Magyarság, 1974 (49. évfolyam, 1-47. szám)
1974-11-29 / 43. szám
Lei 1973 November Mrs Iréné Szathmary 2218 N Lincoln Ave CHICAGO IL 606th Vol. XLIX. évfolyam, 1974. november 29. MTV. 43. szám. Egyes szám ára: 20 cent. Nádasy T. Jenő: A KÖNYÖRTELEN KIHÍVÁS Valahányszor honfitársakkal találkozom, többnyire már az első öt perc után ráterelődik a szó előbb a hazai eseményekre, majd a helyi viszonyokra, s végül a világpolitika kaotikus állapotára. ■— Egy ideig nagy fejrázogatások kíséretében folyik a panaszos szó, majd óhatatlanul mellemnek szegződik a kérdés: — Mi lesz mindennek a vége ? — Hová fajul a világ? Megvallom, még harminc éves újságírói gyakorlattal a hátam mögött sem könnyű választ találnom e jogos kérdésekre. — Az első gondolat, ami megragad az, hogy milyen jó lenne egy szép napon tisztára seperni a világot, kitakarítani belőle az összes embercsinálta piszkot és csak akkor engedni vissza az emberiséget, ha előbb alaposan letörölte a lábát Azonban ez csak olyan meddő álmodozás, mint Vergilius gyönyörű költeménye az Aranykorról, mely sohasem volt, s talán örökre elérhetetlen marad. Ködevés helyett inkább környezetünk állapotát kell felmérnünk, s amit ma látunk, az sajnos egyáltalán nem biztató. Első pillantásra igazat kell adnom fent említett honfitársaimnak, akik növekvő pesszimizmussal néznek a jövő elébe. Közel harminc éve már, hogy elhallgattak a II. Világháború fegyverei, de a béke nem született a tengernyi kiontott vérből. Földgolyónk két mesterségesen elválasztott félre szakadva kering a Mindenségben, s ha az angol-amerikai televíziókat nézi az ember, akkor éppenséggel az lesz a benyomása, hogy a háború még egyre tart. A 6 éves háború borzalmait egy gyűlölettől elvakult kisebbség ötszörös időre prolongálta: gyermekeink hasfájós éjszakáikon még ma is monstruózus német és japán katonákkal küszködnek. A múlt oszló hullája iszonyú bűzzel mérgezi a légkört, de a keresztvénetlen örök bosszú temetetl énül hagyja. Sztálin ma is létező és aktív 160 koncentrációs tábora helyett még ma is régen elmúlt és hamuvá omlott rémségekkel tömik a fejünket. Fantomok ellen harcolunk, de a hajnali fényben nem vesszük észre napjaink élő borzalmait, — mert az elődei csizmáiba lépett új véreskezű rézárt nem szabad felingerelni. — És ezt ma reálpolitikának hívják. A véres tények, a kommunizmus 92 milliónyi halálos áldozata helyett műproblémáival kötik be szemüket. Hatalmas pártfogónk, a nyugati fésteke Cézárja, az USA, a Watergate Affair pathologikus gennyköpködésével mulattatja magát és a világsajtót: hogyan lehet nyomdafestékkel megmérgezni egy nemzet lelkét, ellopni hitét minden tekintélyben és cinikussá tenni a saját legszentebb ideáljaival szemben — a hazaárulás határáig. A fehérek és feketék viszálya, az emberi jogok védelme, Cuba és Vietnam praktikus napi poltikai problémák voltak, melyek minden állampolgárt érintettek. Ezek végével most pletykákkal és jellemgyilkosságokkal kell foglalkoztatni a közvéleményt, mert mi lesz, ha a nép gondolkodni kezd. — Kifogytunk már a műhírekbeA dollárbilliók elpocséklásával megbizonyosodtunk afelől, amit már az ókori csillagászok is megmondtak (olcsóbban), hogy t. i. a Hold üres és lakatlan, lakhatatlan, úgyszintén a többi közeli bolygók is. Amint köztudomásúvá vált, hogy képtelenek ravagyunk az űrt kolonizálni s tartós támaszpontot sem létesíthetünk a stratégiai atomzsarolás hatályosabbá tételére, mindkét fél félredobta az űrprogramot és visszatért szokott játékaihoz: az oroszok az átfogalmazott leninizmus megvalósításához, a világ elfoglalásának álmához, az amerikaiak pedig az emberiség kéretlen-hivatlan jótevőjének szerepéhez, ami most nem egészen illik össze politikai szennyesük tér égetésével. A 30 éves béke azonban a két ellentétes érdekszféra kisebb államainak sem hozott igazi boldogságot. Vietnamból ugyan kivonták az amerikai katot Folytatás a 3. oldalon. Hozzáczslv Janylws íráshoz A Magyar Hor 45. számában Érs Kata tollából “A koronatanú” című cikkhez legyen szabad a véleményemet hozzáfűzni. Az illusztris írónő cikkében félreismerhetetlen az úri módon visszafojtott felháborodás, amely teljesen jogos. A maga részéről két dolgot szeretnék hozzáfűzni. Az egyik :az, hogy pár éve volt egy összejövetel, amelyen több magyar is megjelent. • Az egyiktől hallottam, hogy Zita “császárnő” Ottóról beszélve, többször tette azt a kijelentést, hogy “Main Sohn, dér Kai sír ”. Ez nem csak tapintatlanság volt a magyar résztvevőkkel szemben, hanem valótlanság is, mert Ausztria még Károly király és császár életében áttért a köztársasági államformára és azt a mai kánig is megtartotta, teljes szuverenitásának az idején is. A másik egy sokkal régebbi, ködbevesző történet, amelyben Zita szerepe soha sem lett teljesen tisztázva, azonban a szálak hozzá vezetnek és maga az esemény targikus fordulatot hozott az I. világháborúban. Ezt a történetet “Sixtus levél” néven szokták emlegetni Röviden úgy lehet összefoglalni, hogy Károly császár-király 1917. tavaszán, anélkül, hogy szövetségesét, Vilmos császárt értesítette volna, külön béke ajánlatot tett az ententének olyan formában, hogy sógora, Sixtus Bourbon-Pármai herceg, aki a belga hadseregben szolgált, hamis papírokkal és álruhában Pécsbe utazott. Károly egy levelet küldött vele a francia kormányhoz és ebben volt a különbéke ajánlat. Bármilyen tisztelettel is (Folytatás a 3. oldalon) Dr. Szakáts Istvánná: ADVENT Hetek még s egy újabb Karácsony köszönt zaklatott világunkra, hogy üzenetet hozzon, hogy megbizonyítson Istennek megtartó kegyelméről. Ilyenkor, az örömteljes várakozás idején, mi a világ minden részébe szétszórt magyarok, éltető reménységgel várjuk Krisztus Urunk születésének ünnepét. Befelé fordulunk s bizonyosan ott járunk, ahonnan az idők vihara kiszakított. Tesszük ezt egy hitvalló nép hitével, mely évezred, folya,mám, méltán kiérdemelte a■ “Magyarország a Népek Krisztusa” fenséges jelzőt. Első hallásra talán profánul is hangzik, pedig csupán azt jelenti, hogy Isten hű katonájaként hordozta sorsának keresztjét. Pedig a Hadúr népe ezer esztendőnek előtte — csak nehezen hajtotta fejét a keresztvíz alá. Ellenséges érzelmű népek tengerében, félt a “sápadt arcú Isten” idegen napjainak tanításától. — Bay érezte, a kegyesség. ■iámborsáa és a korlátokat nem ismerő szeretet a pengévé teszi a népet. letöri Imrei kedvét. Nem, lesz, aki védje a családot, a törzset, nemzetséget, nemzetet. Nem volt nyájnép é s nem rohant a halom, után még akkor sem, ha a kólómpót saját vérbeli ki rád na kongatta is. Aztán egyszerre világosság támadt, a hetidellemi csillag fénye felragyogott a Kárpátok medencéjében, zengett az angyali üzenet. Az üzem Folytatás a 3 oldalon!