Magyarság, 1944. január (25. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-01 / 1. szám

­_______________________________ESSZ&iaid ' . A szlovákok története Az a nép, amely Szlovákia néven külön államot szakí­­tatott ki Magyarországból, nem őslakója Felső-Magyarországnak, ha­nem min­egy két-három századdal a ma­gyar honalapítás után kezdett hazánk te­­rületére beszivárogni­ A tót név a görög dal szó magyaros változata és annyit tesz, mint szolga, vagyis ugyanannyit, mint a szláv szó. Ez is szolgá- j­elent- A szóvégi *l hangnak re változása a magyarban gyakori. Pél­dául Osi-fi nevű családunk alapító ősét Ősi­nak hívták- így lett a görög dul­osz szóból is a magyarban tót. Történelmi forrásaink szerint honalapí­tó őseink szlávokait találtak a Felvidéken s ezeknek a szlávoknak azonban semmi kö­zük nincs a tótokhoz. A Felvidéken talált szlávok az úgynevezett morva­ szlávok voltak, akik teljes egészükben beolvadtak a magyarokba mindjárt a kezdetben. A honalapító m­agyar ősök ugyanis nem bán­tották a morva- szlávokat. A­ morva-szlávok azonban egymással összevesztek- 894-ben ugyanis I. Szvatopluk halálát érezvén kö­zeledni, országát felosztotta három fia kö­­zö­­ olyképp, hogy legidősebb fia, II. Mov­­mir, elsőbbséggel bírjon a többiek fölött. De ez nem tetszett a két­ fiatalabb test­vérnek és föllázadtak bátyjuk ellen, sőt II. Szva­opluk a németektől kért­ segítsé­get. Erre II. Movmir a magyarokhoz for­dult és a magyarok támogatásával győzött II. Szvatopluk és a szövetséges németek ellen, úgy hogy öccsei csak nagy nehezen vol­tk képesek elmenekülni. 899 tavaszán a németek, pontosabban a bajorok ismét megtámadták II. Szvatop­luk érdekében . Movmirt, aki ekkor már szövetségese volt a magyaroknak, eltanul­ta a magyar harci módot és katonáit magyar módra öltöltette és ily módon szállt szembe a bajorokkal, akik fölött tökéletes diadala aratott Ekkor azonban fejébe szállt a dicsőség és olyan magatartást tanúsított a magya­rokkal szemben, hogy elkerülhet­etlen volt az összeütközés- A feszültséget észlelve, most már a németek keresték a magyarok s­­övetséget és 905-ben két oldalról meg­támadva a morva-szlávokat, EL Movmir birodalmát megsemmisítették. Movmir hí­veinek egy része a Dunán a bolgárokhoz menekült dél felé, a másik, a túlnyomó nagyrész azonban meghódolt a magyarok­nak, sőt belekapcsolódott a magyar nem­­zetszervezetbe. Luitprand krónikájából ugyanis tudjuk, hogy ama vezérek között,­­akik a magyarok nyugati kalandozásait vezették, Durcsák és Bogát nevű vezérek is előfordulnak, pedig ezek tiszta szláv nevek, s megállapítható ,hogy ezek nyil­ván a morvaszlávok közül kikerült vezé­­rek. A magyar nyelv is a teljes egybeolva­dásról tanúskodik, mert a magyar nyelvben számos szláv eredetű szó vin, amelyek Sztripszky Hiadornak a Magyar­ság egyik nem régi számában közölt tanul­mánya szerint vérségi keveredés útján az anyák száján át juthattak csak a magyar nyelvbe. Ezek közül idézünk néhányat, mert ezek egyben azt is igazolták, hogy a szlovák-tótok nem leszármazói a morva­­szlávoknak: Korompa, Dorribó, Munkács stb. helynevek a morvaszlávok ajkán is így hangzottak, — a tótszlovákok ellenben Krupa, Dubova, Mohács, stb. alakot ejte­nek, mert ők az orrhangú ne­m-t nem ejtik, hanem az előtte álló magánhangzót változ­tatják meg. Ugyanez a magyarázata an­nak, hogy a morvaszlávok dongát mond­tak, a szlovák-tótok dugát ejtenek, a mor­­vaszlovákok gombát mondtak, a szlovák-tó­­tok gubát, a morvaszlávok rendet, a tót­­szlovákok réd-e, vagy rád-ot, stb. Ugyan­csak a régi morvaszlávok g-t mondtak ott, ahol a tótszlovákok h-t ejtenek, pL Viseg­­rád—Visehrád, stb. a tollok jövevények Magyarország területén Törvényünk szól arról, hogy a szlávok ál­talában idegenek. Kálmán király első tör­vényének 80. fejezete szerint: „A szabad jövevények, mint a tótok vagy más ide­genek, kik másoknak a földjén munkálnak, csak az ő szabadságukért adjanak dénár adót; ezen felül senki ne kényszerítse őket semmiféle munkáért dénárfizetésre.” A tó­tok ,mint általában Kálmán király ko­rában már az összes szlávok, jövevények voltak. Azok a szlávok, akik a honalapítás­­idején netalán az országban voltak, már mind felszívódtak a magyarságba, magya­rokká váltak. Az ismét felbukkanó szlá­vok a törvény szerint már mind bevándor­ló jövevények voltak. Ha a Felvidék történeti adatait és hely­neveit vizsgáljuk, kiderül, hogy Trencsén vármegyét kivéve mindenütt, tehát Po­zsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Zólyom, Liptó vármegyében elsők a magyarok, utánuk telepednek meg a németek és csak legutoljára a tótok. Trencsén megye még 1065-ben is „solibudo”, pusztaság, a magya­rok poli­tikai hatalmuk alá vetették ugyan de gyepűnek hagyták. Hogyan és mikor kezdődött a szlovákok betelepülése ? Midőn Magyarország és az északinyigati határállamok között annyira megerősödött a béke, hogy mindennapi betörésekről, rab­lásokról nem kellett tartani, akkor enged­ték m­eg a magyar királyok a betelepülést. Ez Szent László idejében érkezett el. En-1_________________________ nek előzménye az volt, hogy a mai Morva­országban, Olmüc körül még volt egy ki­sebbszerű önálló fejedelemség. Ezt a cseh fejedelem 93­3-ban elfoglalta, 1003-ban a tartomány a lengyelek kezére került, s ezek bírták 1029-ig. Ekkor ismét­­ önállósult. 1055-ben I. Bratiszláv halála után legidő­sebb fia, Snit­nyev lett a fejedelem, de két öccsének, Vratkajávna­k és Othónak kor­mányzóságát kellett adnia. Adott is, de — üldözte is őket. Vratiszláv M­agyarországra menekült és itt 1958 táján feleségül kapta L Endre királyunk leányát. A hatalmas magyar ki­rállyal való összeköttetés Vratiszlávot a cseh fejedelemséghez juttatta, mire 8 öcs­­csét, Othót segítette az olmi­ci hercegség­­hez, amelyet 1087-ig bírt. Bátyja révén ő is bejutott a magyar királyi családba, mert I. Béla leányát, Eufémiát, Silent László húgát feleségül kapta. Újévi üzenet odeátra írta: Kora Endra Totón még sohasem volt olyan egy­öntetű a baloldali sajtó kórusa mint az időből kifogyott 1943. évben amikor a látszat szerint a világpolitika kifej­lődése nekik kedvezett. Hangsúlyoz­zuk hogy látszat szerint mert, a való­ság sokkal józanabb mértéktartásra int. Még két évvel ezelőtt is bátorta­lan cikkecskékben ábrándoztak a bal­oldal tollnokai arról, hogy milyen jó volna ismét demokratikus államkere­tek között élni, ahol nekik mindent szabad, illetve csak nekik szabad min­dent; milyen jó volna, ha­­visszatérne az az idő, amikor csak ők beszélhet­tek nemzeti érzésről és ha valaki más , vette volna ezt a bátorságot, azt leg­jobb esetben lekicsinylő, gúnyolódó szavakkal illették, de hogyha meré­szebb hangot mert megütni, akkor be­leütközött a Londonban, Washington­ban eltanult megtorlásba. Röviden: félretették akármilyen módon. Odaát tehát ismét azt képzelik, hogy akár kelet, akár nyugat felől ismét fel­virrad az ő napjuk és a mind a két ol­dalról érkező fényeket már napkelté­nek látják, pedig ha kinyitnák job­ban a szemüket, rájönnének, hogy csak északi fény, amely amilyen hirte­len jön, olyan hirtelen el is tűnik vaksötét éjszakát hagyva maga után. Az óesztendő búcsúztatása közben végiglapoztuk a legutolsó hónap balol­dali sajtójának termékeit és egyebet nem találtunk, mint éles tálalását azoknak a terveknek, amelyek Moszk­vában kezdtek kialakulni s Kairóban és Teheránba csúcsosodtak ki. Vagy nagyon rövidlátók odaát, vagy pedig akarattal a távcső kissebbítő vét­e­gét karják olvasóik szeméhez illeszte­ni, hogy nem veszik észre és nem akarják észrevétetni, hogy amit Moszk­vában, Kairóban és Teheránban elha­tároztak, az éppúgy érint bennünket, mint a hadviselésben élő Németorszá­got és a német népet. ~­i- ■ : Most, az 1943. évtől elbúcsúzottan és az 1944. év küszöbén nézzünk egy kicsit vissza és utána nézzünk előre és a múlt tükrében meglátjuk jövőnket. Nem akarunk most ismét az 1918-as és 1919-es szörnyűségekre utalni, hi­szen ha bennünket egészen mélyen is érintett, mégis már történelmi távlato­kba emelkedett, hanem csak a legköze­lebbi- m­últ tanulságait nézzük és von­juk le magunk számára a könyörtelen következtetéseket. Ne gondoljuk hogy nálunk másképpen volna, etőlünk ki­vételt tennének. Kezdődött 1938-ban. A Szovjet meg­támadta Finnországot. Akkor még más szelek fujdogáltak a demokráciák felé és nem sejtették, hogy maguk az an­golok és amerikaiak lesznek azok, akik a kisöcsém szerelmével fognak a szov­jet kolosszus nyakába berulni és így nyugodtan utalhatunk a baloldal lel­kes harcosának, a­z Őri Újságnak cik­keire, amelyek legelsőnek siettek ma már számára kissé kényelmked­en szar­vakkal lehordani Moszkva erőszakos­ságát és kiemelni a bolsevizmus vesze­delmét a baráti finn nemzettel szem­ben. És mi történt a finnekkel! A lot­to sword 1939-es könyvében olvastam nemrégiben, hogy nem is emberek, hanem állatok voltak a bolsevisták, amint rárontottak a maroknyi finn és karéliai népre. Rabszolgák lettek az em­berek, az asszonyok pedig a bolsevis­ta rém szabad prédái. A gyermekeket elhurcolták és miként nemrégiben egyik kartársunk olyan találóan je­gyezte meg, a szovjet janicsárokat akart nevelni belőlük. Nem történt ez másképp a három balti államban sem, valamint Lengyel­­ország azon részén amely 1939-ben ju­tott nekik, nem beszélve Besszarábiá­­ról és Bukovináról. Ezt teljesen ki­pusztították. Ezek történelmi tények és éppen úgy fogják unokáink tanulni mint a népvándorlás pusztító áradatát vagy a tatárjárást és török veszedelmet. Egy részről tehát ez­ea sors várna ránk is De tegyük fel a baloldal áb­rándos tollnokai szerinti jobbik esetet és nézzük meg mi várna ránk, ha vala­milyen csoda folytán győznének ugyan az egyesült hatalmak de a Szovjet ki­bukna a győzők sorából. Vagyis hogy­ha az angolszászok kegyétől függne a sorsunk, Trianon nem volt kegyetlenebb, mint amilyen kegyetlenek volnának szomszédaink, akik az egyesült hatal­mak oldalához simulva egyelőre csak vágybub­or­ékokat engednek az eljö­vendő angolszász béke egére, nemzet még úgy megalázva nem volna, mint a magyar, mert­ hiszen,nyakunkra ülné­nek mindazok akiktől az országgyűlés által megszavazott törvényeit megsza­badítani rendeltek. fji.iV Így néz ki a baloldali sajtó által megálmodott béke, amit természete­sen mosolyogva fogadnánk, hogyha a magyar közönség egy része nem szo­rulna még mindig felvilágosításra és figyelmeztetésre, hogy ne dőljön be az ilyen valahol London és Washing­ton környékén megrendelt hírverés­nek, így üzennivalónk van az új év hajnalán odaátra. Üzenjük nekik, hogy az 191­­. évben a döntés éve lesz de a mérleg nem ar­ra fog billenni, amerre ők szeretnék. Üzenjük nekik, hogy az 1944. év még súlyosabb küzdelmek éve lesz, de ezekből a küzdelmekből nem ők fog­nak győztesen kikerülni. Üzenjük nekik, hogy az 1944. évben lehull majd az álarc mindenkiről és hitvallást kell mindenkinek tennie ho­­vatartozandóságáról; nem lehet kibú­vó és nincs kitérés, színt kell vallani még akkor is, hogyha egyesek tragé­diája következnék be ebből. Üzenjük nekik, hogy az 1944. év a világnézeti ítélet éve lesz, aszerint hoz­za meg a sors az ítéletet amilyen mér­tékben harcolt mindenki az igaz ma­gyarságért. Az 1944. év hajnalán számot kell vetnünk magunkkal, magyarságunkkal, szándékunkkal és úgy kell felsorakoz­nunk a végső küzdelemre, hogy ellen­feleink rést ne találjanak, sebezhető pontot. Ezt üzenjük az új évben odaátra! Töreti hanglemez •I*­ (papirosból nem) darabját 2.50-ért / Jn­gfdn­ingszeip . Budapest, VI­., Rákóczi­ út 71. Ugyanekkor Lengyelországban is Szent László unokaöccse, Ulászló herceg uralko­dott, úgyhogy Magyarország északi hatá­rait semmiféle veszély nem fenyegette és az összeköttetések ápolása végett szüksé­gesnél­ mutatkozott, hogy a gyepüket meg­szüntessék. • A magyar nép azonban foglalkozásánál fogva ilyen erdős, nagy hegységek között való letelepülésre talán nem volt alkalmas, vagy ma már kideríthetetlen egyéb okok is fennforoghattak, elég az hozzá, hogy Szent László és utódai megengedték, hogy más országokból idegen települők jokerek­be jöttek is azután első­sorban németek, ké­sőbb a Felső-Morva mentén, valamint na­gyobbrészt juhtenyésztéssel foglalkozó szláv népelemek, a mai szlovák tótok vagy tótszlávok ősei. Persze kezdetben szórvá­nyosan, később nagyobb tömegekben. A Boldog Ur Esztendőt Kíván kedve, vevőinek FZourts Rádió Tráday-o. 11. T.S 186—203. magyar királyok az üres, volt gyepű­föl­dekből rengeteg terjedelmű uradalmakat adtak főúri családoknak benépesítés köte­lezettsége mellett és ezek a saját érdekük­ben is igyekeztek minél több települőt ver­buválni uradalmaikba. Verbuváló buzgal­mukban annyira mentek, hogy nem csupán beengedték őket, hanem miként Kálmán király idézett törvénye is mutatja, szabad­ságokat is osztogattak egy-egy vállalkozó­nak, soltésznek, aki a települőket össze­gyűjtötte, verbuválta. Az ilyen szabadsá­golt településeket nevezték tótul „leh­o­­ták”-knak, más Lehota helynév van Magyarország északnyugati részén, illetve a mai Szlová­kiában. Ezek mind az egykori telepítés jelei . A többi jóformán magától jött.­A XV. században a husziták rablásai és öldöklései a felvidéki helységeket elnéptelenítették. Az elnéptelenedett helyeket a szlováktótok foglalták el Majd jött a török hódítás ko­ra. A­­tótszlovákokig a török nem jutott el, megakadályozta ebbe vérehullása árán a magyarság. Míg a magyar fogyott, a tótok a hegyek között vígan szaporodtak s midőn 1685-ban a török uralom Magyar­­országon megdőlt, hogy néhány évtized alatt teljesen kivonuljon hazánk földjéről, akkor a tótság kirobbanásszerűen tódult a felszabadult területekre. Természetes, hogy a csehek mihamarabb szemet vetettek a szapora fajtára, amely az ő nyelvükhöz hasonló nyelvet beszélt, s egy Jednota nevű társaság nagy erővel feküdt rá a tótságra, hogy elcsendesítse őket. Egy Bernolák nevű szlovák-tót író és katolikus pap ismerte föl a veszedelmet már 1799-ben és szlovák-tót nyelvtanban fektette le a tót nyelv szabályait. Ezen az alakon azután a tót nyelv a cseh nyelvtől való függetlenségét megőrizhette és a húsz esztendős uralomnak sem sikerült a tótok­ból cseheket faragnia. A tótok tehát nem csehek, de nem is utódai a honalapítás idején hazánk terü­letén élt morvaszlávoknak, akik teljesen beolvadtak a magyarságba. Hanem a tótok jövevény­telenesek Magyarországon, ahol szabadságot élveztek, mert ez felelt meg a magyar nemzet államszervező zsenijének. Ezzel a szabadsággal éltek is és megőriz­hették nemzetiségüket, míg régi hazájuk­ban marad rokonaik részint németekké, a részínt csehekké, részint lengyelekké váltak. A trianoni „békemű” a tótokat elcsatolta tőlünk, de nemcsak a népet, hanem azt a területet is, amelyeken telepes vendégek voltak. Majd az egykori Csehszlovákia bu­kása óta önálló állam gyanánt próbálkoz­nak a lét veszélyeivel megküzdeni. A laza Koiling m­­1 helyen é­lt Maltában

Next