Makó és Vidéke, 1947. május (2. évfolyam, 99-121. szám)

1947-05-17 / 110. szám

1L évfolyam 110. szám 1947. május 17. szombat Ara 40 liUér s 3$*lA9iElYII IZ8 0IÜIDIM0IXATA ¥ kW T POLITIKAI É 8 TÍR8A0 ALMI ■ A P I L A P J A Szakosíts Árpád elvtárs, miniszterelnökhelyettes nyilatkozata lapunk munkatársának a dunavölgyi konferencia célkitűzéseiről Pártunk célja, hogy Magyarország a szomszédos népekkel bizalomteljes barátságba kerüljön A konferencia külföldi résztvevőit ma délelőtt Tildy Zoltán köztársasági elnök kihallgatáson fogadja Ma reggel 9 órakor Budapesten, az új­ városháza elnöki tanácstermé­ben ül össze a dunavölgyi államok szociáldemokrata pártjainak konfe­renciája. Lapunk munkatársa közvetlenül az ülés megnyitása előtt beszélgetést folytatott Szakasits Árpád elvtárs, miniszterelnökhelyettessel, a Szociál­demokrata Párt főtitkárával, aki a dunavölgyi szociáldemokrata pártok budapesti konferenciájának jelentő­ségéről a következőket mondotta : — Szívélyes barátsággal köszönt­jük a közép- és délkeleteurópai or­szágok szociáldemokrata küldötteit, akik eljöttek Budapestre, hogy részt­­vegyenek pártunk kezdeményezésére egybehívott dunavölgyi konferencián. Már mega az a tény, hogy Buda­pesten egybegyűltek a szomszédos államok szociáldemokratái, azt mu­tatja, hogy mennyire áthatotta őket az a gondolat, hogy az ittlevő né­peknek közelebb kell, hogy jussa­nak egymáshoz. A szociáldemokrata szolidaritásnak kétségtelenül öröm­teljes jele ez és nagy biztatás a jövőre. Pártunk legfőbb céljának tartja, hogy a szomszédos népekkel Ma­­gyarország bizalomteljes barátságba kerüljön és hogy soha többé meg ne ismétlődhessék, hogy ezek az egymésrautatt népek egymással szem­­be kerüljenek. Kezdeményezésünk arra irányul, hogy ebből a területből, amelyet annyiszor kavart fel a történelem vi­hara, a békesség völgye legyen. A közös munkának, a közös jóakarat­nak és a békének földje, amelyen testvéri népek munkálkodnak szaba­dabb és boldogabb jövendő érdeké­ben. Ez a konferencia már egymagá­ban is azt mutatja, hogy új korszak van keletkezőben itt a Dunameden­­cében. És ebben az új korszakban nem egymás ellen szövetkeznek majd az itt élő népek, hanem közös aka­rattal, céltudatosan egyesítik erőiket minden olyan törekvés ellen, amely a békesség, a szabadság és a szo­ciális demokrácia ellen irányul. A dunavölgyi szociáldemokrata konferencián elsősorban nem politikai kérdések kerülnek szóba. Az idő még nem érett meg erre, de magasabb értelemben mégis csak politika az, amivel a konferencia foglalkozik: a közép és délkeleteurópai népek gaz­dasági törekvéseinek egybehangolása, a tervgazdasági programok egyezte­tése. Ha sikerül gazdasági területen megteremteni a bizalomteljes kapcso­latokat, ha az érdekelt államok kor­mányai megragadják ezt a gondo­latot és közös erővel kihasználják a realitás alapján az adott és kínálkozó lehetőségeket,­ akkor belátható időn belül kialakulhat egy olyan gazdasági k­özműködés, amelynek áldásait minden nép élvezni fogja. Véleményünk szerint roppant ener­giákat lehet mozgósítani az itt élő népek jórészének emelkedése érde­kében. Ki lehet rekeszteni a versen­gés kártékony szellemét, közösen lehet kihasználni a legjobb lehető­ségeket és így megteremteni a béke igazi, abszolu­t reális alapjait. És ha meggondoljuk, hogy ezt a szervezett gazdasági együttműködést hozzá lehet kapcsolni a kétszázmilliós Szovjet­unió gazdasági életéhez, akkor a jólétinek és felvirágozásnak olyan perspektívája nyílik meg szemünk előtt, hogy minden igaz demokratában és szocialistában segítőtársra találunk e nagy igaz és népeket szolgáló célok megvalósítására. Nem nagy szavakkal, hanem tettekkel kell szolgálni a népek megbékélésének ügyét. És aligha kínálkozik erre jobb és biztosabb terület mint a népek gazdasági élete. Nem akarunk és távolról sem gondolunk valamiféle közép és délkeleteurópai autarchsiára. Nem akarunk elzárkózni a világ többi része elöl, hanem magunk területén akarjuk kimunkálni a legjobb, a leg­reálisabb és leg­termékenyebb gazdasági együtt­működést, amely hisszük a világ­békének és népek boldogulásának is a legjobb módja, eszköze és szolgálata. A tanácskozások három napon keresztül reggel kilenctől egyig és délután háromtól hét óráig foly­nak majd, kivéve a mai napot, amelyen a tanácskozásokat dél­ben 12 órakor berekesztik, mivel a konferencia külföldi delegátusait Tildy Zoltán köztársasági elnök egynegyed egykor fogadja. A kon­ferencián, amelyet Szakasits Ár­pád elnöki megnyitója vezet be, két- két óránként felváltva elnököl­nek majd a különböző országok delegátusai. Az elnöki megnyitó után Dr. Ries István igazságügyminiszter politikai tájékoztató referátuma kö­vetkezik, majd az egyes államok szociáldemokratái ismertetik párt­jaik politikai problémáit. A szom­bati nap ezekkel a kérdésekkel, valamint a Szociáldemokrata Párt­tok együttműködésének problémái­val foglalkozik. Tárcaközi bizottság vizsgálta felül a makói kórházat Új kutat fúrnak és remény van az ágyneműkészlet pótlására is. A közkórház szomorú helyzetével nemrégiben foglalkoztunk. Eddig több mint 100.000 forint adóssága van a kórháznak és egyelőre semmi remény sincs atekintetben, hogy ez adósság valami módon eltűnjön a kórház számadásából. A 100.000 forint adós­ságon kívül még 10 vagon szénnel is tartozik a kórház a vármegyének, mert a téli fűtési idényben Páll Endre alispán ennyi szénnel segítette ki a kórházat. Az előirányzott bevételek sem folynak be, így a terhek foko­zatosan emelkednek. Ma délelőtt váratlanul tárcaközi bizottság érkezett a kórházba. A bi­zottság előtt a vármegye és a kórház tisztviselői feltárták a rendkívül nehéz helyzetet és rámutattak arra, hogy sem a megye, sem a kórház vezető­sége saját erejéből a mostani siral­mas helyzeten segíteni nem tud. A kórháznak ez adósság eltüntetésén kívül pótolni kell az utóbbi években­­előállott hiányokat. A textilhiány miatt már három éve nem pótolták a kórház ágyneműkész­letét és jelenleg, különösen a lepedő­készlet olyan kicsi, hogy feltétlenül pótolni kellene. De nincs fedezet a kórház tönkrement matracainak a megjavítására, az elszakadt sodronyok megcsináltatására sem. A tavalyi ke­mény tél alatt a kórház nem kapott szenet, ezért a központi fűtésnél sok­szor hetekig fát használtak. A fűtő­berendezés ennek következtében meg­rongálódott és ha hamarosan nem javítják ki az épületben is komoly károk keletkeznek. Egy másik nyaron gyorsan megoldandó feladat volna a kórházi konyha bádog tetejének be­­festése. A munka elhalasztása esetén a bá­dogtető rozsdásodás következté­ben tönkremegy és a festési költség sokszorosába kerül majd egy új tető megépítése. A legsúlyosabb probléma azonban a kórház vízellátása. A mostani kút felmondta a szolgálatot és csak annyi vizet szolgáltat, amennyi a főzéshez és a legszükségesebb munkálatok el­végzéséhez szükséges. Szakértők vé­leménye szerint a kutat javítási mun­kálattal helyrehozni nem lehet, hanem a mostani kúttól távolabb, új kutat kell fúrni. A tárcaközi bizottság az elvégzendő munkák közül az új kút fúrását tar­totta legszükségesebbnek. Hangsú­lyozta a bizottság, hogy csak korlátolt mennyiségű pénz felett rendelkezik. A népjóléti minisztérium a még ren­delkezésre álló összeget tudja elosz­tani az ország 25 legrászorultabb kórháza között. A makói kórházat azonban igényjogosultság tekintetében az ország sok kórháza megelőzi, fő­leg azok a kórházak, amelyek bomba­találatot, vagy más háborús kárt szenvedtek. A bizottság azonban a kút fúrására kilátásba helyezte a segítséget. A pillanatnyi helyzet az, hogy teljesen attól függ a kórház helyzete, hogy az új kút fúrásánál találnak-e 300 méter mélységben megfelelő vízréteget. Há- 4

Next