Református gimnázium, Máramarossziget, 1883
fő népessége számánál fogva a hazai protestáns akadémiák között a 2-ik helyet, az összes hazai 13 között pedig a 4-diket foglalja el. Alap- és államvizsgálat e lefolyt iskolai évben 65 tartatott. A vizsgálatot tettek között 4-re nézve kellett a felfüggesztést alkalmazni, míg a többiek becsülettel állották ki a vizsgálatot, s 33-an egyhangúag, 28-an szótöbbséggel képesíttettek. A vizsgáló küldöttségek jog- és államtudományi szakának, a közoktatási minisztérium kinevezése folytán, a tanári kar tagjain kívül, jogi és politikai életünk férfiai közül a következők a tagjai: Katka Kálmán, Szaplonczay Miklós, Kovács Gusztáv, Urányi Imre, dr. Mihályi János, Szőllősy Antal, Szilágyi János, ifj. Syimár Pál, Veréczy Lajos, Berghoffer Vilmos, Szabó Aurél, Kricsfalusi Vilmos, Korányi Frigyes, Jakab Péter, Várady Gábor. Az e férfiak közreműködésével alakult négy vizsgáló küldöttség azon rendszabály szerint járt el, amely királyi szentesítést nyerve, a közoktatási minisztérium által már ez évre föltétlenül kötelezőnek mondatott ki s teljes terjedelmében életbeléptettetett. A vizsgálatokat, e szabály értelméhez képest, a küldöttségek 1883. évi szept. hóban s a folyó 1884. évi junius hó 1—15 napjai alatt teljesítették. A közép tanodai szak állapotára térvén át, itt a tanári kar személyzeténél változás csupán annyiban történt, hogy a torna-tanítói állomásra Bartha János elemi tanítónk választatott meg a lyceum kormányzótanácsa által, minélfogva a középiskolai tanításnak ez az ága is rendszeres vezetésűvé lett, amint ez a legközelebb tartott vizsgálaton méltánylást érdemlően ki is tűnt. E szerint a középosztályokban működő tanárok száma, a felekezeti vallástanítókkal együtt, 17. A tanítványok száma a rendesek rovatánál folyvást emelkedőben van, a magántanulóknál apad. És ez sokkal jobban van így, mint ha megfordítva volna. A közelebb lefolyt évek sanyarúságai sokakat, még a tehetős szülők közül is, arra az elhatározásra bírtak, hogy itt, gyermekeik neveltetésénél,gazdálkodjék meg azt a kiadást, amelyet a társadalmi szükségletek talán fölöslegesen is fölemésztenek. Nagyon roszul. Magántanulás, melyet legtöbbször hozzá alig értő kezek vezetnek, nem pótolhatják soha a nyilvános oktatás előnyeit. Ezt a világnak még egyetlen paedagógusa sem tagadta s nem is fogja tagadhatni soha. Aztán meg kellene gondolni, hogy az igaz örökség, amit fiainknak adhatunk, egyedül a tudomány .