Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-06-10 / 75. szám
sok és fontos következésű tárgy körül, csak legkissebb óvatossággal járt volna el. Azon abnormis állapotot értem , melly a törvényhozásnak e tárgy irányában nevetségig hiányos intézkedéséből, a földbirtokos és haszonbérlő közti viszonyokban beállott. De mit beszélek én hiányos intézkedésről, mikor épen semmi, de semmi intézkedés nem történt ? — Az úgy nevezett parasztnak visszaadatott, mi a legszentebb természeti jognál fogva, mindig ötét illette, de a földes úrról és haszonbérlőről, kik azon kiváltságokat eddig bírták, csak egy szóval is gondoskodni, szükségtelennek tartatott. Mit gondol azzal egy törvényhozás, ha a hatalmas hajba kap a gyöngébbel, és ezt simpliciter kiveti a birtokból ? Mert egyéb nem történhetett illy rendezetlen állapotban, így van az uraim, mikor egy országgyűlésen, csak egy kaszt van képviselve. Mikor tizennégy milliónak, hatszázezer szab törvényt, Magyarország földjének egy harmadrésze haszonbérlők által műveltetik, kik a IXtkt. ez. szentesítése után legkétebb helyzetbe jöttek. Tudjuk , hogy az érintett törvény ápril 11-én szentesíttetett, azt is tudja mindenki, hogy az egész országban ápril 24-dik azaz szent György napja, haszonbéri fizetések határideje. A földbirtok — jelenleg — értékének nagy részét elvesztette , a haszonbéri szerződések megszűntek, a haszonbérlők nem tudják megmaradhatnak e a jószágban? sikerülendő új szerződésre lépni? fizessenek e anyáriát ? és ha fizetnek, mennyit fizessenek? Elmennek tanácsot kérni az ügyvédhez, ha nem pert hajhász, csak azt tanácsolja, egyezzenek mert a törvény hallgat illyen esetről. — Elmennek az alispánhoz, vagy járásbeli főbíróhoz, ezek vállvonitva azt mondják: „hja a törvény nem rendelkedett.“ — És a szegény haszonbérlő haza men, töri a fejét, és nem talál expedienst. — A földesurnak itt ugyan, de az Pesten lakik, és mikor a levél felérkezik, e nagysága Pozsonyban van az ország javáróli tanácskozásnak miatta. Elég az hozzá, itt van sz. György napja , és ha a haszonbérlő történetből zsidó, maga szent György sem fog segíteni rajta. A haszonbérlő tehát, mert nem tudja mennyit fizessen, nem fizet semmit.] A földesúr, ki méltán boszankodik biztosnak hitt jövedelme kimaradásán, életbe lépteti a haszonbéri szerződés azon pontját, melly a nemfizetés esetéről szól, és simpliciter kidobja jószágából a haszonbérlőt, ki most ezer birkával, négyszáz sertéssel, száz ökörrel, hatvan tehénél, tizenhárom gyermekkel, egy légió libával, kacsával, pulykával, csirkével, kutyával, macskával és számtalan ingóbingóval a szabad ég alatt találja magát, élvezendő a patriarchális életet, míg onnan is el nem űzetik, mert ki az ördög engedne földjén letelepedni illy kiterjedt családot? Ha a haszonbérlő repositiot fog kérni, nem kapja meg. — Ha kártalanítási pert kezd, el fogja veszteni. A törvény ilyen esetről nem rendelkezett. Tekintetes karok és rendek! térdet hajtok előrelátó bölcseségük előtt! De némelly helyen fordítva áll a kocka. A haszonbérlő nem fizet, hanem azt mondja, ítélje meg a bíró, mennyit fizessek ? A földes ur jogával élvén, ki akarja hányatni. A haszonbérlő erőszak ellen erőszakot használván , formális vádállapotba teszi magát, és egy rakás pert húz nyakára. Ügyvédek szavazzatok bizalmat és köszönő feliratot a tekintetes karoknak és rendeknek! mert illy intézkedés által csak ti nyertetek. . .... Hogy nagyobb zavarok is keletkeztek e tárgy körül, tanúsítja a következő példa , mellynek hitelességéről a szerkeztőségnél megtudható nevemmel, jót állok. A neveket természetesen el fogom hallgatni, de nálam ezek is megtudhatók. A báró haszonbérbe adván nyolcz évre csillági uradalmát G. haszonbérlőtől a nyolcz évi haszonbér illetőség felét u. m. negyven ezer ezüst ftokat, a szerződés aláírásánál kézihez veszi , és nyugtatványozza. A haszonbéri nyolcz évből még az első sem folyik le, mikor közbejön az úrbéri törvény,mellynek folytán minden haszonbéri szerződés megszűnik. G. haszonbérlő sietve jön fel Pestre; szerencsésen megtalálja a rendesen külföldön tartózkodó bárót kimutatja, mennyivel jövedelmez az uradalom kevesebbet és új szerződésre kíván lépni. Meg nem egyezhetvén a föltételek fölött, G. haszonbérlő visszakéri az előlegezett haszonbérilletőséget. X. haszonbérlő azt válaszolja : Az 1848-dik évi IX. t. ez. 5. §. értelmében „a törvény további rendeletéig nem tartozom fizetni.“ Ha biztosítva lenne G. haszonbérlő, hogy pénze nem vész el, még hogyán i de X. báró honunk legdusabb birtokosai egyike , vagyonának felét külföldön elköltvén, másik felét pedig az urbériség megszüntetése által elvesztvén jelenleg alig bir annyival, miből az ellene betáblázott követelések kielégíthetők. G. haszonbérlő, ki azt jól tudja, kénytelen tehát a legterhesebb feltételeket elfogadni, ha nem akarja, hogy pénze vépkép elvesszen, mert ha X. báró uradalmát másnak adja haszonbérbe,és a haszonbér illetőséget néhány évekre ismét előlegezi, könnyen megtörténhetik, hogy „a törvény további rendeletéig“ meg fog bukni. Egy másik példa is van előttem, melly szinte X. bárót és G. haszonbérlő fiát illeti, de erről, valamint azon módokról, mikép előzhette volna meg a törvényhozás ezen zavarokat talán máskor fogok szállani. Nyíri. E lapok számában egy quicált huszártiszt a honvéd tisztek számára tervezett egyenruha minőségét bonczolja. Megérinti, hogy terv szerint az gyönyörű lesz, becses és drága. Győztesen kimutatja, hogy illy drága ruha megállapításával a vagyontalanabb képességek tettleg elzáratnak a tisztségből. S miután a szegények közt is vannak képességek. Ez eredmény ellen fölszóllal, és kikér egy rendszabály ellen, melly az ügy körébe vonandja nem a képességeket, vagyonra való tekintett nélkül , hanem a vagyonosokat tekintet nélkül képességre. Örültem e szakértőn kezelt czikknek , és reméltem hatását. Calodtam. , .\ meff: nofif\ Egy főbb tisztet épen most értel. * 1 terv szea honvédtiszti egyenruha ama gyönyörű , mrint immár végképen és változhatlanul mutgyen állapítva, helybenhagyva és erösitve, btesésnek és drágalátosnak, aranynak és ezüstnek általa. — A czikkiró tiszt ur, tárgyát kezelte leginkább a haza, az ügy, a közczélszerüség érdekében, melly drága öltözet rendszabálya által, elejtetik számos ép, kiképzett erők használatától: engedjen polgár szerkeztet nekem lapjában nehány szót ugyane tárgyhoz a magányjogigény szempontjából.A becsületesb hópénz nem arany sujtásra való, az, arra, hogy a hadnagy, a kapitány, stb. az úgynevezett magasabb körök kényszerű látogatója, a sociális forradalom által még fogalmaiban meg nem tisztított társaság divatnyűgeit Hiedelemmel viselhesse, hogy családostul „rangszerün“ élhessen, a ki más kereset után nem láthat, s a végre hogy jó katonatiszt legyen, öröklött vagyonnal bírni nem köteles. Le a czopfias urak. Adjatok a honvédtisztnek ollyan tisztességes ruhát, mint a közvitézi, különböztetésül, czifrább csákót , és nemzetiszin vállszalagot, de ha van aranyunk vagy, aranyra való pénzünk, ne varrassuk azt ruhánkra, czifra nyomorúságnak hanem vigyük a haza üres kincstárába, hogy ottan gyümölcsözzék. Magát a sereget pedig lássátok el valamivel szaporábban bakkancscsal és nadrággal, és valamivel lassabban atilákkal; ezek hellyett adjatok rá zsákszin blouset, minő a sorkatonának és álló nemzetőrnek van a nyár hevében ; adjatok rá közemberre tisztre egyaránt, s nyomban utána fegyvert a kezébe; ez lényegesb, és nagyobb szükségünk, mint csinos atilák. 10,000 alila tetemes költségét elhalasztjátok September végéig, a mikorig, lehet, hogy enyhül pénzünk szűke, vagy lehet, hogy soknak addig szüksége is elmúlik atilára. — Ebben én a közvéleményt fejeztem ki. Ki kétli, cáfolja meg javaslatom czélszerűségét, okaim súlyát. A közvélemény mindig az igazat tartja, a czélszerűt pártolja. Ez a sajtós vitatás theóriája és praxisa. Ha azonban méltóságtok nem engedi, a közvéleménytől jó szívvel adott tanácsot elfogadni, ha a honvédtisztek tervezett aranyos egyenruháján, az én értelmemben nem tesztek változást, tegyetek, kérlek, egy kis, de lényeges pótolást a ti bölcseségtök értelmében. A marcziusi szabadság védőjének , az aranyos atilához szükséges kiegészítésül varrjatok oda gallérjára egy csinos kis ezopfot. Kisebbet annál, mit apáink viseltének vala , de ezopf legyen ügy. De nem az ügy komoly, én appellálok. A haditanácstól appellálok a hadügyministerhez. — Azon haditanácstól — mellyben a szerencse elsöszülötti, egy Battyányi, egy Baldácsi, legjobb szándékkal sem tudják érezni, mit tesz a szerencse mostoha fiánál szükségesebbeni nélkülözés mellett, czifra ruhára kénytelenül 200 ftokat költeni, appelálok azon hadministerhez, ki pályafutását közlegényen kezdve, nem a vagyon született kegyencze; s ki midőn azon polczról, mellyre érdem és ezt méltányló nemzetkegy emelte, nyu# 301