Makói Ujság, 1938. április (4. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-02 / 74. szám
4 a belga őrnagyot is szomorúan elhallgatott. Félrenéztem, hogy elkerüljem atu eggódó tekintetét és ezzel észrevettem a homokon heverő német fiút. Úgy nézett ki a felgyűrt nadrágjával, mint egy kisfiú. Ez időközben már eszméletre tért, de a szája fel volt peckelve. Amint ennek csupasz térdeit néztem, eszembe jutottak a skót egyenruhák. Miért ne ölthetnék fel ezeket a belgák ? — gondoltam hirtelen. Egy csillogóan felszerelt század zavarba hozhatná Von Kluck kimerült csapatait, azt a véleményt támasztva ezzel, hogy itt egy brit hadosztály sorakozott fel ellenük észrevétlenül. Ennek a lálekteni trükknek jó hatása lehetne. A ruhán kívül kisegítettem a belgákat néhány láda jó Levisféle gépfegyverrel és puskával is. Leírtam tervemet az őrnagy előtt, aki egy darabig fásultan hallgatta, de a végén karon ragadott és felkiáltott : — Igen, igen ! Ez is végre valami. Visszasiettem a hajóra, leeresztettem két mentősajkát és a holmit partra szállítottuk. Időközben két belga századot vezényeltek a tűz színhelyére. Sohasem felejthetem azt a mulatságos látványt, amit ez a 180 ember nyújtott, mikor a tűznél ruhát cserélt. Az emberek nevették a sárga skót szoknyákat és a sapkát megfordítva tették fejükre, úgy hogy a szalagok az ő szürke agyagos arcukba lógtak. Aztán átvették a lőszereket is. Ezt a feladatot virradat előtt egy órával vittük végbe, megvártuk míg az utolsó szoknyás csak is eltűnt a Danák mögött, azután visszasiettünk a hajónkra. Amint kiérkeztünk a nyílt tengerre, hallottuk ez első német ágyú szót, amint kezdette a pusztítást, csakhogy most ez egyszer, ez volt az első eset, amikor a Flandria hadsereg kezdte az ütközetet. .Ezen a napon állították meg a német előnyomulás azáltal is, hogy az Yser folyó gátját átvágták ?" — kérdeztem. Az angol tagadólag intett. Ez csak a történeti könyvekben van így megírva, de valójában a skót szoknyák és néhány jó géppuska vitte ezt végbe. Amint az ellenség átjött a a mocsarakon, a belgák lövegei oly pusztítást vittek közöttük végbe, hogy ehhez hasonló mészárlás csak Veradán, vagy Gallipolinál történt. Egy két rohamot csak álltak a németek, de amikor észrevették a britt egyenruhákat, hiábavalónak tartottak minden ellenállást, mert bizonyosnak vélték, hogy friss skót ezredek sorakoznak még a látottak mögött. Mikor már végül a belgák az Yser folyó gátjait megnyitották, a csata sorsa már eldőlt. Attól az órától kezdve a szövetségesek hadállásának balszárnya meg volt mentve és a németek azután egy lépést sem tudtak tovább jutni Flandria területén. IV. — Azonban jó uram és barátom — kiáltottam fel, — nem szólt e ön erről senki másnak ? Nem tud erről más senki ? Ha igen, volt egy valaki, aki tudott erről. — Válaszolt az utas. — Egy ember. Igen. Ezelőtt három évvel ugyanazon a területen járkáltam a parton és akkor eszembe jutott, hogy ennek a kis esetnek, ami velem itt történt, épen tizedik évforduló napja van. Valami erő ösztönzött, hogy keressem fel ismét azt a partot. Azon a reggelen hajónk az antwerpeni dokkban időzött. Éppen október 29 én ede Nisvportba mentem. A község szállodájában csak egy vendéget találtam, egy csendes, szótalan németet. Bechtel volt a neve — Gunner Bechtel. Az ebédnél találkoztunk, azután elváltunk. Ugyanaznap késő este végigsétálva a hepehupás utcákon a tenger felé irányítottam lépteimet és csakhamar a parton voltam. Amint lassan a kemény homokon ballagok, észreveszem, hogy tőlem jobbra egy fatuskón egy ember ül. Ez egészen meglepetésben tartott, amíg a holdfénynél fel nem ismertem benne Bechtelt, az én lakótársamat. Elnevettem magamat és megkönnyebbülve kiáltottam nevét. Mellé ültem, rágyújtottunk és füstölve beszélgettünk mindaddig, míg egyszer, mintegy véletlenül azt kérdezte tőlem a társam, hogy mi hozott engem Nieuportba épen októberben. Én elbeszéltem neki a históriámat pontosan úgy, ahogyan most önnek. Visszaemlékezem még arra, hogy amikor elvégeztem, kissé zavarban voltam, hátha túl sokat mondtam el és tréfára akarva fordítani a dolgot, félig nevetve mondottam neki. Hát amint látja Bechtel úr, én vagyok az az eredeti ember, aki a háborút megnyertem. A német a kezét a karomra fektetve erre így szóllott nyugodtan: És tudja-e barátom, hogy én ki vagyok ? Én vagyok az az ember, aki a háborút elvesztettem. Én vagyok az az előőrs, akit alva találtak. Ez igaz is volt. Az ő nagy bűne, ahogyan ő azt nevezte, tíz éven át marta lelkiismeretét és majdnem őrülésbe űzte. Egyszerű következtetése alapján remélte, ha felkeresi az ő hűtlenségének, vagy gyarlóságának ezt a helyét, ezzel le fogja győzni gyötrő érzéseit. A háború után végig nézte a forradalmak iszonyatait, honfitársainak éhínségét és mindezeket a hazája ellen elkövetett bűn következményeiül számította be. Mert Bechtel is tudta jól, ha akkor éjjel ébren marad, a német hadsereg karácsonyra Parisban lett volna. Ott álltunk tehát azon a homoksávon a holdfényben, néztünk egymásra: egyik ember, aki megnyerte és a másik, aki elvesztette a háborút. Megfordultunk ezután lassan, hallgatagon lépegettünk vissza a szállónk felé. Mert most nem találtunk szót, amit egymásnak mondhattunk volna: egyáltalában semmit sem tudtunk akkor szólani. — Látta-e ön azóta Bechtelt? — kérdeztem. — Nem, — válaszolt Bradman. Azóta egyszer sem láttam őt. Tekintete a négyszögű csomagra esett, melyet előbb maga mellé helyezett el. Azután folytatta: Minden évben egyszer irtunk egymásnak, ő egy vasöntő gyárban dolgozott Dortmundban. Egy héttel ezelőtt irt nekem a kórházból, írta, hogy tegyek meg érte valamit, arra kért, hogy vegyem át tőle ezt a kis dobozt, van benne egy kis hazai föld, azt temessem el helyette Nieuport mellett a tengerparton. — Most épen abban a járatban vagyok, — mondotta Bradman, — és ez az a doboz. Gyöngéden bontotta le a papírborítékot a csomagról és felmutatott egy kis kő urnát. Ezt az egyszerű feliratot olvastam rajta: Gunnar Bechtel. E történet írója belga és britt kutforrások alapján személyesen győződött meg az esemény valódiságáról, mely mindig fontos kutforrása lesz a világháború történetének. A cikk a „The Reader Digest” című amerikai folyóiratban jelent meg. Angol eredeti szövegből fordította : Egressy Péter. A gályarab menyasszonya. Brübli, tirí Bili nárju Most már jó úton vagyok, gondoló Bernardia az utón. Az éjjel járó titokzatos kocsi, a fátyol, a márki titokzatos kastélya, mind e közt van összesítés. De legfeltűnőbb az, legfeltűnőbb az, hogy a párisi és környékbeli urak meglátogatják kastélyában. Midőn a kocsi hegynek, tehát lassan ment, Bernardin kiszólt a kocsi ablakán: Ismeri jól Bernay környékét ? Itt születtem, főtisztelendő úr, minden zegét zugát ismerem. Akkor bizonyosan tud itt a közelben egy kastélyt. Van itt a közelben öt hat kastély is. Talán azt az erdei kastélyt tetszik érteni, amelyet nemrég eladtak és új gazdája került ? Hogy hívják az uj gazdát? Nem tudom, azt mondják, márki. Bernardin helyes nyomon látszott járni. Tudja, hol van az a kastély ? Ott nem voltam ugyan, de az útját tudom. Merre van? Mindjárt lekerülünk az erdei útra. Mondja meg, ha jön a kerülő. Oda akar talán menni, főtisztelendő úr? A körülményektől függ. Én nem ismerem a kastélyt. Sokat beszélnek az emberek róla. Az erdei kastélyról? Várjon mit ? Nem tudom, igaz-e. Látni nem látta senki sem, mert idegent nem eresztenek oda be. Olyan mint egy börtön, mindig zárva áll Valami titoknak kell ott lennie. Titoknak? Miből gondolják azt? Valaminek kell ott lennie. Azt beszélik, hogy a márki egy szép arzonyi személyt tart ott fogva, éjjel meg urak jönnek a kastélyba és ott maradnak reggelig. Ez csakugyan különös. Egy ideig még ment a kocsi, azután egyszerre így szólt a kocsis: Itt vagyunk már, uram, az útjánál. Milyen messzire van innen a kastély? Egy órányira. Menjen hát, de ne egészen a kastélyig. Meg akarom nézni. Bernardin becsukta az ablakot. A kocsis aggodalmasan rázta a fejét. Ki lehet ez a titokzatos utas? Ez is a kastélyba megy ? És hát mi köze hozzá, megkapja pénzét, azzal vége. (Folytatjuk.) MAKÓI ÚJSÁG 1938. április 2. raSMWMMMMMMnwWMMSW Sudmpeatl sertésvámár. A ferencvárosi sertésvásánc ma 187 sertést hajtottak fel, ez előző napi maradvány 6 darab volt. — Változatlan irányzat mellett 187 darab kelt el. Araki uradalmi nehézsertést 111 — 112, közép 107—110, szedett közép 106—108, szedett könnyű 103— 105, silány sértési 95—101 fillérét legyezték élősúlykilogrammonként. tozecoms, Budapesti terménypiac. Irányzat: jól tartott «**« 77 lg OS — — — 20,80—21.03 ti Ia kg-^3 — — — 20,93—21.33 Sert 73 *2 SJ — — — 21 15—21-50 •mn 89 Sg .i — — — 21.81—21-00 — - — 18.70*18.80 »rW - — - - - 15.50-16,03 Zab * — — — 15.40-15.70 Terzírius - — - — 12.85 -12 95 •WP« - — - 13.20-18,43 Határidősök, irányait jól t ártott Tengeri 1988. májusra 18.15—13.16 Ross 193? májusra 19.16-19.17 Kiadd föld. Csókáson a Nagy Sándor féle földből kettő hát. hold amely Török József szomszédságában fekszik, eladó. Értekezni Makón, Hédervári utca 12. szám. 789 Eladó ház. Az Apafty utca 13. számú úri, de gazdálkodónak is megfelelő 3 utcai szobás s mellékhelyiségekből álló ház eladó. Értekezhetni lehet: Dr. Török Lajos ügyvédnél, Megyeház utca 6-b. szám. Tiszta, mosott géptörlő rongyot VOSZ Makói Újság nyomdája. Nyomtatott a Makói Friss Újság nyomda és lapkiadóvállalat nyomdájában, Makón. Kiadó és laptulajdonos: dr. vitéz Galamb Sándor. — Felelős művezető Raffal Jódos. Minket plso. fura 20.00—20.00 Árpa 13 50 1380 Morzsolt tengeri 11.20—11.30 Korpa 18 PC. 1350 Vöröslagyma 20.00—20.25 Vdkshagyma kisebb 15.00—20.00 Fokhagyma 1.00— 8.00 Dughagyma 78.00 80 00 FetruMlyem 69.00 -70.00 Sárgarépa 4.00- 8.00 Torma 82.50—38.00 Baromfiak. Tvak — — — — 6.9'- 0.95 Csirke — - — — — no - 1.80 Wl* — — — — 1.05- 1.10 laesa — — — — — 105— 100 Pulyka 0.80- 0.82 QyPngyiyuk 1.15 1.15 Tojás 1 kg. - - - 90 illét. usmw—WMwamweawiBimsi'wunSto.'^ Egy erősebb Jó Hát kifutónak azonnalelveszek. Németh Pál, Szt. János tér 1. 762