Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-05-16 / 53. szám

tesz, ha ezen miasmaticus mozgalmakkal a men­nyire lehet nem fog coquetirozni , az embernek úgyis mi sem árthat inkább, mint ha egy némeily politicai divergentiák miatt történt összekoczczanás következtében a régi szövetségesek elvállnak s magokat más újabb s természetelleni szövetsége­sek karjaiba vetik. A kérdés így áll : A radical párt a ministéri­­um politicájával nincsen megelégedve, az ellen határozottan fog mindig küzdeni, de hozza csak szóba valaki, hogy Magyarországnak legyen vagy ne felelős ministersége, akkor a radical párt lesz az első a sorokban, kik el fognak érezni. A ministerium, midőn az igy amúgy békétlen­­kedő ifjúságot elhagyja , s szövetkezik az idegen elemmel — rövid időn meg fogja látni,kiket kikért hagyott el. — Nehány nap múlva tessék csak ezen aláírókat egyenként fegyverre szólítani. Várhatják majd, mig azok magukat mutatni fogják. Mai számával a Pesti Hírlap elkezdi annak rende szerént védeni a ministeriumot. A publicum rohanva rohan olvasni. Mindenki ég hallani, mint lehet,magát a hanyagságot is vé­delmezni. Hanem képzelheti az olvasó , mint pittyent le a publicum orra, midőn a várt nagyszerű s haza­fias czikk helyett egy nagy fenékre kerekített, de igen törpére végződött replicát talál a pecsovics hivatalnokok alkalmaztatása tárgyában. Lám mindig, a ministérium előtt a hivatalosz­togatás, ez volt a fődolog, az, hogy a haza min­den perezben a legkomolyabb veszélyeknek ki ne legyen téve, az elm­urasztatott. Azt mondja a Pesti Hírlap, hogy némellyek nem látszanak tudni azt, hogy a parlamenti kor­mány nem abból áll, hogy a pártok változása sze­rint a kormánygépnek minden eszközei, hanem abban, hogy vezetői változzanak. A Pesti Hírlap köszönetet érdemel, hogy azon némellyeket, illyen csak nagy stúdiumokkal ki­nyomozható ismeretekre olly áldott könnyűséggel rájuttatja. Hanem kár volt olly hamar oda tenni a pon­tot. Arról is szerettünk volna tudni valamit, hogy azok, kik ott Guizot mellett nyolcz esztendeig kö­röm szakadtig vívtak a respublica alatt, nyertek e újabb, és pedig vezetői fontossággal felruházott alkalmazásokat ? A második ülés kiegészítő részéül kö­zöljük a következő tegnapi számunkból kimaradt vallomásokat. Jakab tanácsos, ablakából nézte az eseményt, a lovasság által okozott porfelleget képzelhetlen­­nek mondja, a rohanás irtózatosságától az is bi­zonyít, hogy a lovak patkói szüntelen szikrákat hánytak. A hős tett után, 11 és 12 óra közt a fegy­vertár felé hordókat gördítettni látott, s bár egész bizonyossággal nem mondhatja, de a gördítőket katonáknak nézte. Jajgatásokat hallván, lesietett s egy megsebesültnek vizet vitt, — többeket lá­tott eszméletlen heverni széjjel, — 12 óra tájban ismét ablakából látá, hogy a téren számos katona­­csapatok jelentek meg, hallott hangos szóváltáso­kat is, de a zaj miatt semmit ki nem vehetett. Nyári, nem látta-e a tanú, hogy a katonaság holtakat vagy sebesülteket vitt volna el magával. Tanú, semmit sem látott, a katonaságot 2 óráig nézte ablakából, akkor lefeküdt, sem eddig sem a küzdés alatt elvizelni valakit nem látott, de porfelleg miatt eleinte nem is láthatott. Kienmayer, Lederer házmestere a korcsmá­ból a zajra haza szaladván, semmiről mit sem tud. Szentpéteri Pál gránátos káplár. Ő és osztá­lya csak a véres esemény után parancsoltattak ki kaszárnyájukból, s a fegyvertárba vezettetvén, an­nak hátulsó részében felállítanak. Itt hallá, mint dicsérte a parancsnok embereit jó viseletükért, mint buzditá őket, kik magokat „zum küssen“ vi­selték, itt látta, hogy bor osztatott ki. Másnap reg­gel Csícsmáni őrmester felszólitatott , hogy a vé­rengzéssel­ terheltetés vádja ellen, valami ment­séget találjon ki, az őrmester talált is, mert holmi botokat szerzett, mellyeket majd a bizottmány előtt­­ mint a támadó nép kezeiből elvetteket fognak be­­­­mutatni, a dobost felbiztatták, hogy esküdjék meg, miszerint nem rohamot, csak sebes lépést vett,két­­ ember pedig felbéreltetett, hogy vallja, miként nem „szurony szegezz“ hanem „súlyba“ parancsolta­­tott, így akarták az egész esetet a közlegénység nyakára tolni. Falusi Pál dobos több kikerülő feleletei után derék Nyáriak kérdéseire megvallá, hogy ő bi­zony szurmot vert. Parancsszó ugyan rá nem ada­tott, de ez nem is kell. A hadnagy, ki őt szünte­len maga mellett tartotta , következőleg comman­­dirozott: „in die balance, fällt’s baronnete, marsch, marsch!“ erre mindig sturm vezetik, más paran­csára nincsen, ő ugyan habozott, de a főhadnagy rá kiáltott „tambour“, ekkor aztán verte. Rosti gránátos kadét, a nádori palotában lé­vén szolgálaton, mint másod­parancsnok, Zedwitz főörmester magához hív alá, s megparancsolá,hogy ha a hadi kormányzó eb­be macskazenét csináló néptömeg menne, 10—12 embert maga mellé ve­vőn, azt szétoszlassa , erre ö kérdezte, de hát ha egy néhány öszveszaratni , felel e róla , mire ö kis gondolkodás után igennel felelt. Ezek voltak a fővallomások, bár az elhagyot­tak közt is több érdekes lett volna. A május 10-ei vérengzés következtében vád­lott katonai egyének felett ítélendő birákhoz. A közvélemény önöktől nem buszút, nem a fe­lingerült kedélyeknek áldozatot, hanem igazság­szolgáltatást kíván. Önök a vétkeseknek igazságos birái akarnak lenni; higgyék el a közvélemény is az lesz,de csak úgy, ha ismerni fogja az ügy valódi állását s azon szempontokat, mellyek önöknek igazságos ítélete hozásában, tájékozásul szolgálandottak. A vizsgálódó bizottmány nyilvánosan műkö­dött, a vallomások és a tettetések önkénytes val­lomásai nyilvánosan szedettek be, mellyekből ki­tűnt, kik e vád alá fogandók. Ezen adatokat eddig elé mindenki saját szem­üvegén tekintette. Kivánhatják-e önök, hogy azokból a vád alá esetekről mindenki egyformán ítéljen, vagy az önökét mindenki helyesnek fo­gadja. Hiszen ha a bíróság minden tagja külön hoz­ná meg saját ítéletét az is különböznék egymás­tól, hát az ezerféle nézetű, miveltségi fokozatú, belátási­ egyének véleménye, mellyekből alakul a közvélemény, hogyan jöjön öszhangzásba az önök ítéletével ? Önök kihallgatják a vádlót, kihallgatják a vád­lott minden lehető mentségét, megrostáltatnak a tanúvallomások, nyilatkozatok, egybevettetnek a kiderült tények, s akkor hoznak egyértelműleg vagy többség szerint ítéletet. Ugyanezt fogja tenni a közönséggel a nyil­vánosság. Önök, katonarendű bírák, kik a nyilvánosság­tól iszonyodtak , a rájuk kényszerített nyilvá­nosságnak már eddig is rendkívül sokat köszön­hetnek. Olvashatták önök a hírlapokból, hallhatták a hí­reket, miszerint mondatott,hogy a macskazene al­kalmával, többen hallva maradtak, számosan ha­lálosan megsebesítitek, a megsérültek számát 40—50 s több személyre tették. Olvastak, hallottak több iszonyuságokat, mely­­lyek elkövettetni mondattak.És a nép hitt, s a ka­tonaság ellen rendkívül felingerült.A nyilvánosság ez iszonyú adatokat, e borzasztó híreket álmélko­­dásig csudálta. Kitűnt , hogy a vérengzésen egyetlen egy sem halt meg, halálos sérülést talán egy sem kapott, s a megsebesültek száma 20-ra alig megy. Sokan azt hitték, hogy a kihágás súlya a két fővárosban létező liszteket, sőt az összes katona­ságot terheli más mindenik tudja, hogy az egé­szet néhány tiszt okozta. Azt hisszik önök , hogy mindez zárt ajtóknál is tisztán hozathatott volna. Lehet igen, de akkor a valót önökön kívül senki el nem hiszi. Ilyen hatalma van a nyilvánosságnak. A nyilvános vizsgálat után tehát önök érdeké­ben, a lett beszámíthatásának vagy a vétségnek fokozatát is nyilvánosság elébe hozni , mert az önök ítéletének garantiája, igazsága, a közvéle­ményre hatása a nyilvánosságban van. Önökre institutióiknál fogva, helyesen vagy helytelenül, de terhelve eddig elő is a közvélemény azon gyámival, hogy saját egyéneik irányában, a polgári rendű­eknek igazságot nem szolgáltak, hogy a katonákat vétségeiket, kihágásaikat pol­gárok ellen legyőzték, simították, palástolták. Én hiszem most önök ezt tenni nem akarják, mert a közvéleményt önök is respectálják.­­ De biztosítom önöket, ezért nem fognak élni a köz­vélemény irányában, másként, mint a bírói eljárás nyilvánossága által. A szabad alkotmányos országokban a vizsgáló bíróság eljárása nem nyilvános. Az ügy bírói tár­gyalása nyilvános. Ha tehát i­lyen ügynél az első nyivánossá té­tetett, a másodiknak sokkal inkább nyilvánosnak kell lennie, s rendkívüli nagy hiba lenne , ha ez nem nyilvánosan történnék. Javaslatom azért önök érdekében az, hogy a vádlottak perbe fogatása , és védelme az azzal együtt járó eljárás nyilvánosan történjék, s a bí­rák legfeljebb csak az ítéletet szavazzák zárt aj­tóknál. Maguk kívánják , maguk szorgalmazzák ezt önök a ministériumnál. Ragadják meg a kedvező alkalmat annak be­bizonyítására, hogy önök elég fölvilágosultak. 212

Next