Magyarság, 1959 (35. évfolyam, 1-47. szám)
1959-07-24 / 28. szám
1959. július 24. „így irtok Ti...” (Folytatás az előző oldalról) is a levélíró, hogy Kiss Sándor szabadulása után a kormányzat minden kecsegtető ajánlata ellenére is egyszobás lakásban élt hetedmagával s mint villanyszerelő kereste meg a kenyerét a forradalomig. Nem ismerheti a levélíró, az egyik legnagyobb magyar gondolkodó Németh László véleményét sem, aki azt írta a Forradalom alatt, hogy “az a tény, hogy az újjáalakult Kisgazdapárt legfelsőbb vezetésében Kiss Sándor helyet foglal biztosíték arra, hogy ez a párt céljaiban és eszközeiben tiszta és humanista és haladó politikát fog foglytatni.” Ezeket a levélíró nem tudja, mégis Kiss Sándort leelvtársozza és belehelyezi egy sorba Rákosi, Kádár és Grető mellé... Miért ? A válasz egyszerű. Mert Kiss Sándor nem hajlandó egy elmaradott, retrográd világnézet szolgálatába állani és itt az emigrációban is bátran fel merte emelni a szavát a náci ideológia és a náci rémtettek ellen. Érthető. A náci ideológia elleni támadással lényegében a kommunizmus ellen küzd. Ami a levélíró kissé naiv kérdését illeti, hogy miként lehet fogadni a jelenlegi demokratikus Német Szövetségi Köztársaság honvédelmi miniszterrét és írni a fasiszta rém tettekről, ez nem ellentmondás. Ezt Szerkesztő Úr is tudja, még ha nem is kívánta megválaszolni. . A mai demokratikus Né-metország nem azonos ak hitleri Németországgal. A vezetői egymásután a legélesebben ítélik el a hitleri politikát és ezt a német történelem egyik legsötétebb fejezetének tekintik. Kiss Sándor szavai halványak Adenauer kritikája mellett. Az a Németország, amely elbukott a nyilas uralom alatt szenvedő Magyarországgal, többé fel nem támad. “Az emelkedő Németország” pedig nem János Jenő, hanem Kiss Sándor eszményeit, a demokráciát, humanizmust, politikai és gazdasági szabadságot választja. Azt hiszem, egyszer már szembe kell nézni a tényekkel és meg kell válaszolni a János Jenők leveleit. Elnézést kérek, hogy a Szerkesztő Urat fontos Igen Tisztelt Szerkesztő úr. Engedje meg, hogy a “Szabadságharcosok bátor kiállása Tollas Thibor mellett" c. cikkéhez néhány megjegyzést fűzzek. Először is szabad legyen megáilllapítannom, hogy ez az egész “Tollas-ügy” kezd olybá feltűnni, mintha az emigráció csillagképlete TolklásTibor körül forogna. Kitűnő költő, bár, egyénileg, — mondjuk, — Alföldy Gézát magasabbra értékelem. — Ez is költő 1956-ban kijött szabadföldre. Nem kérdeztük, hogy ki, volt, mi volt azelőtt, a börtönből jött, és a mártírok glóriájával jött. Tehát mi, idősebbek mentünk hozzá, akik szintén tettünk valamit a magyar irodalom és újságírás terén. Természetes, és emberi, vagy magyar volt, hogy mi keressük fel azt, aki a börtönben szenvedett, míg mi, 1945-ösök idekint élveztük a lágeréletet. A válasz úgy hangzott: ‘‘nem érek rá, levelet diktálok...“ Mi valahogy úgy képzeltük, hogy azok, akik a Rákosi-börtönök sötét mélységéből kl jönnek, elsőként hivatottak arra, hogy megteremtsék az 1945-ös és 1956-os emigramunkái között fenntartottam. Tisztelettel Dr. Jónás Pál Dr Jónás Pál 320 W 83th Street New York City, N. Y. NewYork^ július 14. cie lelki egységét. Annál is inkább, mert amidőn ezek a tapasztalatlan fiatalemberek ideérkeztek, a "Nemzetőr” első számában rögtön ítélkeztek, hogy az emigráció csupán marakodott, míg ők szenvedtek. Épp ezért kétszeres lelkesedéssel fogadtuk őket. E sorok írója volt az első, aki a régi magyar emigráciió vonalán, az emigráns lapokban a legnagyobb szeretettel és tisztelettel köszöntötte a “Füveskert” íróit. A Füveskertről elsősorban e sorok írójának cikkei alapján hallott, az emigráció. Itt tehát nem volt sem féltékenység, sem elfogultság. Ellenben volt más. Tollas Tibor környezetének, és a Nemzetőr gárdájának egyik meglehetősen labilis tagja, Pfitzner Rudolf úr, pár hét múlva személyesen kijelentette, hogy ők pedig a régi emigránsokkal nem hajlandók együtt dolgozni, mert nem akarják magukra venni a “fasizmus’’ gyanúját. Ezt a gyanút azonban már előzően magukra vették, midőn a Nemzetőr első számának nyomda-költségét, bizonyos clevelandi “faestietták”, sőt hyper-fasiszták 1,200 dolláros adóhiányából fizették ki.. S ezzel párhuzamosan történt még vallami, amire nagyon hasznos lenne felfigyelnie ifj. v. Hefty Frigyesnek, aki nyolc évet szenvedett Rákosi börtöneiben. Ezekben a börtönökben nyilván találkozott olyan fiatalokkal, akiket egy “fasiszta’’ volt vezérkari tiszt küldött haza Magyarországra kiképzetlenül, helytelen utasításokkal. Nos, ez a vezérkari tiszt, aki korábbam a Hungáriát húzta maga elé fedőszervül, meglátva a szabadságharcos konjunktúrát, most a Nemzetőrt húzta maga elé. S ha ifj. Kefty Frigyes úr, — ne adj Isten! — még mindig az otthoni börtönben lenne, akkor bizonyára találkozna halálra ítélt és jóhiszemű magyarokkal, akik párezer, vagy párszáz Schilingért Bécsből küldettek haza, a Nemzetőr környékéről. Amennyiben ezt nem hinné, kérdezze meg az Amerikában élő Nyírádi Szabó Imrét, aki tülős szemtanúja volt bizonyos bécsi jeleneteknek...•Régi emigránsokkal nem működünk együtt!” — mondta ex cathedra Pfitzner elvtárs. Azonban a háttérben sunyian akadtak “régi emigránsok”, akik a Nem■ tetőrt irányították, akik az 1945 ■ és 1956-os nemzeti emigráció között a közeledésnek minden lehetőségét megakadályozták. Akik "önzetlenül” dolgoztak, csak éppen mint zsurnaliszták ma sem tudják kimutatni, honnan kapják fizetésüket, honnan és miből önzetlenkednek, ha nem abból a Nemzetőrből, amelyet a fent említett volt vezérkari tiszt müncheni lakásáról szerkesztenek. , Már most csak egy mondatra : szeretek kitérni, amely teljesen , jellemző, a Nemzetőr tájékán uralkodó költői tájékozatlanságra, vagy sokkal inkább a Free Thope , és a nemzeti gondolat közt jámboran lebegők opportunizmusára. “A Duna konföderáció gondolatát, — írja ifj. v. Hefty Frigyes, — már száz évvel ezelőtt vetette fel Kossuth Lajos, éppen egy vesztett szabadságharc tanulságául az emigrációban. Vagy talán ezeknek az uraknak Kossuth, is hazaáruló?” És itt van az a pont, amelyen meg kell döbbennie minden magyarnak, aki még hiszi, hogy semmiféle opportunizmust, eszmenélküliséget nem lehet kiszolgálni a mi fiatal barátainkat annyira jellemző tájékozatlansággal, — olykor — tudatlansággal. Mert vájjon nem tudják-e, akik a Dunakonföderáció csodabalzsamáról észedegnek, hogy pontosan Kossuth Lajos volt az, aki ezt a gondolatot megtagadta. Kossuth Lajos írja: ("irataim” 9. kötet, 450-451 oldal)“...a váratlanul nyilvánosságra jutott (dunaszövetségi) javaslat nem volt egyéb, mint egy priváthasználatra proponált értekezési bázis, amelyet nem én fogalmaztam... .Csak ennyi, volt és nem több annak értelme, még csak nem is kidolgozott terv, hanem csak privát használatra számt konstatálása annak, hogy én és politikai barátaim készek voltunk a hazánkban s hazánk szomszédjában felizgatott nemzetiségi viszályok kiegyenlítésére...” Az is tudnivaló, hogy az egész dunakonföderációs eszme Kossuth rossz szellemének Helfy (Helfer) Ignácznak tollából eredt s maga Kossuth kénytelen volt annak értékét a fent idézettsorokkal a nullára leszállítani. Erre aztán olvassuk a Magyar Egyetemisták Gráci Szövetsége külön kijelentését, hogy a Dunamedencéb© “a soviniszta gyűlölködés helyébe a kossuthi gondolat ■ép” . Tehát olyasmi amit Kossuth megtagadott és saját szavai szerint nem is ő fogalmazott. Tehát Toklais Tiborról ismerjük el, hogy kitűnő költő. Azonban ha emberi és költői hitelét meg akarja tartani, akkor nézzen szét a környezetében, főként oly irányban, hogy az ott lévő "régi emigránsok", Free Europetól kicsöppent “Mindszenthyi-futárok” és a különféle "kémszolgálatok” mire szeretnék felhasználni a “Nemzetőr”-t... Addig pedig tanuljanak egy kis politikát, amely semmi esetre sem azonos a legszebben összecsengő rímekkel. Próbáljanak kicsit közeledni Azokhoz, akik legalább anynyit küzdöttek, áldoztak az antibolsevista harcban, mint ők, de glóriájukat nem igyekeztek dollárra becserélni. S ne higgyék, hogy valami különös spanyollviaszkot találtak fel, mert hisz’ éppen az a kifogásunk, hogy a "magyar szabadságharc eszmeiségét” sem megmagyarázni, sem egy lépéssel előbbre vinni nem tudták. Tisztelettel, Marschalkó Lajos hírlapíró „Tollas Tibor nézzen szét a környezetében’’ avagy „így írunk mi...!” MAGYARSÁG II r. Sgess@ggg3ggSSSSSgSSSeS3SSggSSSSSS8SSSÄS8SSSSS8SS 1 Mielőtt< p w ffi § £ jf £ g. $ § ° j CSOMAGOT —PÉNZT —ORVOSSÁGOT | küldene MAGYARORSZÁGRA, kérje a ! SEBŐK TRAVEL SERVICE §“ g g $■ §■ S. p g. | - » SZAKTANÁCSÁT el 11 i Hálás lesz érte!s lgi i MAGYARORSZÁGI UTAZÁSOK ELŐKÉSZÍTÉSE 2 Ja g‘ S ff 1 1 561 Diversey Pkwy, Chicago 14, Ili. p S 2 » h 3. «S N S -f O Tel.: GRaceland 7-1484 g 1 s S- g S3 g g [ Dr. priedler Kálmán, irodavezető SOOeOQQOQQQQgQQflOeOOQBgoe £ $ | g. E G H I V Ó A McKeesports “Urunk Színeváltozása” Magyar Görög-Katolikus Egyházközség 1959. augusztus 16-án, vasárnap egész napon át tartja NAGY PIKNIKJÉT A MCKEESPORTI Kossuth Parkban melyre ezúttal szeretettel meghívja a környékbeli öaszmagyarságot! Kitűnő magyar ételekről, fissítőkről gondoskodva □ A zenét a BÉRES zenekar szolgáltatja □ • Kitűnő hangulat! • Belépőjegy csak 50 cent JÓT AKAR MULATNI, JÖJJÖN KI ERRE A PIKNIKRE 5. oldal