Mai Nap, 1992. augusztus (4. évfolyam, 205-233. szám)

1992-08-15 / 219. szám

• •Öröm és bánat Hatodik napon... Bizony bőgtek a győztesek. Pengős malacok a megmondhatói, milyen nehéz ilyenkor elzárni a könnyzacskókat. Ki hitte volna, hogy az öröm ennyire cseppfolyós? Szó, ami szó, volt miért bőgni. Olimpikonjaink­nak az utóbbi időben ritkán mondtak ennyi kedveset, szépet. Fogadásukkor a vesztest vigasztalták, a győztesnél sem emlegették a malacot. A hazatérőket különösen a kormánynál lévők figyelmessége hatot­ta meg. A kormányosok eddig jószerivel csak ki­abáltak. Természetesen az evezősökkel. A nyolca­sokkal, a négyesekkel, a kettesekkel. Hajtsatok, erő­sítsetek, tartsátok az irányt! - ezektől az utasítások­tól harsogott a Duna-part. A behemót evezősök engedelmesen lapátoltak, pedig a kormányosok hoz­zájuk képest tornából felmentett nyeszlett legény­kéknek látszottak. A húzóemberek mégsem próbál­tak visszabeszélni, tudván, a maguk világából ilyes­miért kiközösítenék őket. Szóval dicsérték, ráadásul nagyon megnézték olimpikonjainkat a kormányosok. Még találgatták is, ki kicsoda, elvégre ritkán találkoznak. A kormá­nyos hajók nem érték el a kiküldetési szintet sem, így nem is lehettek ott Barcelonában. Az olimpiára helyettük repültek a sportágakat szóban és pénzben támogatók, valamint a sportágakat szóban és pénz­ben támogatók családtagjai. Az egy hajóban eve­zők mindezt megértették, az utazókat nem irigyel­ték. Keményen markolták a kormányt, a lapátot, s maguk közt elismerték: a tehetséges emberek meg­érdemlik, hogy repüljenek. Ezen a héten Torgyán József is könnyezhetett. Örömében. A Legfelsőbb Bíróság döntésében bizo­nyítva láthatta: van jog, és van igazság. Manapság már nem lehet egy mozdulattal elnököt buktatni. Kezébe nyomhatták a lemondásáról szóló papírt, attól ő még a tagsága és a törvény előtt elnök maradt. Talán Thürmer Gyula is bőgött egy keveset az elmúlt napokban. Ő legénykedni próbált. Két helyre is bekopogtatott kérőként, ám mindkét helyen kosa­rat kapott. Pedig sem ő, sem vezetésével a Munkás­párt nem akart mást, mint sírva vigadni, ha már olyan nagy ünnep lett az a forintos-alkotmányos-István királyos-új kenyeres augusztus huszadika. Minden­esetre Thürmer elvtársék megígérték, akkor is el­mennek Jászberénybe, ha ott nem szívesen látott vendégek. Jövőre nem lesz olimpia, nem lesz nagy fogadás, ám ettől függetlenül akkor is kedvünkre pityereghe­­tünk. Minderről a Pénzügyminisztérium gondosko­dott a kétlépcsős áfa bejelentésével. Még abban sem bízhatunk, hogy arany-, ezüstéremként csillogó könnyeink meghatják az illetékeseket. Ezek túl apró cseppek, ráadásul kifelé jönnek. A gondjai miatt állandóan síró-vívó államnak viszont bevétel kell. orv 4 1992. augusztus 15., szombat

Next