Makói Ujság, 1943. május (9. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-21 / 114. szám
1943 május 21. Marosmenti Kalász A Művelődési Szakosztály megalakulásáról. Emlékezetes, hogy a múlt évben, az Országos Kalászos Egyesület megalakítása körül némi biccenés történt, mert a Parasztszövetség kérve-kérte a földművelésügyi minisztériumot: Ne építsünk válaszfalat a kalászos és nem kalászos parasztság között, mire ígéretet is kaptunk és el is maradt a szétválasztás. Hogy ennek a Parasztszövetség is eleget tegyen: május 8- án a Kalászos Szakosztály országos vezetői, a vidéki választmánynyal egyetértőleg, Művelődési Szakosztállyá alakult át. Ez annyit jelent, hogy volt, nincs, de lett helyette olyan Szakosztály, mely egyetlen parasztembert se hangsúlyoz ki a többi paraszt közül. De jelenti azt is, hogy a Parasztszövetség mindenben eleget kíván tenni az ígéretének. E fentiek letárgyalása és egyhangú elfogadása után rátért, a vezetőség a termelés értékesítés megszervezésének kidolgozására, ami alatt pedig azt kell értelmeznünk, hogy kérdőívek kibocsájtásával keresi fel a vidéki szerveket - ennek áttanulmányozása révén kíván szót emelni a parasztság érdekében. Mert hogy mindkét téren vannak tennivalók,ez letagadhatatlan és minden termelő paraszt előtt láthatóan világos. Hogy aztán mégis vannak — sajnos, a mi sorainkból is —, kik úgy vélik, hogy ez tévedés, annak az az oka, amit régen és sokak által bizonyítva abban az értelemben hirdetünk, amely szerint a parasztság előrehaladása még mindig tipeg, topog és — mondhatnám — sántítva ballag a könnyebb és jobb lehetőségek felé. Persze, okolni valónk csakis magunkkal szemben lehet, mert ahogy a parasztság nem állta útját mások szervezkedésének, ugyanúgy a mi útunkat se torlaszolta más, mint saját széthúzásunk. Csaknem annyi pártba tartoztunk, ahányan léteztünk, sőt eggyel többe, mert a sok közül, kitűnt, hogy hatpártiak is akadtak. A Parasztszövetség a Kalászos Szakosztály átnevezésével ismét bebizonyította, tehát, hogy paraszt és paraszt között nem ismer különbséget, mint legfeljebb azt, hogy egyik haladni vágyó, míg a másik patópálos maradt és ezen utóbbiak gáncsolják az előbbieket. Üzenet: Mindazok, kik a múlt évben, valami hatvan pengős könyvet rendeltek a A pesti ügynököktől és fizettek is érte: kérjék az akkor leadott címen, mert pesti tartózkodásom alatt arra jöttem rá, hogy ez a beígért könyv nem jelent, csak hiba van a szétküldésnél. Asztalos P. Kálmán. Egy másfél tonnás ló csónak és egy négy lovas jókarban levő fárgiing eladó. Értekezni lehet S. Bálint György felsőházi taggal, Hold utca 26. szám, 2440 MAKÓI ÚJSÁG A japán munkabértitok: Európa Japántól fog tanulni gazdaságpolitikát. A japáni árunak a világpiacon való legyőzhetetlen versenyét az olcsó japáni munkabérek okozzák. A japáni kötő-szövő munkás egyhatod részével beérik annak, amit, az amerikai munkás kap és egyharmadára, annak, amit az angol munkásnak fizetnek. Japánban a munkáskérdés ma körülbelül azon a fokon áll, mint Európában a gyáripar kifejlődésének kezdetén. A hivatalos gazdaságpolitika felfogása az, hogy az alacsony munkabér egyetemes közgazdasági érdek, mert ez a feltétele árukivitelnek és a belső iparosodásnak. Ez a felfogás Európában szintén nem újdonság, a merkantilizmusnak a tizennyolcadik század második felének éppen ez volt a felfogása. A lényeg azonban nem az, hogy ebben a felfogásban a japáni kormány teljesen egyetért nem csak a japáni tőkéssel, ami nem lenne meglepő, de a munkással is, ami európai szemmel nézve már egyenesen érthetetlen. Pedig az angol gyáripar kiküldöttei csak a harmincas évek első felében, a gazdasági világválság évei alatt vizsgálták meg a japáni gazdasági szervezeteket és azt állapították meg, hogy Japánban a munkásságnak a sztrájk szigorúan tilos, de nem is kíván ilyesmit és sorsával teljesen megelégedetten él. KÜLÖNLEGES HELYZET így már egészen titokzatossá válik a japáni munkabérszint az európai néző számára, aminek szeretné a magyarázatát megtalálni. Paul Arndt német közgazda, aki sokat foglalkozott a Kelet gazdasági problémáival, ezt a titkot azzal magyarázza, hogy bár 1868 óta Japánban sincs többé hivatalosan hűbérrendszer és ott is kialakult a kapitalizmus, az csak külsőségeiben hasonlít ahhoz, amit Európában és Amerikában és általában a fehér ember körzetében értünk e rendszer alatt. A japán kapitalizmus lényegét a változatlan japáni lélek és japáni gondolkozás adja meg, amely e rendszernek csak a külsőségeit vette át, önmaga pedig egyáltalában nyem módos® meg. Európában a nemesség régi hatalmának megtörése egyúttal a polgári rend fölemelkedését hozta meg s a jogegyenlőség gyakorlatilag azt jelentette, hogy a régi nemesség helyét új gazdagok foglalták el. Az új gazdasági rendben a nemességnek semmiféle komoly szerepe nem kínálkozott és nem is maradt. Japánbansincs 1868 óta hűbériség, de ott az átalakulás úgy ment végbe, mintha például a francia forradalom alatt a nemesség két, rendjének sikerült volna a kereskedelem és ipar teljesen újonnan kialakuló területét a Tnaga számára biztosítania. Átalakulás csak a nemesség rendje között következett be: az alsóbbrendű nemesség nagyobb hatalomra tett szert a főnemességgel szemben. De a nemesség két rendje, amely eddig csak a földbirtokot tartotta kezében, hatalmát kiterjesztette az egész iparra és kereskedelemre, közlekedésre, hitterszervezetre. A régi „rizsjáradéknak’ pénzben való megváltása sok nemesnek tőkét adott a kezébe és ezek azt arra használták fel, hogy gyárosokká, bankárokká, részvényessekké, tőkésekké legyenek. A JAPÁN AZ EGÉSZ NEMZETÉRT DOLGOZIK Való igaz, hogy a japánokvasutakat építettek és gőzhajókat, gyárakat, hitelszervezetet és pénzt teremtettek s nem utolsó sorban nagyon modern fegyvereket is gyártottak. Mindez azonban nem lényeges, hanem csak a forma: a régi nemesi szellem teljesen változatlan maradt és ennek a szellemnek a parancsa az, hogy az egész japáni népet ma is a hazáért s a császárért való önfeláldozás szelleme hatja át s ,ez a gazdasági életnek is egyetlen törvénye. Az ősi nemesi törvény, a „husidó“ azt jelenti, hogy a hazáért és a császárért, aki a legfelsőbb úr, semmiféle áldozat nem túl nagy egyetlen japáninak sem, — sem nemesnek, sem gyárosnak, sem földmívesnek vagy munkásnak. S a japán gazdasági rend lényege az, hogy ott ma is a harcosok rendje a legelső rend. S a japáni nem önmagáért dolgozik, hanem az egész nemzetért. S az olcsó japáni árunak ez a titka és a magyarázata. A harcosok rendje előtt Japánban is mindenki meghajlik és egyáltalában nem véletlen, hogy éppen belőlük lett a modern gazdasági élet vállalkozóinak rétege. Ellenkezően: ha a Haza érdeke azt kívánta, hogy most gyárakban, kereskedelmi és hajózási vállalatokban kell szolgálni, akkor a nemzetnek, a szamurájnak az volt a feladata, hogy ezt vállalja. Nipponnak arra volt szüksége, hogy iparosodjék és akkor a szamurájnak vállalnia kellett, hogy ennek az iparosodásnak úttörője és végrehajtója, vállalkozója legyen. Japán olyan, mint egyetlen nagy család és minden vállalatot olyan közösségi szellem hat benne át, amilyenre Európában nincs példa. Ez a magyarázata annak is, hogy az államnak mindenféle vállalkozás terén olyan nagy része van. Az állami monopóliumok Európában aránylag csak nagyon későn jelentkeztek. Japánban ellenben az egész gazdasági életet elsősorban, jellemzik. JAPÁNI BÉREK Természetes, hogy az új rendnek a társadalmi formák terén is bizonyos változások felelnek meg. A rendek ma már nem válnak el egymástól olyan mereven, a szabad pályaválasztásnak némi nyomai ma már Japánban is megvanak, de azért a japáni szerzők hangoztatják, hogy ott ma is minden ifjúnak előre ki van szabva az útja. Az egyén igényei nagyon alacsonyak, élelmiszerek, lakás, ruházat, nemcsak a munkásságnál, de minden társadalmi rétegben igen alacsonyak és szerények s az igénytelenségből elsősorban a tőkés ad példát a népnek. így történt, hogyha Európában a teljesítménnyel a bérek is lépést tartottak. Japánban a bérek a szükségletekhez igazodnak. Ez pedig azt jelenti, hogy miután mindenkinek elég az, amit keres, a többlet mind az államnak, a közösségnek jut. Ebből telnek ki a hadihajók és a háborúk, ebből a kiviteli áruk [piachódító ereje, ebből a gyárak, a [tőke, a modern közlekedés eszközei ]és mindazok, ami Japán nagyságaihoz szükséges. A régi „rizsjáradék” helyét új járadékok foglaltákel, amelyek a modern gazdasági félethez igazodnak s az adózás és ■a többi módozatok gondoskodnak arról, hogy fölöslegeit a tőkés is az államnak adja át. Európában a merkantilizmus idején a gazdaságpolitika az „áldásos szegénység" védelmezője volt, mert azt tartották, hogy a munkás nem dolgoznék eleget, ha nem volna szegény. Mi Japánban ma ugyanezen az állásponton vannak, de a többlet nem a tőkésé, hanem az államé. A bérek nemcsak a munkásokra nézve alacsonyak, — csak egyes hadifontosságú iparágakban engedélyeztek magasabb béreket —, ha li Spanyol újságírók Budapesten, dr. Kolosvár-Borcsa Mihály, a sajtókamara elnöke beszédet mond a Magyar Sajtó Házában a spanyol vendégek tiszteletére adott ebéden.