Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-05-29 / 34. szám
Kedd 34. SZám. Fest, május 29-kén 1849. E lap megjelenik minden estre, vasárnapot kivéve. Előfizetés mai naptól december végéig Budapesten házhozhordással 5 fr., vidékre postán borítékban 6 fr. p. p. Hónapos előfizetés csak helyben, s a hónap első napjától kezdve fogadtatik el. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban (Országúton, Kunevalderház) és minden postahivatalnál. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 2 kr. pp. — Egyes szám 3 kr. pp. Pest, május 29-kén. Sokan máig olly illusióban élnek, mintha szabadságharczunk sikerére nagy nyomatéka volna annak, ha ez vagy amaz kormány a parlamentben egy pár szépen hangzó phrasist vágott rólunk az interpelláló követ szeme közé. Mások pláne már a segítségünkre rendelt szuronyokat is meglátják széles jó kedvükben. Mindez nem egyéb, mint hiú gyönyörködés az illuziók tarka országában. De egyúttal bizalmatlanságra mutat önnön erőnk iránt. Sokan képzelni sem tudják, hogy a magyar magára hagyatva bírjon valami fényesebb eredményt felmutatni a világ előtt. Kik Windischgracz bitor uralma alatt négy hónapot átszenvedtek,megfogni alig bírják, honnan került elő annyi győzelem, hogy a gőgös zsarnok elhúzódni kényteleníttetett körünkből. A pestiekre nézve szinte jótékony hatású volt, hogy a budai ostrom előttük folyt le, s láthatták a magyar vitézséget egész ereje teljében, hogy bízzanak az igazságos ügy diadalában. A nagyobb rész már ki is gyógyult félénkségéből. Csak még az a rejtély előttük, hol szereztünk annyi fegyvert! És ekkor megint elkezdenek ábrándozni külső hatalmak segítségéről, mert nem hihetik, hogy Nagyvárad és a győzelmek elég fegyvert adhattak volna. Pedig mégis úgy van. Azon illuzióból is ki kell hát gyógyulni, mintha a kormányok rokonszenvi nyilatkozata valamit lendítene győzelmeinken. Czifra szóbeszéd az egész, mire építeni csak gondatlan könnyelműség tudna. Mit használna nekünk Francziaország legtüzesebb sympathiája, ha magunk erőtelenek volnánk? Avagy tán Anglia mindjárt Fiume alá hozza hajóhadát, mint az ősszel némellyek hirdették, mert hinni szerették ? Mit az ember megtörténtnek óhajtana, utóbb elhiszi, hogy csakugyan megtörtént. Illyen volt a Jellachich elfogatásáról keletkezett hír. Soha se ámítgassuk mi magunkat, ne sokat törődjünk azzal, hogy ez vagy amaz kormány rólunk emlékezni méltóztatott. Az európai kormányok politikáját piszkos önérdek vezeti, kormányuk jobban törik fejüket a statusquo fentartásának módjairól, mintsem egy ezt megzavaró mozgalom iránt rokonszenvet táplálni ráérjenek. Ritka kormány az, melly a szabadságnak őszinte barátja volna, hanem barátja a hatalomnak, melly őt fölemelte, és hol magát megtartani törekszik. Többnyire — bár az ellenzék padjain máskép nyilatkoztak a jó urak, — elődeik példáját követik a kormányférfiak, sőt igen sokszor öröklik politicájukat is, mellyet, mig a hatalom szekerére nem kaptak, a legdühösebben támadának meg egykoron. Kivált a külső politica majd minden nemzetnél a leggyalázatosabb, — azért a kormányoknál ügyünknek támaszt keresni, nem igen érdemel fáradságot. A diplomatának csak annyira kell munkálódni részünkre, hogy ellenszenv ne gerjesztessék ellenünk és tettlegességekre ne határozza magát a külhatalom. Nekünk a sympathiákat keresnünk nem szük-séges, ime Lengyelország mit nyert vele ? ■Nagy volt iránta mindenfelé a sympatthia, s ők erre építvén, odajutának, hogy az orosz által elnyomattak, a kik aztán nagyot kaczagtak a sympathizálók és sympathizáltak szeme közé. Avagy Krakkó bombáztatását, az ottani köztársasági parány elnyomását, a bekeblezést meggátolhatta-e a diplomata tintás fenyegetése. Hol fegyverek határoznak, ott a diplomata tolla nagyon gyengén fog. Napóleon diplomatiája hatalmas volt, mert karddal irt. Mi szinte csak fegyvereinket csattogtassuk úgy, hogy megrémüljenek reá a zsarnokok : a népek sympathiája felénk fordul, sőt a kormányok is tán egy kissé kényelmesebbnek érzendik, ha velünk értekezhetnek, mintha nélkülük fejeznék be a megkezdett művet. Soha se várjunk mi sem innen sem amonnan a kormányoktól segítséget. Rokonszenvet is a szomszédban gerjeszszünk, azaz, vigyük oda fegyvereink hatalmát, és szabadítsuk meg a népet jármától. Lengyel, Oláhország lesznek a mi természetes szövetségeseink, kikre majd később támaszkodhatunk, de most az egész munka terhe vállainkon nyugszik. Lengyel, oláh és német szomszédainknál kell nekünk tehát nem csupán fegyverrel, de szóval is statnunk. Ismertessük meg őket viszonyainkkal, ügyünk állásával, tanítsuk meg őket a szabadság eszméire, a lobbi magától megy, ha kivált a háttérben villogni fog a honvéd szuronya, mire a nép támaszkodhassék. Hadd hallgasson rólunk Páris, London, hazudjanak tetszésük s fölvett szokásuk szerint ezután is a béres lapok , majd elnémulnak, ha győzelmeink hangja ellenállhatlanul áttör a zsoldos hazugságok fellegrétegein. Bízzunk magunkban és ügyünk igazságában , de készüljünk is ám, mintha félvilággal kellene megküzdenünk. Félre az illusiókkal, — hanem tegyünk. Ne számitgassuk a rokonszenveket, — hanem inkább erőnket. Ezzel legyünk tisztában és nem lesz annyi félelmes arcz. Hivatalos tudósítás. Major József, a borsodi védsereg II. százada századosa jelentéséből a milnister elnökhöz. i .Rózsahegy, május 21-én 1849. Sasa orosz tábornok f. hó 16-án Spitkoviczról elindult 6 — 7000-ed magával Neumarkt felé, valami 400 kozákot s mintegy 600 osztrák és muszka gyalogságot ágyú nélkül hátrahagyván. A muszkának 2 kr. p. p. napi dija, mit az osztrák kormány 7 pkr. szaporít. Szisnye helységében 15-en zsaroltak, még ártatlan nőkön is erőszakoskodtak, néhányat magukkal el is hurczoltak. Hitelesen beszélik már többen, hogy a muszka gyalogság elkorcsosult gyáva nép, lovasaik azonban jók, különösen lovaik szépek. Tegnap Alsó-Kubinban az előőrsöket szemé-lyesen vizsgáltam meg, és Likauka szorosát megnéztem. Az onnan küldött kémünk meglévén, azt mondja, hogy Vogel mult szerdán Puhora, Pruszkau, Ilarecz és Trencsin helyeken s környékén feküdt, honnan három útvonal visz a határszélekre. Trenk pedig 1500 főnyi erejével Budetin, Teplicska és Varinban feküdt. Szerdán bizonyos, hogy csata volt, s magán hírek örömmel hirdetik a magyar győzedelmes Beszélj kémem, hogy Trenk 19-én d. e. 11 órakor érkezett volna Terkovára, hol három jó szellemű egyént elfogatott, baromilag megbotoztatja, s foglyokul tartja. Naponkint özönlenek a lelkes lengyelek, a harczszomjtól lelkesedve, de mi több, az osztrák táborból naponta számosan jőnek át, elragadtatással harczolandók a magyar szabadságért. f. hó 18-án 12 közlegény, 1 tizedes és 1 dobos Vogel táborából dobszóval rakott be Beszterczére, így fogy lassanként az osztrák tábor, elvégre eléri az isten haragja. A lengyelek beszélik, hogy a muszkák táborában a propaganda perczenként erősbül, és meglepőleg terjed. Nem mellőzhetem el árvamegyei szlaniczai polgár Gallasz József ur nemeslelküségét, ki a magyar harczfiak részére 50 pár fehérruhát ajánlott, melly ajándékot Görgey ur hadtestének el is küldtem. Eddigelé már 40 db. fegyvert szerzett csapatom többnyire hurbanistáktól, mellyekért saját