Magyarság, 1959 (35. évfolyam, 1-47. szám)
1959-01-02 / 1. szám
Bajtársak! (A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének, a magyar nemzeti emigráció legnagyobb, a világ minden táján egységben működő szervezetnek vezetője. Zákó András a "Hadak Útján” c. MHBK lap újévi számában megjelent vezércikkét készséggel teszem közzé, mint a nagy közösségnek kezdettől szolgáló közkatonája. Szerk.) Amidőn az óév harangjai éjfélre kandidnak, Bajtársi Közösségünk ünnepet ül Szilveszter éjszakáján Közösségünk fennállásának tíz éve zárul le. Ma tíz éve indultak útjukra az első felhívások szerte a világba, ahová a Hazáért mindenkor tettekre kész magyarokat, harcosokat szórt szét a nagy magyar tragédia, hogy gyülekezzenek ismét a zászlók alá. Azok alá a szent honvédzászlók alá, melyek annyi hősi harcban fejünk felett lobogtak és melyek a hazánkat elnyomó bolsevista ellenség előtt soha meg nem hajoltak! Ma, a tizedik évfordulón megindult lélekkel szállnak hálás gondolataim hozzátok Bajtársak, akik követtétek becsületes, egyenes katona szívetek szavát és siettetek a régi zászlók alá, hogy újra felvegyük a harcot népünk rabszolgahajcsárai ellen. A harcot, melyet jóllehet most más fegyverekkel vívunk, de amely meg nem szűnik addig, amíg idegen bitorlók állnak magyar földön! Hozzátok szállajtársak, szivem maidén szeretett égés dobbanása, akik nem haboztatok, nem tétováztatok,hanem jöttetek! Nem tértetek ki az opportunisták szánalmasan átlátszó kifogásaival, hogy "majd amikor szükség lesz rám, jövök...” de ugye, addig nem, míg el nem dőlt, hogy kinek a hívása a legbiztonságosabb és a legtöbb haszonnal járó? Válaszunk ezeknek a gondosan számítóknak csak az lehetett, hogy akiket a szívük nem sodort azoknak a soraiba, ahová egykor tartoztak, és akikhez tartozniok kellene a sírig, hadd maradjanak magukra a hazátlanság sivár mellékutcáin. Mi nélkülük is felépítettük az emigráció legerősebb, legtevékenyebb szervezetét a saját erőnkből, a saját filléreinkből. Éppen ezért a Bajtársi Közösség minden tag tulajdona és senki másé! Szent hagyományaink ápolása mellett megteremtettük azt a nemesen demokratikus szellemet, amely a közösségi élet teljesítése közepette nem ismer különbséget bajtárs és bajtárs között. Közhonvéd és ifjú, tisztes és táábornok, volt katona és egyenruhát soha nem viselt, kétkezi és szellemi munkás egymást megbecsülve, vállvetve dolgozik a Bejtársi Közösség fenntartásán és küzd elnyomott népünk igazságáért. Ezt a szellemet óhajtjuk hazavinni egykor a szabad hazába, hiszen 1956. októberében boldog örömmel állapítottuk meg, hogy az teljesen azonos történelmünk legnagyobb jelentőségű szabadságharcának a szellemével. Ez az áldozatos szellem éltette a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét tíz hosszú, küzdelmes éven keresztül, míg más, idegen pénzen élősködő, vagy arra leső szervezetek eltűntek az emigrációs élet porondjáról, avagy igazában soha még csak lábraállni sem tudtak. Közösségi életünk következő évtizedének küszöbén azonban ne a múltba tekintsünk vissza, hiszen az elmúlt évek minden történését együtt, szorosan összeforrva éltük át. Közösségünk minden tagja ismeri annak minden örömteljes, vagy szomorú mozzanatát. Tekintsünk előre, a messzi jövőbe vezető útra! Bajtársak, a hazátlan életnek kétségtelenül az a könnyebbik változata, amikor a boldog hazatérés esélyei egészen közelfekvőek. Azonban ha ezek a kilátások, — különösen az elárult magyar szabadságharc után — a bizonytalanság ködébe vesznek, adjuk fel a harcot, temessük el reményeinket? Hagyjuk magára mi is népünket, melyet nemcsak a nagyvilág, de oly' sok régebben dédelgetett fia is hűtlenül elhagyott a szerencsétlenség kétsébeejtő napjaiban? Merüljünk el mi is az idegen világ jólétet, gondtalan életet ígérő forgatagában, míg testvéreink s bajtársaink otthon a Haza könnyes fekete kenyerét eszik? Bajtársak, aki elveszti a hitét, reményét, annak a lelke máris meghalt. Annak a földi lét csupán küzdelmes teher, melyre megváltást a temető csendje hoz. Az pedig, aki lemond fajtájának mindenekfelett való szolgálatáról, becstelen ember! Nem, Bajtársak, nekünk folytatnunk kell a tíz évvel ezelőtt megkezdett utast: becsületes harcosoknak, katonákhoz illően még elszántabban, még szívósabban, meg ha a Mindenható Isten nekünk, akik tíz évvel ezelőtt felemeltük a zászlót, nem is adta meg a kegyelmet, hogy még egyszer megpillanthassuk azt a földet, mely számunkra mindennél drágább volt és az is maradt! Az elnyomott magyar Nemzet ránk szent kötelességet rótt. Át kell adnunk a zászlókat a kellő időben a fiatalabb generációknak azokkal a nemes magyar katonaeszményekkel, melyek örökre korszerűek maradnak, bármilyen társadalmi és politikai változásokat hozzon is a jövő. Vigyék vissza ők a nagy dúlás után elpusztult hazába oda tisztán, szeplőtlenül, mint amilyen gonddal megőriztük a háborúvesztés legerkölcsrombolóbb hónapjaiban is. Ezért a most következő időszakban vonjuk be a fiatalságnak minél szélesebb rétegeit sorainkba. Tegyük ezt szeretettel, megértéssel még akkor is, ha kezdetben nem találunk kellő megértésre náluk. Gondoltunk ilyenkor arra, hogy ez a szegény ifjúság műven mostoha körülmények között érett férfivá. Azok akik az emigrációban nevelkedtek, a menekülttáborok telket, szellemet mévező nyomorát ismerték meg először a fiatal élet kedves szépségei helyett. Akik pedig hazulról, a bolsevista pokolból mitek mekkora ellentmondások közepette őrködtek. Homlokegyenest ellenkezői nérdikeit- nekük 37 állam és iskola, mint amire tanította őket a tiszta erkölcsű család és amit surgalmazott nekik saját becsületet, értelmes magyar lelkük, így érthető, hopp az idegenben hányódó fiatalság sokszor bizalmatlan s visszatartó Azonban akár a vasfüggönyön innen, akár túl nőtt fel ez az ifjuság, szellemében alapjában véve kiváló és lelkében rendületlenül magyar! Meg kell ismertetni velük célkitűzéseinket és meg kell győzni őket, hogy nemeztünket csak szervezettségben szolgálhattuk. Tiszteletre méltó ug van egyeseknek az az álláspontja, hogy mindenekelőtt tudományos felkészültségre akar szert tenni, hogy egykor azt otthon értékesítse, de csupán ez könnyen öncéllá válhat, a maovar öntudat elsorvadhat, ha nem kapcsolódnak be a szabadföldön élő magyarság közösségi életébe, ha nem segítik elő minden lehetőségükkel a Haza felszabadítását. A következő és ezzes legfontosabb emigráns feladatunk a maoyar név iránt: a világ lelkiismeretűnek állandó ébrentartása. Fáradságot nem kímélve, minden alkalmat kihasználva tájékoztassuk a szabad vitávot nénünk elnyomatásának borzalmairól és az elnyomók gaztetteiről. A bolsevisták minden csa- lárdsá nuk elkövetésénél arra építenek, hogy "minden újság csak három napig tart”, utána pedig napirendre tér fölötte a világ. Nos, igyekezzünk minden erőnkkel keresztülhúzni a bolsevisták számításait. Legyünk állandó riadó hangja a bolsevista veszélynek. Ez irányú tevékenységünk előfeltétele közösségi életünknek társadalmi téren való fokozása. Ennek pedig gerincét a csoportok képezik! A hullám-aktiak olyan köre, mely tagjainak állandó személyes érintkezését fenn tudja tartani. A bajtársi csoportok további kiépítése, tömörítése legyen az elkövetkező időszak másik fő feladata" Életerős bajtársi csoportok nélkül nem létezik Bajtársi Közösség, csupán ilyen címet viselő vezetők. És most. Bajtársak, amidőn a jóságos Isten előtt alázatos zívet fejet hajtva lezárunk tíz hosszú esztendőt, kérve-kérlek, hogy a jövőben is tartsátok egymás kezét szeretettel, hűséggelegymás megbecsülésével. Aki engesztelhetetlen, gyűlölködő bajtársával szemben, annak nincsen helye közöttünk. — Most még kevésbbé, amikor amúgy is a gyűlölet terebélyesedett el a világon. Gyűlölet fekszi meg az egykor vidám, boldog magyar tájakat, a nyulólét választja el egymástól a földkerekség népeit és a gyűlölet indulatai szakítják meg még mindig tehetetlen mozaikokra a magyar emigrációt! Ebben a fagyos légkörben húzódjunk csak még szorosabban össze a mi Bajtársi Közösségünk szeretetének melengető füzéhez. Ennek a jegyében kívánok tiszta szívből midnen Bajtársnak boldog, sikerekben gazdag, áldásos Új esztendőt! Zákó András Mrs.Martin Horvath 451 Lanza Ave Garfield, N.J. ÍGY—volt Szerdán nemcsak az 1958-as esztendőnek volt végre, hanem a történelem eddigi leghosszzabb évének is.... Az ún. ÍGY (International Geophysical Year) 18 hónapos léte ért véget ezúttal. Ez az “év” felemésztett kereken $1,500,000,000-t és foglalkoztatott kb 30,000 tudóst s kutatót, technikust mintegy 66 ország területén. Végzetes hétvég A hosszú karácsonyi hétvége szomorú eredménnyel zárult az autósok részére. Eddigi jelentések alapján az összes közlekedési halálesetek száma: 596 Nyolcan repülőgép-szerencsétlenség következtében lelték halálukat, 95 személy tűzesetnél halt meg s 97-en másféle szerencsétlenségben. Autóbalesetnél "*5 személy halt meg. California vezet, 58 halálesettel, a többi: Texas 46, Illinois 35, New York 33, Penna 25, Ohio 23 , Florida és Mich 22-22. Az Allegheny Countyban a négynapos ünnepi forgalomban egyetlen végzetes autókarambol sem volt. Hétfőn New York egyik nagy szállodájának különtermében vezető amerikai gazdaságkutatók egyik csoportja tanácskozott, majd a nyilvánosságnak szánt jelentésében azt állapította meg, hogy a most következő esztendőben az amerikai gazdasági élet jelentős javulást ér el. A munkanélküliség csökken ugyan, de még így is mintegy 4 millió embert fog érinteni. Lehet, hogy ez a szám az év végére 3,5 millióra csökken. A létfenntartási kiadások 1,5, vagy 20 -al emelkednek. A látható inflációt nem egykönnyű megállítani... A 4 tonnás Atlas 17.000 mérföldes óránkénti sebességgel a legnagyobb pontossággal róla előírt földkörüli pályáját és szabályos időközönként rádióadást végez. Az Atlast kedd hajnalban az Egyesül Államok legtöbb részén szabad szemmel is lehetett látni repülése közben. Hogy szalad az Vol. XXXV. évf. PITTSBURGH, PA. — U. S. A. 1959. január 2. No. 1. szám* 12 cents per copy - AMERICAN - HUNGARIAN NEWSPAPER — Egyes szám ára 12 cent