Magyarság, 1968 (44. évfolyam, 1-47. szám)
1968-03-22 / 12. szám
Az aranyválság rendezése írta Dr . Betegh Péter Az elmúlt hét március 15.-e, melyet a dollár elleni spelláció szeretne fekete, pénteknek bélyegezni, a londoni tőzsdén nem mindennapi eseményt jelentett. Az angol kormány az Egyesült Államok kérésére erre a napra az arany ellen megindított támadás védelmére bankzárlatot rendelt el. A MAGYARSÁG- nak azok az olvasói, akik a bank- és pénzügyi kérdésekben járatlanok, nehezen tudnák az akkor és az azóta lezajlott, és politikai vonatkozásokkal is kísért események történetét követni, anélkül, hogy a kérdés központjának tekinthető s évek óta nemzetközi értékmérőnek számító aranyról, néhány alapvető adatról nem szólnánk. Annak előrebocsátásával, hogy minden uncia — (28,35 gram) arany értéke $35, — a világ aranykészletét 86 billió dollárra becsülik. Ennek a menynyiségnek kb. fele a nyugati nemzetek nemzeti bankjaiban és állami bankok trezorjaiban, a nyilvánossággal nem közölt, ellenőrizhető mennyiség. Mintegy 20-25 billió értékű arany kisebb bankok és spekulációs csoportok tulajdonában, alig ellenőrizhető formában és a nagyközönség tulajdonában van. A nemzeti bankok és bankcsoportok nagyobb tulajdonosai: Amerika 11.5, Franciaország 5.2, Nyugat-Németország 4.1, Svájc 2.9, Olaszország 2.3, Anglia 1.8, míg a kisebb európai országok és Kanada, 1.5, és 11 billió értékű arannyal rendelkeznek. Amerika a háború után 20 billió dolláron felüli értékű arannyal rendelkezett, azonban világpiaci befektetéseire és a dollárnak az angol font stabil árfolyamának alátámasztására használta fel. Ez azt is magyarázza, hogy a dollárnak és a fontnak az árfolyama és az arany unciánként $35-ös árfolyama közötti viszonyban értékmérői szerepet töltött be. Felemlítendő még, hogy a világ aranykészlete úgy szapoodik, hogy az 1966. év adatai szerint, Dél- Keletafrika kb 1 billió értékű aranyat bányászott. A Szovjetunió évi termése titok, úgyszintén csak becslés szerinti a 9 billiónyi készlete, és a szovjetnél megjegyzendő, hogy a primitív termelési módok miatt egy uncia arany termelési költsége $35 helyett, ennek a kétszerese, kb $70 . . . Aranytermelő országok még Kanada 115 millió, Amerika 63 millió, míg Ghána, Ausztrália, stb. kisebb érték termeléssel. — Az évi termelésnek egyrészét a nemzeti bankok veszik fel, $35-ös árfolyamon, a többi szabad piaci árfolyamon kerül a feldolgozóipar és a nagyközönség kezébe. Mi volt az arany és az azzal összefüggő dollár és font piaci helyzete a március 15-i válság előtt? — A londoni, zürichi és kis mértékben a párisi tőzsdéken lehetett venni és eladni aranyat, vagy természetben 24 karátos színaranyat 27 fontos (1 font , 435,59 gr.) téglákban. Ezt az úgynevezett bullion, vagy bankszámlán. A dollár és font árfolyamának alátámasztása végett Amerika a vevő rendelkezésére kénytelen volt az igényt, dollár ellenében humonnal kielégíteni. Ennek a nagyobb forgalom esetén nehézkes eljárásnak megkönnyítése végett a nyugati államok nagybankjai árfolyamvédő poolt alkottak, mely mindaddig, amíg a forgalom rendes keretek között mozgott, kitűnően működött. Mi okozta a válságot? Miért rendült meg a bizalom a dollár és az azzal összefüggő aranypiaccal szemben? Amerika a vietnami háború, az angol font alátámasztása miatt, valamint egyéb belföldi és világ kötelezettségei folytán fizetési mérlegében 3,5 billió $-al passiv fizetési mérlegbe került. Ezen csak adóemeléssel lehetett volna segíteni, mely az elnök kérésének vontatott kongresszusi tárgyalása miatt elhúzódott. Ezt és az angol gazdasági helyzet bizonytalanságát használta fel a spekuláció, mely De Gaullenak arra a véleményére támaszkodva, hogy a dollár árfolyama túlértékelt, az arany árának felhajtásával megindította támadását a különböző tőzsdéken a dollár ellen. Az első rohamot az arany pool bankjai a baseli ülésükön kivédték, de az újabbi támadásokat csak úgy lehetett megakadályozni, hogy március 15- én a londoni tőzsdét lezárták és az érdekelt nemzeti bankok és bankcsoportok képviselői március 16-án és 17-én Washingtonban megállapodást kötöttek, amely alkalmas lesz a helyzet szanálására. A megállapodásról a következő kommünikét tették közzé: Amerika, Anglia, Nyugatnémetország, Olaszország, Svájc, Beligium, Hollandia nemzeti bankjai, Nemzetközi Pénzalap (IMF), a Nemzetközi Bank (POOL) mgállapodtak, hogy megszüntetik a londoni tőzsdének bulcfon arany eladási kötelezettségét és ezt az arayforgalmat az aláírók csak egymás közt bonyolítják le. Megszüntetik az aranyspekuláns kis bankok és kívülálló magánosok kiszolgálását, és azokat a szabad piacra utalók, melynek árfolyamát a bulcion arany unciánkénti 35$-os árfolyamával szemben nem kívánnak befolyásolni, tehát az a tőzsdék szabad piacán a kereslet és kínálat szerint alakulhat. A nyugodt átmenet érdekében a londoni aranytőzsde április elsejéig zárva marad. Visszapillantásként megállapítható, hogy a Szovjetunió és Franciaország, mely állam a washingtoni találkozástól is távol maradt, s minketten nagy arany tartalékaikra való tekintettel, de politikai okokból is a dollár- és arany elleni támadást támogatták. Elősegítették a pánikot amelybe a kis bankok és pénzügynökök a megijedt kistőkést belehajszolták hogy dollár-tartalékait, bár magasabb áron, aranyra váltsa be. Ezek a mindenkori válságoknak dögkeselyűi nem sokat törődnek a jutalék zsebrevágása után, hogy a póruljárt spekuláns hogy fogja csontjait valamiképpen összeszedni. Ez biztosan be fog következni, mert itt sok alaki nehézség is közrejátszik. — Először is a tekintélyes kamatveszteség, mely a spekulánst azáltal éri, hogy kamatozó bankbetétje helyett egy terhes és költséges holt tőkéje van s miután az aranytéglákat nem viheti haza, azokat kénytelen kisbankjának széfjében tárolni és érte a költségeket viselni. A dollár, a most már rendelkezésére álló idő alatt magához fog térni s kamatjövedelem hiányában a kistőkés kénytelen lesz a lebonyolítás útjára térni, mielőtt a költségei az egész esetleges árfolyam-nyereségét fel nem emészti. Az okos európai és belföldi bírálat figyelmezteti Amerikát, hogy hozza rendbe a háztartását és ne tegye ki magát újra olyan helyzetnek, hogy dollárra szóló utazási csekkjeit visszaadják. 1968. III. 20. Kevesen tudják azt, hogy december elején, amikor Johnson elnök személyesen is megjelent New Yorkban, a St. Patrick's katedrálisban Spellman kardinális búcsúztatására, a szertartás befejeztével az elnök, tekintettel a katedrális előtt várakozó hatalmas beatnik és peacik tüntető tömegre, ahelyett, hogy a főbejáraton távozott volna, ami természetes lenne egy államelnök számára, titokban a katedrális hátulsó ajtaján vonult ki a templomból. William F. Buckley jr„ a kiváló konzervatív újságíró ezt a levelet küldte Los Angeles polgármesteréhez, S. Yorthy-hoz. — “Kedves Yorthy polgármester úr. — Mellékelten küldöm a borítékját bizonyos pornográfia terjesztőnek, ki az Ön városában rejtőzik. Nemrégen hozzájutott 14 éves fiam címéhez, kinek aztán minden héten küldenek egy felszólítást, hogy vegyen részt az ő perverzióikban. Lenne Ön szíves ezt a ‘gentlemant’ bezárni a börtönbe? Vagy ha azt nem lehet, kiosztani számára egy nagy pofont? — Vagy ha ezt is elmulasztaná, lenne szíves polgármester úr értesíteni engem, hogy hol s mikor adminisztrálhatnám az illetőnek én magam ezt a pofont, anélkül, hogy alkotmányellenesnek lennék deklarálva? — Szívélyes tisztelettel....” A MAGYARSÁG márc. 8-i számában megemlékezett arról, hogy Moszkva patriarchája, Alexis határozata folytán Jonathan kapta meg a kinevezést az Orosz Ortododox Egyház newyorki hercegérseki pozíciójára. Most, igen jól értesült forrásokból a következőkkel egészítjük ki a hírt: “Alexis pátriárka, az Orosz Orthodox Egyház feje november 9-én ünnepelte 90. születésnapját. Ebből az alkalomból a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntete ki a pátriárkát.” Most még jobban érthető, milyen megbízatással érkezhetett Jonathan Nem Yorkba . . •