Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1880
Simonchiczincze, 1750.—1807. Kétségtelen dolog, hogy nevelés teszi az embert emberré, és pedig: a szülői ház, az iskola, és az élet nevelése, mely utóbbi sokszor kérlelhetlen szigorral pótolja a két elsőnek esetleges mulasztásait. A szülői ház főkép jó példával, az iskola rend és fegyelemhez szoktatással vallás-erkölcsi elvek és tudományos ismeretek adásával segítik elő az emberré levés processusát. E két nevelészeti tényezőnek gyámolítania kell egymást a szellemi fejlődés azon fokáig, míg a nevelés alatt álló egyed önművelése gyakorlatában önállóság és határozottságra föl nem vergődik, mint ilyen, már önmaga munkálja önmagában saját erkölcsi és szellemi életének gyarapodását. Irányt adni a nevelésnek a tanrendszer van hivatva, melynek, minthogy az egyén és a társadalom jövőjére szembeszökő befolyása vagyon, feladata igen jelentékeny. Tudományos készültség, társadalmi műveltség, erkölcsi jellem alapjukat a nevelés elveiben vagyis a tanrendszerben leírják, amely ennélfogva ismérve a kor szellemének, vagyis a társadalom műveltségi fejlettségének. Oly buzgóságot, mint amilyen a múlt század második felében a nevelés-oktatásügy fölserkentésére fordittatott, nem egyhamar fog ismét valamely század fölmutatni. A legfensőbb körök hatottak oda, hogy történjék már e téren is valami. — Általán véve nem pangott ugyan a nevelés-oktatásügy a hazában, mert mióta a dicső emlékű Pázmány Péter a nagyszombati tanintézetet egyetemmé alakította, széltében keletkeztek a kath. iskolák a jezsuiták vezetése alatt és ugyanazok rendszere szerint akár az egyházi akár az állami főhatósági.