Magyarság, 1985 (60. évfolyam, 1-20. szám)
1985-10-30 / 20. szám
1985. október 30 íléküket i s roppant mindmás magyar ieni forra- 1.1956. Őkezdődött a tok tantérből aztán gigantikus uilás lett. ?y eleget ís követe- Itoki párt- Irnő tüzetemegre. A felkeléssé pedig szar, amelyovjet hadilakulatai ak. Októ,ék a szovita főváll. A népzterelnök került a mány elé- 1-én bejer Magyara varsói is felkérte Nemzetek ismerje el Magyarorsségét. Ez ok volt az November a a szovjet ,oltak Buy elfojtsák sabadsági harcokOlyt a szasok, akik és esélyük Imre. Kétéget ért a datba ejtő tró és a is bábkort a magyar Kádár Jáel. ; vezetőit, Imrét kib mint 1700 menekült ;z az 56-os ,a 30-ik év•ban az or- a mostani hatalmasok szertartásos ünnepségekkel emlékeznek meg politikai mérföldkövekről, de ezzel szemben mindent megtesznek, hogy lehetőleg semmi nyoma ne maradjon annak, ami 1956-ban történt. Pár éven belül a 21-es parcella sírjain végig mennek a bulldózerek, eltűnnek a keresztek, kopjafák és a tetemek jeltelen sírba kerülnek. Azokat a szabadságharcosokat, akik életüket áldozták 1956-ban a magyar szabadságért ellenforradalmároknak, vagy közönséges bűnözőknek minősítette a rendszer. Éveken át következetesen és egyértelműen tanácsolták el a 21- es számú parcella sírjaitól az elesettek hozzátartozóit, barátait. És miután a szabály az, hogy a sírokat rendben kell tartani a hatóságok illetékesnek érzik magukat arra, hogy eltávolítsák a dülledező kereszteket, kopjafákat. Nemrégiben közölték a hozzátartozókkal, hogy más temetőkbe helyezik el az elesettek földi maradványait. A rezsim ezzel azt akarja elérni, hogy minél több temetőben legyenek, minél jobban szétszórva, minél kevésbé emlékeztessen az 1956-os évszám a múltra a jövendő nemzedéket — írja az angol lap munkatársa. Jövőre lesz 30 éve, hogy kitört a világot bámulatba ejtő magyar forradalom. A 30 évvel ezelőtti nagy áldozatot hozó szabadságharcról és annak tragikus befejezéséről nem fog megfeledkezni a szabadvilág és köztük a Nyugaton élő, hazájához hű magyar emigráció. R.L. MAGYARSÁG A nagy esemény Habsburg Ottó Annak ellenére, hogy nyugodt nyarunk volt, történt néhány fontos esemény. Régi tapasztalat, hogy az igazán nagy dolgok gyakran nem nyilatkoznak meg drámai módon, úgyhogy jelentőségüket csak később ismerjük fel. Nem jelentkeznek szükségszerűen politikai téren, hanem szellemi vonalon. Ebből a szempontból kell néznünk II. János Pál pápa afrikai útját. Aki, mint ezen sorok írója, legalább az utolsó napon közelről szemlélhette a látogatást, ha történelmi érzékkel rendelkezett, megérezte az ott megnyilvánult szavak, tettek valódi és szimbolikus jelentőségét. A hírközlő eszközök mindenekelőtt az ,,apartheid”-t és a Délnyugat-Afrikára (Namibia) vonatkozó megnyilatkozásokat hangsúlyozták. Hogy a pápa félreérthetetlenül állást foglal a faji megkülönböztetéssel szemben az természetes. Ezt mások is megteszik, hisz hozzátartozik a mai gyakorlathoz. Nem kellett Afrikába utazni azért, hogy az ember ezt megtudja. Aztán feldobták egy „afrikai zsinat” téves hírét. Hogy egyesek álmodoznak ilyenről, az lényegtelen. Viszont egy biztos: sem a pápa, sem a fekete egyházi vezetők nem gondolnak rá. Teljesen értelmetlen lenne. Egészen más kategóriába tartozik egy afrikai szinódus kérdése. Itt olyan átállásról van szó, amelynek hoszszú távlatban, erős befolyása lehet a katolikus egyház életére. Sokan követik el azt a hibát, hogy ha a vallásról beszélnek, összetévesztik a fontos dogmákat, az alappilléreket a külső, hagyományos formaságokkal, amelyek az egyházon belül, csak egy bizonyos térségre és korlátolt időre nyernek alkalmazást, de amelyek nem tartoznak a hit lényegéhez. Vonatkozik ez elsősorban a misék liturgiájára, az imák és énekek alakiságára, valamint a papi hivatások szabályaira, beleértve a cölibátust. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ma is léteznek katolikus gyülekezetek,ahol vannak nős papok, (de nem püspökök). Vagyis egy változás ezen a téren nem érintené a hit alapjait. A katolikus egyház történelme folyamán ismételten alkalmazkodott egyes nemzetek, régiók és kulturális körök különleges viszonyaihoz, de mindig anélkül, hogy azok az alapvető tanítást érintették volna. Az egyházi évben találunk ünnepeket, amelyek még a pogány időkből maradtak ránk. Az egyház ugyanis igen bölcsen, igyekezett alkalmazkodni a megtérített népek hagyományaihoz. Ezért vett át egyet-mást a régi rómaiaktól, a germánoktól és bizonyos mértékig a szlávoktól is. Ez a gyakorlat megkönnyíti a hit terjesztését. Az elmúlt évszázadokban a missziós tevékenység igen gyakran a nyugateurópai életformának a föld más részeire való átültetését jelentette. Időközben kialakultak ott a helyi katolikus egyházközségek. Már vannak, akik több nemzedék óta keresztények. Ezek erősen érzik a nyugati életforma és a nemzeti kultúrájuk, hagyományaik között lévő különbséget. Mint annakidején a germánoknál és a szlávoknál, itt is elérkezett az alkalmazkodás ideje. Ezért érthető a katolicizmus afrikanizálódásának fogalma. Ennek az építő átállításnak alapjait fektette le a pápai látogatás. Ez érthetően sok embert, aki görcsösen ragaszkodik a formaságokhoz, meg fog botránkoztatni. Pedig ezeknek meg kell érteniök, hogy egy afrikai katolicizmus, amely semmiben sem változtatja meg a hit alaptételeit, de amely alkalmazkodik ennek a földrésznek a viszonyaihoz, vallási jellegű találkozásra. Péter és Mohamed augusztus 19-én Casablankában kezet nyújtottak egymásnak. Sok történelmi félreértés után e két nagy vallás képviselői visszatértek a nyugati kereszténység történelmének egy régi időpontjára. Raimund Lull, egyházatya már a XII. században kijelentette, hogy az iszlám (Folytatás a 6. oldalon) zetői! Nézze meg figyelmesen a térképet és igazat ad nekünk: Ezért is ’’Más, mint a többi!” - Vagyis, nem ’helyi’ lap! | FOREIGN: ENGLAND rv 1 CANADA AUSTRIA L | MEXICO BELGIUM GYIPTOMORSZAG RÁLIA ARGENTINA BRAZIL CHILE VENEZUELA FRANCE HOLLAND W. GERMANY SWITZERLAND SWEDEN AUSTRALIA Honvágy Vajda Albert verse Honvágyad volt-e? Rád tört-e valaha az érzés, hogy mit keresel te idekint, idegen világban? Szorongatta-e torkod a sírás, ha eszedbe jutott a Balaton, Mátra, Kékes, vagy a Bükk? Ha kérdezel, felelek rá barátom. Nem volt honvágyam. Talán azért, mert ami a hont Hazává teszi — elhoztam magammal. Mi a Haza? Az a hajlék, ahol születtünk? Igen, az is. De nem kevés ez? A ház, ahol megláttad a napvilágot, régen elporladt, bomba rombolta le, vagy városrendezés, ki tudja? De, ha áll is még a fal, szürkén néz le rád, és a hulló vakolat jajgatva mondja: harminc éve nem érte festék. A földet, hol élned kellene, vegyszerekkel tömködték tele. És a festői szép Duna-kanyar, szennyezett vizű hullámokat kavar. A budai várról eltűnt a kupola. Hol van Tabán? Modern lett Óbuda. A Szigeten ott maradt még a rom, de rávilágít a rideg neon. Eljöttem, de a Hazát magammal hoztam. Kételkedsz benne? Látom barátom. Mindjárt megérted, ha megmagyarázom. Hazádnak rendületlenül légy híve, 6 magyar. Bölcsőd az s majdan sírod is... De mit tegyünk, ha idő előtt, velünk akarják megsísatni a sírt? Büki-e, ha elhagyod bölcsöd szülőhelyét és idekint maradsz híve Hazádnak rendületlenül? | Szívet cseréljen, ki Hazát cserél? Nem! Hozza ki magával Hazáját szívében! Szép vagy, gyönyörű Magyarország. | Ez a dal is Hazám, ez is itt van velem. Igen, barátom, én nem szégyelem bevallani, hogy Hazám Petőfi és Hazám Ady, Hazám a magyar vers, a dráma, a próza, Hazám Arany és Szondi két apródja... Értesz már, ugye? Nem sorolom tovább: Hazám Kosztolányi és az Üllői úti fák. A táj csupán csak része a Hazának, amit ma szöges drótok közé zárnak. Más volt ez régen, Mikes idejében Zágon felé mutatott egy csillag az égen; halavány volt, ezüstből talán, nem vörös csillag a házak falán. A honvágyat, barátom, nem ismerem, mert a Hazám mindig itt van velem: Hazám a nyelv, amelyen álmodom, Hazám a múlt, Hazám gyermekkorom, Hazám az étel otthoni íze, Hazám a hon minden emléke, amit elhoztam és bennem él azóta, akárcsak benned az a régi nóta, ahogyan még anyád dalolta. Ezért nincsen honvágyam soha... Barátaim! Ti vagytok a Haza! sokkal eredményesebben képes terjeszteni az igét az ottani tömegek körében. Ennél a belső egyházi kérdésnél azonban sokkal fontosabb esemény volt a pápa látogatása a mohamedán hívők emírjénél, II. Hassan marokkói királynál. Itt egyidejűleg került sor egy az iszlám és a nyugat közötti politikai és 5. oldal