Magyarság, 1943. március (24. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-02 / 49. szám

^ ? f­n * * ff y *! f V' 1 4 ii »il y jfi il I XXIV. ÉVFOLYAM 49, (6396.) SZÁM BUDAPEST, 1943. MÁRCIUS 2. KEDD | | . j IliWraAjiONOtMAsmilQ lapwmxS ja gik b _____ maas szebk^znS. t awOK­vaanQAZGArd ^pRffR^ Hm \u^IM ABB *7 fi^U­KAY 0. KALMAN­DA FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ, ffif \ 77 /spt .£ I­H FELELŐS SZERKESZTŐ* VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. MATTYASOVSZKY KÖDNÉL­ ­ Rómában hétfőn délben egy órakor a követ­kező hivatalos jelentést adták ki: A Führer megbízásából a napokban Olasz­országba érkezett és február 24-étől 28-áig ott tartózkodott Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter. A német külügyminisztert megérkezésekor Bastianini külügyi államtitkár, Bossi minisz­terelnökségi és Albini belügyi államtitkár, más magasrangú állami személyiségek, a fasiszta párt és a fegyveres erők képviselői, Mackensen római német nagykövet és a követség tiszti­kara fogadták. A német külügyminisztert uta­zására Ritter nagykövet a német külü­gymi­­nisztériumból, Warlimont tábornok, a Führer főparancsnokságának helyettes fő­nöke és a né­met külügyminisztérium illetékes szolgálati fő­nökei kísérték el. Altieri berlini olasz nagy­követ szintén részt vett az utazáson. Ribbentrop külügyminisztert a megérkezését követő napon a Duce rezidenciáján fogadta és a német külügyminiszter átnyújtotta a Ducénak a Führer személyes üzenetét. Ezután az első­ megbeszélés következett Bastianini külügyi ál­lamtitkár, valamint Mackensen és Alfieri nagy­követek társaságában, amely négy óra hosszat tartott. A megbeszéléseket még ugyanaznap és a kö­vetkező napokon folytatták, a megbeszélések során kimerítették az összes európai problé­mák és a háborúnak a háromhatalmi egyez­mény államai által való viselésével összefüg­gő kérdések megvizsgálását. Az egyik megbe­szélésen Bastianini külügyi államtitkáron kí­vül, — aki már külön is hosszú megbeszélést folytatott Ribbentropp külügyminiszterrel — részt vett Ambrozio h­adseregtábornok, az olasz hadsereg vezérkar főnöke és Warlimont tá­bornok, a Führer főparancsokságának helyet­tes főnöke is. A megbeszélések, amelyek az élénk szívé­lyesség légkörében folytak le annak a barát­ságnak a szellemében, amely a Ducét és a Führert egymáshoz fűzi és ez ahhoz a tökéle­tes nézetazonossághoz vezetett, amely mindig is fennállt a két ország között és garanciája a sikernek abban a közös harcban, amelyet a két ország Japánnal és szövetségeseivel töké­letes szolidaritásban vív. Miután ismét kifejezésre juttatták a két or­szágnak azt az elhatározását, hogy a háborút minden szükséges energiával, egészen az ellen­séges erők elpusztításáig s annak a halálos ve­szélynek a kiküszöböléséig folytatják, amely Európa bolsevizálására ismét megjelent a szá­razföld keleti határain, a Duce és Ribbentrop miniszter ismét kifejezésre juttatták Olaszor­szágnak és Németországnak azt a szilárd aka­ratát, hogy a végső győzelem kivívása után új rendet teremtenek Európában, amely biztosítja minden európai népnek biztos létét az igazság és az együttműködés légkörében, mentesen minden plutokrata zsidó befolyástól és báto­rítva és előfeszítv­­e népeket tevékenységük ki­­fejlesztésében, kölcsönös érdekeik megőrzése mellett az európai nagytér biztos határai kö­zött. Berlin, március 1. A Német Távirati Iroda diplomácia munka­társa Írja: Ribbentrop birodalmi külügyminiszternek a Führer megbízásából Olaszországban folyta­tott többnapos megbeszéléseiről kiadott közös német—olasz hivatalos közlemény különös fi­gyelmet érdemel, mert abban kifejezésre jut a tengelyhatalmaknak az a megalkuvás nélkü­li elszánt akarata, hogy folytatják a harcot a győzelemig. Igaz, hogy ebben a háborúban már szokássá váltak a német—olasz érintkezések, mégis a múlt hét tárgyalásainak nem lebecsü­lendő jelentőségük van. Ezt a birodalmi fővá­ros politikai köreiben is hangsúlyozzák s fő­leg szembeállítják a tengelyhatalmak világos célkitűzését ellenségeik zavaros megnyilatko­zásaival. A német-olasz hivatalos közlemény való­ban több, mint egyszerű jegyzőkönyvszerű­­ közlés. Ez a közlemény bizonyos értelemben a nagy európai térség magnachartája, amely a végső győzelem után kapja majd meg biztos határait és azt az új rendet, amely minden európai népnek megadja az igazságosság és az együttmű­ködés légkörében a biztosított élet lehető­A Wilhelmstrasse illetékes szóvivője egyik nyilatkozatában a Mussolini és a birodalmi külügyminiszter között lefolyt tárgyalásokkal foglalkozva, a megbeszélések eredményét szembeállította az ellenséges táborban ural­kodó helyzettel. Miközben a nyugati szövet­ségeseknél válság válságot követ és nem tud­nak megegyezni a háborús célok tekinteté­ben, a tengely hadvezetése szilárd alapokon áll és a közös háborús célok határozottak. A biztosított határok helyreállítása a nagy eu­rópai térségben, amelyről a záró nyilatkozat­ban van szó, olyan cél, amely reális és elér­hető, s amelyért a hármashatalmi szövetség államai mindvégig készek harcolni. Ezzel­­­zembenállanak a bolsevizmus imperialista­séget, valamint a produktív munka lehe­tőségét és a szociális igazságot. Ez a megállapítás egyúttal elutasítást jelent mindazokkal az erőkkel és hatalmakkal szemben, amelyek ezt a térséget politikai vagy gazdasági szenvedélyeik színterévé kí­vánják tenni. Ezzel Európa félreérthetetlenül síkra száll minden téridegen befolyással szemben, amelyeket a szolgálatukban álló haderők megsemmisítésével végleg kikap­csolnak. E cél elérésének minden eszközét — amint ez a német-olasz közleményből kitű­nik — minden részletében megvitatták és összhangba hozták a hármasszerződés hatal­mainak közös hadviselésével, Így tehát a német-olasz megbeszélések politikai, katonai és gazdasági téren mindazoknak a kérdések­nek a tisztázására és összeegyeztetésére ve­zettek, amelyek a jelen pillanatban a hármas­szerződés hatalmainak hadviselését általában, különösképen pedig az európai politikát irá­nyítják. (MTI) Ribbentrop külügyminiszter Hitler személyes üzenetével Mussolininél Rómában járt A négy napig tartó tanácskozások során elhatározták, hagn a háborút a végső énczelevmié folytatják — Ribbentrop római tartózkodásának utolsó napján fogadta a japán, spanyol, finn, magyar, román, horvát és szlovák követet berlini vélemény a római tanácskozásról. Katonai és politikai döntések várhatók Rufí­cinek: Finnország is a vécsekié folytatja a háborút — A németek több helyen áttörték a Szovjet arcvonalát és délen a Donecen túlra dobták vissza a bolsevistákat India felé menekülnek a Burmába betört és megvert angol csapatok A Wilhelmstrasse Mu­ssolini és Bihstemtrop tanácskozásáról. A biztosított határok helyreállítása reálisan elérhető Berlin, március 1. tervei és azok a heves különbségek, amelyek éppen ezek miatt a tervek miatt merültek fel a nyugati szövetségesek között. Arra a kérdésre, hogy a nagy európai tér­ségre való utalásból szabad-e arra következ­tetni, hogy a tengelyhatalmakat nem érdeklik az európai térségen kívül fekvő kérdések, a Wilhelmstrasse illetékes szóvivője tagadó vá­laszt adott. Minden­esetre a tengelyhatalmak nem szándékoznak beleavatkozni idegen kon­tinensek ügyeibe, mint azt más államok te­szik. Ami azonban Japánt illeti, a kommüniké elégségesen utal a japán szövetségessel való együttműködésre, megemlítve, hogy Japán a keletázsiai térséget szervezi meg, illetőleg részben már meg is szervezte. IRüP^ !■ Ribbentrop a római japán, spanyol, finn, magyar, román, h­orvát és szlovák követet is fogadta Róma, március 1. (MTI) A Duce és Ribentrop közti megbeszéléseken kívül a Duce és a birodalmi külügyminiszter jelenlétében megbeszélések folytak a katonai és politikai szaktanácsadók között is. Ezeken a tanácskozásokon többi közt részt vettek: né­met részről Ritter nagykövet, Warymont al­tábornagy, Mackensen német nagykövet, olasz részről Bastianini államtitkár, Ambrosio tá­bornok és Alfieri nagykövet. Ribbentrop négy izben volt a Ducénél. Azon­kívül a Duce szűkkörű villásreggelit adott a birodalmi külügyminiszter tiszteletére. Rib­bentrop kísérete kimondottan a birodalmi kül­ügyminiszter munkatársaiból állott. A kíséret tagjai között volt Ritter nagykövet, Warli­mont altábornagy, aki a külügyi hivatalban különleges feladatok kidolgozását látja el, Jodl, a véderő hadvezetési törzsének képvise­lője, Dörnberg követ, protokollfőnök, a két Schmidt követ, egyikük a miniszter kabinet­főnöke, a másik a külügyi hivatal sajtóosz­tályának főnöke, valamint Ribbentrop törzsé­nek több szakmunkatársa. Ribbentrop a Dacéval folytatott tárgyaláso­kon kívül megbeszéléseket folytatott Bastia­nini államtitkárral is, az olasz külügyminisz­térium új vezetőjével. Azonkívül a birodalmi külügyminiszter magánlátogatást tett Ciano gróf volt olasz külügyminiszternél, vasárnap délelőtt pedig fogadta a japán ügyvivőt, a spanyol nagykövetet, valamint Finnország, Magyarország, Románia, Horvátország, Szlo­vákia követeit és a polgár ügyvivőt. Vasárnap este Ribbentropp elutazott Olasz­országból és visszatért Németországba, ahol jelentést tesz a Führernek útja eredményéről. Ribbentrop olaszországi tartózkodását és megbeszéléseit rendkívüli szívélyesség és a legteljesebb bajtársiasság légköre hatotta át. Ára 16 fillér

Next