Magyarság, 1989 (64. évfolyam, 3-26. szám)

1989-02-13 / 3. szám

A TUDOMÁNY VILÁGA ÉS A TITKOS FEGYVEREK­ ­ Elhangzott a Montreali Magyar Rádióban 1989 jan. 21-én - Megfigyelések szerint 30 esztendő óta tartó titokzatos jelenségek sorozatának vagyunk a tanúi, melyeknek magyarázata felülmúlja a mindennapos értelmezést. Ilyen jelenség volt Puerto Rico-tól 100 mérföldnyire északra az 1963 áprilisában tör­tént hatalmas tengeralatti robbanás.­­ A vietnámi háború alatt és azóta is sorozatosan különféle re­pülőgépek zuhantak le, mert elektronikus beren­dezésük felmondta a szolgálatot.­­ Ez történt 1985 december 12-én is, az ARROW DC-8-as gép, felszállása pillanatában a gandr­i légierő bázisról, ahol a teljes személyzet és 250 amerikai katona esett áldozatul. A szemtanúk úgy beszélik, hogy a gép, mielőtt lezuhant, sárgás fényben úszott... 1985 óta az USA nem kevesebb, mint 8 raké­tát veszített el tragikus módon, s a szakértők megállapították, hogy minden egyes alkalommal a stratégiai védőművekkel volt kapcsolatban: a légűr-program történetében ilyen még nem for­dult elő. De ez csak néhány megtörtént különös jelenség, melyekről a napi hírekben nagyon ke­veset, vagy egyáltalán semmit sem hallunk. Vajon mi okozta? A hazai Magyar Hírek c. lap dec. 15-i száma terjedelmes cikket közöl a Szovjetunióban meg­történt “rádióaktív” szennyeződésről, a szovjet atomfegyverek titkairól, amely 30 éven keresztül tiltott téma volt. “Jevgenyij Velihovnak, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnökének 1988 dec. 6-án tett ki­ (Folytatás a 3. oldalon) KICSI A VILÁG Tavaly ünnepeltem 50. évfordulóját annak, hogy a magyar királyi postai hatóságoktól meg­kaptam rövidhullámú rádióamatőri működésemre az adó­engedélyt és a HA2U hívójelet, amelyet utoljára 1944 novemberében használtam. Évek teltek el, amíg 1962-ben az itteni FCC (Federal Communications Commission) Boston­i irodáján újra levizsgáztam, s röviddel utána ez a hatóság is megadta az engedélyt és a KiZBQ hívójelet. - Az északamerikai földrészen több, mint 400 ezer engedélyezett rádió amatőr van, s ebből a tömegből kb. 150-200-an lehetünk akik magyarul beszélünk, akár otthonról ideszakadt Árva Magyar Jánosok, vagy második, esetleg harmadik generációs magyarok. Mindezek szerint tehát vajmi kevés a valószínűsége annak, hogy egymásba botlanánk, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, sokan csak néhány órát szentelnek ennek a szép ‘hobbynak’ naponta, hetente, vagy épen havonta.­­ Tehát, amit most alább leírok, egyedül annak tulajdonítom, hogy a magyar szó akár beszéd, morze jelek, avagy újabban digitális formában van jelen az éterben, mindjárt egy kis csengettyűt szólaltat meg a fülünkben és azonnal keressük (Folytatás a 6. oldalon) KONZERVATÍVOK A LIBERÁLISOK ELLEN Alig telt el néhány nap George Bush elnöki beiktatása után,­­ máris megindult a politikai küzdelem nemcsak a demokraták és a republi­kánusok között, hanem a liberálisok és a konzer­vatívok között is.­­ Ez megnyilvánult azon a Stanton Csoport ülésen is, amit Washingtonban a beiktatás utáni hétvégén tartottak meg a Coali­tions for America szervezésében. Ezen az ülésen John Kyle, arizoniai republi­kánus képviselő ‘a baloldaliaknak’ pl. a különböző fehérházi egy egyéb fontos pozíciókba való beszivárgási kísérleteire mutatott rá. Chuck Grassley iowai rep. szenátor az 50%-os fizetés­emelési trükkös eljárásra világított, míg az egyik új californiai rep. képviselő, Dana Rohbacher a külpolitika terén várható liberális akciókra hívta fel a figyelmet. A megbeszélésen a Coalitions for America elnöke, Paul Weyrich - James Baker külügymi­niszterrel folytatott tanácskozásról számolt be. Megelégedéssel említette meg, hogy legtöbb kérdésben a külügyminiszter is úgy ítéli meg a helyzetet, mint a jelenlévő konzervatívok, de a koalíciónak szervezettebben kell fellépnie, ha nem akarja, hogy a liberális szervezetek és hírközlő szerveik rossz irányba nyomják a Bush­­adminisztrácó politikáját. Az ülésen, amin több mint ötvenen vettek részt, az Amerikai Magyarok Országos Szövetsé­gét (AMOSz) Pásztor László ügyvezető elnök kép­viselte. Pásztor újra kérte a csoport több tagját a magyar demokratikus ellenállók és méginkább a Romániában sínylődő magyarok megsegítésére irányuló akciók folytatását, illetőleg támogatását,­­ amire ígéretet is kapott! Foglalkoztak még az afgán, a nicaraguai és az Afrikában küzdő kommunista ellenes szabad­ságharcosok kérdésével is. A gyorsan változó közép-kelet-európai helyzet miatt a résztvevők jelentős része úgy döntött, hogy ezentúl hetente tartanak kiértékelő és akciókat szervező megbeszéléseket.­­ Ezeknek a célja az, hogy az állami szervekkel együttműködve a társadalmi szervek is segítsék a békés kibon­takozást és az elnyomott nemzetek szabad­ságuk és függetlenségük visszaszerzését. JANUÁRI SÉTA... (By L. Révffy) A vacsora elfogyasztása után mindenki kényel­mesen terpeszkedik el TV világbutító készüléke előtt. Nekem ez a találmány úgy hat, mintha a fejemre akaratom ellenére vízcseppeket csur­gatnának bizonyos időközönként. Ha engedem ezt a kínzást, biztos, pár óra múlva ordítani fogok lelki tortúrák közepette. Mi az ellenszere? — Szépen és csendesen kiszállni a karosszékből és kimenni a nedves, ködös, nyálkás angol éjszakába, mely egyúttal csendes és sötét. Oda nézel, ahová tetszik és, ha kedvem tartja még behunyt szem­mel is járhatok. Primitív, de szabad foglalkozás. A huszadik század civilizációjából egy kicsit kime­nekülni az éjszakába...* Aki gondolatait leírja és vállalja érte a fele­folytatás az 5. oldalon) SOKOLOV KANADAI AKAR LENNI... A montreáli La Presse jan. 10-i számában olvas­suk, hogy egy orosz szár­mazású amerikai állam­polgár, pontosabban a 75 éves Vladimír SOKOLOV a napokban menedékjogot kért Kanadától, akit azért fosztottak meg amerikai állampolgárságától mert 2. világháború idején Orosz­országban ‘náci’ propa­gandát terjesztett! [Ez egyébként ismere­s jelenség, mellyel már a Rá­kosi-korszak­ban is találkoztunk, ugynis abban az idő­ben “náci és fasiszta szimpatizánsok’’ cí­men magyarok százait ... - ha igaz volt, ha nem - ártatlan magyarok százait kivégezték a vörös hóhérok!] Sokolov, az amerikai Yale egyetem egykori professzora kijelentette, hogy a Szovjetunióba való deportálása esetén élete foroghat a kockán. A La Presse szerint Sokolov 1942 és 1944 között a Moszkvától 350 km-nyire déli irányban fekvő OREL városban a német hadi­napló orosz­ nyelvű szer­kesztője és kiadója volt. Itt most az a kérdés, hogy a 44 évvel ezelőtt háborút vesztett fél egyik volt újságírójának és kiadójának múltja, tevékenysége men­nyiben meríti ki a levedben lógó háborús bűnösség vádjának fogalmát? Mert, ha ez nem így van, akkor miért fosztották meg merikai állampolgársá-­­gától és miért fenyegeti őt a deportálás veszélye?­­ A sajtóban megjelenő véle­­mények ezen a téren megle­hetősen megoszlanak! Ugyanakkor megdöb­bentő, hogy semmiféle szenzációt nem keltenek a 2. világháború nyertes felének, Kanada szövet­ségesének, Szovjetuniónak Kanadában hivatalosan el­fogadott kommunista­­propaganda-termékei! E “népi-demokratikus” iro­dalom tollforgatói semmi jót nem találnak Kanada parlamentáris rendszeré­ben, politikájában, igaz­ságszolgáltatásában és szocialista intézményei­ben. Ok nemcsak hogy (Folytatás a 8. oldalon)

Next