Magyarság, 1941. február (22. évfolyam, 16-39. szám)

1941-02-01 / 16. szám

Szombat, 1941. február 1. Teljes összhangban maradva a tengelyhatalmak törekvéseivel, Európa békéjének testönk szolgálatot a magyar-délszláv szerződés — mondta Teleki miniszterelnök a külügyi bizottságban megkötésével A képviselőház külügyi bizottsága pén­teken ülést tartott. Az ülésen a kormány tagjai közül Teleki Pál gróf miniszterel­nök, Radocsay László igazságügyminiszter, Laky Dezső tárcanélküli közellátási mi­niszter és Bánffy Dániel báró földmívelés­­ügyi miniszter, a képviselőház elnöksége részéről pedig Tasnádi Nagy András el­nök és az alelnökök voltak jelen. Az el­nök megnyitó szavaiban mindenekelőtt Csáky István, gróf külügyminiszter elhuny­­táról emlékezett meg. — A külügyi bizottság is búcsút akar venni — mondotta egyebek között — Csáky István gróftól, attól az államférfiú­tól, aki bár aránylag rövid ideig ült a külüg­yminiszteri díszes székben, de ezt a nehéz és olyannyira kényes pozíciót annál eredményesebben töltötte be. Tegnap is temettünk, éppen akkor, amikor a nemzeti feltámadást várjuk és temetünk olyano­kat, akikre a mostani súlyos időkben oly nagy szüksége lett volna a nemzetnek. Csáky István grófról igazán el lehet mon­dani, hogy nem voltak ellenségei; neki csak barátai és tisztelői voltak és el le­het róla mondani, hogy pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Hogy ki volt ne­künk nemzetközi vonatkozásban, arra vi­lágos választ megadják azok a szívből fa­kadó részvéttáviratok, amelyek idegen országok államfőitől, államférfiaitól érkez­tek gyászunk alkalmával, az illusztris ide­gen küldöttségek tömege, amelyek a te­metésre a távolból eljöttek. — A külügyi bizottság — amely neki szőkébb politikai otthona volt —, annak minden egyes tagja, mindazokkal a milliók­kal egyetemben, akik őt szerették és tisz­telték, féltő kegyelettel fogja őrizni soha el nem múló nemes emlékét. Az elnök megemlékezését a jelenlévők állva hallgatták végig. Teleki Pál gróf miniszterelnök tartotta meg most expozéját. Expozéjában, ismertette a múlt év december 12-én a jugoszláv királysággal megkötött barátsági szerződés jelentőségét és létrejöttének körülményeit. — A boldogult külügyminiszter urat — mondta egyebek között a miniszterelnök­­ betegsége, amely útján súlyosra vált, meg­akadályozta abban, hogy erről az útjáról szo­kás szerint beszámoljon az országgyűlés két házának külügyi bizottságai előtt és ismertesse a megkötött barátsági szerződést, Így most, mielőtt a sz­­erződ­és törvénybeiktatás céljából az országgyűlés képviselőháza elé kerül, a mi­niszterelnök tartja kötelességének, hogy a kül­ügyi bizottságot a szerződés létrejöttének okai­ról, körülményeiről, valamint kihatásairól fel­világosítsa.­­ A magyar-délszláv barátságnak szálai messze századokra nyúlnak vissza. A rokon­­szenv a jugoszláv államot alkotó és a magyar vitéz népek között mindenkor fennállott, sok­szor küzdöttek együtt, éltek részben állami kapcsolatban, s ha egymással vívtak is har­cokat, mindig becsülték egymást kölcsönösen.­­ Történelmileg megalapozott volt tehát az, amit boldogult külügyminiszterünk mon­dott: „Ez a szerződés csak látható kifejezése azoknak a kapcsolatoknak, amelyek a két nép között különben is fennállottak. Ezért lesz az jó és tartós.” — A világháború utáni időkben is, bár a szerbekkel szembenállottunk, még a párisi, úgynevezett­­béketárgyalások előtt, felújultak a kapcsolatok. A szegedi kormány az összes külálamok közül egyedül Jugoszlávia részé­ről észlelte a rokonszenvnek bizonyos jelét.­­ Ezekben az előzményekben és lelki disz­pozíciókban kell keresnünk annak az 1926-ban elmondott mohácsi beszédnek indokait, amelyet a kormányzó úr öröméltósága tartott és amelyre mind a két külügyminiszter Belgrád­­ban, a barátsági szerződés aláírása alkalmá­ból mondott pohárköszöntökben, mint „a Jugo­szláviával való együttműködési politikánk és kölcsönös megértésünk alapjait lerakó ...” tény­re mutatott rá. Ezek a beszédek a sajtóból is­meretesek.­­ A jugoszláv külügyminiszter azt mondotta a beszédről: „Ezt azóta is mindig ki­induló pontul és a magyar-jugoszláv politikai, gazdasági és kulturális együttműködés alap­jául tekintettük.” A magyar miniszter pedig ezzel válaszolt: „ez a beszéd abból a felfogás­ból indult ki, hogy a két nemzetnek, amely ugyanannak a sorsnak, hol megpróbáltatásnak, hol dicsőségnek volt alávetve, _­ meg kell egyeznie a béke programjában.”­­ Az időközben tovább fejlődött kedvező légkör lehetővé tette, hogy a rokonszenvnek és Boldogult Csáky István gróf külügymi­niszter lelki üdvéért pénteken a koronázó fő­templomban engesztelő szentmise-áldozatot mutattak be. A szertartáson megjelentek a hivatalos Magyarország, a politikai, társa­dalmi és tudományos élet képviselői, a ba­ráti államok kormány küldöttségei és a Bu­dapesten akkreditált diplomáciai testület tag­jai teljes számban. A koronázó főtemplom szentélyében kan­deláberek és gyertyasorok között, örökzöld növényekkel díszített jelképes ravatalt állí­tottak fel. 10 óra előtt jóval korában meg­telt a templom és áhitatos csendben várták a gyászmise megkezdését. Jelen volt a kor­mányzó úr öröméltósága hitvese, a főherceg­asszonyokkal, ott volt von Moltke nagykövet, a német küldöttség vezetője, Bastianini nagy­követ, az olasz küldöttség vezetője, Beslics délszláv miniszter, Okubo japán követ, von Erdmannsdorff német követ, Rasics jugo­szláv követ, Talamo olasz követ, von Rinte­­len követ, a német, Diana márki, az olasz küldöttség tagja. Jelen voltak a kormány tagjai a miniszterelnök vezetésével, azután Vörnle János, a külügyminiszter állandó he­lyettese, az Országgyűlés két házának elnö­kei és alelnökei, Éliássy Sándor rendőr­­főkapitány, Karafiáth Jenő főpolgármester. Velük szemben foglalt helyet a megbol­dogult külügyminiszter özvegye: Chorinsky Mária-Anna grófnő; édesapja: Csáky Zsig­mond gróf nyugalmazott altábornagy; húga: Csáky Béla grófnő; az özvegy szülei: Cho­rinsky Károly gróf és felesége, valamint az egész rokonság. Mögöttük helyezkedtek el a baráti országok küldöttségeinek tagjai­ és a diplomáciai testület tagjai. A jelképes ravatal balján a miniszterek feleségei és mögöttük az előkelőségek, köz­tük Bárdosy László követ és meghatalmazott miniszter, Bartheldy Tibor, a külügyminisz­ter kabinetfőnöke, Ghyczy Jenő, a külügy­minisztérium politikai osztályának vezetője, Nelky Jenő nyugalmazott követ, Nicki Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, azután a képviselőház alelnökei, Thuránszky László, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, dr. Husz István tábori püspök, Baranyay Lipót a Magyar Nemzeti Bank elnöke, és Jaross Andor titkos tanácsos. A ravatal jobbján a budapesti külföldi követségek személyzete, a külügyminiszter szomszédi érdekkapcsolatoknak formálisan is kifejezést adjunk és ezzel a jövőbeli békés, barátságos együttműködést jobban megala­pozzuk.­­ De nemcsak magyar szempontból, hanem európai szempontból is fontos volt ezt a ba­rátsági szerződést előkészíteni és a jelen pil­lanatban megkötni. Európa békéjének tettünk ezzel szolgálatot és így teljes összhangban ma­radtunk a tengelyhatalmaknak Európa békés rendezését célzó törekvéseivel. A feltett kérdésekre Teleki Pál gróf mi­niszterelnök válaszolt és ezzel a bizottság ülése délután 2 órakor véget ért. * Délután a felsőház külügyi bizottsága­­ tartott ülést. K­um főtisztviselői, köztük Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, továbbá a tábornoki kar tagjai foglaltak helyet. A szentélypáholyban jelen volt József királyi herceg, József Ferenc királyi herceg és Albrecht királyi herceg. Az engesztelő szentmise áldozatot Serédi Jusztinián bíbornok-hercegprímás mutatta be. A főpapi gyászmisén közreműködött az Operaház férfikarából alakult énekkar.­ A gyászmise után a hercegprímás a misén se­gédkező papsággal a szentélyben felállított jelképes ravatal elé vonult és megadta az abszoluciót. Ezzel a gyászszertartás véget ért. Az elhunyt külügyminiszterünkért mondott gyászmisén megjelent a hivatalos Magyarország, a baráti államok küldöttségei és a diplomáciai kar Cate Restaurant - Kossuth Lajos­ utcában Elegáns emeleti helyiségei­m nviliAk ,heg! Német lapok­­nak: Nemcsak az egész magyar nép, hanem egész Európa részvéte kísérte utolsó útjára Csáky Istvánt Berlin, január 31. Valamennyi német lap részletes tudósí­tásokban számol be Csáky István gróf külügyminiszter temetéséről és a parla­menti gyászünnepségről. A lapok hangoztatják, hogy Csáky Ist­ván külügyminisztert nemcsak az egész magyar nép, hanem egész Európa részvéte kísérte utolsó útjára. A német birodalmi sajtófőnök koszorút küldött Csáky sírjára Dietrich német birodalmi sajtófőnök meg­bízást adott arra, hogy nevében koszorúz­­zák meg Csáky István gróf sírját. A meg­bízatást Schlippenbach István gróf, a Né­met Távirati Iroda magyarországi képvi­selője kapta és teljesítette. Schlippenbach gróf a csütörtöki napon fehér szekfűkből készített koszorút helyezett el az elhúnyt külügyminiszter sírján, Dietrich német bi­rodalmi sajtófőnök nevében. Továbbra is veszélyben forognak a dunamenti községek a dunapentelei jégtorlasz miatt Katonasággal karöltve elkeseredetten védekeznek a falvak lakói a veszély ellen Budapest, január­ 31. (A Magyarság munkatársától.) Mint már többízben jeleztük, napok óta állandó rettegésben él a dunamenti köz­ségek lakossága a fenyegető árvízveszély miatt és kétségbeesetten dolgozik a gáta­kon, hogy az esetleges árvízveszedelmet elhárítsa. Az eddig kiadott különböző je­lentésekből nem tűnik ki világosan, hogy tulajdonképpen mi okozza a veszedelmet, hiszen a Duna felső folyásáról mindenhon­nan apadást jelentenek. A Magyarság munkatársa utánajárt ennek a kérdésnek és megállapította, hogy a veszély tulajdonképpeni oka a Duna­­pentelénél összehalmozódott jégtorlasz. Ez a jégtorlasz körülbelül öt méter vas­tagságú és útját állja a normális vízlefo­lyásnak. Tegnap megkísérelték, hogy rob­bantás útján távolítsák el a hatalmas jég­torlaszt, de a szétrobbantott jég újból összeállott, sőt az a veszély fenyegetett, hogy még nagyobb torlaszok keletkeznek, mivel innen lefelé a Dráváig 230 kilo­méteres szakaszon áll a jég. A jégtorlasz következménye az, hogy ezen a környé­ken a Duna vízállása a legkülönbözőbb és legszeszélyesebb süllyedéseket és emel­kedéseket mutatta. Napokon keresztül szinte óráról órára változott a helyzet. Az árvízvédelmi munkálatokban a községek lakosságán kívül katonai csapatok is vesz­nek részt. Az egyes veszélyeztetett közsé­gekből azt alábbi jelentéseink érkeztek: Dunapentelén délután 3-6 óráig 10 centimétert apadt a víz, ezután pedig alig félóra alatt egy negyedmétert áradt. Ercsiben komoly árvízveszély lépett föl. 250 embert kitelepítettek lakóházaikból. Pillanatnyi­lag kisebb apadás állott be, de a lakosság tovább folytatja a védekezési munkát, s az utászszázad is készenlétben áll. Budafokon szintén sok embert kellett kilakoltatni a veszély miatt s ezeket az óvodában he­lyezték el. A veszély elhárításában a tűzoltóság is részt vett. A Sonyban az alacsonyabb fekvésű részeken 12 ház összedőlt. A katonaság és polgári lakosság vállvetve dolgozik. A Vízrajzi Intézettől az alábbi felvilágosítót nyertük a dunai helyzetet illetően: — A Dunán a helyzet tegnap óta lénye­gében nem változott. Az állójég 10 kilo­méterrel növekedett, úgyhogy az össze­függő jégtakaró a Dráváig mintegy 230 kilométeren át borítja be a Dunát. A jég­nek Adony és Ercsi között történt torló- 3 I® aspirin | M: t A 0 L £ IT A ■ y a v • ■gl dása visszaduzzasztja a vizet, úgyhogy Budapesten péntekre újabb 37 centiméte­res emelkedés történt. Adony és Duna­­pentele között kis apadás mutatkozott, míg Pakson az apadás 20—28 centiméter. Ebből azt lehet következtetni, hogy a duna­pentelei jégtorlasz alatt a víz átfolyása valamivel könnyebbé vált. Pozsony és Esztergom között a víz színe változatlan, a Duna németországi szakaszán pedig vé­gig apad. A belvizek frontján sajnos, semmi javulás nem tapasztalható. Különösen Dél-Pest vármegye, Kiskőrös és Szeged forognak veszélyben. Egyébként Bánffy Dániel báró földmi­­velésügyi miniszter Bárczay államtitkár és Pataky miniszteri osztálytanácsos társa­ságában látogatást tett a kiskunlacházi és környékbeli árvízvidéken és behatóan ta­nulmányozta a helyzetet. Késő este nyert információink szerint a dunai hely­zetben további enyhülés állott be a dél­után folyamán, amennyiben az egyensúlyi helyzet a dunai víztömegek között kezd helyreállani és pillanatnyilag szeszélyes emelkedéstől nem kell tartani. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a veszély végkép elmúlt, a védekezési munkálato­kat tehát az egész vonalon teljes erővel kell folytatni. 194 házat romba döntött, 1155 házat megrongált Csanádban az árvíz Makó, január 31. Csanád-, Arad-, Torontál egyesített vármegyék területén az árvíz, része­de­lem egyre nő. Ináns­­kilencvennégy ház összeomlott, 1156 megrongá­lódott. Az alispán intézkedett, hogy megfelelő mennyiségű téglát és szigetelőanyagot szállítsa­nak a városba, hogy a házösszeomlásokat meg­akadályozzák. Budapesten Hétszer annyi törvénytelen gyermek születik mint az ország többi részében Budapest, január 31. Dr. Illyefalvy I. Lajos szerkesztésében most jelent meg Budapest Székesfőváros 1940. évi Statisztikai Évkönyve. A Statisz­tikai Évkönyv számos érdekes adatot tar­talmaz, amelyek mintegy keresztmetszetét adják a fővárosi életnek. Az évkönyv adataiból kitűnik, hogy az elmúlt évben Budapesten élve született 11.030 gyer­mek közül 2621 gyermek, tehát 15 szá­zalék volt törvénytelen születésű. A törvénytelen gyermekek közül 67-nek az anyja volt zsidó. A törvénytelen gyermekek anyái közül 1303 volt háztartási alkalma­­zott. Nagy kár, hogy az évkönyv megállapítá­sai nem terjednek ki arra a kérdésre, hogy ezek közül hánynak volt zsidó munkaadó­ja. Ezért ez évi összeírásnál célszerű lenne, ha a statisztikusok figyelme erre a kér­désre is kiterjedne, mert akkor számszerű adatokkal lehetne alátámasztani azt az egyébként köztudomású tényt, hogy a törvénytelen gyermekek anyjai közül a legtöbben zsidók áldozatai. Jellemző arra az erkölcsi színvonalbeli különbségre, amely a főváros és vidék kö­zött fennáll, hogy a fővárosban aránylag kétszer annyi a törvénytelen születések szá­ma, mint az ország többi részében. A Statisztikai Évkönyv még sok érdekes és tanulságos adatot tartalmaz, amelyek­nek ismertetésére még visszatérünk. Fotókópia-okmányfénykép. RÁD, Andrássy-ér 52. Mussolini-térnél. Telefon: 116—640.

Next