Magyarság, 1978 (53. évfolyam, 1-45. szám)

1978-01-06 / 1. szám

2216 fj r.„ ? ^ vliiKwIiy­* ^jjgyflN LflNGUflGE IN S Pl HIT 1 Vol. Lili, évf.________________________1978. január 6. No. 1. szám.________ Egyes szám ára : 25 cent. 1978. január 6-án kommunisták kezére került a magyar Szent Korona WASS ALBERT: Amit az írónak ma mondania kell az sú­lyos, mint az ólom. De kimondása szükséges, bár hálátlan feladat, mint minden olyan mondanivaló, mely önmarcangoló fájással az igazság gyökerét kutatja. Az amerikai ma­gyarság hivatásáról van szó. Az utolsó esz­tendő eseményei arról tanúskodnak, hogy ennek a hivatásnak betöltésében gyöngék és sikertelenek vagyunk s a kérdés önkényte­lenül fölmerül : mi ennek az oka ! Amióta az északamerikai kontinens az európai országok népfölöslegének, politikai menekültjeinek, vagy gazdasági földönfutói­nak szálláscsinálójává változott, az idetele­pülő nemzetcsoportok természetes ösztönei­ket követve igyekeztek beleépíteni az Új Haza szerkezetébe a maguk külön, sajátos kultúr­­örökségét, valamint a régi hazával szemben érzett nemzeti elkötelezettségük politikai célkitűzéseit. Egyes nemzetcsoportok való­ban példamutató eredményeket értek el. — A csehek megvalósították Csehszlovákiát,a­ szeb­bek Jugoszláviát. — Nem is beszélve arról, hogy az Egyesü­lt Államok­ angolszász­ több­ségű nemzeti örökségre folytán ennek az ö­­rökségnek a szálai kötelező erővel hatottak Amerika állásfoglalásának kérdésében mind­két világháború során. A hivatalos statisztikák szerint­­ az északamerika kontinensen, vagyis Kanadá­ban és az Egyesült Államokban, több mint két millió “magyar” származású állampolgár­él. Ha azon az alapon, hogy az első világ­háború előtt és alatt a bevándorlási hatóságok magyarnak jegyeztek be mindenkit, aki Ma­gyarország területéről jött, ennek a számnak mindössze két­harmadát vesszük alapul, még akkor is egy jelentős létszámú magyar nemzet csoporttal kell számolnunk, melynek úgy kulturális, mint politikai hatása érezhető kellene legyen. Míg ez a kulturális hatás, né­hány szétszórt kis magyar csoport kétségbe­esett erőfeszítése folytán, az­ utóbbi évtized­ben határozottan észlelhetővé vált, döbbenve kell megállapítsuk, hogy az északamerikai magyarság politikai érvényesülése a semmi­vel egyenlő. Ennek a jelenségnek az oka nagyon egyszerű. Míg a kultúrát, a magyar­ság ismertet, a tévtanok megcáfolását és a félreértések kiküszöbölését néhány arra al­kalmas és áldozatos lelkű magyar magára hagyatva és elszigetelten is képes átközvetí­teni a befogadó ország vérkeringésébe, ad­dig politika súlya csak tömegnek lehet. A tö­meg pedig hiányzik a vezetők mögül. Miért ? Ez a kérdés, amire a történelem feleletet kíván. Mi az oka annak, hogy több mint egy­millió amerikai magyarnak annyi súlya sincs Washingtonban mint más, sokkal alacsonyabb létszámú nemzetiségnek! A válasz magától adódik : az amerikai magyarság zöme, több mint 90 százaléka tá­­rol tartja magát azoktól a szervezetektől, me­lyek hivatva lennének az amerikai magyarság politikai képviseletére az új haza keretein be­lül. Ennek a távolmaradásnak az indoklásá­ra a következő okok ismeretesek : elfoglaltság, sértődés, közöny. Vagyis minden száz ame­rikai magyar közül kilencven számára a pénz­gyű­jtés, szórakozás, személyi ellenszenve és az egyéni élet sok apró, silány megnyilvánulása mind fontosabb mint annak a kötelességének a teljesítése, ami abból származik, hogy ma­gyarok vagyunk. Úgy tűnik, hogy az ame­rikai magyarság kilencven százaléka nem is tud arról, hogy magyar volta bármire is el­kötelezné. Magyarul beszél, mert az idegen szó nehéz még a nyelvén. Az ó­hazában ma­radt családta­gjaival tartja a kapcsolatot és ez­­zel-azzal segíti őket. Termálomba is elmegy talán még, ahol magyarul beszél a r­ars. De magyar­ volta, csak idáig ér, úgy érzi, hogy az egyetemes magyar jövendőért, a magyar öremzet jövendő sorsáért ő már nem felelős. Házának ajtaján kívül megszűnik minden felelősség és elkötelezettség. Amannak bizonyos axiómák melyeknek hi­telességében már évtizedekkel ezelőtt meg­egyeztünk. Ilyenek, mint : “aki magyarnak nem jó, amerikainak is hitvány”, — vagy : “nyelvében él a nén, tettében a nemzet”, — vagy : “magyarnak lenni idegen földön any­­nyit jelent, mint a magyar nemzet képvisele­tében élni idegenek között”. Ezeknek az axiómáknak a tükrében az ítélet bizony elmarasztaló. Azt jelenti, hogy az amerikai kontinens­re kivándorolt magyarság széles rétegei rend­re beolvadnak a befogadó országok salakjá­ba, abba a népi masszába, melynek se saját kultúrája nincs, csupán idegen kultúrák le­vetett rongyaival cicomázza magát, se hűsé­get nem érez semmiféle nemzet vagy ország iránt, hanem mindössze a maga önző egyéni érdekeit lesi és nyom nélkül eltűnik a föld­­­ről.­­ Ezzel szemben megmaradnak itt-ott el­szigetelt kis kulturcsoportok, meghúzódva egy-egy magyar templom körül, féltékenyen őrizgetve egy lassanként zsugorodó kultur­­örökséget az idegennyelvű tenger közepén, minden gyakorlati célkitűzés nélkül. Szomorú jövendő, ugyebár ! Ha azonban ennek a vitágnak a dolgait nagy távlatokban és hűvösen vizsgáljuk,­­ előbb-utóbb fölismerjük, hogy egy isteni igazságszolgáltatás folytán minden vereség, minden szenvedés, minden megpróbáltatás és minden veszedelem két célt szolgálhat csupán, úgy egyének, mint nemzetek felé. Egyike ezeknek, amit úgy nevezhetünk, hogy “térészetes kiválasztódás”, vagyis a gyöngék elpusztulnak és csak az életrevalób­bak maradnak meg és fejlődnek tovább. A másik pedig annak lehetősége, hogy az élelmesek, okulva a tapasztalatokon, fölis­merhessék az elkövetett hibákat és ezeknek a kiküszöbölésével még életrevalóbbakká vál­hassanak. — Mi magyarok évszázadok során bebizo­nyítottuk, hogy életrevaló nemzet vagyunk Az amerikai kontinensre kivándorolt magyar egyének nagy többsége is bebizonyította ezt azáltal, hogy hihetetlen gyorsan és sikeresen illeszkedett bele az új gazdasági környezetbe. Politikai vereségeink azonban, amiket az elmúlt év folyamán szenvedtünk, úgy a ma­gyar Szent Korona, mint Erdély dolgában, arra figyelmeztetnek, hogy ez nem elég. Ah­hoz, hogy mint a magyar nemzet-test amerikai képviselete hivatásunkat teljesíthessük, mint magyarok kell megszervezzük sorainkat. — Meg kell próbáljuk felrázni közönyükből és tespedésükből azokat, akik még valóban magyaroknak érzik magukat, hadd nézzenek magukba és döbbenjenek rá, hogy dolguk van ezen a világon. Szép, magasztos, föl­emelő munkánk , nemzetünk képviselete az új haza kulturális, gazdasági és politikai sík­jain. — Ennek a cikknek az írója több mint ti­zenkét évvel ezelőtt javaslatot nyújtott be az Amerikai Magyar Szövetség vezetőségéhez, mely javaslat lényege az volt, hogy szervez­­ fWjrtaftii a S. (Maion AZ AMERIKAI MAGYARSÁG — MAGYAR SZEMMEL

Next