Mai Nap, 1992. augusztus (4. évfolyam, 205-233. szám)
1992-08-15 / 219. szám
• •Öröm és bánat Hatodik napon... Bizony bőgtek a győztesek. Pengős malacok a megmondhatói, milyen nehéz ilyenkor elzárni a könnyzacskókat. Ki hitte volna, hogy az öröm ennyire cseppfolyós? Szó, ami szó, volt miért bőgni. Olimpikonjainknak az utóbbi időben ritkán mondtak ennyi kedveset, szépet. Fogadásukkor a vesztest vigasztalták, a győztesnél sem emlegették a malacot. A hazatérőket különösen a kormánynál lévők figyelmessége hatotta meg. A kormányosok eddig jószerivel csak kiabáltak. Természetesen az evezősökkel. A nyolcasokkal, a négyesekkel, a kettesekkel. Hajtsatok, erősítsetek, tartsátok az irányt! - ezektől az utasításoktól harsogott a Duna-part. A behemót evezősök engedelmesen lapátoltak, pedig a kormányosok hozzájuk képest tornából felmentett nyeszlett legénykéknek látszottak. A húzóemberek mégsem próbáltak visszabeszélni, tudván, a maguk világából ilyesmiért kiközösítenék őket. Szóval dicsérték, ráadásul nagyon megnézték olimpikonjainkat a kormányosok. Még találgatták is, ki kicsoda, elvégre ritkán találkoznak. A kormányos hajók nem érték el a kiküldetési szintet sem, így nem is lehettek ott Barcelonában. Az olimpiára helyettük repültek a sportágakat szóban és pénzben támogatók, valamint a sportágakat szóban és pénzben támogatók családtagjai. Az egy hajóban evezők mindezt megértették, az utazókat nem irigyelték. Keményen markolták a kormányt, a lapátot, s maguk közt elismerték: a tehetséges emberek megérdemlik, hogy repüljenek. Ezen a héten Torgyán József is könnyezhetett. Örömében. A Legfelsőbb Bíróság döntésében bizonyítva láthatta: van jog, és van igazság. Manapság már nem lehet egy mozdulattal elnököt buktatni. Kezébe nyomhatták a lemondásáról szóló papírt, attól ő még a tagsága és a törvény előtt elnök maradt. Talán Thürmer Gyula is bőgött egy keveset az elmúlt napokban. Ő legénykedni próbált. Két helyre is bekopogtatott kérőként, ám mindkét helyen kosarat kapott. Pedig sem ő, sem vezetésével a Munkáspárt nem akart mást, mint sírva vigadni, ha már olyan nagy ünnep lett az a forintos-alkotmányos-István királyos-új kenyeres augusztus huszadika. Mindenesetre Thürmer elvtársék megígérték, akkor is elmennek Jászberénybe, ha ott nem szívesen látott vendégek. Jövőre nem lesz olimpia, nem lesz nagy fogadás, ám ettől függetlenül akkor is kedvünkre pityereghetünk. Minderről a Pénzügyminisztérium gondoskodott a kétlépcsős áfa bejelentésével. Még abban sem bízhatunk, hogy arany-, ezüstéremként csillogó könnyeink meghatják az illetékeseket. Ezek túl apró cseppek, ráadásul kifelé jönnek. A gondjai miatt állandóan síró-vívó államnak viszont bevétel kell. orv 4 1992. augusztus 15., szombat