Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-09-15 / 158. szám
A Marczius Tizenötödike politikai hírlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küldve 8 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetek. Pest September 15. Kossuth, mióta nem minister könnyen lélekzik szabadon érzi magát, mert elemében van. Vállairól a felelőség terhét felemelték, s ő nyugodtabb, derültebb. Vidéki olvasóink végett, futólag elmondjuk a legutóbbi ministerialis crisis történeteiből azokat, mellyek itt a fővárosban közbeszéd tárgyai. A képviselők házának osztatlan bizalma Kossuthot a kormány vezetésével megbízta. Az olygarcha factiónak ez nem szolgált ínyére, s Batthyáni Lajos, elfeledkezve arról mit mondott, egy nappal előbb , hogy Kossuth Lajosban az ország bizodalma központosul, megfeledkezve hogy a roppant vész környezte hazát csak épen egy illy közbizodalom övezte férfi mentheti meg, nem tartva szem előtt hogy az előbi ministérium is csak annyiban biit népszerűséggel, mennyiben Kossuth Lajos részt vett abban, Batthyáni merészkedik a kormány rudja mellé állani. Egy ollyan gyenge ember ki harmad nap óta még hivatal collegákat sem tud felmutatni. Most midőn a legsürgösb tárgyak ezrenként fordulnak elő. Batthyáninak ezen megfoghallan s ha tovább tart gyászos következésü merészsége, közbámulatot okoz. Vannak a kik az eseményekre azt mondják. A bécsi camarilla cselszövényeinek szálai elterjednek fővárosunkba is. Tán azt látták, hogy ha Kossutot azon perczben midőn a hatalmat kezébe vette, magára hagyják, az ország rögtön egy testé vál, s a cselszövők minden fondorkodásai meghiúsulnak. Azt gondolták, hogy egy a kétségbeesés erejével működő kormánynak ha elég ideje van, czéljai kivihetők lesznek, azért el akarták a magyar nemzettől rabolni azt, a mi ügyeink győzelmére nézve leglényegesbb az időt. Igen sokan vannak, kik ezt gondolják. Battyáni ministerium nem más mint a cselszövök kezében egy kiszámitott idő lopás Mert az kétszer kettő négy, hogy előbb utóbb kitudja tán még ma, a sor ismét vissza jön Kossutra. A különbség csak az lesz, hogy akkorára úgy a kényelmes készületre istentől adatott öt hónap,mint szinte a néhány nap, mellyel a vaksors a kétségbeesési intézkedésekre e nemzetnek még adott, el lesznek telve, elpazarolva. Ez a mit Battyáni nevetséges ephemer ministeriumától várhatunk. Hétfőn este Kossuth mindenható minister volt. Kedden délelőtt gazdag aratása volt a legszebb rendeleteknek estére a feudális viszonyok maradványai ígértettek eldöntetni. És mi történik ? csodálatos utakon győz az olygarcha fractio, s a ház némelly rendeletei hanyagon, mások nem is teljesittetnek, némellyekkel pedig a legkirívóbb botránykozással egészen az ellenkező követtetik el. Mi lehet ennek oka. Egy simplex kinevezés Kossuthot s a képviselők házát egész tömegben képes lett volna leverni? A pokolból szedett össze Battyáni Lajos magának volumokat ? Nem a dolog egyszerűbb. Kossuth bízott magában, hitte hogy megmentendi e hont, Battyáni azonban azzal lépett fel, hogy jól áll, hogy ő feelősséget vállal magára, hogy a hazát mindenesetre megmentendi. Batthyáni nyilatkozata férfias volt. Előtte meg kellett hajolni. Hanem azt kell most kérdenünk mi áron ajánkozott Batthyáni megtartani a hazát. És ezt annyival inkább kérdezhetjük mert Batthyáni ministériumának programja az hogy az ország a törvénynek egy betűit se hágja át. És ez a világon a legiszonyatosb határozat, úgy vagyunk vele mintha egy rabló mellünknek szegezné tőrét, s bár kezünkben töltött pisztoly van nem lőnénk vissza hanem azt mondanék: Várj gazember én téged gyilkolási szándék miatt a Sedria előtt befoglak perelni. íme meg vagyunk támadtatva; kezünkben a törvényhozó hatalom, mellynek szavára az egész nemzet hallgat, s mi e hatalommal az önfentartási tötelesség gyáva mellőzésével fejünket az iga alá hajtjuk. Batthyáni azonban a törvényesség scrupulosus entartása mellett magára vállalja a felelősséget. De mi áron, mi áron, és ismét mi áron ? Nem nehéz eltalálni, ha tudniillik Magyarország mindazon feltételeknek eleget tesz, mellyek miatt az orsztrák ministerium ellenünk a horvát támadást felélesztette, s egyik legmagasabb kegyekben részesülő generállal ellenünk az országba vezeti. A világ minden becsületes gondolkozású embere meg fogja vallani, hogy e nemzettel a legborzasztóbb igazságtalanság űzetik. A királynak egyik tábornoka elszakítja magát a középponti hatalomtól. A király e tábornokot hivatalából leteszi, őt felségsértőnek és hirtelennek declarálja..........A jóhiszemű magyar király a szentségesnek hitt szavában megnyugszik , lojalitásból és vakbuzgó bizodalmatlanságból nem is készül harczra. És azon perezben, midőn a készületi idők letelnek, az ellenség készülten az országba tör, akkor ugyanezen király nemcsak visszahúzza előbbi kárhoztató nyilatkozatait, hanem kimondja, hogy azon tábornok a monarchia és dynastiának leghívebb embere, kinek eddig felségsértésnek nevezett tettei, ezután a fejedelem iránti hűség legszebb nyilatkozatainak fognak qualificáltatni. Ez borzasztó csalás. E lázzadásra provocáló tény. És illy helyzetben midőn a budapesti kormány, melly ezután a törvénybe alapuló korlátozott hatalmával a hazát megmenteni nem képes, midőn a király a rendes törvényhozás utján felterjesztett, s a hon megmentésére ezélzott határozatokat megerősiteni folyvást késik, Battyáni tovább is oda ragaszkodik, hogy a törvény lelketlen betűin rágódjunk. Kossuth körül nézett látta maga körül a legvilágosb jeleit a nemzet ragaszkodásának, tudja hogy az ő személye a nemzet utolsó reménye, s mégis visszalép. Engedi, hogy a napok teljenek. Engedi, hogy az ország viharzó lelkesedettsége elhamvadjon. Engedi hogy dicső müvei, s müveinek eredményei, melly már az első perezben mindenfelől gazdag gyümölcsöt hoztak, oda vettessenek ismét a legulejusok fagyasztó karjai közé. Engedi, hogy az ország egy napon positive másnap negative villanyoztassék. Engedi, hogy az országban szomorú confusiok történjenek. Engedi, hogy az egyik nap kibocsátott energikus rendelkezések másnap leforráztassanak. Engedi , hogy akkor, midőn az ő vezérlete alatt a képviselők háza egy szívvel lélekkel, s néhány perczek alatt hozná határozatait, akkor azon tragicomedia foglalja el a kiváncsiak lelkét, miként szerepel a ministeri asztalok előtt egy rekedt aristocrata, ki nem meri megmondani, minősáron tudja megtartani e szétszaggatott hazát. Mert azt csak nem teszi fel magáról az érdemes elnök, hogy az osztrák most midőn már a 158. szám. Pest, September 15. 1848. Nem kell táblabiró politika.— Péntekum teekStbdike