Mai Nap, 1989. szeptember (1. évfolyam, 172-196. szám)
1989-09-01 / 172. szám
ÖTVEN ÉV MÚLTÁN Maturaphus diák voltam, amikor kitört a második világháború. Érettségire készülőben meg kellett tanulni a Blitzkrieg (a villámháború) és a stuka (a zuhanóbombázó) nevét is. A gimnáziumban a piarista atyák szomorúan és aggodalommal eltelve beszéltek a lengyel lovasság hiábavaló hősiességéről a hitleri hadsereg tankjai előtt. A háború kíméletlenül beleszólt az én nemzedékem életébe. Rekviem a diákmisék templomában: a fronton elesett legjobb barátomat gyászoljuk, közös barátunk pedig, a későbbi zongoraművész sohasem orgonál olyan szívet indítóan, mint akkor. Aztán légitámadások, bombaszőnyeg, halottak és nyomorékok. Szolgálathalasztás az egyetem jóvoltából, de a végén hónapok egyenruhában, majd évek hadifogságban. „Soha többé háborút!” Napjainkban sokak számára nyilván már csak szónoki fordulat vagy vezércikk címe. Aki át nem élte, miért is tudná, hogyan is sejtené, hogy milyen szörnyűségeket hozott a háború: Auschwitzot és Katynt is, Coventryt és Drezdát, meg Hamburgot. Cinikus vigasz, hogy valaha voltak bölcselők, akik szerint az emberiség természetes állapota a háború, s a béke csak rendkívüli és rövid ideig tartó valami. Viszont valódi remények késnek ma, amikor az első leszerelési, fegyverzetkorlátozási megállapodások valósággá válnak: ország-világ szeme előtt semmisítik meg a legkorszerűbb fegyverek első kategóriáját. Legfőbb ideje is volt, hiszen a tömegpusztító eszközök hihetetlen felhalmozódása csak még hihetőbbé tette azt a figyelmeztetést, amely Genfben, a népszövetségi palotában olvasható egy ülésterem bejárata fölött: ,Az országok vagy leszerelnek, vagy elpusztulnak!” Ezek az intő szavak különösen az atomkorszakban érvényesek, egy új háborúban nem lennének győztesek, csak vesztesek. S ha a második világháborúban vagy ötvennégy millió volt a halottak száma, egy nukleáris fegyverekkel vívandó háború sokszorosan több ember életét követelné. Az ötven évvel ezelőtti helyzethez képest azonban óriási változást mutat mai világunk. Bár a nagy háború következményei sokáig megkövültek, a hidegháborúban pedig felrémlett egy harmadik világháború kísértete is, ezután lassan beállt az enyhülés. Mára egyre több jele mutatkozik a sokat emlegetett békés egymás mellett élés kialakulásának. Persze, recsegnek-ropognak a régi rendszerek, de mind több területen érvényesül egy új gondolkodás, amely Európában a szembenállást fokozatosan együttműködéssé változtathatja át. Az öreg földrészen ma nincs háborús veszély. Az évfordulón azonban érdemes megállni, végiggondolni a múltat, erőt gyűjtendő a jövő formálására. Pálfy József Jobb későn, mint soha többé ÉLTES ÉLVEZETEK , Nicosia (Reuter) - Egy 133 éves (!) iráni férfi a jelek szerint igen jó egészségnek örvend, mert úgy döntött, hogy ismét asszonyt visz a házhoz. Az ara - aki az újdonsült vőlegény hosszú élete alatt immár a negyedik kiválasztott - negyvenéves szünet után melegíti majd föl a kihűlt hitvesi ágyat. Ennyi idővel ezelőtt halt meg ugyanis a férfi harmadik felesége. A közép-iráni Arak városhoz közeli egyik faluban élő Nezaman Varmazjarnak hat fia, valamint 65 unokája, déd- és ükunokája van. A jelentés a menyasszony koráról nem szól... (Egy szovjet hetilap éppen most közölt ősi tibeti tanácsokat arról, hogy milyen sűrűn kell szeretnie egymást egy házaspárnak. Vajon egy 133 évesre mi érvényes?) Legfrissebb KÜLFÖLDRŐL_____________________________________/ 2 FIATALOK, SÍRJATOK! Voigt valamit tud Menekülhetnek a menekültek Bonn (MTI) A Magyarországon tartózkodó NDK-állampolgárok közül azok, akik hazatérésük helyett az NSZK-ba akarnak áttelepülni, nagyon rövid időn belül kiutazhatnak az országból. Ezzel az értesüléssel tért haza Budapesten folytatott tárgyalásai után Karsten Voigt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnökségének tagja. A tekintélyes politikus találkozott Nyers Rezsővel, az MSZMP elnökével és a Külügyminisztérium illetékeseivel. Megbeszéléseiről a ZDF nyugatnémet televíziós társaság tegnapi késő esti műsorában számolt be. Kijelentette, hogy Magyarország elsődlegességet biztosít az emberi jogok kérdésének. Ennek megfelelően a keletnémet állampolgároknak a nemzetközi humanitárius segélyszervezetek, a Vöröskereszt lehetővé teszik a Magyarországról való távozást. Voigt szerint a kitelepülés annyiban hasonlít majd az NDK-állampolgároknak a budapesti nyugatnémet nagykövetségről korábban Ausztriába történt távozásához, hogy ismét egyszeri humanitárius lépés alapján megy végbe, de ez sem lehet tartós megoldás. Voigt szerint Budapesten fontosnak tartják azt is, hogy az NDK vezetése egy ilyen megoldást megtűr, ha nem is támogat. Budapest. * A BM határőrségtől szerzett értesüléseink szerint az elkövetkező időszakban munkásőrök nem teljesítenek szolgálatot a nyugati határon, a határőrség a rendőrséggel együttműködve pedig már a határszakasz előtt igazoltatja az NDK-rendszámú járműveket. A határőrség becslése szerint naponta mintegy 100-150 NDK-ben állampolgárnak sikerül így is átjutni Ausztriába. Újabban Csehszlovákiából egyre több NDK-állampolgár érkezik illegálisan hazánkba. Nekik nincs útlevelük, mert északi szomszédukhoz személyi igazolványukkal utazhatnak. Naponta 30-40-en szöknek át a zöldhatáron. Ha menedékjogot kérnek, akkor az illetékes megyei rendőrkapitányság bírálja el kérelmüket. Könnygázzal zavarja szét Fokvárosban a dél-afrikai rohamrendőrség a faji megkülönböztetés és az annak alapján megrendezendő választások ellen tüntető fiatalokat. A gondatlan tüntetők nem gondoltak arra, hogy gázálarcra lesz szükségük AP-MTI Külföldi Képszerkesztőség ♦ Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága októberben Budapesten nyitja meg első kelet-európai irodáját-jelentették be Bécsben. ♦ Kijárási tilalmat vezettek be Medellínben és kilenc másik kolumbiai városban, hogy megakadályozzák a kábítószermaffia és a kormány közötti háború nyomán magasra csapó erőszakhullám terjedését. ♦ A kabuli rádió elismerte, hogy az afgán ellenzéki erők Hoszt városa közelében elfoglalták a kormánycsapatok két hadállását. ♦ A panamai ellenzék felszólította a világ országait, hogy ne ismerjék el a ma hivatalba lépő új kormányzatot. 24 ÓRA _ fgy MONDATBAN Hoapót sem úgy temették el... Hamisított halál Bangkok (MTI/UPI) A vietnami vezetés elismerte, hogy annak idején meghamisították Ho Si Minh halálának időpontját, és megtagadták az elhunyt vezető végakaratának teljesítését. A Nguyen Van Linh pártfőtitkár aláírásával közzétett nyilatkozat szerint még az idén nyilvánosságra fogják hozni Ho Si Minh 1969-es végrendeletének teljes szövegét. „Ho apó” azt kérte, hogy halála után hamvasszák el, hamvait tegyék három urnába, s ezek közül egyet Vietnam északi, egyet középső, egyet pedig déli részén helyezzenek el. Ehelyett - a kommunista párt politikai bizottságának határozata nyomán - mumifikálták a holttestet, s Hanoiban, egy hatalmas mauzóleumban, üveggel lezárt koporsóban „kiállították”. Ho Si Minh 1969. szeptember 2-án halt meg. A politikai bizottság azonban annak idején úgy döntött: a nyilvánosság előtt szeptember 3-át jelölik meg a halál napjaként. Szeptember 2. ugyanis Vietnam nemzeti ünnepe, és nem akarták, hogy „Ho apó” halálának napja egybeessen a nemzeti vigasság idejével. 1989. szeptember 1., péntek