Mai Nap, 1989. május (1. évfolyam, 67-92. szám)

1989-05-02 / 67. szám

( Naptár ) Városliget, Felvonulási té­ri nagygyűlés. Grósz Károly­ az esély­egyenlőtlenség megszünte­téséért emelt szót, s a szocia­lista demokrácia kibontako­zását sürgette. Hangsúlyoz­ta: az MSZMP mai vezetése elhatárolja magát mindattól, ami a súlyos helyzethez ve­zetett. A közelgő választá­sokra készül a párt, de nem ígérget: több év kemény munkájára lesz szükség az "eltékozolt évtized" hiányai­nak pótlására. Nagy Sándor beszédé­ben kiemelte: ez a szakszer­vezet nem ugyanaz, mint teg­nap volt és már soha nem is lesz ugyanolyan. Adóssága azonban bőven van a szerve­zetnek, különösen az ifjúság­gal és az alacsony nyugdíjú idős emberekkel szem­ben.Tovább már nem tartha­tó, hogy a fiatalok nagyrészt a megoldatlan problémák kö­zé sorolják a családalapítást, az önálló otthonteremtést, a gyermeknevelést. Népliget, MSZDP-nagy­­gyűlés: Révész András úgy véle­kedett, hogy öt éven belül Magyarországon is a legerő­sebb párt lesz a szociálde­mokrata. Ellenzéki Kerekasztal Fó­rum: Magyar Bálint (SZDSZ) szerint szégyenlős kor­mánnyal kell tárgyalniuk, mert azt sem akarja elvállal­ni, hogy kormányoz, s azt sem, hogy hatalma van. Lezsák Sándor (MDF) az MSZMP reformszárnyát egy lőtt lábú madárhoz hasonlí­totta. Kecskemét, nagygyűlés: Nyers Rezső rámutatott arra, hogy a többpártrend­szer nem taktika az MSZMP részéről, hanem annak felis­merése, hogy a többpárt­rendszeren alapuló demok­rácia erőforrássá válik a nemzet felemelkedéséhez. Szánk, olajbányászok ju­bileuma: Pozsgay Imre arra figyel­meztetett, hogy ne riadjunk meg a sok-sok igazságtalan érvet is hordozó, itt-ott viha­ros vitáktól. Kisebb baj a vitá­zó csetepaté, mint az, ha egy ország vezetése egy hallgató néppel néz szembe. Láttuk hová vezetett a hallgatás, az ellenőrizhetetlen hatalom, a látszólagos társadalmi béke. Magyar, román, vagy mindkettő Egyezmény az állampolgárságról Felbontsa-e Magyaror­szág a Romániával 1979-ben kizárt, kettős állapolgárság megelőzéséről szóló egyez­ményt? - kérdezte az MTI munkatársa dr. Madari Edi­tet, a Belügyminisztérium ál­lampolgársági alosztályának vezetőjét. A tájékoztatásból kiderül: kettős állampolgárság ese­tén - amelyet többnyire há­zasságkötés útján szereznek meg -, lehetőség van arra, hogy az érintettek döntsenek állampolgárságuk felől. Amennyiben hazánk fel­mondaná a szerződést, ak­kor honosítani lehetne a ro­mániai menekülteket, de ere­deti állapolgárságuk is meg­maradna, s Romániában pél­dául számukra a magyar kül­képviselet nem nyújthatna jogvédelmet. Ha viszont az egyezményt meghosszabbít­ják - erről 1990. február 10.­­ig kell nyilatkozni - akkor a hazánkban élő román állam­polgárok csak akkor szerez­hetnek magyar állampolgár­ságot, ha a Román Államta­nács elbocsátja őket a román állampolgárság kötelékéből. Ez rendkívül hoszadalmas folyamat. Dr. Madari Edit hangsú­lyozta: a politikai döntést megelőzően mindenképpen mérlegelni kell azt is, hogy az egyezmény esetleges fel­bontása milyen romániai vá­laszlépéseket vonna maga után. A filozófiát kell rehabilitálni Ma tartja összejövetelét a Magyar Filozófiai Társaság. - Milyen problémákat vi­tatnak majd meg, és Önnek mi a véleménye a Társaság munkájáról? - hívtam fel teg­nap Szegeden dr. Balogh Ti­bort, a társaság alapító tag­ját - A meghívóban engem is tájékoztattak: a közeljövőben nemzetközi konferenciát szervez a Társaság a ma­gyar filozófiai vitakultúráról. A társaság ülésén ezt készítjük elő. Bízom benne, ott lesznek azok a filozófusok is, akiket 73-ban és később atrocitá­sok értek - a Magyarorszá­gon élők közül például Ta­más Gáspár Miklós -, mert igazi együttgondolkodás a té­máról csak velük együtt kép­zelhető el. Hiszen változta­tásra van szükség a magyar filozófiai szemléletben és ok­tatásban. A társaság egyes tagjai még mindig úgy gon­dolják, hogy a filozófiatudo­mánynak minden kérdésben csak ideologikus módon sza­bad állást foglalnia. Szó van most Heller Ágne­­sék rehabilitálásáról; úgy vé­lem, nemcsak a hozzá ha­sonló nagy tudású filozófuso­kat kell visszahelyezni méltó helyükre, hanem az oktatók és a szakmabeliek gondolko­dásának is meg kell változ­nia, ami nagyon nehezen megy. Ma még sokkal könnyebb egy egyetemre ok­tatónak hívni egy vallásos fi­lozófust, mint találni egy, a sztálinizmustól megtisztult gondolkodású marxista tu­dóst vagy egy polgári irány­zatot képviselőt. (k.gyurkó) Legfrissebb itthonról 1989. május 2., kedd M­­ ÚJSÁG ) Szabó István - Szolnok ultrabalos megye - állítják a helyi reform­kommunisták. Nézetük szerint a csigalassúság, a tettnélküliség és a visszarendeződésre való törekvés jellemzi. A vezetésre alkalmas emberek elkallódtak a diktatórikus viszonyok között. Legfőbb követelésük: mondjon le a megyei pártvezetés! Mi a véleménye a helyi reformkörök minapi állásfoglalásáról?- kérdez­tük a leginkább érintettet, Szabó Istvánt, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának első titkárát, a Köz­ponti Bizottság tagját. - Az kétségkívül jó a megyének, hogy a sajtó érdeklő­désének homlokterébe került. Ugyanakkor úgy ítélem meg, nem szerencsés, ha megbélyegző jelzőket aggat­nak a megyére, mert ezzel a lakosság túlnyomó többsé­gét is sértik. A magam részéről a reformkörök véleményé­vel nem tudok vitatkozni, hiszen kijelentéseket, állításo­kat, nem pedig érveket tartalmaz. - Ezek szerint visszautasítja a vádakat? - A programalkotás időszakában nekünk is egy önkri­tikus elemzést kell készítenünk. Konkrétan meg kell néz­nünk, hol és miben érhető tetten a konzervativizmus. Mi az, amitől el kell határolnunk magunkat. - Úgy értsem ezt, hogy van valós alapja a kritiká­nak? : - Minden bizonnyal. De hozzáteszem, nem szabad mindent elvetnünk, az elmúlt évtizedek igazi értékeit meg kell őriznünk. - - Az utolsó kérdés az ön személyét érinti: lemond? - A június elején megrendezendő megyei pártér­tekezleten meg akaron mérettetni magam. Indulok a vá­lasztáson. A megye párttagjai döntsék el, hogy alkalmas­nak tartanak-e ennek a posztnak a betöltésére vagy sem. Ha nem kapok bizalmat, le kell vonnom a következtetést, de semmiképpen nem akarom a sértett emberek táborát gyarapítani.­­ Varga Zsolt ­ Vasárnap este tűz ütött ki a Bábolnai Mezőgazda­­sági Kombinát Budapest, Kőbányai út 53. sz. alatti takarmánytapszer gyártó üzemében. Ma reggel kérdeztük Takács György főmérnö­köt: mi okozta a tüzet? A tapszergyártó rendszer 26 méteres vas­csövében valószínűleg bekerült egy kisebb csa­var vagy vasdarab és a súrlódás következtében ez a cső felizzott. 21 tű­zoltó autó vonult ki, s a szakembereknek öt óra alatt sikerült eloltaniuk az utolsó parazsat is. - Mennyi a becsült kár? Körülbelül 900 ezer forint. - A kényszerszünet okozhat-e zavart az ellá­tásban? - Mivel két berendezé­sen folyik a termelés, a másik működik, s van elegendő tartalék a raktá­rainkban bor­utapszer­­ből. (de)

Next