Magyarság, 1987 (62. évfolyam, 1. szám)

1987-01-15 / 1. szám

1987. január 15. BÉCSI SZIMPÓZION AZ EMBERI JOGOKRÓL ROMÁNIÁBAN 1986.december 12-én az American Foreign Policy Institute Bécsben, az Astoria szálló különtermében szimpóziont rendezett a HUMAN RIGHTS VIOLATIONS IN ROMANIA témakörből. A szimpozion­ előadói voltak: Nt. Havadtő­y Sándor, Fairfield, CD-s ref. lelkész, Dr Alexander Suga (Köln, Ny.-Németország), aki a "Deutschlandfunk" romén szerkesztője volt húsz éven keresztül és Dr Száz Zoltán, az AFPI ügy­vezető alelnöke, írásbeli előadást küldött Dr. David B. Funderbruk, az USA volt bukaresti nagykövete. A megjelentek között voltak amerikai, jugoszláv és osztrá­k delegátusok,­a most Bécsben ülésező ’Helsinki' utókonferencia résztvevői, továbbá délafrikai és indonéz diplomaták.­­ A nemzetközi sajtó (Christian Science Monitor, Voice of America, The Observer, Neue Züricher Zeitung, Die Presse, West-Ost Nachrichten) részéről tizenöten vettek részt. Miután a szimpozion az Europäische Demokratische Union segédletével rendeződött, többen vettek részt az Österrechische Volkspartei (keresztény­demokrata) képviselői és párttisztviselői közül is. Nt. Dr Havadtőy Sándor, az erdélyi magyar református egyház súlyos helyzetéről számolt be nagy szaktudással.Kiemelte a két püspök teljes behódolását és a lelkészi utánpótlás mesterségesen előidézett, csaknem teljes hiányát. Elhozta magával a magyar protestáns Bibliákból készített WC-papírt is. A Ceaucescu rendszernek ez a barbár eljárása sokakat felháborított. Dr. Alexander Suga az általános politikai és vallási üldözésről beszélt, ami már 1945 óta folyik. Ceaucescu halála, avagy leváltása nem hozna mélyreható változást, amíg a kommunista kormányrendszer meg nem szűnik. Tények alapján cáfolta azt a hiedelmet, hogy Ceaucescu a Szovjet engedélye nélkül egyáltalán folytathatná "külön­utas" politikáját. Dr. Száz Zoltán az erdélyi magyarság ellen alkalmazott elnemzetlenítő politikát elemezte. Az anyanyelvi oktatást főiskolai szinten megszüntették és a középiskolai fokon egyre jobban felszámolják. A magyar kulturális intézményeket beolvasztják a román intézményekbe. Továbbá a román hatóságok az erdélyi magyar múlt emlékeit és dokumentumait vagy megsemmisítik, vagy hozzáférhetetlenné teszik az erdélyi magyarság számára.­David B. Funderburk nagykövet írásbeli jelentésében hangsúlyozta, hogy Románia átadja a Nyugatról importált technológiát a Szovjetuniónak. Rámutatott arra, hogy több mint kétszáz román gyárban vannak szovjet "tanácsadók" és hogy az 1984-es Olympián való román részvétel is előre meg volt tárgyalva Moszkvával.­­ Ezután rátért az emberi jogok megsértésére mint a kisebb protestáns felekezetek, mint a nemzeti kisebbségek esetében, és élesen ellenezte a román vámkedvezmény további megadását az USA részéről.­A közönség számos kérdést tett fel, többek között az USA kongresszusában a román vámkedvezményről szóló vitáról ás a drákói szigorral végrehajtott aboratuszellenes intézkedésekről. Mások pedig az általános politikai elnyomásról, valamint a román külpolitika valódi céljairól és módszereiről kérdezték az előadókat. Az előadások szövegét, rövidített formában, Dr. Felix Ermacora, a bécsi egyetem nemzetközi­ jog tanára fogja a Per Donaura­um c. akadémiai folyóiratban 1987 folyamán kö­zzétenni.- HÁBORÚS BŰNÖK A GYŐZTESEKNÉL? Hiába szónokol már évek óta a pápa és hirdeti karácsonykor a megbékélés igéit, szavai süket fülekre találnak főként azoknál, akik mint megátalkodott gyűlölködők még az ártatlan és vak aggastyánok nyakéra is kötelet hurkolnak. Az irgalmasságnak még szikrája is hiányzik a háborús bűnösség címén keresztényeket bitóféra cipelő boszorkányperek rendezőinél. Olthatatlan vérszomjuk indokaként hangoztatják, hogy ha közülük mindössze egyetlen egynek is meggorbult volna a hajaszéla, már akkor is bosszúért kiáltanának, így diadalmaskodik a gúnyosan hangzó "keresztény" vagy ha úgy tetszik, "szabadvilág" pogányokat is megszégyenítő erkölcsi nihilizmusa 1947 küszöbén, csaknem 12 évvel az európai összeomlás utá­n. Sajnos, ma már nincs erkölcsi világtekintély, hiszen a pápa ismételt intelmei is pusztába kiáltanak. Bizonyos partizánkodó emigrációs köröcske szavaival kifejezve, a magára maradt pápa is tulajdonképpen szélmalomharcot folytat... Világtörténetünk egyik legsö­tétebb korszakát ülve, az erkölcsi világrend egy-egy villanásaként hatnak azok a szellemi termékek, amelyek lerántják a leplet a győztesek háborús bűneiről. Két londoni történész kortársunk - David Irving és Nikolai Tolstoy - ma már világszerte olvasott művei mellett kisebb kutatók is egyengetik az igazság göröngyös útját.­­ Legújabban Tony FOSTER "MEETING OF GENERALS" c. 559. oldalas könyvével sorolható közéjük.­­ Tűrhetően tárgyilagos, mert több mint negyven év távlatából szemlélve az eseményeket, bizonyos fokú elfogulatlanságot sikerül kifejezésre juttatnia. Mint "keresztény" nemzet fia, az emberséges szempontokat sem téveszti szem elül, amikor párhuzamot von apja, a kanadai tábornok és ellenfele, a német SS-tábornok között.­­ Ugyanis a szerző apja, Harry Foster mint kanadai tábornok harcolt a normandiai partraszállás után Kurt MEYER német tábornok ellen. Ez volt tehát a könyv címául is szolgáló első találkozásuk. Amint látjuk, a két főszereplő azonos rangú hivatásos katonatiszt volt. Életrajzuk azt is elárulja, hogy mindkettőjük apja ugyancsak sok puskaport szagolt hadfi volt. Meyer ugyanis az első világháború egyik harcosának fiaként látta meg a napvilágot, míg Foster ugyanabban a háborúban mint kanadai tábornok szolgált. Tony FOSTER, a könyv szerzője, saját naplói, levelei és családi körben hallott beszélgetései alapján írta meg könyvét.­­ De ugyanúgy szerezte be Meyer-re vonatkozó adatait, annak németföldi családjától. A visszapillantás lényege az, hogy Kurt Meyer-t az összeomlás után koholt vádak alapján az a kanadai hadbíróság ítélte halálra, amelyen a szóbanforgó kö­nyv szerzőjének apja, Harry FOSTER tábornok elnökölt. Ilyen körülmények közepette jött létre tehát a kanadai hadbírósági elnök és az á­ltala halálra ítélt SS-tábornok közti második végzetes találkozás. És itt, a katonai bíróság vádemelése körüli tévedéseknek, illetve részrehajló állásfoglalásának kiértékelése során a szerző is meggyőződi, hogy Meyert tévesen ítélték halálra "háborús bűnösság" címen. Sőt, mi több, rámutat arra is, hogy ezt a téves ítéletet hozó hadbírósági elnök maga is, vagyis a szerző apja is ama nézetet vallotta, miszerint - nagyon helyesen - mindkét oldalon egyenlő mértékben fordultak elő a nemzetközi jogba ütköző kegyetlenkedések. Kifejti, hogy a szövetséges győztesek legalább ugyanannyi elfogott német katonát ö­ltek meg, mint ahány szövetséges hadifoglyot intéztek el a németek. Tárgyilagosan vonja le a következtetést a kanadai szerző: "Tagadhatatlan, hogy "háborús bűnösség" címen egyedül a vesztes németeket állították katonai bíróság elé." Végeredményben tehát az tűnik ki FOSTER érveléséből, hogy mindkét kanadai, a tábornok-apa és fia, a könyv szerzője elismeri a szövetségesek háborús bűneit, amelyeket katonáik a németek ellen követtek el. A fejtegetésekből az is kiviláglik, hogy igazségérzetük tiltakozik a kettős mértékkel végzett igazságtétel ellen, amely saját bűneiket megkímélve, csupán a vesztesekre sújtott le. Egyébként MEYER halál­büntetését életfogytiglanira változtatták, úgy hogy az ö­tvenes évek elején kiszabadulva kanadai börtönéből, visszatért szülőhazájába, ahol élete végéig küzdött a németeket sújtó jogtalanságok ellen. Böjtöri Gábor WASHINGTON — Lawrence E. Walsh nyugalmazott szö­vetségi bírót nevezték ki füg­getlen vizsgálatvezetőnek, aki a vártnál is nagyobb hatalmat kapott az iráni botrány kivizs­gálására. A 74 éves Walsh ala­pos és igazság*« vizsgálatot ígért kinevezését követően. :K*K»ártyzalk tisztviselők se­rin» aj­rásgátat egy évig­, vagy akár tovább is elfoizódítat. Walsh közölte, hogy szándéká­ban áll hamarosan előkészüle­teket tenni egy vádesküdtszék összehívására. . (folytatás a 2. oldalról) halálod volt a legjobb, a legváratlanabb és legfájdalommentesebb. Én pedig most is úgy emlékszem rád,,hogy csodálom gyor­saságodat és ruganyosságodat... mint egykor a sportpályán, amikor a 40 méteres futásban sem Rózsahegyi Guszti, sem Gera Feri (a legjobbak) nem tudtak megverni téged. A helyből ugrások­ban pedig —dacára kisebb termetednek — az óriás termetű Egri Picit is túlugrottad. És azt a boldog, büszke érzést sem tudom el­felejteni, amikor kisdiák koromban a sportpályán téged bámulva, intettél nekem: „Fiam, ügyes fickó vagy!... Kapd el ugrás közben a rudamat, nehogy a földre essen! ” Dr. Zsuffka Victor MAGYARSÁG • Az általános becslé­sek szerint hozzávetőle­gesen 12,000 felkelő (contras) állomásozik ideiglenes táborokban dél-közép Honduras ha­tárterületén, amely Ni­caraguával szomszé­dos. Tanítónéni kérdi Mó­rickát az iskolában: — Mennyi 13 meg 8? — 21 tanítónéni ké­rem, de nem biztos... 3. oldal A roham, amely mi­att William J. Caseyt a washingtoni kórházba szállították, agytumor­nak bizonyult. Három agysebész öt és fél órás műtét során távolította el a daganatot. És amint ez szokássá vált, amikor hírességeket betegség támad meg, a világ or­vosi oktatást kapott a baj mibenlétéről, így az amerikai hír­közlő médiától megtud­tuk, hogy a daganat lym­phoma, az agy balrészé­ben találták, amely a mozdulatokat és a test jobboldalának érzéseit szabályozza. Hasonló daganat rendkívül ritka esetek 2%-ában fordul elő. • ... a félelem gyökere a legtöbb esetben a fülben van — állítja Dr. Ha­rold Levinson, a New York University Medi­cal Center pszichiát­riai fakultásának társ­professzora. Részlete­sebb magyarázata a kö­vetkező: a különböző fó­biákban szenvedők 90 százaléka az úgyneve­zett középfül valamiféle megbetegedésében szenved, vagy pedig a középfülben lévő sokmil­­lió „vezeték” egy része nem működik megfele­lően. Ez annál fonto­sabb, mivel ezek a kö­zépfülben lévő „vezeté­kek” irányítják hallá­sunkat, mozgásunkat, egyensúlyunkat, látá­sunkat, és ezektől a „ve­zetékektől” függ, hogy mennyiben, milyen gyakran és milyen mér­tékben érzünk szoron­gást.

Next