Mai Nap, 1991. október (3. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-13 / 240. szám

­ Hittek a hazudós lánynak * Gyilkosság a Krisztinánál RONGYOT TÖMÖTT A TORKÁBA Zsuzsa meglépett az inté­zetből. Tizenhat évesen, az apai pofonok elöl menekült oda, ám utóbb kiderült, a zárt ajtók mögött sem jobb. Régi barátjánál, T. Sándornál vert tanyát a pesti Táltos utcában, s a lakás annál is inkább al­kalmasnak bizonyult, mert éppen szemközt, az utca túl­oldalán lakott Fásy Csaba. Az ő nevét immár bátran leírhat­juk, hiszen - cimboráival el­lentétben - már nagykorú. Ti­zenhét nappal a nevezetes dátum előtt, egy nyári péntek délutánon érkezett csúcs­pontjához a tragikus história, amelynek ő a főszereplője. Ez a tizenhét nap akár öt év szabadságot, illetve szabad­ságvesztést is jelenthet neki a végső elszámolásnál, amikor is kiróják bűnéért az ítéletet. Végzetes séta hármasban Vidáman élt a három jó ba­rát a Táltos utcában. Azt nem mondhatjuk, hogy gondtala­nul, hiszen pénzük alig volt. Még csak eltengődtek addig, míg - két héttel a bűncselek­mény előtt - el nem fogyott Csaba - édesanyjától hátra­hagyott - háromezer forintja. Üres zsebbel őgyelegtek a városban, s talán ha nem ve­tődnek el a Krisztina tér felé, akkor Zsuzsának sohasem jut eszébe magányos, idős nénikéje. De sajnos eszébe jutott. El is mesélte a fiúknak, hogy itt, nem messze lakik a mama, már vagy nyolc­vanéves, tele van pénzzel, de átkozottul zsugori. Húsvétra is csak egy nyamvadt kinder­­tojással kedveskedett neki. Vagyis szót sem érdemelt többet a zsugori asszony. Csak Csaba fejéből nem ment ki a dolog, olyannyira, hogy egy héttel később elbal­lagott a Krisztinához, és kö­rülnézett. Körbejárta a házat, megnézte, pontosan melyik emeleten lakik D. Sándorné. Teltek a napok, talán egy hét is, amikor Zsuzsa váratla­nul megdöbbentő történettel kápráztatta el a fiúkat. Úgy mondta, meglátogatta néni­kéjét, aki - se szó, se beszéd - ököllel hasba vágta őt. S fájdalom, de ettől meghalt Sa­nyitól fogant gyermeke, akit a szíve alatt hordott. Még arra sem volt rest, hogy elcipelje a két hiszékeny balekot a Béke téri rendelőbe, ott bemenjen egy kurta nyegyedórára a nő­gyógyászatra, csak azért, hogy onnan kilépve mond­hassa: „Kész. Meghalt a gye­rek, ki is kaparták.” Elhitték, és nagyon dühösek voltak az öregasszonyra. Valamikor július 12-én tör­ténhetett ez. Aznap este egyébként mindhárman Csa­­báék lakásán ücsörögtek. Már mindennel megpróbálták agyonütni az időt, amikor eszükbe jutott, hogy kivesz­nek egy videofilmet a köl­csönzőből. Föl is kerekedtek a fiúk, választottak, majd ha­zafelé vették útjukat. Ekkor köszönt el Csaba Zsolttól, mondván, apróbb elintézni­valója van, várjanak rá, mert egykettőre otthon lesz. Bejött a trükk az álrendőrnek Öreg este volt, mire a Krisz­tinához ért. Még terepszem­léje alkalmával tudta meg, hogy az idős asszony rendkí­vül zárkózottan él, bizalmat­lan, az ismerős postás előtt sem zárja ki lakása ajtaját, így aztán már kezében szoron­gatta - ki tudja honnan szár­mazó - önvédelmi csoportos igazolványát. Rendőrként mutatkozott be a lánccal biz­tosított, csupán résre nyíló aj­tón át. Bejött a trükk, az ajtó kinyílt. Zsuzsáról érdeklődött, aki, ugye, megszökött az intézet­ből. Furcsállta a dolgot az idős asszony, hiszen jó ideje színét sem látta már a lány­nak, mi az ördögöt tudhatna róla. Ebben maradtak, s kí­sérte is kifelé vendégét. Már az ajtónál voltak, amikor Csa­ba az asszony mögé lépett, s az állítólag mindig nála lévő vésővel leütötte. Földre ro­gyott a néni, és sikoltozni kez­dett. Csaba erre lefújta őt gázpermettel, majd kezeit le­szorítva két ujjal szorítani kezdte gégéjét. Utóbb a bon­colásnál az orvosok képtele­nek voltak eldönteni, vajon et­től tört-e el az asszony pajzs­porca, vagy esetleg attól, ami utána következett. Mert még ennyi sem volt elég. Csaba egy darab ron­gyot pillantott meg fuldokló ál­dozata mellett, amit menten bele is tömött annak torkába. S, hogy biztos legyen dolgá­ban, kiment még a konyhába, s az ott lelt felmosórongyot a félhalott nő nyakára csomóz­ta. Eztán tisztességgel meg­mosta véres kezeit, letakarí­totta ruháját, majd töviről-he­­gyire átforgatta a festés miatt amúgy is dúlt lakást. Talált is ezerkétszáz forintot, három porcelánfigurát, egy ócska órát meg néhány értéktelen gyöngysort. A legnagyobb fo­gásnak a halott ujjáról lehú­zott gyűrűk bizonyultak. Dol­ga végeztével aztán kilépett a lakásból, betette maga mö­gött az ajtót, és hazament. Otthon aztán mindent el­mesélt barátainak, akik nem ütközhettek meg különöseb­ben a történteken, ugyanis még aznap este elköltötték az ezerkétszázat. Másnap reggel hatkor ko­pogtatott először a festő az idős asszony ajtaján. Választ nem kapott, de ekkor még nem fogott gyanút. Nyolc óra körül már erősen furcsállotta a dolgot, ezért lenyomta a ki­lincset. A zár engedett, a fes­tő pedig majd hanyatt esett, ugyanis az ajtó a holtan fekvő D. Sándorné fejének kop­­pant. Véres nadrág a kanálisban Mentők, rendőrök érkez­tek, kezdetét vette az ilyenkor szokásos faggatózás. Tudták a házbéliek, hogy a néni ha­ragban volt egyik rokonával, akinek van egy Zsuzsa nevű lánya. Rossz híre volt a frus­kának, skinheadek, meg effé­lék társaságában is látták. Ezen a szálon indultak el a nyomozók, s már aznap este becsöngettek Sanyiékhoz, ahol is üzenetet hagytak, hogy az ifjak másnap jelenje­nek meg kihallgatáson. Ekkor a rendőrök Csabáról még nem is tudtak. Zsuzsa és Sanyi mesélte el nekik a történetet. Meg azt, hogy a Petőfi Csarnoknál el­égették az áldozat igazolvá­nyát, s - miután megpróbál­tak túladni a szerzett holmi­kon­­, Csaba a folyóba dobta vésőjét, véres nadrágját pe­dig eldugták a Szabadság híd mellett a Dunába ömlő kaná­lisba. Nem hazudtak, ott volt a nadrág. Mi több, Csaba is ott volt, ahová Sanyi vezette a rendőröket. Az ügyészségnek átadott vádemelési javaslatban Fásy Csaba bűneként előre meg­fontolt szándékkal, nyereség­­vágyból, s különös kegyetlen­séggel elkövetett emberölés szerepel. Zsuzsát és Sándort pedig anyagi haszonszerzés végett elkövetett bűn pártolá­sával vádolják. I. L. L. Ezt látta a festő Mindent átkutatott 1991. október 13., vasárnap 9

Next