Állami főgimnázium, Makó, 1938
e makói állami főgimnáziumhoz, s azóta mindvégig a mi intézetünkben működött. Tanári egyéniségének magyarsága volt a legkiemelkedőbb vonása, társadalmi munkájában, magánéletében református volta. Egyházához való hűsége volt a vezetője. Minden cselekvésében vezérlő gondolat volt a szolgálat hűsége. Akár a hivatásáról, tanári munkájáról volt szó, akár a makói református gyülekezet presbitériumában és annak különböző bizottságaiban viselt tisztségéről, vagy a Makói Kaszinóban 20 éven végzett gazda- és pénztárnoki teendőkről volt szó, a reábízottakat egyforma készséggel vállalta és ha csupán tőle függött, késedelem nélkül is teljesítette. Sohasem voltak „restanciái“. A kötelességtudó diák munkáját szeretettel támogatta, hosszú időn át volt az Ifjúsági Segítő Egyesület elnöke, annál kevésbbé szenvedhette a hanyag diákot; de ha ilyenkor néha kíméletlen volt is, nem azért tette, hogy mélyítse a sebet, hanem csak azért, hogy meggyógyítsa. Régi tanítványainak hálája tanúsítja, hogy még ilyenkor is felismerték a szerető szándékot. A tanulóifjúságra a legnagyobb hatást tanításában és a hazafias iskolai ünnepélyeken mondott beszédeiben kétségtelenül fajszeretetével, a magyarság hivatásának kiemelésével és a magyar öncélúság gondolatának minden egyéb érdek fölé helyezésével tette. Sok része van abban, hogy ifjúságunknak eszménye lett a magyarabb magyar. Mint ember, zárkózott természetű volt. A társaságnak egyik legkedélyesebb tagja volt, de igazi benseje mások számára csak igen ritkán, olyankor nyílott meg, amikor a baráti lélek különösképen ráhangolódott az ő lelkének sajátos rezgéseire. Inkább szemlélődő természet volt. Amit látott, hallott, vagy olvasott, az mind nyomot hagyott lelkének érzékeny lemezén. Másokkal nem igen közölte ezt, de hogy figyelmét semmi el nem kerülte s mindent mérlegre tett, azt megtudtuk újságjainak elmaradhatatlan, a vezércikktől a hirdetésekig sűrűn aláhúzott soraiból és a lap szélére gyorsírással vetett megjegyzéseiből. Szívesen és szeretettel emlékezünk róla. Emlékét híven őrizzük. Falábú lenő.