Magyarság, 1957 (33. évfolyam, 1-47. szám)
1957-01-04 / 1. szám
( MAGYARSAG — HUNGARIAN PEOPLE A Hungarian Week); aenriag the Itiaing and Indutrial area of the United States of America. Issued weekly Sen-ember (o June, by-weekly July and August. Megjelenik hetenként siept.-jun.-ig, kéthetenként jul.-aug.-ban. Eugene Srebedinszky, Editor and Publisher SZEREDÁNSZKY JENŐ, szerkesztő és kiadó Minden közlemény erre a címre küldendő: All correspondence should be mailed to: Post Office Box 562Í)--------------------Pittsburgh 7, Pa. ' Cikkek, melyek íróik névaláíráséra jelennek meg, nem egyeznek feltétlenül a Szerkesztőség álláspontjára. Felkérés nélkül beküldött kéziratokat nem őrtünk meg és nem küldünk vissza. — Válaszbélyeget kérünk minden olyan kéréshez, mely személyi vonatkozású. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: 4753 Monongahela Street , Pittsburgh 7, Pa. A hazelwoodi Carnegie Libraryval szemben Phone: — — Szerkesztő-kiadó telefonszáma: Jackson 1-6566. Subscription rate for one year: $4.00 — Egyévi előfizetés: $4.00 Külföldi előfizetés: $5.00 Second class mail privileges authorized at Pittsburgh, Pennsylvania Printed by Pannónia Printing Co. — 5408 2nd Ave. Pgh. 7, Pa. 2. oldal ERRŐL-ARRÓL... NI HARANGI LÁSZLÓ feleségének Pittsburghban Újév napján, január 1-én reggel 3 órakor egy egészséges kisleánykája született, nyolc font és négy 6. A lelkész-házaspárnak negyedik gyermeke, Mónika lesz a neve. Három kisleányuk van és egy kisfiúk. A LEVÉL 4 ■ keze/- a bauschlotti magyar iskolából és abban Ambrus Szaniszló igazgató köszönettel nyugtázza a tavalyi adományokat. Mint írja, feleségemnek aki a kiadóhivatali munkát végzi és a pénzel könyvelését, ‘Kedves Nagyságos Asszonyom, ... tud'm, hogy most nehezebben megy az adakozás erre felé, hisz most ott is sok a teendő az új menekültekkel és sok a kérés a hazánkból. Mi is megsokasodtunk és nagyon törjük a fejünket egy olyan megoldáson, hogy az összes középiskolás fiatalokat valahogy beiskolázhassuk.” — Az itteni alkalmat használjuk fel arra, hogy nyugtázzuk a Midwertem American-Hungar ian Ass'n Davenport lova $30-as adományát melyet fele-fele összegben a két iskolának küldtünk el. A A MAGYARSÁG KERESŐ SZOLGÁLATA nagyszerűen mi k -d'k. Szemes köszönő levelet kaptunk eddig is. Nem akarunk üzleti ízt adni ennek a szúségszerű szolgálatnak, és most sem írnánk róla, de a múlthét csütörtökjén egyik kedves vehzetünk telefonált, hogy miképp» ■ találhatná meg az unokahugát Ausztriában? — Ugyanaznap éjjel 2 órakor az ev. egyházhoz 15 tagú csoport jött. Hamarosan kitudódott, hogy Mrs Rose Labosus unokahuga is köztük van: Papp László fiatal felesége. Máma már nagynénjéné volt a keresett rokon! (Ez volt szolgálatunk leggyorsabb esete ) CA PAPÍR-RUHA”.. . Odahaza a szovjet propaganda azt terjesztette Amerikáról, hogy itt az embereknek nincs rendes ötvözetük. Csak papír-ruhát viselnek és kész. — Nagy volt az ijedene a New Yorba érkező hajó egyik magyarjának amikor lenézett a kikötő sétányára és ott csakugyan azt látta, hogy emberek járnak fel és alá, tétlenül és “lámcsak-l ámcsak” — bizony papíiró van rajtuk elől-hátul... — Szegény magyarunk nem akcar partraszállni, csak hosszas rábeszéléssel tudlak vele elhitetni, hogy a papírtáblákat sztrájkoló munkások hordják s küönben bizony rendes ruha van rajtuk... Levél egy Camp Kismeri Magyarhoz (Folytatás az 1. .oldalról) mást nem fogtok megtalálni, mint amihez odahaza szokva voltatok. Itt nincs betegsegélyző, nincs ingyenes gyógykezelés, nincsen, felmondási idei. Első munkahelyetek előtt meg kell szerezni a Social Security Card-ot, melynek alapján, ha elég időt dolgoztatok, aggkori segélyt, munkanélküli- és betegségi segélyt korlátozott mértékben kaptok. A legtöbb nagyobb vállalatnak van munkásai számára magánbiztosítónál kötött kórházi és operációs biztosítása, mely egy bizonyos összeg erejéig fizeti ezeket a számlákat, nektek is jogotok van ilyen biztosítást kötni, de arra nincs gondoskodás, hogy párnapos otthon kezelt betegséget és a vele kapcsolatos orvosi költségeket valaki viselje... Ezt magatoknak kell megfizetni. (A vállalatoknál lévő betegségi és esetleges életbiztosítások leginkább csak arra az időre érvényesek, amit a munkavállaló a vállalatnál tölt, így életbiztosításról és betegségi biztosításról, hogy az asztali állandóan érvényben legyen úgy a családfőre, mint, a családtagokra, a leghelyesebb. (Folytatás a 6. oldalon) MAGYARSÁG BAJTÁRS A magyarországi szabad napok idején a fenti címmel ez a rendkívül kifejező kis írás látott napvilágot a magyar honvédek lapjában, melynek egyik megmentett példányának első oldalán találtuk: “— Bajtársi — így szólítottak meg tegnap az utcán. A szívembe dobbant, nem is olyan régen ez a szó járta még néphadseregünkben... És még tegnap este megkaptuk a nemzeti kormány honvédelmi miniszterének parancsát: a hadseregben a hivatalos megszórzás ismét: BAJTÁRSI Mikor is “tiltották ki” ezt a szót a magyar nép hadseregéből? Mikor váltotta fel az “elvtárs”, mely egyáltalán nem fejezi ki a katonák közötti viszonyt s elszakad hadseregünk hagyományaitól. Ababn az időben történt az ‘átkeresztelés’, amikor a hadsereget a népáruló Farkas Mihály vezette, amikor legyilkolták legjobb tábornok és tiszt bajtársainkat és amikor szó szerinti fordásokkal mindent igyekeztek kiirtani néphadseregünk szabályzataiból, életéből, ami magyar. Ez a törekvés kudarccal járt. Hiába akarták elfojtani a katonák tömegeinek érzelmeit, hiába igyekeztek gúzsba kötni még gondolatainkat is — néphadseregünk nem idegenedett el a magyar néptől, magyar maradt. Példa erre az elhunyt napok története is. És legékesebb bizonyíték, hogy a harc óráiban az ország lakossága a fegyveresek közül egyedül a néphadsereg katonáiban bízott! • A magyar katona örömmel köszönti a „bajtárs” megszólást. És követeli: vele együtt jöjjön vissza a hadseregbe mindaz, amit a farkasok és rákosik magyar népünktől elidegenített klikkje ki akart irtani belőle; legyen a mi hadseregünk mindenben, igazán magyar! Nevezzük mi a katonákat — akárcsak Bem, Klapka fiait — honvédeknek, nem pedig “harrosok”-nak (ami szintén szószerinti fordítás). Kerüljön a sapkánkra — ahová a miniszteri parancs nagyon helyesen ideiglenesen kokárdát rendelt — hamarosan a koszorúövezte Kossuth-címer. És a magyar katonasapka alatt viselhessük újra a magyar egyenruhát! Természetesen nem azt követeljük, hogy már holnap öltöztessenek bennünket új ruhába. Tudjuk, népgazdaságunknak e napokban más, fontosabb feladatokat kell megoldania. De azt igenis követeljük, már most jelentsék be hivatalosan, hogy a népünktől idegen, a hadsereg magyarságát megcsúfoló egyenruhát — csak az új ruhák elkészültéig kell hordani. Akkor is kérte, követelte már ezt a nép, a hadsereg, mikor egyesek még “ellenségesnek”, “nacionalistának” minősítették e követelést! Ma a bajtárs megszólításnak örül minden magyar ember, minden katona. Bízunk benne, harcolunk érte, hogy néphadseregünk a jövőben külsőségeiben is, de ne csak külsőségeiben — hanem elsősorban vezetésében — legyen becsületes, népéhez valóban jű, igazán magyar!“ „Let’s help...” A pittsburghi Sun Telegraph egyik levélírója szerint “...segítenünk kell a magyar szabadságharcosoknak ahogy csak lehet, de főleg úgy hogy’ a szabadságért harcolhassanak. A mi saját hazánk dicsőséges szabadságharcából mi lett volna, hogyha hőseink, mint Washington, Hale és Colin Kelly is menekültek lettek volna? Sure, let's help those refugees by feeding, clothing and arming them, and then sending them back into the thinning ranks of the freedom fighters. Would they refuse to fight for their country and for thj children and parents left behnd?” A levelet Mr. Pete Maginness írta Turtle Creek-r51. Az eddig Amerikába érkezett magyar menekültek között 225 tüdőbeteget találtak. Ezeket New Jersey állam kórházaiban és magánkórházakban helyezték el. Tudnivaló, hogy az amerikai bevándorlási törvény értelmében minden tüdőbeteget 69 napig orvosi fegyülegyelet alá kell helyezni. Mr. Papucstól Mrs. Papucs mindig elszedte a fizetését.. Soha még csak egy dollárt sem hagyott a zsebében. Egy szép napon Mr. Papucs hazajön. — Blmnhilda ’ Képzeld, ma 50.000 dollárt nyertem!!! — ötvenezer dollárt, — sikolt fel az asszony ragyogó arccal, de aztán vészesen elborul a tekintete és szigorúan megkérdi: — Úgy, és honnan volt pénzed a sorsjegyre???.? — Filmszínészeket hívtunk vendégségbe Szilveszterre. — Nem túl igényes emberek? — Ellenkezőleg, olyanok, mint a gyerekek, csak néhány csomó képeslapot kell nekik adni melyekben képeik és a kritikák vannak és akkor teljesen megelégedettek... George Bernard Shaw: — Csak kétféle szónok van: rossz és olyan, aki nem jó. John Steinbeck: — Az idegenforgalom a békét szolgálja. Nehéz azt az országot gyűlölni, melyet megismertünk. Abert Schweitzer: — Az emberek minél jobban hisznek a csillagoknak, annál kevésbbé hisznek abban, ami a csillagok felett van. Daniele Varé: — A diplomácia az a tudomány, mely olyan művészien tud nemet mondani, hogy az egész világ elhiszi, hogy igent mondott. 1 1957. január 4. 0.000303 »Folytatás az 1. oldalról) fák és Jóskák mások bűnéből olyan elesett emberek, amilyeneket itt, a gazdag Amerikában még azok között sem találhatunk, kik történetesen, ha ugyan vannak, az árokportról öltözködnek. Hiszen az itteni, eldobott ruha 1945 óta odahaza kincs, nemes valuta. Miért irtóznak akkor egyesek a bujdosó magyarok tömegesebb beengedésétől. A magyarázat egyszerű. Ezek az egyesek, kettesek, kétesek irtóztak már akkor, midőn mi idevetödtünk. Körül is kiabálták a világot, hogy mi gyilkosok vagyunk, kezünk zsidóvértől csepeg, zsebeink orozott aranynyal tömve. De most mit fognak kiabálni? A jelenlegi bujdosókra a fassiszta, náci stb. jelzőt reáfogni a világ közvéleménye miatt lehetetlen. Viszont, mégis nemkívánatos elemek. Hiszen ők a legtragikusabb magyar 12 esztendő élő szemtanúi. Őket nem lehet megfélemlíteni rekedt rikácsolással, mert ők nem féltek a szovjet tankok géppuska füzétől sem. A most ide bujdosni készülő véreink mindegyike élő újság. Kiket nem lehet nyomdatechnikai, vagy újságpapírnagykereskedelmi manőverekkel elnémítani. Ma még nem hídnak lángolni, de egy esztendő múlva törik s ha — Isten ments, — tovább itt kell ma“m’adnunk, később már beszélik is. De addig is van tolmács minden bokorban. .Jaj, mi is lesz egyszer “cívis urak, ha bejön vörösen a Hortobágy” — énekelte egykor effajta kijelentéseiért kisajátított Ady. Jaj, mi is lesz egyszer, ha megérkezik ide 50 ezer élő lelkiismeret, akik tanúságot tesznek azzal hogy az igazat elmondják. — Elmondják, hogy ki is volt városukban, falujukban 1945 óta a polgármester, a jegyző, a rendőrkapitány, kinek lehetett mindent csinálni, kiknek nem volt ajánlatos még a templomba is elmenni Elmondják, mint hiteles szemtanuk, hogy ment a földrablás, az akasztóiak segítségével megürült pozíciókért való küzdelem, népünk, fajtánk, vérünk aljas kiszolgáltatása egy idegen hatalomnak. Miven is volt a “felszabadulás”, milyenek voltak azok a “demokratikus” választások s mi következik mindazokra, akik hagyják, hogy “csendes béke’-időben a szemük világát kilopják. Ezért van, kéreki, a nagy felzúdulás. Az orosz karácsony éjjelén pedig a postarablóból generalisszimisszá avanzsált — Josip Stalin ventillátor lesz a saját üvegfedelű koporsójában, belátva tévedését, hogy tovarisokat nem a kievi acélgyárban kellett volna toboroznia, hanem a bizonyos körök kénhatását fokozni jobban, mint ahogy tette. Betnennit e