Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-05-04 / 43. szám
Mindnyájunk nagybátyja, táblabiró tekintetes Jelenkor Mihály úr, mai számában e következő czikket hozza. Bécsből a tegnapi gőzössel igen megnyugtató hírek hozattak, miknek valósulása iránt köz az óhajtás. A rajnai határokon 250 ezer franczia 400 ágyúval áll harczkészen, mihelyt Bécsből az ottani franczia követ ollyan tudósitást üzen Párisba, hogy a bécsi udvar kezet fogva a londonival, az olasz nép függetlenségét csakugyan elnyomni szövetkeznek. Ennek következtében az angol bécsi követ közbenjárására felséges királyunk a horvát bánt, mint a muszka propaganda által egyik elszéditett hőst, királyi hatalmánál fogva kötelességére inti, nádor kir. helytartónknak pedig meghagyni méltóztatott, hogy az excentricus bánt közkereset alá vétesse, s mennyiben bűnösnek találtatik, a törvények által keményen fennyittessék,—le vele a báni székről. Gay Lajostól a kir. tanácsosi czim és megajándékozó levél visszavétetett s megsemmisittetett, minthogy a törvények ellen, tehát törvénytelenül kell. Ennyi aztán egy időre elég lenne valóságnak, például holnapig, mikor aztán egy lépéssel már tovább kell mennie a ministeriumnak,melly jelenleg iszonyú tétlenségben pang.“ No lám még a jó bácsi is iszonyú tétlenséggel vádolja a ministeriumot, mit tegyen akkor az ifjú revolutionális párt? Pestvárosi polgártársak ! A tisztujitás közelget, a mézes ajkú és széptevő egyének száma növekszik. Tapasztalni fogjátok , hogy sokan, kik eddig reálok sem néztek , földig emelik le kalapjaikat, családotok , nejeitek és gyermekeitek hogyléte után tudakozódnak, s kezeiteket baráti melegen szorítják meg a szives búcsú vételkor. Tapasztalni fogjátok, hogy sokan vagynak, kiknek előszobáiban — igaz ügyeitek iránti járlatokban is — órákig kellett várakoznotok mig most tüstént bebocsátottak, s ha a régibb időkhöz szokott szolga egy perczig is megvárakoztatott, keményen kiszidatik. Tapasztalni fogjátok, hogy szokatlan látogatók kopogtatnak be ajtóitokon , kik udvariassággal majd megölnek, s tisztelt polgártársnak, tán épen tekintetes urnák szólítanak. Ne higyjetek ezeknek, mert ezek farizeusok, ámitók, kiknek ajkaik a nazudsággal megbarátkoztak. Őrizkedjetek a nyalakodó és fulakodó emberektől, a férfiak közti csak tiz eset közül 9-szer tudási . És őrizkedjetek főkép azoktól, kik gyalázatos béreltjei voltak a néhai gyalázatos rendszernek, s most magokat úgy árulják, mint a szabadság apostolai, a martiusi napok fölkent bajnokai, kik az uj intézményeknek, már gyermekségük óta, szívbeli folytonos barátai, pártolói voltak. Ne hidgyetek nektek, mert ők ollyanok, mint az universal gyógyszerek, minden betegség ellen óvszereküt áruitalnak, s pedig épen bennük rejlik a legtöbb kóranyag. Az absolutismus tátongó örvénye felett emelkedett fel az alkotmányos szabadság magos és dicső vára, a hízelgők macska faja a falakon is felmász és hozzátok simul, s ép olly hűnek fogja magát mutatni hozzátok — uj gazdákhoz — kik öl asztalaitokhoz ültetitek, mint mulatok azokhoz, kiket most, mert kenyeret nekik többé nem adhatnak, odahagytak. Vessétek le a hitvány macskafaj!, tornyaitok legmagasabbjaiból, hisz ők mindig talpra esnek, mindég a régiek maradnak. — Menjenek egerészni. Pest jövendője nagy és dicső, de tiszta keblű, elhatározott akaratú és önmagokkal mint küzügyeinkkel tisztában levő férfiakra van szüksége, kik a még fen levő balítéletek, ezopfos táblabíráskodások, szóval a márczius 15-ke előttiség darázsfészkeibe merész kezekkel törjenek be, kiket sem pár darázs — úgy is elhárítható — csípése, sem a herék zúgása szándékában, erélyes kitartásában meg ne rendítsen. illy emberekre van szüksége Pestnek, hacsak jövendőjét szándékosan megsemmisíteni nem akarja. Nézzetek azért magatok körül, és válasszátok meg embereiteket. Tegyétek fel a hazafiaság és gaz polgáriság szemüvegeit, s ha rövidlátók vagytok is, ezen át nézve, ki fogjátok ismerni, kik bizalmaitokra érdemesek, azoktól, kik azzal csak visszaélnének. Nem mondom én, hogy a magyar nagylelkű természetét megtagadja, s bukott elleneivel szemben paczkázó gyermekességgel viseltessék. De kérdem, érdemlenek-e önök megbukott ellenes nagylelkűséget, csak szánalmat is ? Érdemelnek-e azok részvétet, kik míg a hatalombitorlók zsoldosai voltak , lóhátról beszéltek önökkel, s bukásukban olly nyomorultul viselik magukat, mint soha egy faj sem. Ne hagyjátok azért magatokat félrevezettetni a nagylelkűség hamisan értelmezett eszméjétől, gondoljátok meg, hogy választásaitoktól e város, sőt tán Magyarország jövője függ, mert a főváros, a nemzet tetteinek irányadója. De őrizkedjetek főként azoktól, kiket a franczia „les hommes du lendemain“ „másnapi emberek“ neve alatt ismer, kik márczius 14-én az absolutizmus zsibbasztó párnáin nyugodtak, s idén a forradalom balandrozó tudját vették kezeikbe, jobbra és balra tántorogva , mint kik természetük elleni utakon járnak. Vannak nekünk — hála a magyarok istenének — a jó ügy mellett küzdött régi embereink, kik honpolgári kötelességeik igazlelkű teljesítéseiért eddig csak üldözést arattak,vannak nekünk, ifjú harczosaink, kik a nagyszerű átalakulás első pillanatában mutaták be magukat honunknak, s első nyilvános fellépésükkel, szabadságunk kivívásának lelkes harczosaiként tűntek fel. Válasszatok ezen régi és uj fajból, mert ez a valódi nemes faj, mellyben bizhattok. Még egyszer mondom, őrizkedjetek a csókolódó fráterektől, mert szájuk dögleletes lehelletét csak mesterséges szerekkel nyomák el egy pillanatra. Csernátoni, Erdélyben a követválasztások, — a szász székeket kivéve — bevégezvék. Az unió, ezek után ítélve, kétségtelen, hacsak a szászok germanismusi dühe, az osztrák reactio szültek, hivatalosokkal egyesülten meg nem kisérlendi, az ország eredeti jogú nemzeteinek bő kivonatát ellensúlyozni. Ha ez történnék, mit kell akkor tenni Erdélynek ? e kérdés tolja fel magát az elmélkedő agyába. E kérdésre egy másikkal lehet válaszolni t..: Akar-e Erdély tovább is örökösen protestáló néptöredék maradni. Óhajt-e tovább és jószivüleg nyiretni, anélkül, hogy gyapjának további feldolgozásával törődnék ? Van e még kedve törvényhozó figuráns lenni, rosz törvények hozatalára használtatni, s a kevésbé roszak naponkénti megszegéseire egy jó nagyot ásítani ? Kíván e nyomorult plántás életet tengeni át, mig kertészei egyikének, a kik ápolását most is a fellegek nedvére, s a föld termékeny erejére bízzák, a nélkül, hogy a gyümölcsleszedésen kivül máskor gondjuk is lenne rá, eszébe jutand más ágat oltani beléje, melly eredeti alakját teljesen megsemmisítendő Szóval, az a kérdés: akar-e tovább is erdélyi nagy fejedelemség maradni? Ha akar, úgy fejet fog hajtani a tiszteletre méltó többségnek, Schreiber Simonnak éji zenét rendez, s a k. hivatalosok leendő vezetőjének (kiváncsi vagyunk megtudni ki lesz) tiszteletére nagyot isznak. Hoznak egy pár törvényt, melly ellen a minoritás óvást tesz, s berekesztésül a k. biztosnál roppant walzereket tánczolnak és haza mennek aludni. Persze a megyék erélyesbjei borzasztón lármázni fognak eleinte, de sebaj, az udvari cancellaria majd küldend egy fulminans rescriptumot, mellyben „meghagyatik kegyelmeteknek, szoros felelet terhe alatt elhallgatni. Erre természetesen ellenfelírás indítványoztatik, mi roppant tetszés közt fel is megy, és elkezdődik a veszekedés, míg a kormány beleunva a tréfába, egy erélyes administrátort küld rájuk, s hat hó múlva a megye nyugodt és békeszerető emberekből, hű és gondos tisztekből álland, az administrator főispán lesz, s a sz. István rend kis keresztjével is feldiszesitletik. De félre e gyalázatos lehetőségekre a gondolattal is. Erdély eszényes állapotban maradni nem akarhat, és nem marad, tehát tenni fog, s pedig véleményem szerint következőt. Mihelyt a bécsi bureaucratia k. hivatalos gépeinek sikerülenb,a szászok alkotmányellenes törekvéseiket részére felhasználva , Erdély országgyűlésen numericus fizetett többséget idézni elő az unió ellen, a magyar és székely megyék s városok követei a diaetat a hon érdekével ellenkező irányúnak nyilvánitván, azt tömegestül odahagyják, és visszatérve küldőikhez, ezeknek élén Erdély administratioját megszűntnek mondják ki, s de facto unislódnak, rendeléseket csak a magyar ministeriumtól fogadván el, s csak ennek számolván, a számolandókról. De hogy ezt erélyesen és nyomatékkal tehessék, hogy maguk iránt sympathiát ébresszenek azokban, kiknek segélyük Brennus kardjaként fog a mérlegbe nehezkedni, mondják ki késedelem nélkül a robot megszívülését és állítsanak mindenfelé nemzetőrséget. 171