Makói Ujság, 1942. június (8. évfolyam, 123-145. szám)
1942-06-02 / 123. szám
1942 június 2. MAKÓI ÚJSÁG A makói mezőgazdaság és állattenyésztés eredményei, tervei, problémái A Gazdasági Egyesület közgyűlése A városi gazdasági egyesület vasárnap délelőtt tartotta közgyűlését az egyesületi székház dísztermében , S. Bálint György elnöklete alatt. Az elnök megállapítva a közgyűlés határozatképességét s kijelölve a jegyzőkönyvezetőt és a hitelesítőket, üdvözölte a közgyűlésen megjelent vendégeket, közöttük elsősorban dr. Bécsy Bertalan polgármestert. Kegyelettel emlékezett meg az egyesület halottairól, kiknek emlékét a közgyűlés , jegyzőkönyvben örökítette meg. Az elmúlt estendőről szóló elnöki összefoglalóban vázolta S. Bálint György az elmúlt gazdasági év súlyos megpróbáltatásait s ezek közepette a gazdatársadalom súlyos gondjait és bajait. Ez a vidék talán száz év óta sem látott annyi bajt és elemi csapást, mint az elmúlt esztendőben és az idén. A termő területnek csaknem felét kikapcsolta a termelésből az árvíz s a megmaradt területek is gyenge termést ígérnek. Ez már a harmadik árvizes, esztendő. Most már a legelőrelátóbb gazda is felemésztette minden tartalékát s már nincs, mihez nyúljon. „De minden áldozatot és terhet zokszó nélkül viselünk a közös nagy cél, a győzelem s a boldogabb béke, érdekében” — mondotta S. Bálint György. Az árvíz problémákról szólva sajnálattal mutatott rá arra, hogy a szegedi nagy árvízértekezleten elgáncsolni igyekeztek a kormányzatnak azt a becsületes szándékát, mellyel a belvízmentesítés terhét szélesebb érdekeltségi körre igyekezett kiterjeszteni. Az egyesület vezetősége, mikor ésahol csak tehette, rámutatott a makói ármentesítés és csatornázás hibáira. A meglévő csatornák kibővítésére, újak létesítésére s általában az egész ármentesítési rendszer átépítésére van szükség. Ennek rendkívüli nagy költségeit azonban a magasabb síkok földtulajdonosai közt is arányosan széjjel kell osztani. Az állattenyésztésről szólva örömmel állapította meg, hogy a nehéz időkben is sikerült 17 úgynevezett vármegyei bikát biztosítani a makói tanyavilág számára, amiért, a gazdaközönség köszönetét fejezte ki a vármegye alispánjának és a város polgármesterének, akik mindig nagy megértést és segítő jóakaratot tanúsítottak a gazdaérdekek irányában. Beszámolt röviden a baromfitenyésztő szakosztály eredményes munkájáról,felhívja a gazdák figyelmét a baromfitenyésztésnek egyre fokozódó fontosságára, s arra, hogy rövidesen ez lesz a lakosság húsellátásának főforrása. Az állattenyésztés első alapfeltétele, hogy állataink takarmányozásáról magunk gondoskodjunk s ne az államtól, vagy más közületektől várjuk azt. Káposztát, kararábét, sőt spenótot termesszünk s zölden vermeljük, vagy silózzuk, hogy állataink télen is hozzájuthassanak vitáink télen is hozájuthassanak a vitamintáplálékhoz. Általában S. Bálint György az ő szokott őszinteségével mutatott rá azokra a hibákra is, amelyekkel a gazdák maguk nehezítik meg a saját helyzetüket, így figyelmezteti őket arra is, hogy az árakat tartsák besne licitáljanak egymásra a munkabéreknél sem, mert ha bárhol megkezdik a drágítást, egész lavinát indítanak el s lehetetlenné teszik maguk számára a gazdaságos termelést. Lemondásra és fegyelmezett magatartásra hívta fel a gazdákat, mert enélkül nem nyerhetjük meg a háborút, de az eljövendő jobb sorsot sem. A közellátási értesítőből olvasott fel részleteket végül arra vonatkozólag, hogy mennyit tartalékolhat minden gazda az elsőrendű élelmiszerekből. Felhívta a gazdák figyelmét arra is, hogy a belső fronton, a termelés frontján nekik is el kell követniük mindent, hogy derék katonáink erőfeszítései és véres áldozatai ne vesszenek kárba s a belső frontot ne bonthassa meg az elégedetlenség a közellátás hiányosságai miatt. Dr. Csorba János országgyűlési képviselő mindenben egyetértett L. Bálint György szavaival s erősen helyeselte azokat, de az ármentesítés kérdésében olyan különvéleményt jelentett be s kísérelt meg kifejteni, amely már elve logikai ellentmondással indult. Nagy Ernő az egyesület választ* Hiányának munkájáról adott tájékoztatást. Elmondta, hogy az egyesület taglétszáma a múlt évben is 43-mal gyarapodott. A gazdatársadalom köszönetét és háláját fejezte ki dr. Bécsy Bertalan polgármesternek, aki minden méltányos és igazságos gazdakérelmet vagy panaszt magáévá tett s mindenütt segíteni törekedett, de segített is. A makói középfokú mezőgazdasági iskola terve a, megvalósulás útján volt már, sajnos azonban a háborús nehézségek gátat vetettek ennek útjába, bár a polgármester és az alispán (éljenzések) valósággal szívügyükké tették a kérdést s minden erejükkel segítették a megvalósulás felé. Bejelentette Nagy Ernő, hogy valószínűleg sikerülni fog egy újabb 400 holdas csikólegelőt szerezni a zsidóbirtokok küszöbön álló igénybevétele kapcsán. Rámutatott a rákosi tanyai közigazgatási központ, telefon és postaügynökség létesítésére is, melyért ismételten köszönetet mondott dr. Bécsy Bertalannak. Alótenyésztés újabb fellendüléséről szólva rámutatott arra, hogy a románok által történt kifosztás után mindössze 267 kancával indult el újból a makói lótenyésztés, míg most 1097 nyilvántartott tenyészkanca van. Elmondotta azt is, hogy hivatalos, szakszerű becslés szerint 1860 pengőjébe van agazdának egy csikó felnevelése. Nagy elismeréssel emlékezett meg a háztartási tanfolyamról, de sajnálattal állapította meg e tekintetben a gazdalányok és asszonyok részvétlenségét és közönyét. Tóth János a szarvasmarhatenyésztő egyesület, illetve szakosztály eredményes működését vázolta. Dr Bécsy Bertalan meghatottan mondott köszönetet az elismerő szavakért s további lelkes segítői készségéről biztosította a gazdatársadalmat, egyben összetartásra s az elnök támogatására buzdította. Figyelmeztette a gazdákat, hogy át kell állítani a termelést és a tenyésztést úgy, hogy a háború végeztével az átmenet zökkenő és megrázkódtatás nélkül történjék. Kifogásolta, hogy egyesek nem munkálták be azonnal a víz alól felszabadult termőterületeket. Elmondta, hogy az érték költségek kiterjesztése terén még csak a kezdeményezésnél tartunk,, de az a tendencia, hogy általános közteherré tegyék az ármentesítést, mert így nagyobb alkotásokat lehet e téren is megvalósítani. A makói mezőgazdasági középiskola tervét melegen tartja s mihelyt építőanyag szabadul fel, újra napirendre tűzi. Tóth Arisztid, a vármegyei gazdasági egyesület igazgatója a takarmányozás terén tapasztalható pazarlást kifogásolta. Azt ajánlotta, hogy a kukoricaszárat tépve, vagy silózva, vermelve tárolják, ne kúpokba, s ahol kilúgozódik belőle minden tápérték. A zárszámadások és költségvetés ismertetése után újra választották a régi számvizsgáló bizottságot, majd vitéz Galamb Sándor indítványára egyhangúlag, lelkesen megszavaztak 100 pengő segítséget a Darányi Kálmán ,nevét viselő diákotthon létesítésére, mely tudvalevőleg a tehetséges, de szegény gazdagyermekek taníttatását hivatott megkönnyíteni. Legvégül maradt Sípos Mihály, Pallagi Péter és Tamási János kizárásának ügye. A nevezett gazdák, kik régtől fogva ádáz elenségei és áskálódó rossz szellemei voltak a csekélyszámú pusztoskodói csoportnak, egy előadásalkalmával olyan kijelentéseket és szenvedélyes hangú támadást engedtek meg maguknak az elnökséggel szemben, hogy annak fele is kimeríti az osztályellenes izgatást. A választmány ezért a három áskálódót kizárta az egyesületből. Fellebbezés folytán most a közgyűlés elé került az ügy. A közgyűlés is 83 titkos szavazattal 27 ellenében a kizárás mellett döntött. S. Bálint György sajnálattal jelentette be, hogy az illetők elhárították maguktól a felkínált lehetőséget a kiengesztelődésre s ezzel maguk hívták ki maguk ellen a kizárást. S EZ A DIVAT! Iíléses öv rózsaszínű gyöngyökből, fémcsattal, hozzá egy rózsaszínű gyöngyökből készült karkötő 9 m női cserkészet megmozdulása a harctéren SzSzdfi honvédeinkért Városunk társadalma a jövő héten tartja meg a nemzetvédelmi hetet. Ennek keretében lesz a füsttelen nap is, amikor Makón is összegyűjtik honvédeink részére a sok jó füstölni valót. Ennek a nemes megmozdulásnak a továbbfejlesztésére és állandósítására az egyik makói cserkészcsapat arra vállalkozott, hogy fővárosi mintára itt is megszervezi a cigaretta és dohány állandó gyűjtését. A füsttelen nap után az 556. sz. Szathmáry Pál cserkészcsapat cserkészei felkeresik a makói dohányárudákat, valamint a nagyobb társasösszejövetelek állandó helyeit és ezek vezetőit arra kérik fel,, hogy gyűjtődobozt vegyenek át tőlük. A gyűjtődobozok csinos kivitelben készültek, nem sok helyet foglalnak és ez a felírásuk: „Csak egy cigarettát harctéren küzdő honvédeink részére”. A gyűjtődobozokat keresztkötéssel és pecséttel látják el. Tartalmukat később megállapítandó időközben (jó volna, ha sűrűbben kellene,) hatósági megbízott előtt felnyitják és rendeltetési helyére továbbítják. A dohányárusoknak tehát semmi megterhelést, vagy fáradságot nem okoznak, csupán arra kérik fel, hogy fogadják el és kézkezeső helyen helyezzék el a dobozokat. A kiürítéshez a cserkészek szállítják el a dobozokat ugyancsak ők viszik azután vissza. Makó városban 37 dohányáruda van. Ezenkívül az Iparosifjak Egyesületében, a Kereskedő Ifjak Egye-sületében, a Gazdasági Egyesületben és a Levente Otthonban helyeznek el gyűjtődobozt. Amennyiben valamelyik egyesület igényt tartana gyűjtődobozra, a csapat vezetősége készséggel bocsájt rendelkezésre. Ezzel az elgondolással Makón állandósul a füsztelen napok eszméje és reméljük, hogy Makó város megértő társadalma támogatni fogja a cserkészek munkáját és mindenki szerény tehetségéhez mérten vásárlásai alkalmával elcsíp egyegy cigarettát derék makói honvédőink számára. Az akció eredményéről időközönként tájékoztatót adunk. (N)