Magyarság, 1978 (53. évfolyam, 1-45. szám)
1978-01-06 / 1. szám
2216 fj r.„ ? ^ vliiKwIiy* ^jjgyflN LflNGUflGE IN S Pl HIT 1 Vol. Lili, évf.________________________1978. január 6. No. 1. szám.________ Egyes szám ára : 25 cent. 1978. január 6-án kommunisták kezére került a magyar Szent Korona WASS ALBERT: Amit az írónak ma mondania kell az súlyos, mint az ólom. De kimondása szükséges, bár hálátlan feladat, mint minden olyan mondanivaló, mely önmarcangoló fájással az igazság gyökerét kutatja. Az amerikai magyarság hivatásáról van szó. Az utolsó esztendő eseményei arról tanúskodnak, hogy ennek a hivatásnak betöltésében gyöngék és sikertelenek vagyunk s a kérdés önkénytelenül fölmerül : mi ennek az oka ! Amióta az északamerikai kontinens az európai országok népfölöslegének, politikai menekültjeinek, vagy gazdasági földönfutóinak szálláscsinálójává változott, az idetelepülő nemzetcsoportok természetes ösztöneiket követve igyekeztek beleépíteni az Új Haza szerkezetébe a maguk külön, sajátos kultúrörökségét, valamint a régi hazával szemben érzett nemzeti elkötelezettségük politikai célkitűzéseit. Egyes nemzetcsoportok valóban példamutató eredményeket értek el. — A csehek megvalósították Csehszlovákiát,a szebbek Jugoszláviát. — Nem is beszélve arról, hogy az Egyesült Államok angolszász többségű nemzeti örökségre folytán ennek az örökségnek a szálai kötelező erővel hatottak Amerika állásfoglalásának kérdésében mindkét világháború során. A hivatalos statisztikák szerint az északamerika kontinensen, vagyis Kanadában és az Egyesült Államokban, több mint két millió “magyar” származású állampolgárél. Ha azon az alapon, hogy az első világháború előtt és alatt a bevándorlási hatóságok magyarnak jegyeztek be mindenkit, aki Magyarország területéről jött, ennek a számnak mindössze kétharmadát vesszük alapul, még akkor is egy jelentős létszámú magyar nemzet csoporttal kell számolnunk, melynek úgy kulturális, mint politikai hatása érezhető kellene legyen. Míg ez a kulturális hatás, néhány szétszórt kis magyar csoport kétségbeesett erőfeszítése folytán, az utóbbi évtizedben határozottan észlelhetővé vált, döbbenve kell megállapítsuk, hogy az északamerikai magyarság politikai érvényesülése a semmivel egyenlő. Ennek a jelenségnek az oka nagyon egyszerű. Míg a kultúrát, a magyarság ismertet, a tévtanok megcáfolását és a félreértések kiküszöbölését néhány arra alkalmas és áldozatos lelkű magyar magára hagyatva és elszigetelten is képes átközvetíteni a befogadó ország vérkeringésébe, addig politika súlya csak tömegnek lehet. A tömeg pedig hiányzik a vezetők mögül. Miért ? Ez a kérdés, amire a történelem feleletet kíván. Mi az oka annak, hogy több mint egymillió amerikai magyarnak annyi súlya sincs Washingtonban mint más, sokkal alacsonyabb létszámú nemzetiségnek! A válasz magától adódik : az amerikai magyarság zöme, több mint 90 százaléka tárol tartja magát azoktól a szervezetektől, melyek hivatva lennének az amerikai magyarság politikai képviseletére az új haza keretein belül. Ennek a távolmaradásnak az indoklására a következő okok ismeretesek : elfoglaltság, sértődés, közöny. Vagyis minden száz amerikai magyar közül kilencven számára a pénzgyűjtés, szórakozás, személyi ellenszenve és az egyéni élet sok apró, silány megnyilvánulása mind fontosabb mint annak a kötelességének a teljesítése, ami abból származik, hogy magyarok vagyunk. Úgy tűnik, hogy az amerikai magyarság kilencven százaléka nem is tud arról, hogy magyar volta bármire is elkötelezné. Magyarul beszél, mert az idegen szó nehéz még a nyelvén. Az óhazában maradt családtagjaival tartja a kapcsolatot és ezzel-azzal segíti őket. Termálomba is elmegy talán még, ahol magyarul beszél a rars. De magyar volta, csak idáig ér, úgy érzi, hogy az egyetemes magyar jövendőért, a magyar öremzet jövendő sorsáért ő már nem felelős. Házának ajtaján kívül megszűnik minden felelősség és elkötelezettség. Amannak bizonyos axiómák melyeknek hitelességében már évtizedekkel ezelőtt megegyeztünk. Ilyenek, mint : “aki magyarnak nem jó, amerikainak is hitvány”, — vagy : “nyelvében él a nén, tettében a nemzet”, — vagy : “magyarnak lenni idegen földön anynyit jelent, mint a magyar nemzet képviseletében élni idegenek között”. Ezeknek az axiómáknak a tükrében az ítélet bizony elmarasztaló. Azt jelenti, hogy az amerikai kontinensre kivándorolt magyarság széles rétegei rendre beolvadnak a befogadó országok salakjába, abba a népi masszába, melynek se saját kultúrája nincs, csupán idegen kultúrák levetett rongyaival cicomázza magát, se hűséget nem érez semmiféle nemzet vagy ország iránt, hanem mindössze a maga önző egyéni érdekeit lesi és nyom nélkül eltűnik a földről. Ezzel szemben megmaradnak itt-ott elszigetelt kis kulturcsoportok, meghúzódva egy-egy magyar templom körül, féltékenyen őrizgetve egy lassanként zsugorodó kulturörökséget az idegennyelvű tenger közepén, minden gyakorlati célkitűzés nélkül. Szomorú jövendő, ugyebár ! Ha azonban ennek a vitágnak a dolgait nagy távlatokban és hűvösen vizsgáljuk, előbb-utóbb fölismerjük, hogy egy isteni igazságszolgáltatás folytán minden vereség, minden szenvedés, minden megpróbáltatás és minden veszedelem két célt szolgálhat csupán, úgy egyének, mint nemzetek felé. Egyike ezeknek, amit úgy nevezhetünk, hogy “térészetes kiválasztódás”, vagyis a gyöngék elpusztulnak és csak az életrevalóbbak maradnak meg és fejlődnek tovább. A másik pedig annak lehetősége, hogy az élelmesek, okulva a tapasztalatokon, fölismerhessék az elkövetett hibákat és ezeknek a kiküszöbölésével még életrevalóbbakká válhassanak. — Mi magyarok évszázadok során bebizonyítottuk, hogy életrevaló nemzet vagyunk Az amerikai kontinensre kivándorolt magyar egyének nagy többsége is bebizonyította ezt azáltal, hogy hihetetlen gyorsan és sikeresen illeszkedett bele az új gazdasági környezetbe. Politikai vereségeink azonban, amiket az elmúlt év folyamán szenvedtünk, úgy a magyar Szent Korona, mint Erdély dolgában, arra figyelmeztetnek, hogy ez nem elég. Ahhoz, hogy mint a magyar nemzet-test amerikai képviselete hivatásunkat teljesíthessük, mint magyarok kell megszervezzük sorainkat. — Meg kell próbáljuk felrázni közönyükből és tespedésükből azokat, akik még valóban magyaroknak érzik magukat, hadd nézzenek magukba és döbbenjenek rá, hogy dolguk van ezen a világon. Szép, magasztos, fölemelő munkánk , nemzetünk képviselete az új haza kulturális, gazdasági és politikai síkjain. — Ennek a cikknek az írója több mint tizenkét évvel ezelőtt javaslatot nyújtott be az Amerikai Magyar Szövetség vezetőségéhez, mely javaslat lényege az volt, hogy szervez fWjrtaftii a S. (Maion AZ AMERIKAI MAGYARSÁG — MAGYAR SZEMMEL