Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-06-10 / 75. szám

sok és fontos következésű­ tárgy körül, csak leg­­kissebb óvatossággal járt volna el. Azon abnormis állapotot értem , melly a tör­vényhozásnak e tárgy irányában nevetségig hiá­nyos intézkedéséből, a földbirtokos és haszonbérlő közti viszonyokban beállott. De mit beszélek én hiányos intézkedésről, mi­kor épen semmi, de semmi intézkedés nem tör­tént ? — Az úgy nevezett parasztnak visszaadatott, mi a legszentebb természeti jognál fogva, mindig ötét illette, de a földes úrról és haszonbérlőről, kik azon kiváltságokat eddig bírták, csak egy szó­val is gondoskodni, szükségtelennek tartatott. Mit gondol azzal egy törvényhozás, ha a hatal­mas hajba kap a gyöngébbel, és ezt simpliciter kiveti a birtokból ? Mert egyéb nem történhetett illy rendezetlen állapotban, így van az uraim, mikor egy országgyűlésen, csak egy kaszt van képviselve. Mikor tizennégy milliónak, hatszázezer szab törvényt, Magyarország földjének egy harmadrésze ha­szonbérlők által műveltetik, kik a IXtk­t. ez. szen­tesítése után legkétebb helyzetbe jöttek. Tudjuk , hogy az érintett törvény ápril 11-én szentesíttetett, azt is tudja mindenki, hogy az egész országban ápril 24-dik azaz szent György napja, haszonbéri fizetések határideje. A földbir­tok — jelenleg — értékének nagy részét elvesz­tette , a haszonbéri szerződések megszűntek, a haszonbérlők nem tudják megmaradhatnak e a jószágban? sikerülend­ő új szerződésre lépni? fi­zessenek e anyáriát ? és ha fizetnek, mennyit fi­zessenek? Elmennek tanácsot kérni az ügyvédhez, ha­­ nem pert hajhász, csak azt tanácsolja, egyez­zenek mert a törvény hallgat illyen esetről. — El­mennek az alispánhoz, vagy járásbeli főbíróhoz, ezek vállvonitva azt mondják: „hja a törvény nem rendelkedett.“ — És a szegény haszonbérlő haza men, töri a fejét, és nem talál expedienst. — A földesurnak itt ugyan, de az Pesten lakik, és mi­kor a levél felérkezik, e nagysága Pozsonyban van az ország javáróli tanácskozásnak miatta. Elég az hozzá, itt van sz. György napja , és ha a haszonbérlő történetből zsidó, maga szent György sem fog segíteni rajta. A haszonbérlő tehát, mert nem tudja mennyit fizessen, nem fizet semmit.] A földesúr, ki méltán boszankodik biztosnak hitt jövedelme kimaradásán, életbe lépteti a haszonbéri szerződés azon pont­ját, melly a nemfizetés esetéről szól, és simplici­ter kidobja jószágából a haszonbérlőt, ki most ezer birkával, négyszáz sertéssel, száz ökörrel, hatvan tehénél, tizenhárom gyermekkel, egy lé­gió libával, kacsával, pulykával, csirkével, kutyá­val, macskával és számtalan ingóbingóval a sza­bad ég alatt találja magát, élvezendő a patriar­chális életet, míg onnan is el nem űzetik, mert ki az ördög engedne földjén letelepedni illy kiter­jedt családot? Ha a haszonbérlő repositiot fog kérni, nem kapja meg. — Ha kártalanítási pert kezd, el fogja veszteni. A törvény i­lyen esetről nem rendelkezett. Tekintetes karok és rendek! térdet hajtok elő­relátó bölcseségük előtt! De némelly helyen fordítva áll a koc­ka. A haszonbérlő nem fizet, hanem azt mondja, ítélje meg a bíró, mennyit fizessek ? A földes ur jogá­val élvén, ki akarja hányatni. A haszonbérlő erő­szak ellen erőszakot használván , formális vádál­lapotba teszi magát, és egy rakás pert húz nya­kára. Ügyvédek szavazzatok bizalmat és köszönő feliratot a tekintetes karoknak és rendeknek! mert illy intézkedés által csak ti nyertetek. . .... Hogy nagyobb zavarok is keletkeztek e tárgy körül, tanúsítja a következő példa , mellynek hi­telességéről a szerkeztőségnél megtudható ne­vemmel, jót állok. A neveket természetesen el fo­gom hallgatni, de nálam ezek is megtudhatók. A báró haszonbérbe adván nyolcz évre csillá­gi uradalmát G. haszonbérlőtől a nyolcz évi ha­szonbér illetőség felét u. m. negyven ezer ezüst ftokat, a szerződés aláírásánál kézihez veszi , és nyugtatványozza. A haszonbéri nyolcz évből még az első sem folyik le, mikor közbejön az úrbéri törvény,melly­nek folytán minden haszonbéri szerződés meg­szűnik. G. haszonbérlő sietve jön fel Pestre; szeren­csésen megtalálja a rendesen külföldön tartózko­dó bárót kimutatja, mennyivel jövedelmez az ura­dalom kevesebbe­t és új szerződésre kíván lépni. Meg nem egyezhetvén a föltételek fölött, G. haszonbérlő visszakéri az előlegezett haszonbér­­illetőséget. X. haszonbérlő azt válaszolja : Az 1848-dik évi IX. t. ez. 5. §. értelmében „a törvény továb­bi rendeletéig nem tartozom fizetni.“ Ha biztosítva lenne G. haszonbérlő, hogy pén­ze nem vész el, még hogyán i de X. báró honunk legdusabb birtokosai egyike , vagyonának felét külföldön elköltvén, másik felét pedig az urbéri­­ség megszüntetése által elvesztvén jelenleg alig bir annyival, miből az ellene betáblázott követe­lések kielégíthetők. G. haszonbérlő, ki azt jól tudja, kénytelen te­hát a legterhesebb feltételeket elfogadni, ha nem akarja, hogy pénze vépkép elvesszen, mert ha X. báró uradalmát másnak adja haszonbérbe,és a ha­szonbér illetőséget néhány évekre ismét előle­gezi, könnyen megtörténhetik, hogy „a törvény további rendeletéig“ meg fog bukni. Egy másik példa is van előttem, melly szinte X. bárót és G. haszonbérlő fiát illeti, de erről, va­lamint azon módokról, mikép előzhette volna meg a törvényhozás ezen zavarokat talán máskor fo­gok szállani. Nyíri. E lapok számában egy quicált huszártiszt a honvéd tisztek számára tervezett egyenruha mi­nőségét bonczolja. Megérinti, hogy terv szerint az gyönyörű lesz, becses és drága. Győztesen kimutatja, hogy illy drága ruha megállapításával a vagyontalanabb képességek tettleg elzáratnak a tisztségből. S miután a szegé­nyek közt is vannak képességek. Ez eredmény ellen fölszóllal, és kikér egy rendszabály ellen, melly az ügy körébe vonandja nem a képességeket, vagyonra való tekintett nél­kül , hanem a vagyonosokat tekintet nélkül ké­pességre. Örültem e szakértőn kezelt czikknek , és re­méltem hatását. Calodtam. , .\ meff: nofif\ Egy főbb tisztet épen most értel.­­ * 1 terv sze­a honvédtiszti egyenruha ama gyönyörű , m­rint immár végképen és változhatlanul mut­gyen állapítva, helybenhagyva és erösitve, bt­esésnek és drágalátosnak, aranynak és ezüstnek általa. — A czikkiró tiszt ur, tárgyát kezelte leginkább a haza, az ügy, a közczélszerüség érdekében, melly drága öltözet rendszabálya által, elejtetik számos ép, kiképzett erők használatától: engedjen polgár szerkeztet nekem lapjában nehány szót ugyane tárgyhoz a magányjogigény szempont­jából.­­A becsületesb hópénz nem arany sujtásra va­ló, az, arra, hogy a hadnagy, a kapitány, stb. az úgy­nevezett magasabb körök kényszerű látoga­tója, a sociális forradalom által még fogalmaiban meg nem tisztított társaság divatnyűgeit Hiede­lemmel viselhesse, hogy családostul „rangsze­­rün“ élhessen, a ki más kereset után nem láthat, s a végre hogy jó katonatiszt legyen, öröklött va­gyonnal bírni nem köteles. Le a czopfias­ urak. Adjatok a honvédtisztnek ollyan tisztességes ruhát, mint a közvitézi, kü­­lönböztetésül, czifrább csákót , és nemzetiszin vállszalagot, de ha van aranyunk vagy, aranyra való pénzünk, ne varrassuk azt ruhánkra, czifra nyomorúságnak hanem vigyük a haza üres kincs­tárába, hogy ottan gyümölcsözzék. Magát a sereget pedig lássátok el valamivel szaporábban bakkancscsal és nadrággal, és vala­mivel lassabban atilákkal; ezek hellyett adjatok rá zsákszin blouset, minő a sorkatonának és álló nemzetőrnek van a nyár hevében ; adjatok rá közemberre tisztre egyaránt, s nyomban utána fegyvert a kezébe; ez lényegesb, és nagyobb szükségünk, mint csinos atilák. 10,000 alila tete­mes költségét elhalasztjátok September végéig, a mikorig, lehet, hogy enyhül pénzünk szűke, vagy lehet, hogy soknak addig szüksége is elmúlik atilára. — Ebben én a közvéleményt fejeztem ki. Ki kétli, c­áfolja meg javaslatom czélszerűségét, okaim súlyát. A közvélemény mindig az igazat tartja, a czélszerűt pártolja. Ez a sajtós vitatás theóriája és praxisa. Ha azonban méltóságtok nem engedi, a köz­véleménytől jó szívvel adott tanácsot elfogadni, ha a honvédtisztek tervezett aranyos egyenruhá­ján, az én értelmemben nem tesztek változást, te­gyetek, kérlek, egy kis, de lényeges pótolást a ti bölcseségtök értelmében. A marcziusi szabadság védőjének , az ara­nyos atilához szükséges kiegészítésül varrjatok oda gallérjára egy csinos kis ezopfot. Kisebbet annál, mit apáink viseltének vala , de ezopf le­gyen­ ügy. De nem­­ az ügy komoly, én appellálok. A haditanácstól appellálok a hadügyminis­­terhez. — Azon haditanácstól — mellyben a szerencse elsöszülötti, egy Battyányi, egy Baldácsi, legjobb szándékkal sem tudják érezni, mit tesz a szeren­cse mostoha fiánál szükségesebbeni nélkülözés mellett, czifra ruhára kénytelenül 200 ftokat köl­teni, appelálok azon hadministerhez, ki pályafutá­sát közlegényen kezdve, nem a vagyon született kegyencze; s ki midőn azon polczról, mellyre ér­dem és ezt méltányló nemzetkegy emelte, nyu­# 301

Next