Magyarság, 1968 (44. évfolyam, 1-47. szám)

1968-03-22 / 12. szám

Az aranyválság rendezése írta Dr . B­e­t­e­g­h Péter Az elmúlt hét március 15.-e, melyet a dollár elle­ni spelláció szeretne fekete, pénteknek bélyegezni, a londoni tőzsdén nem mindennapi eseményt jelentett. Az angol kormány az Egyesült Államok kérésére erre a napra az arany ellen megindított támadás vé­delmére bank­zárlatot rendelt el. A MA­GYARSÁ­G- nak azok az olvasói, akik a bank- és pénzügyi kérdé­sekben járatlanok, nehezen tudnák az akkor és az azóta lezajlott, és politikai vonatkozásokkal is kísért események történetét követni, anélkül, hogy a kérdés központjának tekinthető s évek óta nemzetközi érték­mérőnek számító aranyról, néhány alapvető adatról nem szólnánk. Annak előrebocsátásával, hogy minden uncia — (28,35 gram) arany értéke $35, — a világ arany­­készletét 86 billió dollárra becsülik. Ennek a meny­­nyiségnek kb. fele a nyugat­i nemzetek nemzeti bank­jaiban és állami bankok trezorjaiban, a nyilvános­sággal nem közölt, ellenőrizhető mennyiség. Mintegy 20-25 billió értékű arany kisebb bankok és spekulá­ciós csoportok tulajdonában, alig ellenőrizhető for­mában és a nagyközönség tulajdonában van. A nemzeti bankok és bankcsoportok nagyobb tu­lajdonosai: Amerika 11.5, Franciaország 5.2, Nyu­gat-Német­ország 4.1, Svájc 2.9, Olaszország 2.3, Anglia 1.8, míg a kisebb európai országok és Kana­da, 1.5, és 1­1 billió értékű arannyal rendelkeznek. Amerika a háború után 20 billió dolláron felüli értékű arannyal rendelkezett, azonban világpiaci be­fektetéseire és a dollárnak az angol font stabil ár­folyamának alátámasztására használta fel. Ez azt is magyarázza, hogy a dollárnak és a fontnak az ár­folyama és az arany unciánként $35-ös árfolyama kö­zötti viszonyban értékmérői szerepet töltött be. Felemlítendő még, hogy a világ aranykészlete úgy szapoodik, hogy az 1966. év adatai szerint, Dél- Keletafrika kb 1 billió értékű aranyat bányászott.­­ A Szovjetunió évi termése titok, úgyszintén csak becslés szerinti a 9 billiónyi készlete, és a szovjetnél megjegyzendő, hogy a primitív termelési módok miatt egy uncia arany termelési költsége $35 helyett, ennek a kétszerese, kb $70 . . . Aranytermelő országok még Kanada 115 millió, Amerika 63 millió,­­ míg Ghána, Ausztrália, stb. kisebb érték termeléssel. — Az évi termelésnek egy­­részét a nemzeti bankok veszik fel, $35-ös árfolyamon, a többi szabad piaci árfolyamon kerül a feldolgozó­­ipar és a nagyközönség kezébe. Mi volt az arany és az azzal összefüggő dollár és font piaci helyzete a március 15-i válság előtt? — A londoni, zürichi és kis mértékben a párisi tőzs­déken lehetett venni és eladni aranyat, vagy termé­szetben 24 karátos színaranyat 27 fontos (1 font , 435,59 gr.) téglákban. Ezt az úgynevezett bullion, vagy bankszámlán. A dollár és font árfolyamának alátámasztása végett Amerika a vevő rendelkezésére kénytelen volt az igényt, dollár ellenében hum­on­nal kielégíteni. Ennek a nagyobb forgalom esetén nehézkes eljárásnak megkönnyítése végett a nyugati államok nagybankjai árfolyam­védő poolt alkottak, mely mindaddig, amíg a forgalom rendes keretek között mozgott, kitűnően működött. Mi okozta a válságot? Miért rendült meg a biza­lom a dollár és az azzal összefüggő aranypiaccal szemben? Amerika a vietnami háború, az angol font alátámasztása miatt, valamint egyéb belföldi és világ kötelezettségei folytán fizetési mérlegében 3,5 billió $-al passiv fizetési mérlegbe került. Ezen csak adó­emeléssel lehetett volna segíteni, mely az elnök kéré­sének vontatott kongresszusi tárgyalása miatt elhú­zódott. Ezt és az angol gazdasági helyzet bizonyta­lanságát használta fel a spekuláció, mely De Gaulle­­nak arra a véleményére támaszkodva, hogy a dollár árfolyama túlértékelt, az arany árának felhajtásával megindította támadását a különböző tőzsdéken a dol­lár ellen. Az első rohamot az arany pool bankjai a baseli ülésükön kivédték, de az újabbi támadásokat csak úgy lehetett megakadályozni, hogy március 15- én a londoni tőzsdét lezárták és az érdekelt nemzeti bankok és bankcsoportok képviselői március 16-án és 17-én Washingtonban megállapodást kötöttek, a­mely alkalmas lesz a helyzet szanálására. A megállapodásról a következő kommünikét tették közzé: Amerika, Anglia, Nyugatnémetország, Olasz­ország, Svájc, Beligium, Hollandia nemzeti bankjai, Nemzetközi Pénzalap (IMF), a Nemzetközi Bank (POOL) mgállapodtak, hogy megszüntetik a londoni tőzsdének bulcfon arany eladási kötelezettségét és ezt az arayforgalmat az aláírók csak egymás közt bo­nyolítják le.­­ Megszüntetik az aran­yspekuláns kis bankok és kívülálló magánosok kiszolgálását, és azo­kat a szabad piacra utalók, melynek árfolyamát a bulcion arany unciánkénti 35$-os árfolyamával szem­ben nem kívánnak befolyásolni, tehát az a tőzsdék szabad piacán a kereslet és kínálat szerint alakulhat. A nyugodt átmenet érdekében a londoni aranytőzsde április elsejéig zárva marad. Visszapillantásként megállapítható, hogy a Szov­jetunió és Franciaország, mely állam a washingtoni találkozástól is távol maradt, s minketten nagy arany tartalékaikra való tekintettel, de politikai o­­kokból is a dollár- és arany elleni támadást támo­gatták. Elősegítették a pánikot amelybe a kis bankok és pénzügynökök a megijedt kistőkést belehajszolták hogy dollár-tartalékait, bár magasabb áron, aranyra váltsa be. Ezek a mindenkori válságoknak dögkese­lyűi nem sokat törődnek a jutalék zsebrevágása után, hogy a póruljárt spekuláns hogy fogja csontjait va­lamiképpen összeszedni. Ez biztosan be fog követ­kezni, mert itt sok alaki nehézség is közrejátszik. — Először is a tekintélyes kamatveszteség, mely a spe­kulánst azáltal éri, hogy kamatozó bankbetétje he­lyett egy terhes és költséges holt tőkéje van s miután az aranytéglákat nem viheti haza, azokat kénytelen kisbankjának széfjében tárolni és érte a költségeket viselni. A dollár, a mo­st már rendelkezésére álló idő alatt magához fog térni s kamatjövedelem hiányában a kistőkés kénytelen lesz a lebonyolítás útjára térni, mielőtt a költségei az egész esetleges árfolyam-nyere­ségét fel nem emészti.­­ Az okos európai és belföldi bírálat figyelmezteti Amerikát, hogy hozza rendbe a háztartását és ne tegye ki magát újra olyan helyzet­nek, hogy dollárra szóló utazási csekkjeit visszaadják. 1968. III. 20. Kevesen tudják azt, hogy december elején,­­ amikor Johnson elnök személyesen is megjelent New Yorkban, a St. Patrick's katedrális­­ban Spellman kardinális bú­csúztatására, a szertartás befejeztével az elnök, tekin­tettel a katedrális előtt vá­rakozó hatalmas beatnik és peacik­ tüntető tömegre,­­ ahelyett, hogy a főbejáraton távozott volna, ami termé­szetes lenne egy államelnök számára, titokban a kated­rális h­á­t­u­l­s­ó ajtaján vo­nult ki a templomból.­­ William F. Buckley jr„ a kiváló konzervatív újságíró ezt a levelet küldte Los An­geles polgármesteréhez, S. Yorthy-hoz. — “Kedves Yorthy polgármester úr. — Mellékelten küldöm a borí­tékját bizonyos pornográfia terjesztőnek, ki az Ön váro­sában rejtőzik. Nemrégen hozzájutott 14 éves fiam cí­méhez, kinek aztán minden héten küldenek egy felszó­lítást, hogy vegyen részt az ő perverzióikban. Lenne Ön szíves ezt a ‘gentlemant’ be­zárni a börtönbe? Vagy ha azt nem lehet, kiosztani szá­mára egy nagy pofont? — Vagy ha ezt is elmulaszta­ná, lenne szíves polgármes­ter úr értesíteni engem, hogy hol s mikor adminiszt­rálhatnám az illetőnek é­n magam ezt a pofont, anél­kül, hogy alkotmányellenes­nek lennék deklarálva? — Szívélyes tisztelettel....” A MAGYARSÁG márc. 8-i számában megemlékezett arról, hogy Moszkva patri­­archája, Alex­is határozata folytán Jonathan kapta meg a kinevezést az Orosz Orto­dodox Egyház newyorki her­ceg­érseki pozíciójára. Most, igen jól értesült forrásokból a következőkkel egészítjük ki a hírt: “Alexis pátriárka, az Orosz Orthodox Egyház feje november 9-én ünne­pelte 90. születésnapját. Eb­ből az alkalomból a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége a Munka Vörös Zászló Érdemrendjé­vel tüntete ki a pátriárkát.” Most még jobban érthető, milyen megbízatással érkez­hetett Jonathan Nem York­ba . . •

Next