Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-05-29 / 64. szám
April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú ivén fog megjelenni, és posta útján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10-kétől június végéig, Budapesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vidékre postán bomtékban 3 ft. 30 kr. April 10. September végéig félévre , Budapesten 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. April 10-étől december végéig három évnegyedre: Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Honvédelmi adományok: Hegedűs Fáni 5 frt. Odri Leopoldina 5 frt., az eddigi begyült üszveg 61 frt. p.p. Jól értesültektől halljuk, hogy Vay Ábrahám Mármaros főispánja hivataláról lemondott. A ki az oláh nyelvű lakosság viszonyait ismeri , tudni fogja, hogy ha valahol, Mármarosban nagy szükség van arra, hogy az elnöki székbe egy népszerű egyén neveztessék ki. Amennyire mi a megyét ismerjük, bizton elmondhatni véljük, hogy a ministérium a jelen körülmények között e helyre alkalmas embert Mihályi Gábor, több izbeni országgyűlési követnél nem találhat. E férfiút szereti a köznép szereli a táblabiróság. És a mi legfőbb, neki nagy tekintélye van az oláh papok felett. Mi igen sajnálkoznánk, ha a mi netán nem kedves helyről jövő ajánlatunkkal a jó ügynek ártottunk volna. Azonban bárha mi a mostani miniszerek ellenében nem viseltetünk valami túlságosan belénk rögzült előszeretettel, de mégis azért tökéletesen hisszük, hogy ha a ministérium az illető megye ismertebb egyéneivel magát értekezésbe tevén, ajánlatunkat figyelemre méltónak fogja találni az, hogy az ajánlatot mi tettük meg először a kinevezésben a kormányt nem fogná genirozni. Egyszersmind az olvasó is tegyen fel rólunk annyi komolyságot és ügyszeretetet, miszerint nagyon távol van az tőlünk, hogy mi ezen ajánlatunkkal valami gyermekes kísérletet akarnánk tenni annak kitudására, ha vállon hajtanak e oda fen valamit sorainkra, vagy nem? Az Életképek tréfát csinált. Megírta , hogy két év múlva mint leszünk három szerkeztük Libériában száműzöttek. E három szerkezte Vahot Imre, Nádaskai és csekély magunk. Az életképek azonban a névsor szerkeztésben nem nagy prophetai inspiraliot tanúsít. Van e három szerkeztő között egy, ki legújabban annyira neki ruglat a conservativságnak s annyira harczot szomjaz a liberálisok ellen, hogy ha a muszkák bejönnének, azon szerkeztét okvetlenül pesti kozák-heltmannak fognák kinevezni. Nem bolond a muszka, hogy ollyan jól használható legényt a világ végére küldjön. Bécsből írják: És midőn épen javában lenne a pakkene hendl és heipl-szálát saison, akkor a hiv bécsiek elkezdenek barrkadokat építeni. Ki a manó tanította meg őket ezen mesterségre? — Szerkezte! — Ah ha ön itt volna, és mi ketten részt vehetnék azokban, amik itt történnek. Én és barátaim még most is azon harmadik emeleti szobában lakunk, hol most két éve meglátogatott ön minket. Mi akkor már beszéltünk efféle lehetőségekről , de az csak egy szép tündéri látomány volt. Ennyit akkor senki sem hitt volna. Én világosan emlékszem ön szavaira, amit akkor mondott. Ön mutogatta, hogy lehetne a Grabent hirtelenében bebarikadozni. Ön drága szerkesztő, tudtomra nem sokat ért a verscsináláshoz, de azért önnek lelkéből az ihletnek kellett szólani, mert a barrkádok mérnöki pontossággal épen azon helyeken húzódnak, ahol ön azokat hoszú ujjaival előre kimutatta. Ez nekem ismét új argumentum arra, szerkezte, hogy evangéliumom tovább is az ön lapja legyen. Ezután ön ha lapjaiban jóslani is kezd , azt is fognám hinni, hogy a tüzes patvarba ne hinném el tehát azt, mit ön a tényekről mondogat el. Az a csinos szőke lányka, kivel akkorában, mind a négyen keresztül az ablakon annyit coquetiroztunk, most épen legszebb virágában van. A kis átkozottból tökéletes republicáns lett. Hinné ön, kedvelt virágcserepei helyett ma reggelre ablakai egészen kövekkel vannak megrakva. Különben a mi ablakunk is így van. A szomszédunké is így van, csaknem mindnyájunké. Csak egy van, a miben képzelődő tehetségünk a valótól minden kritikán alul maradt. A revolutió nagyszerűsége! Szerkeztő, jaj azon embernek, ki egy illyen jelenetet regényben, novellában, versben, vagy pláne egy honorált hírlapi czikkben leírni akarna. Ha önnek valaha olly irat jut kezébe, mellyben azt valaki leírni öröködnék , kérem önt szerkeztő, vágja ön földhöz az illyen könyvet. Leírni egy revolucziót, valóságos felségsértés a história ellenében. Egy ismerősünk, ki itt Bécsben a Pazmaneumban növendék, neki türközött, izzadott és rágta a tollat, de utoljára is nem jött ki belőle semmi, mint a mi kedves belügyminiszerünk körleveiből, melylyek mint hallom egy megindítandó : Prédikatiótárban hat tómusban ujjólag ki fognak adatni. Beszélni, ha majd ön a részletekről kérdezősködni fog,tán többet lehet. És ön érdekében most nem is mondok többet. Hej jó lesznek az illy vigasztaló históriák akkorra, midőn ön,a magas ministerium elemi rettenetes rágalom miatt vagy két esztendeig ülni fog hűvösen. Készülőben vagyok Pestre. Onnan a vidékre, hol okvetlenül követnek kell magamat választatnom. Tesjék mibe telsék? Addig is tegyen ön velem egy szívességet. Szóljon kéz alatt azokkal, kik a nemzeti képviselők teremének rendezését magukra vállalták. És foglaltassa le számomra a baloldalon a legszélsőbb helyet. Ha másként nem lehet, alakítsák át a padvégét zártszékké, mert én ha lökdösődöm is a követekkel, de mindenesetre ezen helyen fogok ülni. Ön nekem beszédeket fog készíteni. Én azokat harsány szavammal eldürgöm a hazának, és a harmadik ülés után már compact erőben fog működni a mi ifjú radical pártunk. Kérem önt, ne tegye velem azt, mint szokta, hogy leveleimből az ilyen csattanós helyeket kitörli, ön ellenemben eddig is mindig a legkajanabb censor volt. — Ha ezt kitörli, nem írok többet , ha még két ennyi honorariumot is fizet mint eddig, menjen ön ,ön maliiosusabb censor a veresorrú Engelnél. Majd az országgyűlés alatt. — Akkor lesz a mi világunk. Mint nemzeti képviselő csak meg fogják nekem engedni, hogy önt meglátogassam. Viszek önnek be írószert, ha mindjárt zsemlébe is kell rejtenem a kalamárist, lesz penna és papiros is, a mi eszméink daczára a kuffeii- vastagságú falaknak mégis kihalnak a világosságra kedves tápláló eledelül a mi szép jövendővel kecsegtető pártunknak. 64.szám, Pest, május 29. 1848 (9 11 Nem kell táblabiró politika.