Mai Nap, 1990. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1990-05-02 / 100. szám
Egy történelmi ülés napirendje Az új parlament alakuló ülésén napirend előtti programként Oszter Sándor előadta Petőfi Sándor A Nemzetgyűlés című versét. Ezután Szűrös Mátyás, a köztársaság ideiglenes elnöke megnyitotta az ülésszakot, majd Varga Béla, a Nemzetgyűlés volt elnöke és Vörös Vince, a Nemzetgyűlés volt jegyzője tartott ünnepi beszédet. Felkérték a korelnököt, Kéri Kálmánt és a két körjegyzőt, Glattfelder Bélát és Szelényi Zsuzsát az ülés megnyitására. Az Országos Választási Bizottság a képviselő-választásról, a Belügyminisztérium megbízott vezetője a választások megszervezéséről és lebonyolításáról számolt be. A képviselők megbízóleveleit ellenőrizte a mandátumvizsgáló bizottság, majd az ünnepélyes eskü következett. Bejelentették a pártok képviselőcsoportjainak megalakítását, s bemutatták vezetőiket. Ma megválasztják az Országgyűlés tisztségviselőit. Először az Országgyűlés elnökét - aki egyben az ideiglenes köztársasági elnök majd az alelnököket, melyek egyike az Országgyűlés megbízott elnöke lesz. A Minisztertanács elnöke, Németh Miklós bejelenti a kormány lemondását. Ennek elfogadásáról egyébként nem kell külön határoznia a T. Háznak. A lemondott kormány az új Minisztertanács megalakulásáig hivatalban marad. Törvényjavaslat hangzik el az 1956. októberi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról. Már a parlamenti ülést követően az ideiglenes köztársasági elnök kormányalakításra ad megbízást - várhatóan Antall Józsefnek, a választásokon győztes Magyar Demokrata Fórum elnökének. A rutinos és az újonc képviselő Mizsei Béla azon kevesek egyike, akik már a 1945-47- es koalíciós időkben parlamenti képviselők voltak. Rövid összehasonlításra kértük: Huszonhárom évesen kerültem be a parlamentbe. Akkor pártom, a Kisgazdapárt a terem jobb oldalának közepén helyezkedett el. Most ettől jobbra van a pártunk helye. Akkoriban a kommunista párt képviselői voltak éppen velem szemben. Emlékszem, hogy Rákosi sosem szólalt fel, nehogy kinevethessük. Az első ülésnek nem volt különösebben ünnepélyes. Ugyanúgy megválasztottuk a korelnököt s körjegyzőket. Varga Béla lett a parlament elnöke. Én abban az időben jogot tanultam, de egy időre abba kellett hagynom a tanulást. 49-ben fejeztem be végül. A koalíciós parlament állandóan ülésezett, mégsem tűnt az ottani munka olyan nagy feladatnak, mint a mostani. Nem voltak frakcióülések, csak hetente jöttünk össze képviselői értekezletre. Nem kellett képviselői fogadószoba, mindenki ott fogadta vendégeit, ahol éppen tudta. Most egy új politikai-gazdasági szisztémát kell bevezetnünk. Akkoriban viszont az ország a háborús károk miatt igen nehéz helyzetben volt. A nagy többség viszont most lép először az ülésterembe, legalábbis képviselőként. Katona Kálmán (MDF) gondolatai: - Meghatottsággal és felelősséggel készülök. De magára a politikai szereplésre nem kell különösebben felhangolnom magam, hisz már elég tapasztalatot szereztem mint pártom VI. kerületi elnöke. A parlamenti munkát viszont még ki kell tanulnom. Ismerkedni a házszabállyal, az interpellációk rendjével, technikájával. A munkahelyemmel szerencsém van, mivel főnököm rendkívül megértő. Most viszont váratlan helyzet érte őt azzal, hogy megválasztottak. Megbízott, hogy felügyeljem az átállást, vagyis tanítsam be utódomat. Hozzá kell tennem, hogy egzisztenciálisan még bizonytalan a helyzet. A jelenlegi képviselői tiszteletdíj viszonylag alacsony, és az egyéni körzetek képviselőinek oly sok a munkája, hogy a bizottságokban kevésbé tudnak részt venni. Ennek ellenére szeretnék az egyikbe bekerülni. Választóimmal a tanácson kapott fogadószobában találkozhatok Nagyon örülök neki, nagyon sokan jelentkeznek a kerületből, hogy segítsenek nekem az egyes szakterületekben eligazodni. 4 Új országgyűlés. A többpárti parlamentet Szakosíts Árpád, az országgyűlés elnöke 1949. április 12-én oszlatta föl. Ezzel a törvényhozás szintjén is kezdetét vette az egypárti diktatúra. Negyvenegy évig tartott. Ma, 1990. május 2-án demokratikus, szabad választás eredményeként újra többpárti parlament ül össze. A magyar polgárok utoljára 1945. november 4-én járulhattak úgy az urnákhoz, hogy a voksolás végeredményeként egy demokratikusan választott parlament kezébe került a törvényhozói hatalom. Persze már a választások után sejteni lehetett, hogy megszülető demokráciánk nem lesz hosszú életű. A szövetséges ellenőrző csapatok szovjet tábornokai mindent elkövettek, hogy valami módon hatalomba segítsék a mindaddig igen vérszegény Magyar Kommunista Pártot. Első ilyen irányú ténykedésük a kormánykoalíció öszszeállítása volt. Ha megnézzük a választások végeredményét, akkor érthetetlenné Az utolsó demokratikusan választott parlament válik: egyáltalán miért volt szükség koalíciós kormányra. A 421 mandátumból a Független Kisgazdapárt elsöprő többséggel kettőszáznegyvenötöt szerzett, tehát bőven alkalmassá vált az egyedüli kormányalakításra. A háttérben folyó mesterkedések megcáfoltak minden előzetes várakozást. Az országban ekkor a tényleges hatalmat gyakorló szovjet vezérkar nyomására létrejött egy torz és az összes jelentősebb pártot magában foglaló kormánykoalíció, így a háború utáni első választások igazi győztese a kommunista párt lett. Jelentősebb tömegbefolyás nélkül, néhány ezer fős tagsággal rendelkező szervezetből, az elért 17 százalékos eredménnyel, előlépett a nagy pártok sorába. A kommunisták ügyesen taktikázva a koalíciós idők mindhárom kormányában kínosan ügyeltek arra, hogy a belügyminiszteri tárca náluk maradjon. Nagy Imre, Rajk László és Kádár János, végrehajtva a párt utasításait, rövid idő alatt olyan helyzetet teremtett, hogy szükséges volt az új parlamenti választások kiírása. 1948. augusztus 31-e - a különböző fondorlatokkal fűszerezett szavazás - után pedig néhány röpke évtizedre a népnek búcsút kellett intenie a demokráciának. 1990. május 2., szerda