Református Gimnázium, Máramarossziget, 1862
s eleget kínozták akkor az ifjakat a latinnal és részben göröggel; — minden kornak meg van a maga szüksége; — ez előtt kellett, kivált némelyeknek, még a görög is, ma már ezek után el nem élünk; — a mai kor szelleme az életre való tudományok felé irányul, ezeket kellene azon két nyelv helyett a tanodákban is mindenütt taníttatni; vagy ha már csakugyan nyelveket vennénk fel utódaibul, sokkal czélirányosabb lenne az annyira művelt európai élőnyelveket, például a francziát, angolt, olaszt, ami tanodáinkba az anya- és nekünk szükséges német nyelv mellé társakat sorozni; ezekből aztán a tudományos czél elérése mellett anyagi, reális hasznot is nyernénk. — A negyedik egyén a gymnasium köréhez képest az algebrát és a geometria nehezebb részeit tartotta soknak s czéliránytalannak, igy vélekedvén: A gymnasiumi tanuló ma még az úgynevezett fejbeli számításban s a mindennapi életre mulhatlanul szükséges számolás nemekben s egyszerűbb mértani tételekben sem jártas kellőleg, és a helyett, hogy ezekben gyarapittatnék s szilárdittatnék folytonosan, már nem sokára a hatványozással, gyökvonással, egyenletek —és logarithmusokkal, továbbá sinus — cosinus — tangens — cotangenssel s egyebekkel kell, mondhatni szükségtelenül, az időt vesztegetnie, holott mindezek csak a szakembereknek s tudósoknak valók, a többiek, kilépvén az életbe, hasznokat nem veszik, sőt még csak nem is gyönyörködhetnek azokban, mert az iskola falain túl azt a keveset is elfelejtik, a mennyit azokon belül tudtak volt, és igy, mig egyfelől ezek reájuk nézve füstbe mentek, másfelől épen ezek miatt ama szükségesekben sem bírhatnak alapossággal s kellő gyakorlottsággal. Végre még oly egyénnel is találkoztam, aki abban ütközött meg, hogy az anyanyelv nyolc- egész éven át taníttatik a gymnasiumban, holott az — úgymond — mint olyan, melyet már úgyszólván az anyai tejjel szívünk magunkba, kevesebb idő alatt is előadható és elsajátítható lenne tudományos tekintetben. Ilyen és hasonló gondolkozásnak ma nem csak ketten-hárman vannak, hanem sokan, mint ezt a tapasztalat igazolja. Egyiknek az egyik, másiknak a másik tudomány ellen van kifogása, vagy épen tárgyára, vagy előadási terjedelmére nézve, úgy hogy némelyiket egészen kirekesztenék a tanodából, a többit pedig megcsonkítgatnák, vagy máskép óhajtanák tárgyaltatni. Átalában tapasztalati tény az ma, hogy míg egyfelől az úgy-