, gróf külügyminiszter elhunytáról emlékezett meg. — A külügyi bizottság is búcsút akar venni — mondotta egyebek között — Csáky István gróftól, attól az államférfiútól, aki bár aránylag rövid ideig ült a külügyminiszteri díszes székben, de ezt a nehéz és olyannyira kényes pozíciót annál eredményesebben töltötte be. Tegnap is temettünk, éppen akkor, amikor a nemzeti feltámadást várjuk és temetünk olyanokat, akikre a mostani súlyos időkben oly nagy szüksége lett volna a nemzetnek. Csáky István grófról igazán el lehet mondani, hogy nem voltak ellenségei; neki csak barátai és tisztelői voltak és el lehet róla mondani, hogy pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Hogy ki volt nekünk nemzetközi vonatkozásban, arra világos választ megadják azok a szívből fakadó részvéttáviratok, amelyek idegen országok államfőitől, államférfiaitól érkeztek gyászunk alkalmával, az illusztris idegen küldöttségek tömege, amelyek a temetésre a távolból eljöttek. — A külügyi bizottság — amely neki szőkébb politikai otthona volt —, annak minden egyes tagja, mindazokkal a milliókkal egyetemben, akik őt szerették és tisztelték, féltő kegyelettel fogja őrizni soha el nem múló nemes emlékét. Az elnök megemlékezését a jelenlévők állva hallgatták végig. Teleki Pál gróf miniszterelnök tartotta meg most expozéját. Expozéjában, ismertette a múlt év december 12-én a jugoszláv királysággal megkötött barátsági szerződés jelentőségét és létrejöttének körülményeit. — A boldogult külügyminiszter urat — mondta egyebek között a miniszterelnök betegsége, amely útján súlyosra vált, megakadályozta abban, hogy erről az útjáról szokás szerint beszámoljon az országgyűlés két házának külügyi bizottságai előtt és ismertesse a megkötött barátsági szerződést, Így most, mielőtt a szerződés törvénybeiktatás céljából az országgyűlés képviselőháza elé kerül, a miniszterelnök tartja kötelességének, hogy a külügyi bizottságot a szerződés létrejöttének okairól, körülményeiről, valamint kihatásairól felvilágosítsa. A magyar-délszláv barátságnak szálai messze századokra nyúlnak vissza. A rokonszenv a jugoszláv államot alkotó és a magyar vitéz népek között mindenkor fennállott, sokszor küzdöttek együtt, éltek részben állami kapcsolatban, s ha egymással vívtak is harcokat, mindig becsülték egymást kölcsönösen. Történelmileg megalapozott volt tehát az, amit boldogult külügyminiszterünk mondott: „Ez a szerződés csak látható kifejezése azoknak a kapcsolatoknak, amelyek a két nép között különben is fennállottak. Ezért lesz az jó és tartós.” — A világháború utáni időkben is, bár a szerbekkel szembenállottunk, még a párisi, úgynevezettbéketárgyalások előtt, felújultak a kapcsolatok. A szegedi kormány az összes külálamok közül egyedül Jugoszlávia részéről észlelte a rokonszenvnek bizonyos jelét. Ezekben az előzményekben és lelki diszpozíciókban kell keresnünk annak az 1926-ban elmondott mohácsi beszédnek indokait, amelyet a kormányzó úr öröméltósága tartott és amelyre mind a két külügyminiszter Belgrádban, a barátsági szerződés aláírása alkalmából mondott pohárköszöntökben, mint „a Jugoszláviával való együttműködési politikánk és kölcsönös megértésünk alapjait lerakó ...” tényre mutatott rá. Ezek a beszédek a sajtóból ismeretesek. A jugoszláv külügyminiszter azt mondotta a beszédről: „Ezt azóta is mindig kiinduló pontul és a magyar-jugoszláv politikai, gazdasági és kulturális együttműködés alapjául tekintettük.” A magyar miniszter pedig ezzel válaszolt: „ez a beszéd abból a felfogásból indult ki, hogy a két nemzetnek, amely ugyanannak a sorsnak, hol megpróbáltatásnak, hol dicsőségnek volt alávetve, _ meg kell egyeznie a béke programjában.” Az időközben tovább fejlődött kedvező légkör lehetővé tette, hogy a rokonszenvnek és Boldogult Csáky István gróf külügyminiszter lelki üdvéért pénteken a koronázó főtemplomban engesztelő szentmise-áldozatot mutattak be. A szertartáson megjelentek a hivatalos Magyarország, a politikai, társadalmi és tudományos élet képviselői, a baráti államok kormány küldöttségei és a Budapesten akkreditált diplomáciai testület tagjai teljes számban. A koronázó főtemplom szentélyében kandeláberek és gyertyasorok között, örökzöld növényekkel díszített jelképes ravatalt állítottak fel. 10 óra előtt jóval korában megtelt a templom és áhitatos csendben várták a gyászmise megkezdését. Jelen volt a kormányzó úr öröméltósága hitvese, a főhercegasszonyokkal, ott volt von Moltke nagykövet, a német küldöttség vezetője, Bastianini nagykövet, az olasz küldöttség vezetője, Beslics délszláv miniszter, Okubo japán követ, von Erdmannsdorff német követ, Rasics jugoszláv követ, Talamo olasz követ, von Rintelen követ, a német, Diana márki, az olasz küldöttség tagja. Jelen voltak a kormány tagjai a miniszterelnök vezetésével, azután Vörnle János, a külügyminiszter állandó helyettese, az Országgyűlés két házának elnökei és alelnökei, Éliássy Sándor rendőrfőkapitány, Karafiáth Jenő főpolgármester. Velük szemben foglalt helyet a megboldogult külügyminiszter özvegye: Chorinsky Mária-Anna grófnő; édesapja: Csáky Zsigmond gróf nyugalmazott altábornagy; húga: Csáky Béla grófnő; az özvegy szülei: Chorinsky Károly gróf és felesége, valamint az egész rokonság. Mögöttük helyezkedtek el a baráti országok küldöttségeinek tagjai és a diplomáciai testület tagjai. A jelképes ravatal balján a miniszterek feleségei és mögöttük az előkelőségek, köztük Bárdosy László követ és meghatalmazott miniszter, Bartheldy Tibor, a külügyminiszter kabinetfőnöke, Ghyczy Jenő, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Nelky Jenő nyugalmazott követ, Nicki Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, azután a képviselőház alelnökei, Thuránszky László, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, dr. Husz István tábori püspök, Baranyay Lipót a Magyar Nemzeti Bank elnöke, és Jaross Andor titkos tanácsos. A ravatal jobbján a budapesti külföldi követségek személyzete, a külügyminiszter szomszédi érdekkapcsolatoknak formálisan is kifejezést adjunk és ezzel a jövőbeli békés, barátságos együttműködést jobban megalapozzuk. De nemcsak magyar szempontból, hanem európai szempontból is fontos volt ezt a barátsági szerződést előkészíteni és a jelen pillanatban megkötni. Európa békéjének tettünk ezzel szolgálatot és így teljes összhangban maradtunk a tengelyhatalmaknak Európa békés rendezését célzó törekvéseivel. A feltett kérdésekre Teleki Pál gróf miniszterelnök válaszolt és ezzel a bizottság ülése délután 2 órakor véget ért. * Délután a felsőház külügyi bizottsága tartott ülést. Kum főtisztviselői, köztük Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, továbbá a tábornoki kar tagjai foglaltak helyet. A szentélypáholyban jelen volt József királyi herceg, József Ferenc királyi herceg és Albrecht királyi herceg. Az engesztelő szentmise áldozatot Serédi Jusztinián bíbornok-hercegprímás mutatta be. A főpapi gyászmisén közreműködött az Operaház férfikarából alakult énekkar. A gyászmise után a hercegprímás a misén segédkező papsággal a szentélyben felállított jelképes ravatal elé vonult és megadta az abszoluciót. Ezzel a gyászszertartás véget ért. Az elhunyt külügyminiszterünkért mondott gyászmisén megjelent a hivatalos Magyarország, a baráti államok küldöttségei és a diplomáciai kar Cate Restaurant - Kossuth Lajos utcában Elegáns emeleti helyiségeim nviliAk ,heg! Német lapoknak: Nemcsak az egész magyar nép, hanem egész Európa részvéte kísérte utolsó útjára Csáky Istvánt Berlin, január 31. Valamennyi német lap részletes tudósításokban számol be Csáky István gróf külügyminiszter temetéséről és a parlamenti gyászünnepségről. A lapok hangoztatják, hogy Csáky István külügyminisztert nemcsak az egész magyar nép, hanem egész Európa részvéte kísérte utolsó útjára. A német birodalmi sajtófőnök koszorút küldött Csáky sírjára Dietrich német birodalmi sajtófőnök megbízást adott arra, hogy nevében koszorúzzák meg Csáky István gróf sírját. A megbízatást Schlippenbach István gróf, a Német Távirati Iroda magyarországi képviselője kapta és teljesítette. Schlippenbach gróf a csütörtöki napon fehér szekfűkből készített koszorút helyezett el az elhúnyt külügyminiszter sírján, Dietrich német birodalmi sajtófőnök nevében. Továbbra is veszélyben forognak a dunamenti községek a dunapentelei jégtorlasz miatt Katonasággal karöltve elkeseredetten védekeznek a falvak lakói a veszély ellen Budapest, január 31. (A Magyarság munkatársától.) Mint már többízben jeleztük, napok óta állandó rettegésben él a dunamenti községek lakossága a fenyegető árvízveszély miatt és kétségbeesetten dolgozik a gátakon, hogy az esetleges árvízveszedelmet elhárítsa. Az eddig kiadott különböző jelentésekből nem tűnik ki világosan, hogy tulajdonképpen mi okozza a veszedelmet, hiszen a Duna felső folyásáról mindenhonnan apadást jelentenek. A Magyarság munkatársa utánajárt ennek a kérdésnek és megállapította, hogy a veszély tulajdonképpeni oka a Dunapentelénél összehalmozódott jégtorlasz. Ez a jégtorlasz körülbelül öt méter vastagságú és útját állja a normális vízlefolyásnak. Tegnap megkísérelték, hogy robbantás útján távolítsák el a hatalmas jégtorlaszt, de a szétrobbantott jég újból összeállott, sőt az a veszély fenyegetett, hogy még nagyobb torlaszok keletkeznek, mivel innen lefelé a Dráváig 230 kilométeres szakaszon áll a jég. A jégtorlasz következménye az, hogy ezen a környéken a Duna vízállása a legkülönbözőbb és legszeszélyesebb süllyedéseket és emelkedéseket mutatta. Napokon keresztül szinte óráról órára változott a helyzet. Az árvízvédelmi munkálatokban a községek lakosságán kívül katonai csapatok is vesznek részt. Az egyes veszélyeztetett községekből azt alábbi jelentéseink érkeztek: Dunapentelén délután 3-6 óráig 10 centimétert apadt a víz, ezután pedig alig félóra alatt egy negyedmétert áradt. Ercsiben komoly árvízveszély lépett föl. 250 embert kitelepítettek lakóházaikból. Pillanatnyilag kisebb apadás állott be, de a lakosság tovább folytatja a védekezési munkát, s az utászszázad is készenlétben áll. Budafokon szintén sok embert kellett kilakoltatni a veszély miatt s ezeket az óvodában helyezték el. A veszély elhárításában a tűzoltóság is részt vett. A Sonyban az alacsonyabb fekvésű részeken 12 ház összedőlt. A katonaság és polgári lakosság vállvetve dolgozik. A Vízrajzi Intézettől az alábbi felvilágosítót nyertük a dunai helyzetet illetően: — A Dunán a helyzet tegnap óta lényegében nem változott. Az állójég 10 kilométerrel növekedett, úgyhogy az összefüggő jégtakaró a Dráváig mintegy 230 kilométeren át borítja be a Dunát. A jégnek Adony és Ercsi között történt torló- 3 I® aspirin | M: t A 0 L £ IT A ■ y a v • ■gl dása visszaduzzasztja a vizet, úgyhogy Budapesten péntekre újabb 37 centiméteres emelkedés történt. Adony és Dunapentele között kis apadás mutatkozott, míg Pakson az apadás 20—28 centiméter. Ebből azt lehet következtetni, hogy a dunapentelei jégtorlasz alatt a víz átfolyása valamivel könnyebbé vált. Pozsony és Esztergom között a víz színe változatlan, a Duna németországi szakaszán pedig végig apad. A belvizek frontján sajnos, semmi javulás nem tapasztalható. Különösen Dél-Pest vármegye, Kiskőrös és Szeged forognak veszélyben. Egyébként Bánffy Dániel báró földmivelésügyi miniszter Bárczay államtitkár és Pataky miniszteri osztálytanácsos társaságában látogatást tett a kiskunlacházi és környékbeli árvízvidéken és behatóan tanulmányozta a helyzetet. Késő este nyert információink szerint a dunai helyzetben további enyhülés állott be a délután folyamán, amennyiben az egyensúlyi helyzet a dunai víztömegek között kezd helyreállani és pillanatnyilag szeszélyes emelkedéstől nem kell tartani. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a veszély végkép elmúlt, a védekezési munkálatokat tehát az egész vonalon teljes erővel kell folytatni. 194 házat romba döntött, 1155 házat megrongált Csanádban az árvíz Makó, január 31. Csanád-, Arad-, Torontál egyesített vármegyék területén az árvíz, részedelem egyre nő. Inánskilencvennégy ház összeomlott, 1156 megrongálódott. Az alispán intézkedett, hogy megfelelő mennyiségű téglát és szigetelőanyagot szállítsanak a városba, hogy a házösszeomlásokat megakadályozzák. Budapesten Hétszer annyi törvénytelen gyermek születik mint az ország többi részében Budapest, január 31. Dr. Illyefalvy I. Lajos szerkesztésében most jelent meg Budapest Székesfőváros 1940. évi Statisztikai Évkönyve. A Statisztikai Évkönyv számos érdekes adatot tartalmaz, amelyek mintegy keresztmetszetét adják a fővárosi életnek. Az évkönyv adataiból kitűnik, hogy az elmúlt évben Budapesten élve született 11.030 gyermek közül 2621 gyermek, tehát 15 százalék volt törvénytelen születésű. A törvénytelen gyermekek közül 67-nek az anyja volt zsidó. A törvénytelen gyermekek anyái közül 1303 volt háztartási alkalmazott. Nagy kár, hogy az évkönyv megállapításai nem terjednek ki arra a kérdésre, hogy ezek közül hánynak volt zsidó munkaadója. Ezért ez évi összeírásnál célszerű lenne, ha a statisztikusok figyelme erre a kérdésre is kiterjedne, mert akkor számszerű adatokkal lehetne alátámasztani azt az egyébként köztudomású tényt, hogy a törvénytelen gyermekek anyjai közül a legtöbben zsidók áldozatai. Jellemző arra az erkölcsi színvonalbeli különbségre, amely a főváros és vidék között fennáll, hogy a fővárosban aránylag kétszer annyi a törvénytelen születések száma, mint az ország többi részében. A Statisztikai Évkönyv még sok érdekes és tanulságos adatot tartalmaz, amelyeknek ismertetésére még visszatérünk. Fotókópia-okmányfénykép. RÁD, Andrássy-ér 52. Mussolini-térnél. Telefon: 116—640.