Református gimnázium, Máramarossziget, 1883

fő népessége számánál fogva a hazai protestáns akadémiák között a 2-ik helyet, az összes hazai 13 között pedig a 4-diket foglalja el. Alap- és államvizsgálat e lefolyt iskolai évben 65 tartatott. A vizsgálatot tettek között 4-re nézve kellett a felfüg­gesztést alkalmazni, míg a többiek becsülettel állották ki a vizsgálatot, s 33-an egyhangúa­g, 28-an szótöbbséggel képesít­­tettek. A vizsgáló küldöttségek jog- és államtudományi szakának, a közoktatási minisztérium kinevezése folytán, a tanári kar tagjain kívül, jogi és politikai életünk férfiai közül a következők a tagjai: K­atka Kálmán, Szaplonczay Miklós, Kovács Gusztáv, U­r­á­n­y­i Imre, dr. Mihályi János, S­z­ő­ll­ő­s­y Antal, Szi­lágyi János, ifj. Sy­i­m­á­r Pál, V­e­r­é­c­z­y Lajos, B­e­r­g­h­o­f­­f­e­r Vilmos, Szabó Aurél, Kricsfalusi Vilmos, Korányi Frigyes, Jakab Péter, V­á­r­a­d­y Gábor. Az e férfiak közreműkö­désével alakult négy vizsgáló küldöttség azon rendszabály szerint járt el, a­mely királyi szentesítést nyerve, a közoktatási miniszté­rium által már ez évre föltétlenül kötelezőnek mondatott ki s teljes terjedelmében életbeléptettetett. A vizsgálatokat, e szabály értelmé­hez képest, a küldöttségek 1883. évi szept. hóban s a folyó 1884. évi junius hó 1—15 napjai alatt teljesítették. A közép tanodai szak állapotára térvén át, itt a tanári kar személyzeténél változás csupán annyiban történt, hogy a torna-tanítói állomásra B­a­r­t­h­a János elemi tanítónk választatott meg a lyceum kormányzó­tanácsa által, minél­fogva a középiskolai tanításnak ez az ága is rendszeres vezetésűvé lett, a­mint ez a legközelebb tartott vizsgálaton méltánylást érdem­lően ki is tűnt. E szerint a középosztályokban működő tanárok száma, a felekezeti vallástanítókkal együtt, 17. A tanítványok száma a rendesek rovatánál folyvást emelkedőben van, a magán­tanulóknál apad. És ez sok­kal jobban van így, mint ha megfordítva volna. A közelebb lefolyt évek sanyarúságai sokakat, még a tehetős­ szülők közül is, arra az elhatározásra bírtak, hogy itt, gyermekeik neveltetésénél,­­gazdálkodjék meg azt a kiadást, a­melyet a társa­dalmi szükségletek talán fölöslegesen is fölemésztenek. Nagyon ro­­szul. Magán­tanulás, melyet legtöbbször hozzá alig értő kezek ve­zetnek, nem pótolhatják soha a nyilvános oktatás előnyeit. Ezt a világnak még egyetlen paedagógusa sem tagadta s nem is fogja ta­gadhatni soha. Aztán meg kellene gondolni, hogy az igaz örök­ség, a­mit fiainknak adhatunk, egyedül a tudomány .

Next