Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-05-29 / 64. szám

April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú ivén fog megjelenni, és posta útján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10-kétől június végéig, Buda­pesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vi­dékre postán bom­tékban 3 ft. 30 kr. April 10. September végéig félévre , Budapesten 5 ft. Vidékre postán boríték­ban 6 ft. April 10-étől december végéig há­rom évnegyedre: Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábo­­zott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Honvédelmi adományok: Hegedűs Fáni 5 frt. Odri Leopoldina 5 frt., az eddigi begyült üszveg 61 frt. p.­p. Jól értesültektől halljuk, hogy Vay Ábrahám Mármaros főispánja hivataláról lemondott. A ki az oláh nyelvű lakosság viszonyait is­meri , tudni fogja, hogy ha valahol, Mármarosban nagy szükség van arra, hogy az elnöki székbe egy népszerű egyén neveztessék ki. A­mennyire mi a megyét ismerjük, bizton el­mondhatni véljük, hogy a ministérium a jelen kö­rülmények között e helyre alkalmas­ embert Mi­hályi Gábor, több izbeni országgyűlési követnél nem találhat. E férfiút szereti a köznép szereli a táblabi­­róság. És a mi legfőbb, neki nagy tekintélye van az oláh papok felett. Mi igen sajnálkoznánk, ha a mi netán nem kedves helyről jövő ajánlatunkkal a jó ügynek ártottunk volna. Azonban bárha mi a mostani miniszerek elle­nében nem viseltetünk valami túlságosan belénk rögzült előszeretettel, de mégis azért tökéletesen hisszük, hogy ha a ministérium az illető megye ismertebb egyéneivel magát értekezésbe tevén, ajánlatunkat figyelemre méltónak fogja találni az, hogy az ajánlatot mi tettük meg először a kine­vezésben a kormányt nem fogná genirozni. Egyszersmind az olvasó is tegyen fel rólunk annyi komolyságot és ügyszeretetet, miszerint na­gyon távol van az tőlünk, hogy mi ezen ajánla­tunkkal valami gyermekes kísérletet akarnánk tenni annak kitudására, ha vál­lon hajtanak e oda fen valamit sorainkra, vagy nem? Az Életképek tréfát csinált. Megírta , hogy két év múlva mint leszünk három szerkeztük Libériában száműzöttek. E három szerkezte Vahot Imre, Nádaskai és csekély magunk. Az életképek azonban a névsor szerkeztésben nem nagy prophetai inspiraliot tanúsít. Van e három szerkeztő között egy, ki legú­jabban annyira neki ruglat a conservativságnak s annyira harczot szomjaz a liberálisok ellen, hogy ha a muszkák bejönnének, azon szerkeztét okvet­lenül pesti kozák-heltmannak fognák kinevezni. Nem bolond a muszka, hogy ollyan jól hasz­nálható legényt a világ végére küldjön. Bécsből írják: És midőn épen javában lenne a pakkene hendl és heipl-szálát saison, akkor a hiv bécsiek elkez­denek barrk­adokat építeni. Ki a manó tanította meg őket ezen mester­ségre? — Szerkezte! — Ah ha ön itt volna, és mi ketten részt vehet­nék azokban, a­mik itt történnek. Én és barátaim még most is azon harmadik emeleti szobában lakunk, hol most két éve meg­látogatott ön minket. Mi akkor már beszéltünk efféle lehetőségek­ről , de az csak egy szép tü­ndéri látomány volt. Ennyit akkor senki sem hitt volna. Én világosan emlékszem ön szavaira, a­mit akkor mondott. Ön mutogatta, hogy lehetne a Gra­­bent hirtelenében bebarik­adozni. Ön drága szerkesztő, tudtomra nem sokat ért a verscsináláshoz, de azért önnek lelkéből az ih­letnek kellett szólani, mert a barrk­ádok mérnöki pontossággal épen azon helyeken húzódnak, a­hol ön azokat hoszú ujjaival előre kimutatta. Ez nekem ismét új argumentum arra, szer­­kezte, hogy evangéliumom tovább is az ön lapja legyen. Ezután ön ha lapjaiban jóslani is kezd , azt is fognám hinni, hogy a tüzes patvarba ne hinném el tehát azt, mit ön a tényekről mondogat el. Az a csinos szőke lányka, kivel akkorában, mind a négyen keresztül az ablakon annyit coque­­tiroztunk, most épen legszebb virágában van. A kis átkozottból tökéletes republicáns lett. Hinné ön, kedvelt virágcserepei helyett ma reg­gelre ablakai egészen kövekkel vannak megrakva. Különben a mi ablakunk is így van. A szom­szédunké is így van, csaknem mindnyájunké. Csak egy van, a miben képzelődő tehetségünk a valótól minden kritikán alul maradt. A revolutió nagyszerűsége! Szerkeztő, jaj azon embernek, ki egy illyen jelenetet regényben, novellában, vers­ben, vagy pláne egy honorált hírlapi czikkben le­írni akarna. Ha önnek valaha olly irat jut kezébe, mellyben azt valaki leírni öröködnék , kérem önt szerkeztő, vágja ön földhöz az illyen könyvet. Leírni egy revolucziót, valóságos felségsértés a história ellenében. Egy ismerősünk, ki itt Bécsben a Pazmaneum­­ban növendék, neki türközött, izzadott és rágta a tollat, de utoljára is nem jött ki belőle semmi, mint a mi kedves belü­gyminiszerünk körleveiből, mely­­lyek mint hallom egy megindítandó : Prédikatió­­tárban hat tómusban ujjólag ki fognak adatni. Beszélni, ha majd ön a részletekről kérdezős­ködni fog,tán többet lehet. És ön érdekében most nem is mondok többet. Hej jó lesznek az illy vi­gasztaló históriák akkorra, midőn ön,a magas mi­nisterium elem­i rettenetes rágalom miatt vagy két esztendeig ülni fog hűvösen. Készülőben vagyok Pestre. Onnan a vidékre, hol okvetlenül követnek kell magamat választat­nom. Tesjék mibe telsék? Addig is tegyen ön velem egy szívességet. Szóljon kéz alatt azokkal, kik a nemzeti képvise­lők teremének rendezését magukra vállalták. És foglaltassa le számomra a baloldalon a legszélsőbb helyet. Ha másként nem lehet, alakít­sák át a padvégét zártszékké, mert én ha lökdö­sődöm is a követekkel, de mindenesetre ezen helyen fogok ülni. Ön nekem beszédeket fog készíteni. Én azo­kat harsány szavammal eldürgöm a hazának, és a harmadik ülés után már compact erőben fog mű­ködni a mi ifjú radical pártunk. Kérem önt, ne tegye velem azt, mint szokta, hogy leveleimből az i­lyen csattanós helyeket kitörli, ön ellenemben eddig is mindig a legkaja­­nabb censor volt. — Ha ezt kitörli, nem írok töb­bet , ha még két ennyi honorariumot is fizet mint eddig, menjen ön ,­ön maliiosusabb censor a ve­­resorrú Engelnél. Majd az országgyűlés alatt. — Akkor lesz a mi világunk. Mint nemzeti képviselő csak meg fogják nekem engedni, hogy önt meglátogassam. Viszek önnek be írószert, ha mindjárt zsemlébe is kell rejtenem a kalamárist, lesz penna és papiros is, a mi esz­méink daczára a kuffeii- vastagságú falaknak mégis kihalnak a világosságra kedves tápláló ele­delül a mi szép jövendővel kecsegtető pártunknak. 64.szám, Pest, május 29. 1848 (9 11 Nem kell táblabiró politika.

Next