Mai Nap, 1989. április (1. évfolyam, 44-66. szám)
1989-04-20 / 58. szám
Ha megszólalhatnának a Rókus Kórház 200 éves falai, elmondhatnák, mennyi perpatvart kavartak a habarcsba, amivel kívülről befedték mindazt, amit nem ildomos avatatlannak látni. Azt, hogy hogyan egyezkedtek a felújítók és a felújíttatók nem emlegetik mostanában. És azt sem, hová lettek a nyílászárók fölül az áthidalók, hová a szigetelések, s mindazok, amik hipp-hopp! varázslatos módon eltűntek, s utánuk csak a többmilliós kifizetett számla maradt. Per per hátán, gondolhatnánk, de csak kettővel dicsekedhet az intézmény. Mert kettőnek illik is lennie egy ekkora kórháznak - így mondta valahogy Urbán Istvánné, a kórház műszaki gazdasági igazgatóhelyettese, amikor telefonon beszélgetésre kértem. Nem érti, miért kell beszélgetnünk a kórház ügyeiről - mondta. - Kinek jó, ha a perekről írok, mi abban az érdekes? Érdekes? Főként tanulságos. 1,2 milliárdba került a Rókus Kórház felújítása. Nem kis pénz, ha az ország gazdasági helyzetét nézzük. Hát még ha az egészségügyét? Ha átköltöztették volna a Rókust az éppen elkészülő és még teljesen üresen álló kerepestarcsai kórházba, sok pénzt s legalább hét keserves évet megspórolhattak volna. És nem kerül sor ekkora pocsékolásra. És nem kellene máris bontani azt, ami alighogy elkészült. Márpedig bontják. Nem volt „átfogó szakmai koncepció”, s emiatt kell szétverni a szájsebészeten a műtőt, sőt az egész osztályt? Hogyhogy csak most jöttek rá: elfelejtettek a műtők mellé központi sterilizálót építeni? A Pest megyei Beruházó Vállalatnál mint fővállalkozónál két vezetőváltás volt azóta. A kórházból is elmentek már a felelős emberek. Kit kellene felelősségre vonni? A mikóházi Aranykalász Mgtsz budapesti részlegének a majdnem hat és fél millió forintból ötmillió-kettőszázezer a túlszámlázása, amit fűtésszerelés címén fizettek ki. Hogyan cserélhették le a kórház mindössze 1500 méter hosszú csővezetékét a hozzá tartozó idomokkal úgy, hogy 6500 méter lett belőle? Fejes Árpád volt a műszaki ellenőr, aki a kezdet kezdetén felelős volt a munka ellenőrzéséért. A Szaly utcai épületek bontására is készült egy különös költségvetés. Négyszáznyolcvanezer forint pluszköltséget számoltak el radiátorok bontásáért. Csakhogy ezek a radiátorok soha nem léteztek! Konvektorokkal fűtötték az épületet. A mikóháziak azonban kötötték az ebet a karóhoz: a kórháznak ki kell fizetnie a fizetnivalót. Ekkor kezdődtek el a szakértői vizsgálatok, így derülhetett fény a többmilliós túlszámlázásra. Az ügyet a BRFK társadalmi tulajdon védelmi osztálya vizsgálta, majd átadta az ügyészségnek. Az avatatlan számára itt is furcsa dolog történt. Az ügyész egyszemélyes kiegészítő vizsgálata nyomán megállapította: bűncselekmény gyanúja nem merül fel, mert a műszaki ellenőr, Fejes Árpád állítása szerint a vállalkozók az említett munkák helyett, a „betegek érdekében” más munkát végeztek. Hogy mit és milyen értékben, azt újabb szakértők vizsgálták, de a közel hétmillióból alig tudtak bizonyítani hárommillió tényleges költséget. Ki „ vakolta be ” a milliókat? A megyei revizorok már 84-ben és 86-ban jegyzőkönyvben rögzítették a kórház belső ellenőreinek leleplező tapasztalatait. Az egyik revizor például nem volt rest a nyílászárók felett 15 helyen próbafúrást végeztetni, hogy meggyőződjön: igaz a vád. Nincsenek fönt az áthidalók. A tizenötből csak egynél igazolta a fúrógép az áthidaló jelenlétét. Pedig az Érdi Építőipari Szövetkezet 260-at számlázott le a kórháznak, darabonként hatezer forintért. Ténylegesen mennyi anyagot építettek be a kivitelezők, és mennyit nem? A revizorok 10 millióra taksálták az érdiek becsapós játékának költségeit. A kórház két egyeztetőjegyzőkönyvet is készített az Érdi Építőipari Szövetkezettel, de az egyenleg sehogy sem akart stimmelni. Itt aztán furcsamód meg is szakadtak a pénzügyi vizsgálatok. A felújítás IV. ütemében a költöztetéssel egy szakcsoportot bízott meg a kórház. Kit? Nem tévedés: ugyanannak az érdi kivitelező vállalatnak a szakcsoportját, amely vállalat vezetőiről azt mondják, amikor megsejtették a revíziót, hirtelen kilencmilliót „önként" visszafizettek a kórháznak. Többi adósságukról, a tízmillióról valahogy elfeledkeztek a kórháziak. A költöztetésért ismét több mint kétmillió forintot kaptak! A revizorok által sürgetett egyeztető tárgyalásokon Árkiné képviselte a céget, aki oszlopos tagja volt a szakcsoportnak. Azért volt egy per, amit csak-csak megnyert a kórház, s aminek végeredményeként visszakapott 3 millió forintot, de azt is hogyan? Alperesből lett felperes. Az Érdi Építőipari Szövetkezet beperelte, mert nem akarta kifizetni a 2 millió forintos vakolási munkát. Hogy miért nem? Mert a belső ellenőrök valahogy rájöttek, hogy akolás alatti rabichálót a szeggel erősítették fel, s nem pedig azzal a 70 ezer hiltyszöggel, amit felszámítottak. 103 köbméter perlitbeton helyett is több mint 2000-t számoltak fel, annyit, amennyivel egész Érd hőszigetelését megoldhatták volna. És még ők perelték a kórházat. A három millió kár azonban, amit megítélt a kórháznak a bíróság, csak töredék része az igazinak. Hogy hova lett a rengeteg anyag? S hova az, amit elbontottak? Két évvel ezelőtt névtelen feljentésre PM-revíziót rendeltek el. A főrevizorok két különböző megyéből jöttek. Házkutatást tartottak több vezetőnél, s egyes vezetők rokonainál is. Nyaralókba, házikókba vándoroltak bizonyos bontott anyagok. De nemcsak a vezetőknél, még egy PM-revizornál is találtak.Urbánné azonban azt mondja, ők a bontott anyagokat a kórházi dolgozók közvetítésével vásárolták, és ezt nem tiltja semmi. A feljelentések ilyenformán megalapozatlanok voltak, ugyanúgy, ahogy a PM-revizorok megállapításai. A pelenkában is bűzük valami A pelenkaügy is igen tanulságos. Hogyan s miért számoltak el háromszoros árat a pelenka és fehérnemű mosásáért? Bíróságon van az ügy, amiben Vámos Lajos, az üzemeltetési osztály vezetője másodrendű vádlottként szerepel. Ha egyszer a KNEB a Rókus felé téved s egy minden ügyet feltáró, átfogó jegyzőkönyvvel megtisztel bennünket, ezt is szívesen közreadjuk. Hogy miért nem a megyei egészségügyi felügyeleti szervet említettem? Mert állítólag ott is van vizsgálnivaló... Urbán Istvánné gazdasági vezető azt mondja, amikor átvette ezt a posztot, semmi rendezetlen ügy nem maradt a peres ügyekkel kapcsolatban. Minden le volt már zárva, csak a fótiak és mikóháziak pere maradt. Az előbbit el is veszítették. Azt mondják, magas funkcionárius volt az alperes. Az utóbbi per még folyamatban van. Hogy miért kapott Urbán Istvánné mégis szigorú megrovást? Mert bizonyos vezetői ellenőrzéseket elmulasztott. Amikor idejött, a rekonstrukció harmadik üteme már szinte lezárult. Rá csak a költöztetés, és a negyedik ütem üzemeltetőkre eső része maradt. Nem érzi elődeinek hibáiért felelősnek magát. Ennek ellenére lépten-nyomon atrocitások érték - meséli. Pedig a második ütemet a kórház bonyolította, a harmadikat a megyei tanács... - Oda is adom a fegyelmi határozatot, ha érdekli - mondja -, mert nem tudom, mire kíváncsi tulajdonképpen. Arra, hogy hogyan dolgozom, arra, hogy hogyan maceráltak, vagy mire? - Csupán arra, hogyan lehet elherdálni az egészségügy pénzét? Míg másra nemigen jut - válaszolom. - Számomra nagyon erős az a kifejezés, amit használ. Ez a kórház ma nem úgy néz ki, mint ahol elherdálják az egészségügy pénzét... Arról is kérdeztem, ennyi zűrös, inkorrekt ügy után miért adták oda a költöztetést az érdi szövetkezet szakcsoportjának? - Ebben az esetben nem volt túlszámlázás, mondta. Majd hozzátette: -Az érdiekkel nekem nem voltak zűrös ügyeim. Nyolc-tíz évig dolgozott itt az érdi szövetkezet, a szakcsoport csak később alakult. Úgy tudom, a szövetkezet is egy önrevízió kapcsán tárta fel a kilencmilliós túlszámlázást... a másik ügy a prosectúra átépítése olyan volt, hogy szóval fifti-fifti alapon. - Hogy értsem a fifti-fiftit? - Bizonyos munkák elvégzéséhez nem tudtunk olyan körülményt teremteni, hogy dolgozhassanak, s ezt kihasználták arra, hogy ne végezzék el határidőre a munkát. De ne higgye, hogy a jelenség csak ezzel a szövetkezettel, csak ezzel a kórházzal kapcsolatos . Nem hittem. Sok vállalkozó megfordult már a Rókusban a meggazdagodás reményében. 1984-ben a bugaci Aranykalász Tsz, amelynek nem sorolhatom fel minden disznóságát. Csak egyet említek a sok közül. Egy 84-es jegyzőkönyv szerint 991 942 forintot számláztak 58 787 forint helyett. 1983-ban ott volt a Fóti Béke Mgtsz, aminek 1 788 205 forintot fizettek ki munkateljesítés nélkül (az akkori műszaki vezető igazolására). A Ráckevei Aranykalász Mgtsz konyhai alapozó munkáival sem volt minden rendben. Az alapozás nem felelt meg az előírt követelményeknek, el kellett bontani. Az elbontás miatt 507 263 forintnyi kár keletkezett. Majd jöttek a sorban a már említett érdiek, akik a munka során elhasználódott ponyvákat selejtezték és számlázták. Értékük ugyan csak 59 021 forint volt, de 386 327 forintot számoltak fel értük. A perlitbetonügyet fentebb említettem, az áthidalókat is, a pinceablakokat még nem. Pedig érdekes hogyan számolták fel - többek között - az ablakrácsok anyagköltségeinek több mint kétszeresét. Az említett mikóháziak el nem végzett munkáért összesen plusz 5 202 178 forint költséggel terhelték meg a kórházat. Újra Urbánnét kérdezem: - Van egy pelenkamosással kapcsolatos túlszámlázási ügyük is... - Hogy a pelenka, fehérnemű mosásánál volt-e túlszámlázás, azt majd a bíróság dönti el. - Ki kötötte a szerződést a kisiparossal? Ki biztatta fel, hogy több millió értékű gépet vásároljon, hogy a kórháznak mosni tudjon ? - A szerződést a kórház kötötte. Jelentések, revíziók - Mindig a főigazgató vagy a gazdasági igazgató a felelős. Urbán Istvánné azt mondja, ő nem állítja, hogy tökéletes a keze alatt folyó gazdálkodás, hisz az is magán hordja azokat a jegyeket, amelyeket a magyar gazdaság. De úgy gondolja, ez a kórház a népgazdaság helyzeténél sokkal jobban áll. Megkérdeztem tőle: a Rókusban a vezetőváltás egyben azt is jelenti, hogy az előd idejében levő ügyekről elfeledkeznek? Azt mondta, nem. Ezért aztán kicsit hallgatni kényszerültem. Később arra a kérdésemre, hogy szoktak-e referenciát kérni a kivitelezőktől, azt felelte, csak milliós tételű megbízás esetén. Ezért újra hallgatni kezdtünk. Én, az újságíró nem értettem Urbánnét. Mintha semmiről sem tudna. De látszott rajta, ő meg engem nem értett, amikor bele-belekérdeztem a jegyzőkönyvi anyagokba. Többször megkérdezte: nem mondanám-e el, mi az, amit tudok. Mert így könnyebb lenne a beszélgetés. Miután nem referáltam, átadta azt a több mint 60 oldalas anyagot, amit válaszként küldött a megye, a PM-revízió és a megrovás ügyiratokra, s amit közlése szerint azok el is fogadtak. Arra kért, ugyanolyan gondossággal tanulmányozzam, mint a többi jegyzőkönyvet. Megtettem. És még mindig nem lettem okosabb. A PM-revízió csak azt vizsgálta, amit bejelentettek. Ki mit vitt el, ki mit csinált, s hogyan. A 86-os megyei revízió már nem vizsgálta azt, amit a PM. A 88-as revizorjegyzőkönyv pedig már hallgat. Nincs ügy. Pedig az előzőek előírták, folytatni kell a vizsgálatot. A bontott anyagok ügyét sem értem. Ha gombás volt a faanyag és tűzifának sem lehetett eladni, hogyan kerülhetett mégis az egészségügyi dolgozók házaiba, nyaralóiba? A költözködés tetemes összege is birizgál. Aztán van itt valami vasanyag-ügy is, amit egymillió-hétszázezerre peresített a kórház a fóti téesszel szemben. Csupán kettőszázezer forint térült meg belőle. Pedig négyszázezer volt csak a szállítási költsége annak, aki megvette. Selejtezésekről, bizonylati fegyelem megsértéséről - és sorolhatnám, hogy még mi mindenről beszélnek az emberek, na meg a jegyzőkönyvek. Ám Urbánné azt mondja, itt minden rendben van. Sokkal jobban, mint a népgazdaságban...Biztos igaza van, ha utóbb a revizorok is így találták. De én kételkedem. Kételkedni meg mindenkinek - egy újságírónak is szabad. Nem ettől szöknek el az egészségügy milliói! RÉZ KATA Az egészségügy Csáki szalmája Fotó: Bodó Gábor 12 ] ( - Valaki aláírta a szerződést, valaki, aki az ügyekért személy szerint felel. 13