Magyarság, 1966 (42. évfolyam, 1-47. szám)
1966-01-07 / 1. szám
2. oldal 1966. január 7. No. 1. szám. «MAGYARSÁG” — «‘HUNGARIAN PEOPLE” — A merican-Hungarian Newspaper — A Hungarian Weekly Newspaper the Mining and Industrial area of the United States of America__________________ — Issued weekly September to June, by,weekly July and Aug. — Megjelenik hetenként: szept-től Jún-ig; kéthetenként: Júl.-aug.-ban Szebedinszky Jenő szerkesztő és kiadó Jenő Szebedinszky Editor &. Publisher SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: 200 Johnston Avenue Pittsburgh, Pa., 15207 — Velmünk! — A Johnston Ave. és Gertrude St. gárkán — Szerkesztőség - Kiadóhivatal telefonszáma: 521-6566 (Code Area 412) Pannónia nyomda: 5408 2nd Ave., Pgh. Pa., 15207 — Q. 421-6544 Minden postai küldeményt erre a címre kérünk: All correspondece should be mailed to: “MAGYARSAG" — P. O. Box 5649, Pittsburgh ,Pa., 15207 (“Special delivery": 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa., 15207) CSEKK és MONEY ORDER kitöltése: “MAGYARSÁG" Cikkek, melyek Íróik névaláírásával jelennek meg — nem egyeznek feltétlenül a szerkesztőség álláspontjával!—Felkérés nélkül beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Minden olyan levélhez, mely személyi vonatkozású és annak írója választ kíván, válasz-bélyeg mellékelését kérjük! — Akik címet változtatnak, idejében közöljék régi s új clmüket! Címet nem adunk tovább! Előfizetés egy évre: 85.00 — Subscription rate one year: 85.00 — Külföldre évi előfizetés: 86.00 — * Légiposta példányonként Európába 45 cent, Délamerikába 30 c. * Second-class postage paid at Pittsburgh, Pa arrainmmmmmmrirrtn^^ SLSL2JUUUUULSLOJLSÜLÍÜÍJÍ-SLS ooooooooooooooooooo. FÜFY LAJOS január 9-én, vasárnap a washingtoni magyar Szabadságharcosok Szövetségének meghívására előadást tart. SZILVESZTER ESTÉJE remekül sikerült a pittsburghi Magyar Házban. Béres József elnök a házigazda szerepében mintaszerű előzékenységével kiérdemelte a hatalmas vendégsereg teljes elismerését. Kara Mihály mellett Molnár Jimy és Pásztor Béla segédkeztek a rendezésben. Elsőrendű tánczenekar muzsikált hajnalig. — * McKEESPORTON igazán érdemes volt szilveszterezni az idén. A Magyar Ház teljes vezetősége magyar vendégszeretettel fogadta az érkezőket. Nagy Árpád muzsikált! NAGY BÁL lesz Pittsburghban január 15-én este a Professional Club rendezésében, akárcsak az elmúlt esztendőkben. A meghívókat már kiküldték. Bizonyára ezúttal is szép sikere lesz ennek a jótékonycélú bálnak! Fülöpék játszanak. A bál színhelye a Penn Sheraton Hotel. — MUHITA KÁLMÁN — nevére ajánlott hazelwoodi postán. — Csepelről jött. — A MAGYAR NŐK c. nagyszerűen szerkesztett müncheni családi újságból két szép képet vettünk át. Aki igényt tart rá, annak szívesen készítünk róla különlenyomatot. — Teljesen ingyen! — A “Magyar Nők” előfizetése egy évre csupán $3.50. Cím: Fekete Sándor szerkesztő, 8 München 13. Postfach 308. Germany. — Rendelje meg Családjának! * CSERKÉSZ-BÁL lesz Clevelandban. Ezúttal a tizedik!!! Január 29-én, szombaton este a Statler Hilton Hotel vadonatúj, kétszeresen megnagyított báltermében. Ezer vendég elfér! Belépőjegyek a cserkészeknél kaphatók, Clevelandban érdeklődés ezen a telefonszámon: WH 6-1504. — Pittsburghban Ligeti László cspk.-nál: 242-2985. A LEMONDÁS: ERŐFORRÁS! * Anyagtorlódás miatt e héten több cikk kimaradt. * (KÉRJÜK, nézze meg: lejárt az előfizetése is') sül A MAGYARSÁG — “Más, mint a többi!” Próba-előfizetés 3 hónapra csak $1.00 * ^npcjkolt flomtívni az ismert, elsőrendű TVOZetSKay Gyorgyot, és rádió-szakértőt Avja hogyha bármiféle sürgős javításra, átalakításra van szüksége otthonában. Mindenféle házi villamos-gépet és felszerelést antennát, stb. épít, javít. Tel.:343-2591 Dr. BALÁZS LÁSZLÓ (1898-1965) Máramarosszigeten, 1898-ban született. Szegény vasutascsalád gyermeke volt. Középiskolai tanulmányait Erdélyben végzte. Az első világháború után családjával a csonka országrészbe költözött. A háború utáni gazdasági krízisben az akkor húszegynéhány éves erdélyi menekült fiatalember jegyzőgyakornok lett a pest megyei Izsák nagyközségben. Munkája mellett, — mint levente-oktató, — szeretettel tanította, nevelte a reábízott ifjúságot. Többféle közigazgatási vizsga méltó befejezésére, a harmincas évek közepén közigazgatási, jogi és államtudományi doktorrá avatták a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Pályázattal egyhangú szavazattal megkapta a Hévitzszentandrási körjegyzőséget. A könnyűnek nem mondható közigazgatási teendői mellett kitűnő eredménnyel szerezte meg a bölcsészkar legnehezebb diplomáját, a theológiai és filozófiai doktorátust. Később, — mint kitűnő, matematikus, — a Legfelsőbb Állami Számvevőszéknél az Államszámviteli és Államgazdasági diplomát. A harmincas években megnősült. Házasságát Péhm József zalaegreszegi plébános, — a későbbi Mindszentiy hercegprímás áldotta meg. A negyvenes évek elején, — annak ellenére, hogy a Bel- és Közellátásügyi Minisztériumtól, mint nélkülözhetetlen munkaerőnek a katonai szolgálat alól felmentése volt, — önként jelentkezett frontszolgálatra. Mint az 503-as tábori kórházvonat gh. parancsnoka, a sebesültek ezreit szállította haza az orosz frontról. 1944-ben a H. M. a Kórházvonatokkal együtt az elvonuló alakulatokhoz rendelte és Ausztriába vezényelte. Ott érte az összeomlás. Majd 1946-ban hazatért, Zalába. Ismét a közigazgatásban vállalta az újjáépítés nehéz és felelősségteljes munkáját. Előbb, mint Keszthely város jegyzője, később pedig mint a főispáni hivatal vezető tisztviselője. E teendői mellett a zalaegerszegi közellátási felügyelőségen újjászervezte Zala vm. közellátását. A 47-ben kezdődő, mindjobban erősödő kommunista akciók, kirakat-perek, s az egyre nyíltabb vallás-üldözés elviselhetetlenné tették számára az életet. Ezért élete kockáztatásával osztrák területre menekült. Útépítésnél követ tört, s közben, — munka után, — kitanulta és megszerezte az electrotechnikai képesítést. Időközben Amerikában élő unokatestvérei közbenjárására mekapta a beutazási engedélyt. A hajón, mint karbantartó villanyszerelő dolgozta végig a hosszú utat, hogy az így megtakarított pénzzel is segítse otthonmaradt családját. Testileg-lelkileg megrokkanva, hófehér hajjal, 52 éves korában lépett partra. Alig kétheti álláskeresés után a Switlik Parashute Co.-nál gyári munkásnak alkalmazták. Azonnal bekapcsolódott a magyar emigrációs munkába Hangtalan, csendes, de annál tevékenyebb, az áldozatkészebb tagjává vált az üldözött magyarságnak. A vallási és nemzeti emigrációs sajtót teljes szívvel, aggódó szeretettel támogatta. Ott találtuk mindenütt, ahol anyagi áldozatot kellett hozni szeretett hazájáért, fajtájáért! Az 56-os szabadságharc idején az elsők közt találjuk. Nem üres frázisokkal, hanem tettekkel siet menekült honfitársainak a segítségére. Barátaival azonnal gyűjtési mozgalmat indít, csomagokat küld a menekült táborokba és megtakarított pénzecskéjéből ezreket áldozott a nincstelenség, kifosztottság enyhítésére. Ugyanakkor, mikor otthon élő családjának minden elképzelhető segítséget megadott, nem feledkezett meg az emigrációban segítségre szorulókról sem. Példamutatóan támogatta a Burg Castle-i magyar iskolát, de külön is hathatós segítséget nyújtott a szegény diákoknak. Ő maga aszkéta módon élt, hogy másokon segíthessen. Nem a magyarságból, hanem a magyarságért élt! Szeretete, segíteni akarása erősebb volt fizikumánál. Amikor december 19-én hajnali egy órakor befejezte az utolsó karácsonyi lapot, postázta “szerény” ajándékait, őréig, fáradt szíve nem bírta tovább... Utolsót dobbant! Élt 67 évet. — Gyászolja az Óhazában felesége, két leánya, három unokája, testvére, vejei, kiterjedt rokonsága, barátai, tisztelői,, az Újhazában unokatestvérei, azok férjei és gyermekei, keresztgyermekei, barátai, ismerősei. — Gyászolja az Európában élő sok-sok szgény egyetemi hallgató, akikhez időnként, bekopogtatott a postás, egy-egy húsz-harminc dolláros csekkel. — ■a Laci bácsitól . . . Egy becsületes élet véget ért. Becsülettel, tiszta szívvel szerette Istent, Hazát és Magyar Testvéreit. Erre tanított bennünket is. — Nyugodjék békében! (Hortobágyi J.) levél van a MAGYARSÁG „Tizenöt centes” igazság Ajándék lónak ne nézd a fogát tétel igaz ezer, igaz tízezer, vagy ennél több esetben, azután következik az ezer, — vagy tízezer egyedik a kivétel gyanánt — szabályerősítő. Lényegtelenségem is ismert néhány ajándékba adott-kapott “táltost”, melynek nemcsak a fogát, de lábát, járását, egyszóval mindenét meg lehetett nézni, hiba alig akadt! Sületlenség azt állítani, hogy az ingyenes orvosi kezelés, vagy jogi tanács fabatkát érő, s hellyel-közzel az sem mindig igaz, hogy olcsó húsnak híg a leve. Egykoron odahaza, kik emlékezni akarnak, jól tudják, hogy éppen a levesnek való marhahús volt az egyik legolcsóbb húsféleség. Részben véletlenül, szerényke 15 centért vettem meg a minap Bóka László, kimúlt kommunista és író „ Alázatosan jelentem” c. fércélményét, amelyből valami 100 oldalt olvastam el. Hogy utána a sarokba vágjam a rondán bután destruálásától kapott csömörtől. Ha már el kell jönnie annak a hasfájásnak, jobban kedvelem, ha halpaprikástól, kolozsvári káposztától, vagy kávékrémtortától szerzem s nem a jelenlegi hazai bolsi bértollnokok írásba tett agyabortuszaitól. Olykor a szemétdombon is lehet aranyat találni. Főleg akkor, ha valaki butaságból, esetleg tévedésből odahajítja. Így bukkantam az alábbi 15 centes igazságra, melyet néhai Bóka tovaris, mindent leterítő megállapítsának szánhatott. Helyette kommunista-“demokrata” tollból dühtől tajtékozó csahos szájból származó vaskos fütykös lett, amellyel sokakat, éppen “demokrata“ igazsággal vághatunk fültövön Ezt írta: “Ezek az átkozottak mindenhova beférkőztek! Ezt mondták a hazafiak, s mondásukat idézőjel nélkül idézem, mert nehéz lenne személyhez kötni, sőt nehéz lenne akár szűkebb körhöz kötni ezt a drámai megállapítást, annyira milliók szívéből fakadt, olyan általános volt.” Majd a bíró, egyik szereplőjének szájába adva, így folytatja : "Kérem, én nem szeretem a svábot. Nem szeretem, világos kérem, nem szeretem. De ha azt kérdik tőlem, hogy ez vagy az, akkor mit felelhetek? Teljesen világos, hogy az inkább sváb, mint egy biboldó.” — (Bóka László: Alázatosan jelentem. Olcsó könyvtár, 1965. Budapest, 85 és 86. oldal.) Amikor a magyar “svábról“ beszél, politikai értelemben véve, sohasemgondol a budakörnyéki, dunántúli, délvidéki, részben valóban sváb eredetű (Schwabenből elszármazott) svábokra. — így nevezgttük mi az erdélyi szászokat mikor a nagynémet álmokról szajkózhattak, és a felvidéki cipszereket egyaránt. Nagy átlagban pedig minden olyan eszmét,gondolatot, mely Nyugatról jött, részben német eredetű volt, s nem a mi gondolkozásunkra volt szabva, vagy többé,kevésibbé magyarságunk ellen irányult. Bizonyosan “lesvábozta’ — Koppány, Somogy Ajtony azokat a német lovagokat, akik Szent István "sváb” (?) sógorsága, a passaui Heinrich (Folytatás a 4. oldalon) 1966. január 7.