Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-09-15 / 158. szám

A Marczius Tizenötödike po­litikai hírlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küld­ve 8 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 fo­rintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor ha­­sábozott sorért, vagy ennek he­lyéért 3 kr. pp. fizettetek. Pest September 15. Kossuth, mióta nem minister könnyen lélekzik szabadon érzi magát, mert elemében van. Vállairól a felelőség terhét felemelték, s ő nyugodtabb, de­­rültebb. Vidéki olvasóink végett, futólag elmondjuk a legutóbbi ministerialis crisis történeteiből azokat, mellyek itt a fővárosban közbeszéd tárgyai. A képviselők házának osztatlan bizalma Kos­suthot a kormány vezetésével megbízta. Az oly­­garcha factiónak ez nem szolgált ínyére, s Bat­­thyáni Lajos, elfeledkezve arról mit mondott, egy nappal előbb , hogy Kossuth Lajosban az ország bizodalma központosul, megfeledkezve hogy a roppant vész környezte hazát csak épen egy illy közbizodalom övezte férfi mentheti meg, nem tartva szem előtt hogy az előbi ministérium is csak annyiban biit népszerűséggel, mennyiben Kossuth Lajos részt vett abban, Batthyáni merész­kedik a kormány rudja mellé állani. Egy ollyan gyenge ember ki harmad nap óta még hivatal collegákat sem tud felmutatni. Most midőn a legsürgösb tárgyak ezrenként fordul­nak elő. Batthyáninak ezen megfoghallan s ha tovább tart gyászos következésü merészsége, köz­bámulatot okoz. Vannak a kik az eseményekre azt mondják. A bécsi camarilla cselszövényeinek szálai elterjed­nek fővárosunkba is. Tán azt látták, hogy ha Kossutot azon percz­­ben midőn a hatalmat kezébe vette, magára hagy­ják, az ország rögtön egy testé vál, s a cselszö­vők minden fondorkodásai meghiúsulnak. Azt gondolták, hogy egy a kétségbeesés erejével működő kormánynak ha elég ideje van, czéljai kivihetők lesznek, azért el akarták a ma­gyar nemzettől rabolni azt, a mi ügyeink győzel­mére nézve leglényegesbb az időt. Igen sokan vannak, kik ezt gondolják. Bat­­tyáni ministerium nem más mint a cselszövök kezében egy kiszámitott idő lopás Mert az kétszer kettő négy, hogy előbb utóbb kitudja tán még ma, a sor ismét vissza jön Kos­­sutra. A különbség csak az lesz, hogy akkorára úgy a kényelmes készületre istentől adatott öt hónap,mint szinte a néhány nap, mellyel a vaksors a kétségbeesési intézkedésekre e nemzetnek még adott, el lesznek telve, el­pazarolva. Ez a mit Battyáni nevetséges ephemer minis­­teriumától várhatunk. Hétfőn este Kossuth mindenható minister volt. Kedden délelőtt gazdag aratása volt a leg­szebb rendeleteknek estére a feudális viszonyok maradványai ígértettek eldöntetni. És mi történik ? csodálatos utakon győz az olygarcha fractio, s a ház némelly rendeletei hanyagon, mások nem is teljesittetnek, némellyek­­kel pedig a legkirívóbb botránykozással egészen az ellenkező követtetik el. Mi lehet ennek oka. Egy simplex kinevezés Kossuthot s a képviselők házát egész tömegben képes lett volna leverni? A pokolból szedett össze Battyáni Lajos ma­gának volumokat ? Nem a dolog egyszerűbb. Kossuth bízott ma­gában, hitte hogy megmentendi e hont, Battyáni azonban azzal lépett fel, hogy jól áll, hogy ő fe­­elősséget vállal magára, hogy a hazát minden­esetre megmentendi. Batthyáni nyilatkozata férfias volt. Előtte meg kellett hajolni. Hanem azt kell most kérdenünk mi áron ajánk­­­ozott Batthyáni megtartani a hazát. És ezt annyival inkább kérdezhetjük mert Batthyáni ministériumának programja az hogy az ország a törvénynek egy betűit se hágja át. És ez a világon a legiszonyatosb határozat, úgy va­gyunk vele mintha egy rabló mellünknek szegez­né tőrét, s bár kezünkben töltött pisztoly van nem lőnénk vissza hanem azt mondanék: Várj gazem­­ber én téged gyilkolási szándék miatt a Sedria előtt befoglak perelni. íme meg vagyunk támadtatva; kezünkben a törvényhozó hatalom, mellynek szavára az egész nemzet hallgat, s mi e hatalommal az önfentartási tötelesség gyáva mellőzésével fejünket az iga alá hajtjuk. Batthyáni azonban a törvényesség scrupulosus entartása mellett magára vállalja a felelősséget. De mi áron, mi áron, és ismét mi áron ? Nem nehéz eltalálni, ha tudniillik Magyarország mind­azon feltételeknek eleget tesz, mellyek miatt az orsztrák ministerium ellenünk a horvát támadást felélesztette, s egyik legmagasabb kegyekben ré­szesülő generállal ellenünk az országba vezeti. A világ minden becsületes gondolkozású em­bere meg fogja vallani, hogy e nemzettel a leg­borzasztóbb igazságtalanság űzetik. A királynak egyik tábornoka elszakítja magát a középponti hatalomtól. A király e tábornokot hivatalából leteszi, őt felségsértőnek és hirtelen­nek declarálja..........A jóhiszemű magyar király a szentségesnek hitt szavában megnyugszik , loja­­litásból és vakbuzgó bizodalmatlanságból nem is készül harczra. És azon perezben, midőn a készü­leti idők letelnek, az ellenség készülten az or­szágba tör, akkor ugyanezen király nemcsak visszahúzza előbbi kárhoztató nyilatkozatait, ha­nem kimondja, hogy azon tábornok a monarchia és dynastiának leghívebb embere, kinek eddig felségsértésnek nevezett tettei, ezután a fejede­lem iránti hűség legszebb nyilatkozatainak fog­nak qualificáltatni. Ez borzasztó csalás. E lázzadásra provocáló tény. És illy helyzetben midőn a budapesti kor­mány, melly ezután a törvénybe alapuló kor­látozott hatalmával a hazát megmenteni nem ké­pes, midőn a király a rendes törvényhozás utján felterjesztett, s a hon megmentésére ezélzott ha­tározatokat megerősiteni folyvást késik, Battyáni tovább is oda ragaszkodik, hogy a törvény lelket­len betűin rágódjunk. Kossuth körül nézett látta maga körül a leg­­világosb jeleit a nemzet ragaszkodásának, tudja hogy az ő személye a nemzet utolsó reménye, s mégis visszalép. Engedi, hogy a napok teljenek. Engedi, hogy az ország viharzó lelkesedettsége elhamvadjon. Engedi hogy dicső müvei, s mü­veinek eredményei, melly már az első perezben mindenfelől gazdag gyümölcsöt hoztak, oda vet­tessenek ismét a legulejusok fagyasztó karjai közé. Engedi, hogy az ország egy napon posi­tive más­nap negative villanyoztassék. Engedi, hogy az országban szomorú confusiok történje­nek. Engedi, hogy az egyik nap kibocsátott ener­­gikus rendelkezések másnap leforráztassanak. En­gedi , hogy akkor, midőn az ő vezérlete alatt a képviselők háza egy szívvel lélekkel, s néhány perczek alatt hozná határozatait, akkor azon tra­­gicomedia foglalja el a kiváncsiak lelkét, miként szerepel a ministeri asztalok előtt egy rekedt a­­ristocrata, ki nem meri megmondani, minősáron tudja megtartani e szétszaggatott hazát. Mert azt csak nem teszi fel magáról az érde­mes elnök, hogy az osztrák most midőn már a 158. szám. Pest, September 15. 1848. Nem kell táblabiró politika.— Péntekum teekStbdike

Next