Magyarság, 1944. január (25. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-01 / 1. szám
_______________________________ESSZ&iaid ' . A szlovákok története Az a nép, amely Szlovákia néven külön államot szakítatott ki Magyarországból, nem őslakója Felső-Magyarországnak, hanem minegy két-három századdal a magyar honalapítás után kezdett hazánk területére beszivárogni A tót név a görög dal szó magyaros változata és annyit tesz, mint szolga, vagyis ugyanannyit, mint a szláv szó. Ez is szolgá- jelent- A szóvégi *l hangnak re változása a magyarban gyakori. Például Osi-fi nevű családunk alapító ősét Ősinak hívták- így lett a görög dulosz szóból is a magyarban tót. Történelmi forrásaink szerint honalapító őseink szlávokait találtak a Felvidéken s ezeknek a szlávoknak azonban semmi közük nincs a tótokhoz. A Felvidéken talált szlávok az úgynevezett morva szlávok voltak, akik teljes egészükben beolvadtak a magyarokba mindjárt a kezdetben. A honalapító magyar ősök ugyanis nem bántották a morva- szlávokat. A morva-szlávok azonban egymással összevesztek- 894-ben ugyanis I. Szvatopluk halálát érezvén közeledni, országát felosztotta három fia közö olyképp, hogy legidősebb fia, II. Movmir, elsőbbséggel bírjon a többiek fölött. De ez nem tetszett a két fiatalabb testvérnek és föllázadtak bátyjuk ellen, sőt II. Szvaopluk a németektől kért segítséget. Erre II. Movmir a magyarokhoz fordult és a magyarok támogatásával győzött II. Szvatopluk és a szövetséges németek ellen, úgy hogy öccsei csak nagy nehezen voltk képesek elmenekülni. 899 tavaszán a németek, pontosabban a bajorok ismét megtámadták II. Szvatopluk érdekében . Movmirt, aki ekkor már szövetségese volt a magyaroknak, eltanulta a magyar harci módot és katonáit magyar módra öltöltette és ily módon szállt szembe a bajorokkal, akik fölött tökéletes diadala aratott Ekkor azonban fejébe szállt a dicsőség és olyan magatartást tanúsított a magyarokkal szemben, hogy elkerülhetetlen volt az összeütközés- A feszültséget észlelve, most már a németek keresték a magyarok sövetséget és 905-ben két oldalról megtámadva a morva-szlávokat, EL Movmir birodalmát megsemmisítették. Movmir híveinek egy része a Dunán a bolgárokhoz menekült dél felé, a másik, a túlnyomó nagyrész azonban meghódolt a magyaroknak, sőt belekapcsolódott a magyar nemzetszervezetbe. Luitprand krónikájából ugyanis tudjuk, hogy ama vezérek között,akik a magyarok nyugati kalandozásait vezették, Durcsák és Bogát nevű vezérek is előfordulnak, pedig ezek tiszta szláv nevek, s megállapítható ,hogy ezek nyilván a morvaszlávok közül kikerült vezérek. A magyar nyelv is a teljes egybeolvadásról tanúskodik, mert a magyar nyelvben számos szláv eredetű szó vin, amelyek Sztripszky Hiadornak a Magyarság egyik nem régi számában közölt tanulmánya szerint vérségi keveredés útján az anyák száján át juthattak csak a magyar nyelvbe. Ezek közül idézünk néhányat, mert ezek egyben azt is igazolták, hogy a szlovák-tótok nem leszármazói a morvaszlávoknak: Korompa, Dorribó, Munkács stb. helynevek a morvaszlávok ajkán is így hangzottak, — a tótszlovákok ellenben Krupa, Dubova, Mohács, stb. alakot ejtenek, mert ők az orrhangú nem-t nem ejtik, hanem az előtte álló magánhangzót változtatják meg. Ugyanez a magyarázata annak, hogy a morvaszlávok dongát mondtak, a szlovák-tótok dugát ejtenek, a morvaszlovákok gombát mondtak, a szlovák-tótok gubát, a morvaszlávok rendet, a tótszlovákok réd-e, vagy rád-ot, stb. Ugyancsak a régi morvaszlávok g-t mondtak ott, ahol a tótszlovákok h-t ejtenek, pL Visegrád—Visehrád, stb. a tollok jövevények Magyarország területén Törvényünk szól arról, hogy a szlávok általában idegenek. Kálmán király első törvényének 80. fejezete szerint: „A szabad jövevények, mint a tótok vagy más idegenek, kik másoknak a földjén munkálnak, csak az ő szabadságukért adjanak dénár adót; ezen felül senki ne kényszerítse őket semmiféle munkáért dénárfizetésre.” A tótok ,mint általában Kálmán király korában már az összes szlávok, jövevények voltak. Azok a szlávok, akik a honalapításidején netalán az országban voltak, már mind felszívódtak a magyarságba, magyarokká váltak. Az ismét felbukkanó szlávok a törvény szerint már mind bevándorló jövevények voltak. Ha a Felvidék történeti adatait és helyneveit vizsgáljuk, kiderül, hogy Trencsén vármegyét kivéve mindenütt, tehát Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Zólyom, Liptó vármegyében elsők a magyarok, utánuk telepednek meg a németek és csak legutoljára a tótok. Trencsén megye még 1065-ben is „solibudo”, pusztaság, a magyarok politikai hatalmuk alá vetették ugyan de gyepűnek hagyták. Hogyan és mikor kezdődött a szlovákok betelepülése ? Midőn Magyarország és az északinyigati határállamok között annyira megerősödött a béke, hogy mindennapi betörésekről, rablásokról nem kellett tartani, akkor engedték meg a magyar királyok a betelepülést. Ez Szent László idejében érkezett el. En-1_________________________ nek előzménye az volt, hogy a mai Morvaországban, Olmüc körül még volt egy kisebbszerű önálló fejedelemség. Ezt a cseh fejedelem 933-ban elfoglalta, 1003-ban a tartomány a lengyelek kezére került, s ezek bírták 1029-ig. Ekkor ismét önállósult. 1055-ben I. Bratiszláv halála után legidősebb fia, Snitnyev lett a fejedelem, de két öccsének, Vratkajávnak és Othónak kormányzóságát kellett adnia. Adott is, de — üldözte is őket. Vratiszláv Magyarországra menekült és itt 1958 táján feleségül kapta L Endre királyunk leányát. A hatalmas magyar királlyal való összeköttetés Vratiszlávot a cseh fejedelemséghez juttatta, mire 8 öcscsét, Othót segítette az olmici hercegséghez, amelyet 1087-ig bírt. Bátyja révén ő is bejutott a magyar királyi családba, mert I. Béla leányát, Eufémiát, Silent László húgát feleségül kapta. Újévi üzenet odeátra írta: Kora Endra Totón még sohasem volt olyan egyöntetű a baloldali sajtó kórusa mint az időből kifogyott 1943. évben amikor a látszat szerint a világpolitika kifejlődése nekik kedvezett. Hangsúlyozzuk hogy látszat szerint mert, a valóság sokkal józanabb mértéktartásra int. Még két évvel ezelőtt is bátortalan cikkecskékben ábrándoztak a baloldal tollnokai arról, hogy milyen jó volna ismét demokratikus államkeretek között élni, ahol nekik mindent szabad, illetve csak nekik szabad mindent; milyen jó volna, havisszatérne az az idő, amikor csak ők beszélhettek nemzeti érzésről és ha valaki más , vette volna ezt a bátorságot, azt legjobb esetben lekicsinylő, gúnyolódó szavakkal illették, de hogyha merészebb hangot mert megütni, akkor beleütközött a Londonban, Washingtonban eltanult megtorlásba. Röviden: félretették akármilyen módon. Odaát tehát ismét azt képzelik, hogy akár kelet, akár nyugat felől ismét felvirrad az ő napjuk és a mind a két oldalról érkező fényeket már napkeltének látják, pedig ha kinyitnák jobban a szemüket, rájönnének, hogy csak északi fény, amely amilyen hirtelen jön, olyan hirtelen el is tűnik vaksötét éjszakát hagyva maga után. Az óesztendő búcsúztatása közben végiglapoztuk a legutolsó hónap baloldali sajtójának termékeit és egyebet nem találtunk, mint éles tálalását azoknak a terveknek, amelyek Moszkvában kezdtek kialakulni s Kairóban és Teheránba csúcsosodtak ki. Vagy nagyon rövidlátók odaát, vagy pedig akarattal a távcső kissebbítő vétegét karják olvasóik szeméhez illeszteni, hogy nem veszik észre és nem akarják észrevétetni, hogy amit Moszkvában, Kairóban és Teheránban elhatároztak, az éppúgy érint bennünket, mint a hadviselésben élő Németországot és a német népet. ~i- ■ : Most, az 1943. évtől elbúcsúzottan és az 1944. év küszöbén nézzünk egy kicsit vissza és utána nézzünk előre és a múlt tükrében meglátjuk jövőnket. Nem akarunk most ismét az 1918-as és 1919-es szörnyűségekre utalni, hiszen ha bennünket egészen mélyen is érintett, mégis már történelmi távlatokba emelkedett, hanem csak a legközelebbi- múlt tanulságait nézzük és vonjuk le magunk számára a könyörtelen következtetéseket. Ne gondoljuk hogy nálunk másképpen volna, etőlünk kivételt tennének. Kezdődött 1938-ban. A Szovjet megtámadta Finnországot. Akkor még más szelek fujdogáltak a demokráciák felé és nem sejtették, hogy maguk az angolok és amerikaiak lesznek azok, akik a kisöcsém szerelmével fognak a szovjet kolosszus nyakába berulni és így nyugodtan utalhatunk a baloldal lelkes harcosának, az Őri Újságnak cikkeire, amelyek legelsőnek siettek ma már számára kissé kényelmkeden szarvakkal lehordani Moszkva erőszakosságát és kiemelni a bolsevizmus veszedelmét a baráti finn nemzettel szemben. És mi történt a finnekkel! A lotto sword 1939-es könyvében olvastam nemrégiben, hogy nem is emberek, hanem állatok voltak a bolsevisták, amint rárontottak a maroknyi finn és karéliai népre. Rabszolgák lettek az emberek, az asszonyok pedig a bolsevista rém szabad prédái. A gyermekeket elhurcolták és miként nemrégiben egyik kartársunk olyan találóan jegyezte meg, a szovjet janicsárokat akart nevelni belőlük. Nem történt ez másképp a három balti államban sem, valamint Lengyelország azon részén amely 1939-ben jutott nekik, nem beszélve Besszarábiáról és Bukovináról. Ezt teljesen kipusztították. Ezek történelmi tények és éppen úgy fogják unokáink tanulni mint a népvándorlás pusztító áradatát vagy a tatárjárást és török veszedelmet. Egy részről tehát ezea sors várna ránk is De tegyük fel a baloldal ábrándos tollnokai szerinti jobbik esetet és nézzük meg mi várna ránk, ha valamilyen csoda folytán győznének ugyan az egyesült hatalmak de a Szovjet kibukna a győzők sorából. Vagyis hogyha az angolszászok kegyétől függne a sorsunk, Trianon nem volt kegyetlenebb, mint amilyen kegyetlenek volnának szomszédaink, akik az egyesült hatalmak oldalához simulva egyelőre csak vágybuborékokat engednek az eljövendő angolszász béke egére, nemzet még úgy megalázva nem volna, mint a magyar, mert hiszen,nyakunkra ülnének mindazok akiktől az országgyűlés által megszavazott törvényeit megszabadítani rendeltek. fji.iV Így néz ki a baloldali sajtó által megálmodott béke, amit természetesen mosolyogva fogadnánk, hogyha a magyar közönség egy része nem szorulna még mindig felvilágosításra és figyelmeztetésre, hogy ne dőljön be az ilyen valahol London és Washington környékén megrendelt hírverésnek, így üzennivalónk van az új év hajnalán odaátra. Üzenjük nekik, hogy az 191. évben a döntés éve lesz de a mérleg nem arra fog billenni, amerre ők szeretnék. Üzenjük nekik, hogy az 1944. év még súlyosabb küzdelmek éve lesz, de ezekből a küzdelmekből nem ők fognak győztesen kikerülni. Üzenjük nekik, hogy az 1944. évben lehull majd az álarc mindenkiről és hitvallást kell mindenkinek tennie hovatartozandóságáról; nem lehet kibúvó és nincs kitérés, színt kell vallani még akkor is, hogyha egyesek tragédiája következnék be ebből. Üzenjük nekik, hogy az 1944. év a világnézeti ítélet éve lesz, aszerint hozza meg a sors az ítéletet amilyen mértékben harcolt mindenki az igaz magyarságért. Az 1944. év hajnalán számot kell vetnünk magunkkal, magyarságunkkal, szándékunkkal és úgy kell felsorakoznunk a végső küzdelemre, hogy ellenfeleink rést ne találjanak, sebezhető pontot. Ezt üzenjük az új évben odaátra! Töreti hanglemez •I* (papirosból nem) darabját 2.50-ért / Jngfdningszeip . Budapest, VI., Rákóczi út 71. Ugyanekkor Lengyelországban is Szent László unokaöccse, Ulászló herceg uralkodott, úgyhogy Magyarország északi határait semmiféle veszély nem fenyegette és az összeköttetések ápolása végett szükségesnél mutatkozott, hogy a gyepüket megszüntessék. • A magyar nép azonban foglalkozásánál fogva ilyen erdős, nagy hegységek között való letelepülésre talán nem volt alkalmas, vagy ma már kideríthetetlen egyéb okok is fennforoghattak, elég az hozzá, hogy Szent László és utódai megengedték, hogy más országokból idegen települők jokerekbe jöttek is azután elsősorban németek, később a Felső-Morva mentén, valamint nagyobbrészt juhtenyésztéssel foglalkozó szláv népelemek, a mai szlovák tótok vagy tótszlávok ősei. Persze kezdetben szórványosan, később nagyobb tömegekben. A Boldog Ur Esztendőt Kíván kedve, vevőinek FZourts Rádió Tráday-o. 11. T.S 186—203. magyar királyok az üres, volt gyepűföldekből rengeteg terjedelmű uradalmakat adtak főúri családoknak benépesítés kötelezettsége mellett és ezek a saját érdekükben is igyekeztek minél több települőt verbuválni uradalmaikba. Verbuváló buzgalmukban annyira mentek, hogy nem csupán beengedték őket, hanem miként Kálmán király idézett törvénye is mutatja, szabadságokat is osztogattak egy-egy vállalkozónak, soltésznek, aki a települőket összegyűjtötte, verbuválta. Az ilyen szabadságolt településeket nevezték tótul „lehoták”-knak, más Lehota helynév van Magyarország északnyugati részén, illetve a mai Szlovákiában. Ezek mind az egykori telepítés jelei . A többi jóformán magától jött.A XV. században a husziták rablásai és öldöklései a felvidéki helységeket elnéptelenítették. Az elnéptelenedett helyeket a szlováktótok foglalták el Majd jött a török hódítás kora. Atótszlovákokig a török nem jutott el, megakadályozta ebbe vérehullása árán a magyarság. Míg a magyar fogyott, a tótok a hegyek között vígan szaporodtak s midőn 1685-ban a török uralom Magyarországon megdőlt, hogy néhány évtized alatt teljesen kivonuljon hazánk földjéről, akkor a tótság kirobbanásszerűen tódult a felszabadult területekre. Természetes, hogy a csehek mihamarabb szemet vetettek a szapora fajtára, amely az ő nyelvükhöz hasonló nyelvet beszélt, s egy Jednota nevű társaság nagy erővel feküdt rá a tótságra, hogy elcsendesítse őket. Egy Bernolák nevű szlovák-tót író és katolikus pap ismerte föl a veszedelmet már 1799-ben és szlovák-tót nyelvtanban fektette le a tót nyelv szabályait. Ezen az alakon azután a tót nyelv a cseh nyelvtől való függetlenségét megőrizhette és a húsz esztendős uralomnak sem sikerült a tótokból cseheket faragnia. A tótok tehát nem csehek, de nem is utódai a honalapítás idején hazánk területén élt morvaszlávoknak, akik teljesen beolvadtak a magyarságba. Hanem a tótok jövevénytelenesek Magyarországon, ahol szabadságot élveztek, mert ez felelt meg a magyar nemzet államszervező zsenijének. Ezzel a szabadsággal éltek is és megőrizhették nemzetiségüket, míg régi hazájukban marad rokonaik részint németekké, a részínt csehekké, részint lengyelekké váltak. A trianoni „békemű” a tótokat elcsatolta tőlünk, de nemcsak a népet, hanem azt a területet is, amelyeken telepes vendégek voltak. Majd az egykori Csehszlovákia bukása óta önálló állam gyanánt próbálkoznak a lét veszélyeivel megküzdeni. A laza Koiling m1 helyen élt Maltában