Magyarság, 1954 (30. évfolyam, 1-48. szám)

1954-01-01 / 1. szám

VILÁGPOLITIKA - kérdésekben □ MILYEN hatást váltott ki Moszkvában Eisenhower szózata az atomkérdésben? * (A beszédet követő reggelen négy nagy moszkvai lap nem je­lent meg. “Szabadságot adtak a személyzetnek!” — A hivatalos Pravdán kívül tehát senki sem kommentálhatta a beszédet. Az olvasó nem is tudja,­­ ez maga milyen diplomáciai siker. Először történt meg, hogy az orosz diplomácia zavarba jött és megtorpant. A francia kom­munista L’Humaniité­s és a moszkvai rádió először határo­zott ellenségeskedéssel ismertet­te a beszédet. A francia szócső megírta, a nyugati kapitalisták el akarjják venni az orosz atom­bombát. Az első tanácskozáso­kon, úgy látszik, a Kremlben mindenkinek az volt az állás­pontja, nem szabad tűrni ezt a FONTOS!!! — Hogyha előfizetése netán lejárt volna, az meg­állapítható e sorok alatt, az Ön címe fölött! — Magyar újság előállítása komoly ki­adást jelent! Kérjük szere­tettel, még ma adja postára az évi 3 $-os előfizetési díjat! — Új Előfizető szer­zésével erősíthetjük a mi újságunkat! ($3 egy évre!) SZEREDINSZKY JENŐ, szerkesztő-kiadó Vol. XXIX. Évf. _ Hungarian in Language: American in Spirit — PITTSBURGH, Pa. 1954. január 1._____No. 1. szám MÚLT és JÖVŐ HATÁRÁN írta Oláh György Egyik rózsaszínű newyorki új­ságban újra olvastam Amerika első magyarnyelvű sajtótermé­kének, “A Magyar Száműzö­ttek Lapjá”-nak történetét. — Vala­hol, vagy a Nemzeti Múzeum­ban, vagy a Fővárosi Könyvtár­híres röpirat-gyűjteményében már láttam ennek az újságnak egy példányát. A newyorki heti­lap hűen adja elő a kis menekült újság megalapításának történe­tét, csak éppen azt hallgatja el, mennyire a mai időkhöz hason­lít az egész. Mennyi ismerős je­lenet és esemény kíséri a száz évvel ezelőtt történteket. Akkor is csoportokban érkez­tek New Yorkba, civilben, ko­pottan a magyar honvédtisztek. Azoknak is egy-két csomag ba­tyu volt minden magukkal men­tett földi vagyonuk. Egy részük éppen í­gy a haza földjét el­özönlő orosz hadiak ellen küz­dött utoljára. Mások Komárrom sokáig húzódó hősi védekezésé­ről tudtak mesélni, — csakúgy, ahogy most Buda eleste után a fogolytáborokból Nyugatra szö­kött baj­társak mesélnek a vé­delem utolsó, rémes óráiról... Azok is mindjárt elkezdték a megélhetésért való kemény na­pi harcot. Tudunk olyanról, aki még Párisban, vagy Genovában kitanulta az úriszabóságot és itt üzletet nyitott. Mások pallérok­hoz állottak be, vagy farmokra barangoltak ki a városból,­­ mondván, egy magyar honvéd­tiszt mégis a földhöz, meg a ló­hoz ért a legjobban katonai hi­vatása után. Az olyanok, mint Török Lajos és Fráter Alajos századosok, meg Bíró Ede őr­nagy a szerencsésebbek közé tartoztak, hogy mindjárt korcs­mát nyithattak New Yorkban: a “To The Three Hungarians” — és az központja lett a newyorki menekült honvédtiszteknek. Itt született meg 1853-ban a lap terve. Megjött a híre az orosz-török háborúnak. Kossuth levelet írt neves hívének,­­ As­­both ezredesnek. Kérte, kezdje­nek toborzást New Yorkban egy magyar zászlóaljra. Később arra buzdított Londonból, hogy adja­nak ki egy újságot, abban biz­tassák a menekülteket a jelent­kezésre, így jelölték ki a nap­nap után tanácskozó bujdosók Korniss Károlyt, a fiatal jogtu­dóst, Kossuth egyik délvidéki kormánybiztosát . ”A Magyar Száműzö­ttek Lapja” élére­ ígé­ret is volt bőven: “Fenntartjuk a lapot! Mindnyájan előfizetünk és segítünk!” Az első szám október 15-én jelent meg. Rá egy hétre még pontosan megjelent a második szám is, mely arra mutatott, hogy Kornis Károlyban nem kis szerkesztői talentum szunnyadt. Volt benne külpolitikai vezér­cikk a közelgő háborúról, apró hírek a viág minden részéről. S egy állítólagos Petőfi-vers, gú­nyos köszöntő Ferenc József csá­szár születésnapjára. Elsőnek hozták ki nyomtatásban a vilá­gon Damjanich tábornok imáját melyet kivégzése előestéjén írt és kéziratban közkézen forgott a bújdosók között. Volt benne egy bújdosó-napló is, Katona Miklós honvéd ezredes tollából. A lapot, — óh, mennyire nincs új a nap alatt! — egy magát nyomdásszá átképző hon­véd-százados szedte ki. Annál az angol nyomdánál, ahol ő dolgo­zott. Nyolc napig tartott a négy oldal kiszedése és nyomása. Az angol nyomdának, persze, nem voltak magyar ő, á és é betűi... Úgy kellett Kornissnak az éke­zeteket minden lappéldányra — tintával, lúdtollal felrakni... A harmadik szám már két hét késedelemmel jelent meg. Elkez­dődtek a zavarok. Óh, mennyire ismerős ez is, mikor a szerkesztő kénytelen bejelenteni ,hogy sú­lyos anyagi gondokkal küzd. Ha nem támogatják,­­ a pontos megjelenést sem biztosíthatja... Hatvan előfizetője volt az újságnak. Közben, mert ez is az emigrációs kezdeményezésekhez tartozik, kitört a politikai vi­szály körötte. A bujdosók egy­­része Kossuth ellen fordult. — “Csak ígérget Londonból, csak szép szavakat küld mindig! Nem segít, elhagy bennünket!” Meg­nyerik maguknak a különben sem szilárd jellemű Mészáros Lázár altábornagyot, a forrada­lom egyik hadügyminiszterét,­­ és az egész kis kolónia forr és amint az már történni szokott, Kossuth hű emberei ellen fordul a többség. Asbóthot kibuktatják és tollnokát, Kornist is a bújdo­sók egyesületének vezetéséből. Hozzá a lap ötödik számában tu­dósítást kell adni a tiltakozó gyűlésről is...* Ez az emigráns-torzsalkodás pecsételte meg az első magyar menekült lap sorsát? A kis koló­­nia kettéválása? Vagy az igen egyszerű vastörvény, hogy ilyen kis közösség sohasem volt elég a világon egy nyomtatott lapnak a fenntartására? A hatodik pél­dány­számban Korniss bejelen­tette az újság megszűntét. Ak­kor november 30 volt. “Nem tá­mogattak eléggé!” — írta. De, vájjon elég-e a hősiesség, lelke­sedés, áldozatkészség ott, ahol oly hevesen vannak együtt, oly laposak a pénztárcák és aszi em­berek minden emigráció sors­törvénye folytán oly nyugta­lanok még?* Otthon a hazafias történetírás szégyenkezve tette félre az i­­lyen epizódokat. Legszívesebben hallgattak róla, a nagyközönség elé mindenesetre nagyon szépít­ve tálalták. Igazuk is volt. Sok évet kell eltölteni az emigráció­ban, hogy belássa az ember: az úgynevzett “emigráns-politika” örökös kirobbanások sorozata... Az a roppant belső feszültség, és nyugtalanság, amely a hazá­ját nem lelő száműzöttet eltölti, csak úgy jelentkezhetik a nyil­vánosság előtt, mint az elektro­mosság két pólusa közt, folyto­nos kisülésekben. A célok olyan nagyok és távoliak, az ember és eszköz oly kevés e céloknak a hordozására, hogy az önmagá­ban túlfeszítettségre és egyen­­súly-zavarra vezet. Állandóan fantomokkal hadakszunk és mi­után­­ megragadni nem tudjuk őket, személyekre haragszunk... Ma már tudjuk, az első ma­gyar emigrá­ns­ ujság nem is tel­jesíthette másként a hivatását, mint ahogy teljesítette. Amikor a nemzet börtönök és vérpadok után még alig mert ocsúdni a leveretésből, Damjanich imáját szavalni, Kossuth honvédeinek hősiességét dicsőíteni még na­gyon korai ábránd volt. A nemzet legjobbjai odahaza még Kossuthot okolták a sok szégyenért és megaláztatásért. Kemény, Csenged, szóval iga­zán nem szolga­szellemek, még talán meg sem írták tanulmá­nyaikat Kossuth “demagógiájá­ról”, melynek az országvesztést tulajdonították. Sok esztendő kellett ahoz,­­ hogy a nemzet lelkében szentté váljék a Szabadságharc minden jelenete és az országot védő di­cső honvédek minden hőstette... Az az jó száz éve New Yorkban összegyűlt menekült honvédtisz­ti társaság, a Szabadságharcnak az a párszáz civilbe öltözött, ko­pott, koldus­szegény áldozata, — akárcsak mai utódai, — tudat­­alatt, ösztöneiben érezte, hogy az eszmék, gondolatok, harcok, melyekért föláldozta magát, — csak a messze jövőben fognak igazolódni. A jelen még sivár és borús számukra. Lehet-e várjon ilyenkor az igazi harcostól türel­met és nyugalmat kívánni? — Mennél jobban hisz egy emigrá­ció a maga igazában, annál ke­­vésbbé kívánj tőle józan meg­ítélést a jelenvaló világgal, a las­sú mindennapokkal szemben való megalkuvást. * Ujhászy György az “Európai magyarság” című könyvében le­írja a Kossuth-emigrációval É­­szakamerikába került Kerényi Frigyes végzetét. Az ifjú költő, Petőfi és Tompa személyes ba­rátja, a Szabadságharc egyik széplelkű lantosa együtt érkezett 1852-ban New Yorkba Kossuth honvédtisztjeivel. Ő is részt vett a kormányzó tiszteletére rende­zett nagy ünnepségeken. Sze­gény Tompa Mihály irigykedve írta az epistolát utána “kinek hajója már a boldog világ előtt horgonyt vetett”... Az emigráció mindig ragyogó révbeérkezés a rabságba jutott társadalom sze­mében... Otthon bizonyára sokan azt hitték a fiatal és törékeny Ke­­rényiről, aki valaha Tompával és Petőfivel versengett az “Er­dei lak” megéneklésén, már a legboldogabb ember... Szabadon énekelhet egy szabad világban. Amit otthon csak a temetők és alegóriák mondhatnak el, azt ő elmondhatja szárnyalón, korlát és félhomály nélkül. Bizonyára ünnepük is őt. Kerényi pedig közben munka és kenyér után talpalt... Érzékeny idegalkata, gyenge poéta-szervezete —nem bírta a testi munka egyhangúsá­gát. Nem bizonyult életrevaló­nak ott, ahol testi erő, fizikai, vagy üzleti ügyesség után mé­rik az embert. A költő mindig be van zárva anyanyelve börtö­nébe. Kinek énekelhetett volna? Nyugatalanul vándorolt ide-oda, évekig. Úgy látszik, kétségbe­esett levelekkel ostromozta Uj­­házyt, a Kossuth-emigrációnak egyik vezetőjét, aki akkor már valahol messze Texasban szer­zett birtokot magának, — mert egyszer levél jött tőle, útikölt­séggel. Jöjjömn Texasaba, majd csak lesz ott valahogy... Hogy történt, mint történt, — szegény Kerényi el is indult és eljutott San Antonig (Texas), ahonnan a magyar vezető bir­toka alig négy mérföldnyire volt. A szerencsétlen költőnek, úgy látszik, elfogyhatott a pén­ze, mert onnan gyalog vágott neki az útnak, pedig azokban a napokban vadul szakadt az eső. Már egészen közel jutott céljá­hoz, a farmhoz, amikor a töré­keny testű költőben hirtelen összeomlott minden és az erdő szélén álló egyik szénégető ke­ DEC. 31-én este 8-kor vidám Szilveszter-est a homesteadi Önképzőkörben. DEC. 31-én Szilveszter-est lesz a hazelwoodi Magyar Ház összes termeiben! DEC. 31-én este McKeesporton a Magyar Házban hangula­tos szilveszteri mulatság DEC. 31-én este a duquesnei Magyar Házban táncmulat­ság lesz. JAN. 31-én d. u. a pittsburghi Magyar Házban a UMCA tart évi közgyűlést. FEBR. 7-én d. u. a Pittsburghi Nagybizottság gyűlése. FEBR. 7-én este 8 órakor a Zi­­lahy-Heltay együttes játéka McKeesporton. FEBR. 8-án este 8 évkor a Zi­­lahy-Heltay együttes játéka Pittsburghban. FEBR. 14-én, vasárnap este a hazelwoodi ev. egyháznál disznótoros vacsora lesz. * * mencébe vetette magát. Mint a lepke, mely az örök fényességet keresi. Felsőteste teljesen el­égett. Másnap a szénégetők lel­tek rá. A zsebeiben talált ver­sekből tudták meg barátai is, hogy milyen tragikusan fejezte be életét a hozzájuk tartó költő. * Nem akarjuk a száműzetés ki­lencedik újéve alkamából csak sötét, nyomasztó képekkel töl­teni meg az olvasó lelkét. Az emigráció a változó hangulatok világa. A türelmével együtt az időérzékét is elveszti a politikai emigráns. Magát Ujházyt is, a­­mikor egyszer, évtizedek múlva texasi farmjára megírta a csa­ládja, hogy odahaza most igen szépek a mezők, most kezdődik az agarászat,­­ úgy elfogta a honvágy, hogy végzett magáival. * A mi emigrációnk egy pár lé­nyeges dologban különbözik Rá­kóczi és Kossuth tragikumra ítélt emigrációjától. Nem egyetlen nemzet, egy elbukott politikai irányzatának maroknyi képviselője szóródott ki most a nagyvilágba. Népek egész sorának, csak magában Európában egy százmilliós öve­zetnek, legkülönbözőbb irányza­tú és politikai pártállású fiai osztoznak a mi sorsunkkal. Ez az emigráció tehát hovatovább valóban egész földrés­zek, egész társadalmi osztályok, egész val­lásfelekezetek közös ügye! A Bach- és Schmerling-kor­­szak elnyomása minden súlyos­ságával is csak halvány előké­pe, csak századrésze annak, ami ma a Vasfüggöny mögötti ma­gyarságra nehezedik. Odahaza most sem Deákok, se Kemény Zsigmondok, se Telekiek nem szerepelhetnek. Nincs kísértése tehát a­z emigrációnak a kiegye­zésre. — Nem vethet önmagára, hogy családja, rokonsága, jövő­je érdekében talán másképpen kellett volna cselekednie. — Az emberi léleknek pedig az is nagy erő sokszor, ha nincs kiút. * Ahol nem csupán egy kis cso­portot ér a könyörtelen megpró­báltatás, hanem százezreket és milliókat, ott könnyebb a sors elviselése.* 1954 Újév napján tehát arra gondolj elsősorban, hogy a te mai sorsod nem a te külön tra­gédiád, hanem egy világtragé­diának kicsinyke része. Jöven­dőd, — nem úgy, mint az előző emigrációké, — össze van kötve a földgolyó sorsának bukásával, vagy felemelkedésével. * De közben, az első magyar emigráns újságra emlékezve,­­ mindig arra is gondolt: vannak emberek akiknek az a felada­tuk, hogy a frigyládát cipeljék a mi mostani nagy vádorlásunk­­ban. A frigyládát, melybe nemzeti kultúráink, hagyományaink, szel­lemi életünk kincsei vannak be­zárva, ahol a mi külön vérszer­ződésünk van a nemzetek örök­kévaló Atyjával. Ezeket az em­bereket, akármilyen nyomorú­ságos a sorsod, jobban kell tá­mogatnod, mint bármely más honfitársadat! Nehogy idő előtt összeroskadjanak a láda súlya alatt... nyugati kezdeményezést. Ilyen értelemben jöhettek ki az első kommentárok. Akkor újra ösz­­szeülhettek és nagy viták köz­ben megváltoztatták nézetüket: “Vissza az egész! Vissza az ál­arccal!” Olyan nagy volt Ike hatása nyugaton, az UN-tagok Indiájá­ig bezárólag úgy lelkesedtek, hogy Molotov odavághatta Ma­lenkov, vagy mások elé a sok nyugati jelentést és táviratot: egyedül maradtunk! Elvesztjük a legjobb burzsoá szövetségese­ket, sőt Indiát is... így jöhetett ki a rendelke­zés: a már kinyomott újságokat elégetni, a személyzetnek sza­badságot adni!... Kiknek a fejé­be került a kis üzemzavar, ki tudja? Eisenhower és Dulles, mindenesetre jól átgondolták az akciót. Már a beszéd előtti na­pon odaküldték Bohlen követet a szöveggel, Molotovhoz. — Aki dünnyögött valamit az orra a­­latt, hogyhát igen-igen, az atom komoly dolog, az atombomba­kérdést komolyan kell venni... Most egyszerre ezt a választ hoz­ták ki, jól felnagyítva, mintha Molotov ezt magáról a beszéd­ről mondotta volna. Az orosz po­litika, mint a fába szorított féreg megkezdte az ide-oda farolást. Egy bizonyos, a külpolitikai kezdeményezés most végleg A­­merika kezébe csúszott át. Mo­lotov most úgy táncol, ahogy Dulles dudál. Nyolc év után, — végre!) □ ÉS a franciák? * (“Szégyen, nem szégyen”, — motyognak sötéten és ők, akik az Egyesült Európát és az Eu­rópai Hadsereget kezdeményez­ték, most Moszkvának szekun­­dálnak. Ki szeretnének mászni minden önként vállalt kötele­zettség alól. Adenauer párisi lá­togatásán jól megmondta: Né­metország semlegesítése annyit jelentene, mintha átadnák az o­­roszoknak. Ki akadályozná meg a Szovjetet ez esetben, hogy a nyugati csapatok kivonulása u­­tán ne jöjjön a ruszki nyomás és ne csináljon, egy újabb nyugati csatlós államot?... Az új elnök megválasztásával a francia po­­ p □ litika nem tisztult meg. Elnök lett a legidősebb politikusok e­­gyike, akiről az volt köztudo­mású, hogy kevés vizet zavart a politikában. Ez lesz a legfőbb elve ezután is? Valószínű. Pe­dig egy semleges Franciaország a nagy összecsapás idején azt jelenti, hogy Moszkva ölébe hull Simán. Fegyvertelenül.) □ □ IGAZ, hogy Adenauert a német egység megteremtésére Moszkvába hívták tárgyalásra? (Igaz, vagy nem igaz, de na­gyon jellemző. Tegnap még csak egy jelszó volt: Moszkva lenézi Adenauert, Moszkva s­róba sem áll vele! — Ma már a rózsaszín béke hívei is egy ilyen találko­zón ábrándoznak. Tempora mu­­tantur. De milyen hamar!) TÁRGYALÁS - vádlott nélkül... Amilyen fantasztikus kombi­nációk tömegét termelte ki ed­dig Beria, volt orosz rendőrmi­niszter letartóztatása,­­ olyan lehetetlenség határán járó a be­fejezés is. A tárgyalást az orosz kormány kitűzte, a bírák újév­kor összeülnek. A hatalmas vád­irat készen áll, az orosz újságok egész adatait teríti be. Csak éppen a vádlott nincsen sehol sem. Egyes hírek szerint már régen tarkón lőtték. Az újságok bejelentették,­­ hogy a vádlott nem jelenik meg. Olyan újítás ez, ami a valószí­nűtlenségekben annyira bővelke­dő orosz “igazságszolgáltatás” történelmében is elképesztő. A történelem már ismeri nagy po­litikai bűnösöknek az in contu­­matiam való elítélését. Idegen országban, biztonságban lévő el­lenfeleket sokszor elítéltek már jelképesen, csak azért, hogy a viág is bűnösöknek találja őket és esetleg a “bűnöst” a rejtegető ország kiadja... Beriánál erről, legalább is az orosz lapok sze­rint szó sincs. Beria állítólag a Szovjetben van. Állítólag él. A zárt ajtók mögött megin­duló tárgyalás előkészítése ilyen következtetésekre mutat. Kér­dés, ha Beria valóban él, miért nem viszik a bírák elé? Nem merik? Félholtra verték? Nem tud járni? __ Hordágyon kellene oda vinni? És, nem mindegy? A zárt tárgyaláson csak a bírák láthatnák. A bírák meg már jól tudják mit kell csinálniuk. Milyen belső propagandát kí­nál ez a Beria-ügy? Mert kifelé csak rontja a Szovjet “hírnevét” Ez a tárgyalás,­­ vádlott nél­kül, betetőzése annak, amit a józan, keresztény nyugati világ már eddig ismer a Szovjetről... Ilyen balfogást Malenkovék a háromnegyedéves uralmuk ide­je alatt még nem műveltek. A WEBSTER’S történelemhamisítása A következő levelet kaptuk: Kedves Szerkesztő Úr! Kérem, engedje meg, hogy egy különös dologra hívjam fel a. figyelmét. Olvasóklubbomtól “Webster's Unified Dictionary and Encyclopedia”-t kaptam meg karácsonyra. Megdöbbenés­sel tapasztaltam, hogy a szótár­lexikon 2083-2084 hasábjain, a “Hungary” fejezet alatt Magyar­ország fekvése a következőkép­pen van meghatározva: "Hungary ... lying between the Aus. Alps on the w., the the Czechoslovakian Carpathi­ans on the n., the Rum. prov. of Transylvania on the e., and Yu­goslavia on the s. Area..." Ezek szerint hazánkat észak­ról a csehszlovák Kárpátok ha­­tárolák. Keletről pedig Transyl­­vánia, a román tartomány. Az amerikai collegekben és középiskolákban nagy használat­nak örvendő szótár­lexikon to­vábbi különös adatai: Magyar­­országot a Habsburg királyok szabadították fel a török alól. 1848-ban Kossuth és Deák alatt “fellázadt” Ausztria ellen. A kiegyezés erőszak alatt jött lét­(Folytatása a 2. oldalon) Közelgő események

Next