Március Tizenötödike, 1950 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1950-01-15 / 2. szám
a Diósgyőrött új iskola épül az ötéves tervben Várják már a diákok az új »Hunfalvyt«, várják már a pillanatot, amikor beköltözhetnek iskolájuk új épületébe. Szűk lett a régi iskolaépület, megnövekedett az elsősökkel a létszám. Új középiskolát kell építeni, méltót Diósgyőrhöz és ezért került az ötéves terv beruházásai közé ez a rész: »30 új gimnáziumot kell létesíteni, elsősorban a bánya- és iparvidékeken, így: Diósgyőrött, Ózdon, Pécsbányatelepen, Salgótarjánban...« A hunfalvisták nemcsak várják, hanem tettekkel is elősegítik az új gimnázium felépítését. Erről beszél Linkes Évi: Az iskolában munkabrigádot alakítottunk és ez a csoport egyik nap énekszóval kivonult az épülő gimnáziumhoz. Talicskáztuk a földet, raktuk a téglákat s közben tudtuk, hogy magunknak építjük az iskolát. Mikor vittem a téglát, adogattam a kőművesnek, arra gondoltam, hogy ez itt az én tantermem lesz, ez a fal a mi osztályunkat választja el a másiktól, ezen az ablakon én fogok kinézni. A munkások nagy lelkesedéssel építik az iskolát. Tudják, hogy a diákok jobban, könnyebben tanulnak majd az új iskolában, s így képzettebb lesz az új szocialista értelmiség. — Az iskola építését télen sem hagyjuk abba — mondja az épületen dolgozó Kovács elvtárs. — Minél előbb készen kell az iskolának lennie, ezért dolgoztunk ki egy téli építési tervet. Ha a falakat vakoljuk, — bár különleges melegített malterral dolgozunk — ez tavasszal kiolvad, és a vakolás lehullik. De az épület külső falát terméskőből emeljük, aminek a kiolvadó víz nem árt és így ízlésesebb, tartósabb lesz a fal. Lassan már kibontakozik a diósgyőri iskola képe. Modern épület, hatalmas ablakokkal, nagy tantermekekel, Európa egyik legkorszerűbb iskolája lesz, nagy tantermekkel, Európa egyik legkorszerűbb iskolája lesz. A régi épületbe egy kisebb létszámú kohóipari iskola költözik be, így annak is állandó épülete lesz. A hunfalvisták, tudják, hogy új iskolájukat és az ötéves tervet csak eggyel há''alhatják meg népi demokráciánknak: a jó tanulással. k diósgyőri gimnázium o?//Ví mu u luhúk ! Q^fjjúm a ukáitdfigúk ! Munkaversennyel előre az első ötéves terv sikeréért! IFJÚMUNKÁS A sztálini munkaversenymozgalomban, a sztálini műszakban kitűnt dolgozókat élmunkásjelvémynyel tünteti ki a Szakszervezeti Tanács. A kitüntetésre készülők között igen sokan vannak ifjúmunkások is. Az élmunkásnak jelölt dolgozók Sztálin, nevével, a Szovjetúnió sztahanovistáinak példája nyomán érték el eredményeiket. Új munkamódszerekkel döntötték meg a régieket, sokszorosan túlteljesítették normájukat és többszáz, sőt több ezer százalékot értek el Most az ötéves terv megkezdésekor fokozott felelősség, megtisztelő feladat vár legjobbjainkra: megtartani, tovább vinni a sztálini műszakban elért nagyszerű eredményeiket. Munkamódszereikkel a dolgozók közkincsévé kell tenniük a munka termelékenységének fokozása érdekében. Ezért hárul nagy felelősség az élmunkás jelvények odaítélésénél a dolgozókra: valóban a legjobbakat, a szocialista munkában élenjárókat javasolják kitüntetésre! Mátyus Pál öntőipari tanuló a Láng-gyár kisöntődéjében dolgozik. Az élmunkás jelölő gyűlésen idős szaktársai jelölték őt a magas kitüntetésre. A sztálini műszakban 2530 TM százalékra teljesítette normáját, pedig még tanuló. De nemcsak kiváló teljesítményével, munkamódszer átadásával is hozzájárult a műhely termelési grafikonjának emeléséhez. Mátyus Pali harmadéves tanuló, de pontos, lelkiismeretes munkájával máris kiváltotta az idős szaktársak elismerését. A tanulók nagyon becsülik segítségét. Winger Sándor és Kuleta Albert elsőéves tanulók sokat tanultak Mátyus elvtárstól a formák elkészítése közben. Mátyus elvtárs nemcsak a termelésiben, a mozgalmi munkában is megállja helyét. Az ifjúmunkások között állandó nevelőmunkát végez s igyekszik őket aktivizálni a mozgalomban. Különösen a szakmai továbbképzésre hívja fel a fiatal öntőtanulók figyelmét és ebben példát is mutat társainak. Az iparos tanulóiskola egyik legjobb tanulója, Mátyus Pali, a fiatal öntőtanuló méltán érdemli ki az élmunkásjelvényt. Balázs József huszonnégy éves szérszámlakatos, a Standard Villamossági gyár gépműhelyének egyik legjobban megbecsült dolgozója. A legnagyobb pontosságot megkövetelő munkákat ő készíti el, ő a műhely legjobb szerszámkészítő ifjúmunkása. Nagy körültekintéssel, felelősségteljesen készíti el a rábízott munkát, hiszen az általa készített formák ezredmilliméternyi pontosságot követelnek. A műhely éllmunkásjelölő értekezletén Paksi elvtárs hozzászólásában is kiemelte Balázs elvtárs jó munkáját és a műhely többi ifjúmunkásának, különösen a csoportjába tartozóknak nyújtott segítséget. Balázs elvtárs a sztálini műszakban 300 százalékon felül teljesítette normáját s átlagteljesítménye állandóan felfelé haladva elérte a 150 százalékot. Balázs József ifjúmunkás örömmel fogadta a műhely dolgozóinak bizalmát. A dolgozók feléje áramló szeretetét termelésének fokozásával, elterjesztésével munkamódszerének viszonozza. Balázs elvtárs továbbra is élenjár a termelés frontján. Lucz József esztergályos ifjúmunkást ma már nemcsak az Egyesült Izzó gépműhelyében ismerik, nevét a legjobb sztahanovista ifjúmunkások között emlegetik az egész országban. Lucz elvtárs az elsők között ismerte fel a gyorsított fémmegmunkálási módszer nagy jelentőségét és azt alkalmazni kezdte munkájában. A halk zúgással működő esztergapad mellett biztos kezekkel dolgozik a sztahanovista ifjúmunkás. A sztálini műszakban 4000 százalékon felül teljesítette normáját, de most sem adja alul az 500-as átlagon. Emellett a gyár ifjúmunkásait sorra tanítja meg munkamódszereire. De nemcsak az Egyesült Izzó, hanem a MÁVAG és a többi üzem ifjúmunkásainak is bemutatta már Lucz elvtárs a Bortkovics-féle gyorsított fémmegmunkálási módszert. Most büszke arra, hogy mind többen hasznosítják tapasztalatait munka termelékenységének emelése frontján. Lucz elvtársat eddig végzett jó munkájáért élmunkás kitüntetésre jelölték az üzem dolgozói. A dolgozó nép megbecsülésének bizonyítékaként az ötágú élmunkás csillag fog mellén ragyogni. Lucz János ifjúmunkás az elkövetkező időkben még jobb munkájával igyekszik kiérdemelni a nagy kitüntetést. Tájékoztat a nemzetközi helyzetről Fegyver az imperialisták elleni harcban A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának lapja a Tartós békéért, népi demokráciáért! Az ötéves terv kezdetén túlteljesítik eddigi eredményeiket az ifjú élmunkásjelölt A minisztertanács az ipari munkaerőgazdálkodásról és szakképzésről hozott határozatában többek között előírja: *A minisztertanács elrendeli az iparostanulók kiképzési idejének a könnyebben elsajátítható szakmákban egy évre, a többi szakmákban másfél, illetve két évre való leszállítását.t örömmel fogadták a hírt az üzemek fiataljai. Az idősebb szaktársak mosolyogva bólogatnak. Sokan mondják: hej, csak most kezdhetném. — Visszagondolnak »inas idejükre«, embertelen bánásmód, véres szitkok, ez volt a tanuló sorsa. A szakmáját csak lopva tanulhatta, ha maga nem jött rá valamire, soha nem tudta meg. Senki nem törődött azzal, milyen szakember lesz belőle. A készülő MÉMOSZ-székház épületén dolgozik Pál István elvtárs, ötven éves kőműves. Már tizenhárom éves korában dolgozott a somogymegyei Nagyatádban, kis mesternél. Reggel öttől — éjszakáig — Nehéz volt akkor tanulni —mondja sóhajtva. — Úgy kellett ellopni a tudást az idősebbektől, mert velünk senki sem törődött. Maltert és téglát hordtam. Reggel öt órától sokszor este tízig is dolgoztunk, ügy volt az akkor, hogy mire a segédurak bejöttek, a szerszámokat fel kellett hordani az állványra. Aztán szaladj cigarettáért, reggeliért, délben ebédért mentem, este pedig, mikor befejezték a munkát, nekem kellett a szerszámokat tisztogatni és mindegyiket helyére rakni, így ment ez két éven át... Ma én is foglalkozom a fiatalokkal, átadom nekik tapasztalataimat. A MÁVAG Vasöntödéjében dolgozik Újvári László elvtárs. Oktatás helyetti pofon — Keserves négy évembe került nekem a szakma — mondja Újvári elvtárs. — Huszonötben szegődtem és huszonkilencig sokat kellett tűrnöm, míg segéd lettem. A négyéves tanoncidő arra volt jó, hogy társaimmal pár fillérért dolgoztunk a tőkéseknek. A szakmunkát csak a másodi madik évben kezdte el a ta Addig homokot talicskázt magot készítettünk, a leöntött rabról leszedtük a szekrén Mikor mindenki hazament, r künk akkor kellett takarítani, se szór késő estig. Most hála né demokráciánk gondoskodásán, fiaink már 2 év alatt önzők lesznek, tanműhelyben dolgoznak, tiasztán szakemberek oktatj őket. öröm most tanulónak leni Valamikor, ha egy tanuló elrotott egy munkát, kapott pár pont és kezdhette elölről. Ma ha nem sikerül valami, megbeszéli, az idősebb szaktársak megmagyarázzák, hogyan kell csiálni, így két év alatt is jó önt lehet a tanulóból. Újvári elvtárs be is bizó szavainak igazságát. <X Takács Lacihoz és Török Miskihoz. — Most szabadultak mindketten, éppen Sztálin elvtárs születése napján. Kétéves tanál után is kitűnően dolgoznak. A zalamegyei Kehidán tanul meg a kovácsmesterséget Vb István. Malacot, csirkét etettem... — Rosszabb voltam a mindnesnél, — mondja — mala: etettem, csirkét kopasztottam, főnök gyerekére vigyáztam s felesége még mosogatni is behgott. Az üllőhöz csak a másodév vége felé mehettem. Akk. még semmit nem tudtam, a főné pedig csak szidott. »Már másféve itt vagy és még semmit tudsz«. A pofonok között tartam meg, amit a szabadulás, tudni kellett. Igazán csak akko tanultam meg a szakmámat, mikor már segéd lettem. Fizet«5., ő pedig álmodni se mertem. Csak egyszer próbáltam fizetést kéni a főnöktől, az úgy megvert, hogy soha nem felejtem el, így képezték a tőkés urak a szakmunkást. Népköztársaságuk kormánya megrövidítette az iparszakmák tanuló idejét, hogy ötéves terv sikeres végrehajtáshoz megfelelő számú, jólképzet szakmunkása legyen üzemeinknek — Most csak az a kérdés, honnan szerzünk anyagot. Kell legalább 2000 tégla, mész, homok. Pénzünk pedig nincs. — Meg szerszámaink sincsenek! — Az már a legkevesebb. De van egy nagyon fontos kérdés: hogyan tanuljuk meg a Savljugin-módszert? Mert Pozsonyi elvtársét nem lesz nagy nehézség, esetleg ő maga is eljönne, megmutatná nekünk, de a Savljuginféle... Szerezhetünk könyveket, képeket, de azokból nehéz lesz. — Majd beszélek Fenned tanár úrral! — határozza el Mátravölgyi Sándor osztálytitkár. Már napok óta folyik a vita az Építőipari gimnázium dolgozó tagozatában, az I/b-ben: hogyan fogják a sztahanovista bemutatót megrendezni Felajánlották Sztálin elvtárs születésnapjára, hogy nemcsak tanulmányi eredményüket emelik, hanem ismertetik az iskola diákjaival a sztahanovista falazást. Két módislzert mutatnak be: Savljuginét, a kiváló szovjet sztahanovistáét és Pozsonyi Zoltán elvtársét, aki Savljugin módszerét magyar viszonyokra alkalmazta. (A Szovjetúnióban kétszer olyan vastagok a fallak, mint nálunk, ezért hattagú brigád végzi a falazást, akik közül csak egy a szakmunkás. Nálunk vékonyabb falakat építenek és ezért csak háromtagú brigádra van szükség a sztahánovista falazásnál.) Fazekas Andrásnak jó ötlete támad: — Meg kell szereznünk azt a kanalat, amellyel Savljugin elvtárs Diósgyőrött dolgozott, mert ilyet magyar kőművesek nem használnak. Azután küldöttség indul az osztályfőnökhöz, Fennesz úrhoz. Néhány perc múlva tanár ragyogó arccal jönnek ki a tanári szobából. Minden rendben lesz. A Gyárépítő A?V- tól és Af £ AfOSztól kapunk téglát, menszet és homokot. És még más segítséget is kapunk az Építéstudományi Intézetből Ambrus Márton és Tessik János mérnök elvtársak jönnek el hozzánk segíteni. Ők mutatják meg majd a Savljugin-módszert! * December 20-a van. Utolsó nap a bemutató előtt Holnapra, Sztálin elvtárs születésnapjára tűzték ki. Az I/b-sek megvárták, amíg a fiúk nagyrésze hazamegy, mert sohasem tudtak úgy gyakorolni, hogy 20—25 diák ne figyelte volna munkájukat. Azután előszedték Savljugin elvtárs kanalát (tegnap sikerült megszerezniük), meg egy régi »fandlit«. És Lengyel János meg Richard Ferenc már ott is állnak a falnál, szeretnék kezdeni. De Mátravölgyi, a Pozsonyi-módszerrel dolgozó kőműves adogatja nincs sehol. Legalább tíz percig kell keresni, míg végre előkerül. Már messziről kiáltja: — Fiúk, most tudtam meg a konferencia eredményét: a felajánlások során 5,2-ről 5,4-re javított az osztály Aztán hozzáfognak a munkához. Már jól ismerik a módszereket, különösen a Pozsonyi elvtárs-félét, aki az utolsó héten kétszer is eljött, maga mutatta meg, hogyan kell csinálni. ... Villámgyorsan fordul a kanál, — villámsebességgel kerülnek egymás mellé a téglák, — nő a két fal az Építőipari udvarán jó Már a bemutató kezdete előtt félórával összegyűltek. Az építősök között nagy vita alakult ki, nemigen bíztak az új módszer eredményében. A III/á-sok egyszer láttak eddig csak sztahanovista falazást, de nem tetszett nekik, úgy látták, a régi módra végzett munka sokkal tartósabb és szebb. No majd meglátjuk, mit tudnak az I/b-sek, — mondta Seres György — mert az biztos, hogy ez a mi régi módszerünk ugyanolyan most, mint 100 éve. Azóta pedig sokat változott a világ, sokat változtak az emberek, kell is már az új munkamódszer. — De figyeljétek meg: az álló foga nem lesz tömött! — mondták mások. — Majd meglátjuk. * Egy órával később volt az eredményhirdetés: — Eihardt Ferenc háromtagú brigádja Pozsonyi elvtárs átalakított szovjet-sztahánovista munkamódszerével 24 perc alatt 080 téglát rakott le Eredmény 590%. — Lengyel János hattagú brigádja az eredeti szovjet módszerrel, amelyből Pozsonyi elvtárs a maga munkamódszerét kialakította, 23 perc alatt 700 téglát rakott le. Hatalmas tapsvihar fogadta a bejelentést A III/á-sok utat törnek a többiek között, hogy előbb láthassák a kész falakat. Hogy az »álló fugát jó-e? — ez a legnagyobb kérdés. A sarokban öreg építészek beszélgetnek: — Szorították a fugát! — Nem tartós az ilyen fal! — a nagy beszélgetés közben meg észre sem vették, hogy Pozsonyi elvtárs mögéjük került. — Nézzétek meg ezt a falat! — mutat Pozsonyi elvtárs az iskola falára. — Ez elég régi épület, biztos, hogy nem sztahánovista módszerrel emelték: sok helyen eltolódott az állóifuga, nincs az alatta lévő tégla a közepénél. A mi falunknál meg alig 1—2 centis eltolódások vannak. Jó fal ez, tartós fal ! — De tönkremennek az emberek! Ilyen iramot nem lehet 6—8 órán át tartani! — hangzik az újabb kifogás. — Nem is kell egyfolytában. Mi nemcsak ebédszünetben pihenünk. Egyórás, másfélórás sztahánovista munka után tartunk 5—10 perc szünetet, így is jól túlteljesítjük a normát. Most már az egy-két maradi mérnök sem szólhatott semmit. Hogy a fiúknak mi volt a véleményük? Mind végignézték falat, minden egyes téglát megnéztek és sokan közülük csa most értették meg, hogy mit jelent a sztahánovista munka hogyan kell dolgozniok, ha elvégezték az iskolát... így Indultak el a budapesti Építősök azon az úton, amely e szakgimnáziumokat a sztahánovista munkamódszerek műhelyeivé teszit..„ (Kőris kcorvJrcUiel TŐ fafajkáné