Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1872

I. Ijal­b adalék gymn­asiuma­n­k történelmi vázlatához. Hazai közművelődésünk terén még­ mindig gymnasiumaink képezik azon kiválóbb érint­kezési pontot, hol az állam- s helyi érdekek leginkább találkozhatnak. Ebből magyarázható ama sajátságos állapot, hogy míg egyéb tanodáinkat közoktatásügyünk keretében évtizedeken, át alig bolygatjuk, gymnasiumainkat folyton jámbor óhajtások, nagyszabású javaslatok s újabb és újabb tantervezetek özönével árasztjuk el. Régi óhajtásuk e megyebeli három nemzetiségű, u. m. magyar, román és ruthén kato­likusoknak az: vajda 111. Károly magyar király által 1730-ban alapított s az­óta a kegyes­­tanitórend vezetés alatt álló gymnasiumunk az ifjú nemzedék fokozatos és egészséges fejlődésé­nek biztosítására teljesbbé növekedhetnek. 1814-ben a magas kormány meg is kezdé a kegyes-tanitórend tartományi főnökével a gymnasiumhoz kapcsolandó bölcsészeti osztályok fölállítása iránti alkudozást­, s a kir. kincstár késznek nyilatkozott a szükséges építkezéseket megtenni. 1819-ben a felséges uralkodó engedélye is ki volt már eszközölve, s a Suliguli-féle alap a felebb jelzett célra utalványozva; de ezen ásványvízforrás jövedelme oly csekély vola, hogy a terv kivitelét boldogabb időkre halaszták. Szabadságharcunk leviharzása után 1830-ben a cs. kir. közoktatási ministerium a reáltanulmányokat teljes tö­mérvben felkaroló Thun-féle tanrendszer alá kényszeritvém oszág­­szerte kath. gymnasiumainkat, a 6 osztályúak nem törettek, hanem csak 4-osztályu al-, vagy 8-osztályu főgymnasiumok létezhettek, így jön m.-szigeti 6-osztályu kath. gymnasiumunk is 4-osztályu algymnasiummá. Végre földerülvén alkotmányos szabadságunk epedve várt hajnala, s felelős kormá­nyunkban s vallás- és közoktatási m. kir. ministerium élén elfelejthetetlen emlékű B. Eötvös J­ó­z­s­e­f álla, ki hazai viszonyainkat s népünk azon örökölt, sajátságos iránynézetét, mely­­szerint gyermekeik a pályaválasztáshoz szükséges ismereteket csak a gymnasiumokban sze­rezhetik meg, igen jól tudván, hogy az ifjú nemzedék addig is, míg hajlama szerént való felsőbb kiképzését a tanszabadság elvének teljes méltánylása mellett minden erőszakolás nél­kül megfelelelő szaktanodákban nyerhetné, a Thun-féle rendszernek hazafiasb szellemet adva, 1868-ban 14468. sz. a. foganatosítás végett kibocsátott gymnasiumi uj tanterveze­tében a reáliákra is kiválóbb figyelmet szentelt úgy, hogy a 4-osztályu algymnasiumot si­kerrel végzett tanuló nemcsak a főgym­nasium, hanem a reáliskola illető osztályába is egye­nesen átléphessen. M­áramar­­os m­egye közönsége is, bár a kü­önbféle tanodák egymáshoz való viszonyát, mely csak a tanítás kitűzött céljából fogható fel helyesen, szem elől nem téveszté; de tudván azt, hogy a hazai s helyi viszonyok és körülmények súlya alatt a gyakorlati ki­vitelnél alig érvényesülhet oly hamar azon óhajtása, hogy városunkban törvény által szabvá­­nyozott felsőbb nép-, polgári-, ipar- s kereskedelmi tanodák létesüljenek, nehogy a megye-

Next