Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1877

Kisfaludy Sándor mint regeköltő, s hatása korára. Hozzád lebegtek a magyar világ Hajdan korának ép alakjai. S te mindenikről mondál éneket, Felejthetetlen gyötrőt s édeset. Vachott S. Ritka írónak jut osztályrészül az a szerencse, hogy első nűvének megjelenése után rögtön egész nemzetet hódítson meg a maga részére. 1801-ben egy könyvről beszélt az ország, a szerelem drámai monológjáról, Himfyről. Édes-bús hangú dalok valának ezek, melyek nemzeti nyel­vünket behízelegték a palotákba ép úgy, mint a falusi viskók szalma fedele alá. „Sem előbb sem utóbb magyar könyv ily átl­­ános és mély hatást nem tett. A Himfy név berepülte az egész országot s a nagy ismeretlen valódi halványa lett az ifjúi és női közönségnek, sőt a komoly arcú urak is, kik soha magyar könyv forgatásához le nem ereszkedtek, részvéttel olvasták azt s a magyar költészetben hinni kezdtek­. Azóta nemzedékről nemzedékre szállottak e bűvös dalok a nélkül, hogy elevenségük­ és bájokból valamit veszítettek volna. Megőrizték írójuknak azt a kegyet az utókor szívében, mely hal­­hatatlanítja a nagyot lánglelkű művei által, hogy századokon keresz­tül „a tápláló és termékenyítő élvezet édes ingerével olvassuk*. S midőn a „Kesergő szerelem* után hat évvel később Kis­faludy Sándor neve alatt „Regék a Magyar Előidőkből* Budán megjelentek, mint a villám, mely feltűnik nyugaton s fényével bevilágítja keletet is, úgy járta be a Kisfaludy név a testvérhazákat. Gazdag és szegény, úr és paraszt egybeforrt érzelmeivel, midőn Dunán túl megrendült az ének: Szigligetiben fogunk élni Szerelmünkben boldogok; Hol fészkünkből kirepülni Egy könnyen már nem fogok. Az ő dalaival üdvözölte a jobbágy földesurát, a birtokos családját, a szerető aráját. S kinek „jelene unott, jövője szűk körű” volt, megtanulta tőle becsülni magát s szeretni hazáját.

Next