Magyarság, 1994 (69. évfolyam, 1-13. szám)
1994-01-19 / 1. szám
VOLUME LXIX évf. No. 1. szám 1994. január 19. *tbl I HIKUHI: A PACSÍRTA - avagy - MÉDIAMECCS II. Mint ismeretes, a TV Esti Egyenleg c. műsorát megszüntették s vezető főszerkesztőjét elbocsátották a TV-től. [A TV fegyelmi bizottsága azzal indokolta meg a felmondását, hogy a Stúdió kameráról montírozott kazettát valódiként igyekezett beállítani a főszerkesztő.] Mivel az érintett személy azidőtájt éppen Koppenhágában tartózkodott, így ügyvédje jogszerűtlennek ítélte a felmondást... Az Egyenleg volt főszerkesztője megfújta a riadót.Elveszett egy hadállás! És ezzel elindult egy lavina, világraszóló botránnyal. Először is, az írók betiltották műveik közlését a TV-ben és a Rádióban... A 'Magyar Narancs' főszerkesztője vezércikkel hökkentette meg olvasóit. [A cikkíró ebben a jelzés nélküli irományban elküldte a kormányt oda [MAGYARUL] - ahová, ami szalonképesebb latin, vagy görög megfelelője is súlyos sértésnek számít...] A TV a teljes szöveget két ízben is a nézők elé tárta, fel is olvastak belőle. A cikk írója ezzel önmagát is minősítette. - Nem tudom, mit szólt volna, ha pl. a kormány őt küldi az általa melegen ajánlott helyre... Mondja csak meg valaki, hogy kies Hazánkban nincs sajtószabadság, amikor ilyen cikkek napvilágot láthatnak... Az illusztris írók után jöttek műveik közléseinek betiltásával a zeneszerzők, meg zeneművészek egyes csoportjai. Innét már gyorsan peregnek az események. Pl. az államelnök meghúzta a La Stampa c. lap vészharangját és nyilatkozott a lap tudósítójának, Tito Sansának eképpen, a lap alcíme: "Az elnök és a jobboldali kormány ellen segítsen Európa." Meg aztán "Budapest és a sajtó újra felfedezi a cenzúrát. Súlyos a helyzet, mert tavasszal választások lesznek s az elektronikus tájékoztatási ezközök a kormány kezében vannak. Minden olyan hangot elhallgattattak, amely nincs összhangban a kormányon lévő konzervatív párt nézeteivel." A tudósító hozzáfűzi: Úgy tűnik, hogy az államfő a nemzeti"öársajtó szolidaritását ki... itt olvasottakat a nézők a TV sképe vején több ízben is láthatták, fordí- Iásban hallhatták a cikk részleteit... (Folytatás a 8. oldalon) WASHINGTONI JELENTÉS... TALLÓZÁS Elérkezett az Új Esztendő s a majdnem fehér karácsony felborította, a még felborítható főváros egyensúlyát, ugyanis, ha itt leesik tíz centiméteres hó, a jó polgár teljes másállapotba kerül és a karosszéria lakatosokat [body man], nyomban kihúzzák a gazdasági válságból. Bocsánat, de miután mégis csak állampolgárai vagyunk ennek a szép országnak, így néha az “itthoni” eseményekkel is illenék foglalkoznunk. Természetesen a “vonalas” [nem a bolsikra gondolok] és nyomtatott hírek mindenkihez eljutnak, ha akarják ezzel szemben Washington az egyetlen nagy város, ahol a baloldali sajtótermékek mellett egy jelentős konzervatív lap olvasható, amely elsőrangúan szerkesztett és már számtalan olyan hírrel jött ki, melyeket végül is a liberális lapok is kénytelenek voltak követni. (Mindenkinek ajánlom aWashington Timest). Az ünnepi szezon lassú a hírekben, a gyilkosságokban bővelkedünk, bár helyileg a honatyák már vagy tizenöt éve kitiltották a pisztolyt és a hatlövetűt... Most már csupán csak a ’féltéglára’várjuk az ítéletet, ami késik, habár a bíróság úgy vélekedett, hogy a féltégla nem egy gyilkos fegyver Kaliforniában, így mi itt nyugodtan alszunk, de vigyázunk, hogy a féltéglák beépítve maradjanak. Mindez csak bevezetőül szolgált elnökünk legújabb publicity trükkjéhez. Ugyebár, Hillary és Bill csak a pisztolyokat és az ún. “rohamfegyvereket” akarják a törvénytisztelő polgárság kezéből kivenni, habár a 2nd Amendment nem azt mondja, hogy csak a jó öreg kakasos széteshez van jogunk... Amerika Apáinak egészen más járt az agyukban, egy tiranikus kormányzat kifejlődésének megakadályozására szerkesztették a Második Amendmentet. Még nagykegyesen engedélyezik egy ideig szétesek és ’golyós’ puskák birtoklását, melyeknek csak egy elenyésző része félautomata, s így nem sok reménye marad a kiszolgáltatott polgárságnak egy feltörőben lévő diktátor korszerűen felszerelt “AVO”-jával eredményesen szembe szállni! (After the registration comes the confiscation!!) Egyébként NRA Life Member vagyok harminc éve, a ’kártyát’ ugyan nem hordom magammal! És most jön a lényeg, jószándékát [?] akarván bizonyítani elnökünk, egyik reggel comb felett élő gumicsizmában és terepszínű vadászgúnyában egy felrendelt honatyával megerősítve kihajtatott Maryland keleti partjára, egy vadászcsárdába, s ott kiváltotta a vadászengedélyt, de pénze nem volt elég, hogy a díjat kifizesse.(Folytatás a 6. oldalon) Egyes szám ára: 85 cent A “Magyarság” budapesti munkatársa jelenti: JÓZSEF TEMETÉSE "Keresztény Magyarországot akartam..." 1993 december 12-én délután 5.15-kor, 62 éves korában távozott el az élők sorából Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke, dr. ANTALL József. Gyilkos kór végzett vele. 1990. októberében állapították meg a betegségét, akkor már elnök volt. A betegségéről sokáig senki sem tudott. A haláltól 3 év haladékot kapott a folyamatos orvosi kezelés során. Kórisme: "nyirokrendszer betegsége, melyet lokalizáltak ugyan egyik részen, ám, mint a búvópatak, más-más helyen tört fel újra és újra. A kölni Egyetem I.sz. Belklinikáján, 6 héttel a beavatkozás után újabb betegségforma: heveny nyiroksejtes fehérvérűség bontakozott ki, melyet tudtak volna befolyásolni, de egyre súlyosbodó szívműködési zavarok léptek fel nála és keringési elégtelenség zárta le pályafutását. Amint ő mondta volt: "A sors áthúzta számításaimat [okt.vége]. Bízott a gyógyulásában, szerette volna a választásokat megérni. "Amúgy sem vágytam hosszú életre, hosszú élet helyett inkább cselekvő életre vágytam." - Ezt mondta 1990.dec.23- án, a hírhedt 'taxis-blokád' után, éppen egy kórházi altatásból felébredve. A SOTE Oktató Kórházban ápolták Nagy lélekerőre vallott, hogy halálos betegen, betegágán fekve is irányított, figyelte az eseményeket. A kormányfő nem akart lemondani, így hát Boross Péter belügyminisztert jelölte ki helyetteseként betegsége idejére. Halála napján a TV HÉT c. műsorából tudtuk meg a hírt, ahol megkérték a honpolgárokat, tegyék ki a fekete zászlót, [volt ahol meg is tették], és egy szál gyertyával menjenek az Országház elé. Tolmácsolták a végrendeletet, hogy ne vegyenek neki koszorút, hanem a virágra szánt összeget a Batthány Alapítványnak adják oda. Azt is közzétették, hogy a küföldről érkező tisztelői csak a határig vegyék meg a jegyüket a határtól 50%-os vasúti jegyet kapnak. Ez vonatkozott a vidékiekre is. A ravatalozás 17-én, pénteken az Országház kupolacsarnokában volt. Az ország népe 12 órától 20 óráig búcsúzhatott a kormányfőtől. A TV kisebb-nagyobb megszakításokkal közvetítette a ravatalhoz vonulók képeit. Jómagam 4 órára tudtam a Parlament elé érni, ahol már hatalmas tömeg kígyózott több irányból a főbejárat elé. Kizártnak látszott, hogy a 8 órás határidőig az egyre áramló tömegnek akár a negyede is bejuthasson, ezért a tömegre való tekintettel, elrendelték, hogy mindenkit be kell engedni a kupolacsarnokba. A belépők az előcsarnokban lévő vendégkönyvekbe írhatták be nevüket. A miniszterelnök koporsója a kupolacsarnokban volt felravatalozva. Koporsójánál kandeláberek álltak és a kereszt. A koporsó előtt a család óriási koszorúja, fehér liliomokból, oldalain pedig a kormány nemzeti trikolort mintázó koszorúja és virágokból kirakva a DMF koszorúja állt. A koporsót díszegyenruhás őrezredi katonák őrizték. A koporsó azzal a zászlóval volt letakarva, ami a miniszterelnöknek a dolgozószobájában állt. A kegyelet egyszál virágait a jobb és a baloldalra helyezhette el a gyászolók sokasága. Teherautókra való virág gyűlt egybe. Sokan, leginkább középkorúak sírtak. Olyanok, akiknek hozzátartozóit ugyanez a kór ragadta el. Ezt a megrendülést éreztem át én is a koporsója előtt. A főhajtások mellett ugyancsak sokan vetettek keresztet, amiből következett, hogy, minden ellenkező híreszteléssel szemben "Magyarországon igen sok a hívő, vallásos ember!" Az épület kijáratánál a gyászolók emléklapot kaptak. (Folytatás a 6. oldalon)