Mai Nap, 1991. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-01 / 204. szám

Mk . 24 ÓRA (Naptár ) A Duna Kör véleménye szerint nem történt előrelépés a legutóbbi tárgyalások óta a vízlépcső ügyében, ezért ve­zetői felhívással fordultak a hazai parlamenti pártokhoz és fölvették a kapcsolatot a szlovákiai környezetvédőkkel és pártokkal, valamint Cseh és Szlovák SZK valamint Szlovákia kormányával. ❖ Somogyi lelkészek há­romnapos találkozóját nyitot­ták meg pénteken Csurgón, ahol többek között Für Lajos honvédelmi és Horváth Ba­lázs tárca nélküli miniszter, valamint Csurka István író részvételére is számítanak. ❖ II. János Pál pápa ma­gyarországi látogatásának előkészítésében és zavar­talan megrendezésében vállalt munkájuk elismeré­seként 176-an részesültek Boross Péter belügymi­nisztertől dicséretben és ju­talomban. ❖ Közel 30 ezer újonc vonult be idén augusztusban a hon­védség laktanyáiba, közülük egészségügyi, szociális vagy egyéb okokból 479 fiatalt bo­csátottak haza, 46-an önké­nyesen megtagadták a szolgá­latot, 343-an pedig eddig isme­retlen okokból nem jelentek meg a bevonulás helyszínén. ❖ Antall József miniszterel­nök szombaton ellátogatott a hátrányos helyzetű gyerekek számára szervezett törökko­­pányi táborba. Azért vállalta el a fővédnökséget, mert szí­vén viseli a hátrányos helyze­tű gyerekek sorsát; egyéb­ként hasznosnak tartaná, ha a jelenlegi gyermekotthonok és az idősek szociális otthona helyett a rászorulók számára közös intézményeket hozná­nak létre. Magyar banán Aligha véletlen, hogy Tor­­gyán doktor szombati hajdú­nánási látogatása telt házat vonzott a helyi művelődési központba. Igaz, az egyik fél­reeső utcában két plakát volt egymás mellé ragasztva. Az egyik a kisgazdafőnököt hir­dette, a másik egy régebbi amerikai filmet, melynek cí­me: Sógorom, a zugügyvéd. Nyilván ez volt a véletlen. Torgyán doktor beszéde el­ső részében anekdotázott egy kicsit, majd lazán szidni kezdte a kommunistákat. Szerinte a kommunizmus magyar földön sokkal na­gyobb pusztítást végzett, mind annak idején a tatárjá­rás. Közölte, itt az ideje, hogy a régi rendszert letöröljék a föld színéről, mert különben nem lesz itt demokrácia. Kije­lentette, hogy ő nem szélső­séges, mindössze a jogálla­miság paramétereit szeretné alkalmazni, ellenkező eset­ben hazánk nem „banánköz­társaság”, hanem „almaköz­társaság” lesz.­­A logikai csa­vart sem nélkülöző szónoki bravúr kissé nehezen értel­mezhető, amennyiben a szó­nok helyesen használta a kife­jezéseket. A gyümölcstermelő latin-amerikai államok ugyanis kiszolgáltatottságukról és a gyakori puccsokról, hatalom­­váltásokról egyaránt nevezete­sek. Nálunk viszont az ilyen ba­nán „alma”.) Kitért a szovjetunióbeli eseményekre is. Az ottani for­dulatot a „jó Istennek” tulajdo­nította. „A kommunista restauráció veszélye itt lap­pang körülöttünk” - jegyezte meg. Célzott arra, hogy hoz­zá sem kezdtünk a gazdasági rendszerváltáshoz. A világ­banki hiteleket ugyanis — így mondta - „Csermanek (értsd: Kádár) János és Németh Mik­lós vették fel”. Ennek a kama­tait nyögjük mi most. Ezért az ország sohasem fog kikerülni az adósságcsapdából. Egyórásra sikeredett be­szédében Torgyán József sok útmutatót nem adott. Szétosztotta szidalmait, aho­gyan tőle már megszoktuk. Többen az órájukat nézték - elsősorban a környező köz­ségből érkezettek -, mert a szomszéd falu mozijában kezdődött a film. Nicsak, ki beszél még...? -weisz- JOBB SZERENCSÉT! Az ember addig érzi magát embernek, amíg van remény. Remény pedig addig van, amíg munka. Ergo, munka nélkül nem vagyunk senkik. Egy tapolcai bányásztól hal­lottam ezt a pénteki ünnep­ség után. Pedig a kormány illetékes ifjú minisztere illő tisztelettel köszöntötte a föld mélyében dolgozókat. De hiába utalt rá Bod Péter Ákos büszkeség­gel a hangjában, hogy az idén is kifizették a hűségjutalma­kat, ha egyszer oda a re­mény. Mert azt is elmondta, hogy bezárják az alumínium­kohókat, s akkor, tudja ezt minden bányász, nem kell a bauxit sem. Szombaton Várpalotán jár­tam, itt is a sírva vigadós han­gulat ült az arcokon. Igaz, hozzájuk az ellenzék képvi­selője jött el, az MSZP-s Szű­rös Mátyás. Kíváncsi voltam, kihasználja-e a bányászok nehéz helyzetét, gerjeszti-e az elégedetlenséget. Nem tette, mondhatnánk úgy is: „valódi felelősségérzettel” be­szélt. Mondhatnánk máskép­pen: frázisokkal. A bányászok értették a lé­nyeget, nincs remény. Ezen az sem változtatott, hogy im­már Szent Borbála napját ül­ték. Az egyik sörfoltos asztal­nál meg is kérdezte egy apró, füstös képű fiú, kinek a képét tartja bányász apja lapátke­zében. Gyorsan jött a válasz: ő volt a bányászok védő­szentje. Balogh Attila Zoltán LEGFRISSEBB ITTHONRÓL 1991. szeptember 1vasárnap Társadalmi AIDS-veszély Bírálatból bőségesen jutott a kormánynak az SZDSZ teg­napi tanácsülésén, miközben a párt májusban közreadott válságkezelési programja belső vitáját értékelték. Az or­szágos tanács elnöksége szerint saját programjuk sem eredményezhet gyors javu­lást, sőt, még nincs vége a veszteségek és áldozatok korszakának. Hangsúlyozták a kormányzat súlyos felelős­ségét, mert nem nézett idejé­ben szembe a válsággal, és továbbra is hatalmi, ideológiai kérdésekre összpontosít a gazdasági és,szociális gon­dok helyett. Általános véle­mény, hogy a Kupa-program alkalmatlan a helyzet javítá­sára. A kormány képtelen az új vállalkozások támogatásá­ra. Különösen veszedelmes az önkormányzatok elszegé­­ny­ítése, mert ezzel a kormány a társadalom természetes vé­dekezőerejét töri meg. (havas) 3 Göncz Árpád A köztársasági elnök tegnap villámlátogatást tett Velen­cében: felszólalt a szigetvárosban rendezett Világművé­szeti Fórumon. Reggel indult Ferihegyről, és délután hat­kor ismét itthon volt.­­ Elnök úr, velencei „túrája” az ország első állam­­férfiának látogatása vagy az író missziója volt? - Azt hiszem, bicska kellene ahhoz, hogy kettévá­lasszam magamban az írót és a politikust. Egy művészeti értekezletre hívtak, s arra kértek, hogy a rendezvény lényegét egy előadásban foglaljam össze. A világ nagy művészetszponzorai voltak itt, akik felvetették, hogy há­rom-négy évente létre kellene hozni egy művészeti világ­falut, amolyan Olimpia-féle seregszemlét, ahol a részvé­tel a fontos. Mi felajánlottuk, hogy 1996-ban ezt a világfalut felépítenénk, hisz meglehet, abban az évben a világkiállí­tás házigazdái leszünk, és az ország 1100. születésnapját ünnepeljük. Közép-Európa nevében beszélhettem, el tud­tam mondani azt, hogy végre szabadon hatolhat be hoz­zánk a világ. Biztosra veszem azt, hogy a világ művé­szetével megtermékenyített közép-európai talaj a legter­mékenyebb, amin kultúra terem. - Szó esett a szomszédos Jugoszláviáról is. - Nem, csak én hoztam szóba. A konferenciának ez nem is volt feladata, mi viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az eseményeket, amelyek déli határaink mel­lett történnek. Délelőtt találkoztam Gianni de Michelis olasz külügyminiszter úrral, aki Jugoszláviával kapcsolat­ban felvázolta az Európai Közösség megoldási javaslatát. Elmondta, keddre összehívták a közösség tagországai­nak, valamint Jugoszlávia és a tagköztársaságok képvi­selőinek megbeszélését. A legfontosabb, hogy a fegyve­rek elhallgassanak, s a helyzet rendezésében a tárgyalá­soknak kell dominálniuk. Álláspontjuk az, hogy biztosítani kell valamennyi jugoszláviai köztársaság önrendelkezési jogát, a demokráciát és a demokratikus megoldásokat, s megnyugtatóan rendezni kell a kisebbségek helyzetét. F. Takács István : új?

Next