Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-03-21 / 3. szám
Nem kell táblabiró politika. Kedd. MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE. 3. szám, Pest, marczius 21, 1848. Pest, márcz. 21. Ah, minő napoknak nézünk elébe! A tündéri napok, a nemzeti függetlenség, teljes alkotmányos szabadság, biztosított jóllét, hirtelen, váratlanul s midőn legkevésbé hittük egyszerre érkezének meg. Jövőnk légköre sötét volt; erőtlen szemeink titka fátyolon át nem hathatának, messze távol hittük láthatárainktól a hajnalt, midőn az véletlenül felhasadt, s teljes pompájában jelent meg előttünk. Az ősi alkotmány ködként enyészett el. Az új rendszer mint fényesen felkelő nap oszlatta azt szét. Mint gót templom állt az előttünk, elfeketülve, roskadozva, besülyedve a földbe, s helyébe tündér kezek által egy rövid éj után nagyszerű palota jött létre. Az ősi alkotmány komolyan, s elbizottan nézett Európa felé... és védőivel elhitető , hogy sötét ivei alatt a szabadság világa legjobban tenyészik — az idő, s vele néhányan gyöngén harczolának ellene... a midőn körötte a láthatár csodálatosan elborult. Esemény eseményre gyűlt, s a szilárdnak látszó épület az első meglepetésre egy perczig tartó ostrom után be volt véve. fc _ ________ Csak most midőn az uj institutiok birtokába jutottunk,most láthatjuk világosan és elfogultság nélkül minő iszonyú alkotvány volt a mienk. Azonban, azt mondják, megmentette nemzetünket... im a tények világosan szólnak : Magyarország daczolt a szomszéd erős, s minket minden áron felolvasztani akaró kormánynyal. Népünk áll, s minden arra mutat, hogy a dolgok új menetére csak úgy meg van érve, mint más nemzetek, kik jelen évben alkotmányos szabadságot nyertek. Ám legyen. Az hogy Magyarország áll, legyen az alkotmány érdeme, de itt a megtartás után szerepe be van végezve. Éjjel lámpa világnál, a régi szabadság színpadi gyémántja közöttük megtette hatását. Ámíthattuk magunkat. A külföld pedig nem értett, nem érthetett minket. Most fényes napnappal van , az álgyémánt nem más mint egy üveg töredék, a sok csillogó ruhán a sujtás réz volt, a vidor és egészségesnek látszó arczon meglátszik a durva festék. Hazánk viszonyai megnyíltak a külföld előtt, uj institutioinkkal más, s a szomszédoktól értett nyelven kezdünk beszélni — siessünk reformálni. — Legyen a még néhány napig tartó országgyűlés a legbátrabb convent, legyen az ország bizalmát bíró ministerium a legmerészebb dictator. — Hatalmas és erőteljes szavát az országban mindenki követni fogja. Takarjuk be hirtelenül meztelenségeinket. — Ne ámítsuk magunkat. Ne mondjuk a követi kart a nemzet képviselőinek , ha azokat egy casta választotta , s azon castából is helyenként és legtöbbnyire csak néhány ember. Ne beszéljünk többé a vis mertiae-ról — ne mondjuk, hogy itthon nekünk senki sem parancsol, ha midőn egy némellykor felettünk a kormány keze gyenge volt, de közöttünk három négy főtáblabiró tett a mi neki tetszett. Hallgassunk választási szabadságainkról. Ne álljunk ki Európa harsogó kaczaja elébe e szóval,midőn a választás a főispáni kijelölésre volt fektetve. A dolognak két oldala volt, a választási szabadságot folytonosan, nagy teli hanggal kürtöltük , a kijelölésre szemet hunytunk , s ha nem mondtuk nem gondoltunk rá, elhitettük magunkkal, hogy az nem létezik. Valahogy elő ne álljunk törvénykezési rendszerünkkel. Ne mutassuk fel az eddig sötétben csak általunk ismert kibúvó ajtócskákat. Egy szót sem többé azon eszméről, hogy a bírói hatalom akkor érdemli meg legjobban a bizalmat, ha a bírák időközönként, éspedig azok által választatnak, kik felett az igazságot ki fognák szolgáltatni. Nagyon meg fognák látni, hogy ezen rendszer legalkalmasabb arra, hogy azon politikai párt, melly a sors, és néhány hatalmasabb szeszélye által a másikon felülkerekedett, az igazság kiszolgáltatását a kevesebbségben maradt rész ellenében saját javára zsákmányolhassa ki. Változtassuk meg közigazgatási rendszerünket. Ne lássák külföldön, hogy egy úgy nevezett nagy méltóságú királyi Helytartó tanácsunk volt, melly évenként egy papírgyár készítményeivel nem érte be; voltak számtalan tanácsosok,kiktől tanácsot nem kértek soha, ha pedig ők adtak nem hajtották rá, a számtalan titoknokok anélkül, hogy titkot hiztak volna rá, hogy ezen Helytartó tanácsot, mi a törvények őrévé tettük s annak neveztük, s ezen törvényör nem vala más mint a vak Terminus, mellyet a hatalmas szomszéd minden évben arrébb taszthatott. Ezen tanács megengedte, hogy a vallási törvények a békeszerződések ellenére letapodtassanak. A censura behozatalával bűntárs volt a gondolatszabadság lerombolásában. A franczia háborúk után hoszú évekig nem sürgette az országgyűlést, ellenére a legvilágosb törvényeknek. 1822 beleegyezett az alkotmány ellen irányzott elhatározó fürdetésbe, midőn a rendek beleegyezte nélkül a kormány katonafogdosást rendelt el. Nem szólalt fel midőn ké-