Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-05-04 / 43. szám

Mindnyájunk nagybátyja, táblabiró te­kintetes Jelenkor Mihály úr, mai számában e következő czikket hozza. Bécsből a tegnapi gőzössel igen megnyugtató hírek hozattak, miknek valósulása iránt köz az óhajtás. A rajnai határokon 250 ezer franczia 400 ágyúval áll harczkészen, mihelyt Bécsből az ottani franczia követ ollyan tudósitást üzen Párisba, hogy a bécsi udvar kezet fogva a londonival, az olasz nép függetlenségét csak­ugyan elnyomni szövet­keznek. Ennek következtében az angol bécsi kö­vet közbenjárására felséges királyunk a horvát bánt, mint a m­uszka propaganda által egyik elszé­­ditett hőst, királyi hatalmánál fogva kötelességére inti, nádor kir. helytartónknak pedig meghagyni méltóztatott, hogy az excentricus bánt közkereset alá vétesse, s mennyiben bűnösnek találtatik, a törvények által keményen fenny­ittessék,—le vele a báni székről. Gay Lajostól a kir. tanácsosi czim és megajándékozó levél visszavétetett s megsem­­m­isittetett, minthogy a törvények ellen, tehát tör­vénytelenül kell. Ennyi aztán egy időre elég lenne valóságnak, például holnapig, mikor aztán egy lépéssel már tovább kell mennie a ministerium­nak,m­elly jelen­leg iszonyú tétlenségben pang.“ No lám még a jó bácsi is iszonyú tét­lenséggel vádolja a ministeriumot, mit te­gyen akkor az ifjú revolutionális párt? Pestvárosi polgártársak ! A tisztujitás közelget, a mézes ajkú és szép­­tevő egyének száma növekszik. Tapasztalni fogjátok , hogy sokan, kik eddig reálok sem néztek , földig emelik le kalapjaikat, családotok , nejeitek és gyermekeitek hogyléte után tudakozódnak, s kezeiteket baráti melegen szorítják meg a szives búcsú vételkor. Tapasztalni fogjátok, hogy sokan vagynak, kiknek előszobáiban — igaz ügyeitek iránti jár­latokban is — órákig kellett várakoznotok mig most tüstént bebocsátottak, s ha a régibb időkhöz szokott szolga egy perczig is megvárakoztatott, keményen kiszidatik. Tapasztalni fogjátok, hogy szokatlan látogatók kopogtatnak be ajtóitokon , kik udvariassággal majd megölnek, s tisztelt polgártársnak, tán épen tekintetes urnák szólítanak. Ne h­igyjetek ezeknek, mert ezek farizeusok, ámitók, kiknek ajkaik a n­azudsággal megbarát­koztak. Őrizkedjetek a nyalakodó és fulakodó embe­rektől, a férfiak közti csak tiz eset közül 9-szer tudási . És őrizkedjetek főkép azoktól, kik gyalázatos béreltjei voltak a néhai gyalázatos rendszernek, s most magokat úgy árulják, mint a szabadság apos­tolai, a martiusi napok fölkent bajnokai, kik az uj intéz­ményeknek, már gyermekségük óta, szívbeli folytonos barátai, pártolói voltak. Ne hidgyetek nektek, mert ők ollyanok, mint az universal gyógyszerek, minden betegség ellen óvszereküt áruitalnak, s pedig épen bennük rejlik a legtöbb kóranyag. Az absolutismus tátongó örvénye felett emel­kedett fel az alkotmányos szabadság magos és di­cső vára, a hízelgők macska faja a falakon is fel­­mász és hozzátok simul, s ép olly hűnek fogja ma­gát mutatni hozzátok — uj gazdákhoz — kik öl asztalaitokhoz ültetitek, mint mulatok azokhoz, kiket most, mert kenyeret nekik többé nem ad­hatnak, odahagytak. Vessétek le a hitvány macskafaj!, tornyaitok legmagasabbjaiból, hisz ők mindig talpra esnek, mindég a régiek maradnak. — Menjenek ege­­részni. Pest jövendője nagy és dicső, de tiszta keblű, elhatározott akaratú és önmagokkal mint küzügye­­inkkel tisztában levő férfiakra van szüksége, kik a még fen levő balítéletek, ezopfos táblabírásko­­dások, szóval a márczius 15-ke előttiség darázs­fészkeibe merész kezekkel törjenek be, kiket sem pár darázs — úgy is elhárítható — csípése, sem a herék zúgása szándékában, erélyes kitartásában meg ne rendítsen. illy emberekre van szüksége Pestnek, hacsak jövendőjét szándékosan megsemmisíteni nem akarja. Nézzetek azért magatok körül, és válasszátok meg embereiteket. Tegyétek fel a hazafiaság és gaz polgáriság szemüvegeit, s ha rövidlátók vagytok is, ezen át nézve, ki fogjátok ismerni, kik bizalmaitokra ér­demesek, azoktól, kik azzal csak visszaélnének. Nem mondom én, hogy a magyar nagylelkű természetét megtagadja, s bukott elleneivel szem­­ben paczkázó gyermekességgel viseltessék. De kérdem, érdemlenek-e önök megbukott el­lenes nagylelkűséget, csak szánalmat is ? Érdemelnek-e azok részvétet, kik míg a ha­talom­bitorlók zsoldosai voltak , lóhátról beszél­tek önökkel, s bukásukban olly nyomorultul vise­lik magukat, mint soha egy faj sem. Ne hagyjátok azért magatokat félre­vezettetni a nagy­lelkűség hamisan értelmezett eszméjétől, gondoljátok meg, hogy választásaitoktól e város, sőt tán Magyarország jövője függ, mert a főváros, a nemzet tetteinek irányadója. De őrizkedjetek főként azoktól, kiket a fran­czia „les homm­es du lendemain“ „másnapi em­berek“ neve alatt ism­er, kik márczius 14-én az absolutizmus zsibbasztó párnáin nyugodtak, s idén a forradalom baland­rozó tudját vették kezeikbe, jobbra és balra tántorogva , mint kik természetük elleni utakon járnak. Vannak nekünk — hála a magyarok istené­nek — a jó ügy mellett küzdött régi embereink, kik honpolgári kötelességeik igazlelkű teljesíté­seiért eddig csak üldözést arattak,vannak nekünk, ifjú harczosaink, kik a nagyszerű átalakulás első pillanatában mutaták be magukat honunknak, s első nyilvános fellépésükkel, szabadságunk kivívásá­nak lelkes harczosaiként tűntek fel. Válasszatok ezen régi és uj fajból, mert ez a valódi nemes faj, mellyben bizhattok. Még egyszer mondom, őrizkedjetek a csóko­lódó fráterektől, mert szájuk dögleletes lehelletét csak mesterséges szerekkel nyomák el egy pilla­natra. Csernátoni, Erdélyben a követválasztások, — a szász szé­keket kivéve — bevégezvék. Az unió, ezek után ítélve, kétségtelen, hacsak a szászok germanismusi dühe, az osztrák reactio szülte­k, hivatalosokkal egyesülten meg nem ki­­sérlendi, az ország eredeti jogú nemzeteinek bő kivonatát ellensúlyozni. Ha ez történnék, mit kell akkor tenni Erdély­nek ? e kérdés tolja fel magát az elmélkedő agyába. E kérdésre egy másikkal lehet válaszolni t.­­.: Akar-e Erdély tovább is örökösen protestáló néptöredék maradni. Óhajt-e tovább és jószivüleg nyiretni, a­nél­kül, hogy gyapjának további feldolgozásával tö­rődnék ? Van e még kedve törvényhozó figuráns lenni, rosz törvények hozatalára használtatni, s a kevés­bé roszak naponkénti megszegéseire egy jó na­gyot ásítani ? Kíván e nyomorult plántás életet tengeni át, mig kertészei egyikének, a kik ápolását most is a fellegek nedvére, s a föld termékeny erejére bíz­zák, a nélkül, hogy a gyümölcsleszedésen kivül máskor gondjuk is lenne rá,­ eszébe jutand más ágat oltani beléje, melly eredeti alakját teljesen megsemmisítendő Szóval, az a kérdés: akar-e tovább is erdé­lyi nagy fejedelemség maradni? Ha akar, úgy fejet fog hajtani a tiszteletre méltó többségnek, Schreiber Simonnak éji zenét rendez, s a k. hivatalosok leendő vezetőjének (ki­váncsi vagyunk megtudni ki lesz) tiszteletére na­gyot isznak. Hoznak egy pár törvényt, melly ellen a mi­noritás óvást tesz, s berekesztésül a k. biztosnál roppant walzereket tánczolnak és haza mennek aludni. Persze a megyék erélyesbjei borzasztón lár­mázni fognak eleinte, de se­baj, az udvari cancel­­laria majd küldend egy fulminans rescriptumot, mellyben „meghagyatik kegyelmeteknek, szoros felelet terhe alatt elhallgatni. Erre természetesen ellenfelírás indítványoz­­tatik, mi roppant tetszés közt fel is megy, és el­kezdődik a veszekedés, míg a kormány bele­unva a tréfába, egy erélyes administrátort küld rájuk, s hat hó múlva a megye nyugodt és békeszerető em­berekből, hű és gondos tisztekből álland, az ad­ministrator főispán lesz, s a sz. István rend kis keresztjével is feldiszesitletik. De félre e gyalázatos lehetőségekre a gondo­lattal is. Erdély e­szényes állapotban maradni nem akar­hat, és nem marad, tehát tenni fog, s pedig véle­ményem szerint következőt. Mihelyt a bécsi bureaucratia k. hivatalos gé­peinek sikerülenb,a szászok alkotmány­ellenes törekvéseiket részére felhasználva , Erdély or­­szággyűlésen numericus fizetett többséget idézni elő az unió ellen, a magyar és székely megyék s városok követei a diaetat a hon érdekével ellen­kező irányúnak nyilvánitván, azt tömegestül oda­hagyják, és visszatérve küldőikhez, ezeknek élén Erdély administratioját megszűntnek mondják ki, s de facto unislódnak, rendeléseket csak a ma­gyar ministeriumtól fogadván el, s csak ennek szá­molván, a számolandókról. De hogy ezt erélyesen és nyomatékkal tehes­sék, hogy m­aguk iránt sympathiát ébresszenek azokban, kiknek segélyük Brennus kardjaként fog a mérlegbe nehezkedni, mondják ki késedelem nélkül a robot megszívülését és állítsanak minden­felé nemzetőrséget. 171

Next