Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-05-16 / 53. szám
tesz, ha ezen miasmaticus mozgalmakkal a mennyire lehet nem fog coquetirozni , az embernek úgyis mi sem árthat inkább, mint ha egy némeily politicai divergentiák miatt történt összekoczczanás következtében a régi szövetségesek elvállnak s magokat más újabb s természetelleni szövetségesek karjaiba vetik. A kérdés így áll : A radical párt a ministérium politicájával nincsen megelégedve, az ellen határozottan fog mindig küzdeni, de hozza csak szóba valaki, hogy Magyarországnak legyen vagy ne felelős ministersége, akkor a radical párt lesz az első a sorokban, kik el fognak érezni. A ministerium, midőn az igy amúgy békétlenkedő ifjúságot elhagyja , s szövetkezik az idegen elemmel — rövid időn meg fogja látni,kiket kikért hagyott el. — Nehány nap múlva tessék csak ezen aláírókat egyenként fegyverre szólítani. Várhatják majd, mig azok magukat mutatni fogják. Mai számával a Pesti Hírlap elkezdi annak rende szerént védeni a ministeriumot. A publicum rohanva rohan olvasni. Mindenki ég hallani, mint lehet,magát a hanyagságot is védelmezni. Hanem képzelheti az olvasó , mint pittyent le a publicum orra, midőn a várt nagyszerű s hazafias czikk helyett egy nagy fenékre kerekített, de igen törpére végződött replicát talál a pecsovics hivatalnokok alkalmaztatása tárgyában. Lám mindig, a ministérium előtt a hivatalosztogatás, ez volt a fődolog, az, hogy a haza minden perezben a legkomolyabb veszélyeknek ki ne legyen téve, az elmurasztatott. Azt mondja a Pesti Hírlap, hogy némellyek nem látszanak tudni azt, hogy a parlamenti kormány nem abból áll, hogy a pártok változása szerint a kormánygépnek minden eszközei, hanem abban, hogy vezetői változzanak. A Pesti Hírlap köszönetet érdemel, hogy azon némellyeket, illyen csak nagy stúdiumokkal kinyomozható ismeretekre olly áldott könnyűséggel rájuttatja. Hanem kár volt olly hamar oda tenni a pontot. Arról is szerettünk volna tudni valamit, hogy azok, kik ott Guizot mellett nyolcz esztendeig köröm szakadtig vívtak a respublica alatt, nyertek e újabb, és pedig vezetői fontossággal felruházott alkalmazásokat ? A második ülés kiegészítő részéül közöljük a következő tegnapi számunkból kimaradt vallomásokat. Jakab tanácsos, ablakából nézte az eseményt, a lovasság által okozott porfelleget képzelhetlennek mondja, a rohanás irtózatosságától az is bizonyít, hogy a lovak patkói szüntelen szikrákat hánytak. A hős tett után, 11 és 12 óra közt a fegyvertár felé hordókat gördítettni látott, s bár egész bizonyossággal nem mondhatja, de a gördítőket katonáknak nézte. Jajgatásokat hallván, lesietett s egy megsebesültnek vizet vitt, — többeket látott eszméletlen heverni széjjel, — 12 óra tájban ismét ablakából látá, hogy a téren számos katonacsapatok jelentek meg, hallott hangos szóváltásokat is, de a zaj miatt semmit ki nem vehetett. Nyári, nem látta-e a tanú, hogy a katonaság holtakat vagy sebesülteket vitt volna el magával. Tanú, semmit sem látott, a katonaságot 2 óráig nézte ablakából, akkor lefeküdt, sem eddig sem a küzdés alatt elvizelni valakit nem látott, de porfelleg miatt eleinte nem is láthatott. Kienmayer, Lederer házmestere a korcsmából a zajra haza szaladván, semmiről mit sem tud. Szentpéteri Pál gránátos káplár. Ő és osztálya csak a véres esemény után parancsoltattak ki kaszárnyájukból, s a fegyvertárba vezettetvén, annak hátulsó részében felállítanak. Itt hallá, mint dicsérte a parancsnok embereit jó viseletükért, mint buzditá őket, kik magokat „zum küssen“ viselték, itt látta, hogy bor osztatott ki. Másnap reggel Csícsmáni őrmester felszólitatott , hogy a vérengzéssel terheltetés vádja ellen, valami mentséget találjon ki, az őrmester talált is, mert holmi botokat szerzett, mellyeket majd a bizottmány előtt mint a támadó nép kezeiből elvetteket fognak bemutatni, a dobost felbiztatták, hogy esküdjék meg, miszerint nem rohamot, csak sebes lépést vett,két ember pedig felbéreltetett, hogy vallja, miként nem „szurony szegezz“ hanem „súlyba“ parancsoltatott, így akarták az egész esetet a közlegénység nyakára tolni. Falusi Pál dobos több kikerülő feleletei után derék Nyáriak kérdéseire megvallá, hogy ő bizony szurmot vert. Parancsszó ugyan rá nem adatott, de ez nem is kell. A hadnagy, ki őt szüntelen maga mellett tartotta , következőleg commandirozott: „in die balance, fällt’s baronnete, marsch, marsch!“ erre mindig sturm vezetik, más parancsára nincsen, ő ugyan habozott, de a főhadnagy rá kiáltott „tambour“, ekkor aztán verte. Rosti gránátos kadét, a nádori palotában lévén szolgálaton, mint másodparancsnok, Zedwitz főörmester magához hív alá, s megparancsolá,hogy ha a hadi kormányzó ebbe macskazenét csináló néptömeg menne, 10—12 embert maga mellé vevőn, azt szétoszlassa , erre ö kérdezte, de hát ha egy néhány öszveszaratni , felel e róla , mire ö kis gondolkodás után igennel felelt. Ezek voltak a fővallomások, bár az elhagyottak közt is több érdekes lett volna. A május 10-ei vérengzés következtében vádlott katonai egyének felett ítélendő birákhoz. A közvélemény önöktől nem buszút, nem a felingerült kedélyeknek áldozatot, hanem igazságszolgáltatást kíván. Önök a vétkeseknek igazságos birái akarnak lenni; higgyék el a közvélemény is az lesz,de csak úgy, ha ismerni fogja az ügy valódi állását s azon szempontokat, mellyek önöknek igazságos ítélete hozásában, tájékozásul szolgálandottak. A vizsgálódó bizottmány nyilvánosan működött, a vallomások és a tettetések önkénytes vallomásai nyilvánosan szedettek be, mellyekből kitűnt, kik e vád alá fogandók. Ezen adatokat eddig elé mindenki saját szemüvegén tekintette. Kivánhatják-e önök, hogy azokból a vád alá esetekről mindenki egyformán ítéljen, vagy az önökét mindenki helyesnek fogadja. Hiszen ha a bíróság minden tagja külön hozná meg saját ítéletét az is különböznék egymástól, hát az ezerféle nézetű, miveltségi fokozatú, belátási egyének véleménye, mellyekből alakul a közvélemény, hogyan jöjön öszhangzásba az önök ítéletével ? Önök kihallgatják a vádlót, kihallgatják a vádlott minden lehető mentségét, megrostáltatnak a tanúvallomások, nyilatkozatok, egybevettetnek a kiderült tények, s akkor hoznak egyértelműleg vagy többség szerint ítéletet. Ugyanezt fogja tenni a közönséggel a nyilvánosság. Önök, katonarendű bírák, kik a nyilvánosságtól iszonyodtak , a rájuk kényszerített nyilvánosságnak már eddig is rendkívül sokat köszönhetnek. Olvashatták önök a hírlapokból, hallhatták a híreket, miszerint mondatott,hogy a macskazene alkalmával, többen hallva maradtak, számosan halálosan megsebesítitek, a megsérültek számát 40—50 s több személyre tették. Olvastak, hallottak több iszonyuságokat, melylyek elkövettetni mondattak.És a nép hitt, s a katonaság ellen rendkívül felingerült.A nyilvánosság ez iszonyú adatokat, e borzasztó híreket álmélkodásig csudálta. Kitűnt , hogy a vérengzésen egyetlen egy sem halt meg, halálos sérülést talán egy sem kapott, s a megsebesültek száma 20-ra alig megy. Sokan azt hitték, hogy a kihágás súlya a két fővárosban létező liszteket, sőt az összes katonaságot terheli más mindenik tudja, hogy az egészet néhány tiszt okozta. Azt hisszik önök , hogy mindez zárt ajtóknál is tisztán hozathatott volna. Lehet igen, de akkor a valót önökön kívül senki el nem hiszi. Ilyen hatalma van a nyilvánosságnak. A nyilvános vizsgálat után tehát önök érdekében, a lett beszámíthatásának vagy a vétségnek fokozatát is nyilvánosság elébe hozni , mert az önök ítéletének garantiája, igazsága, a közvéleményre hatása a nyilvánosságban van. Önökre institutióiknál fogva, helyesen vagy helytelenül, de terhelve eddig elő is a közvélemény azon gyámival, hogy saját egyéneik irányában, a polgári rendűeknek igazságot nem szolgáltak, hogy a katonákat vétségeiket, kihágásaikat polgárok ellen legyőzték, simították, palástolták. Én hiszem most önök ezt tenni nem akarják, mert a közvéleményt önök is respectálják. De biztosítom önöket, ezért nem fognak élni a közvélemény irányában, másként, mint a bírói eljárás nyilvánossága által. A szabad alkotmányos országokban a vizsgáló bíróság eljárása nem nyilvános. Az ügy bírói tárgyalása nyilvános. Ha tehát ilyen ügynél az első nyivánossá tétetett, a másodiknak sokkal inkább nyilvánosnak kell lennie, s rendkívüli nagy hiba lenne , ha ez nem nyilvánosan történnék. Javaslatom azért önök érdekében az, hogy a vádlottak perbe fogatása , és védelme az azzal együtt járó eljárás nyilvánosan történjék, s a bírák legfeljebb csak az ítéletet szavazzák zárt ajtóknál. Maguk kívánják , maguk szorgalmazzák ezt önök a ministériumnál. Ragadják meg a kedvező alkalmat annak bebizonyítására, hogy önök elég fölvilágosultak. 212