Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)

1849-04-30 / 9. szám

3- ra elég erős. Most Magyarországnak ki kell mon­dani,hogy akarata is van, ezen erejét a szabadság­ra, mellyre méltó, felhasználni. (Helyes.) Egyszersmind uraim ki kell ezt mondanunk azért is, hogy az európai státuscsalád, mellytől ma­gunkat elszakítottaknak semmi esetben nem te­kinthetjük, tudja meg, hányadán érez, miképen gondolkozik, s mit akar a magyar ! Azér ki kell mondani, hogy az austriai ház árulása, hitszegé­­se s a magyar nemzet ellen fegyverfogása által el­szakítván a közte és köztünk fenálló kapcsolatot, Magyarország uralkodására méltatlannak nyilvá­­nittatik, s örökre számkivettetik, úgy más részt meg kell mondani Európa népeinek, hogy midőn kényszerítve voltunk önvédelmünkért fegyvert fogni, s az annyi veszélyek közt vívott harcznak ezen gyümölcsét elidegenithetlen természetes jo­gainknál fogva magunknak decretáljuk: Európa népei irányában a békét és barátságot óhajtjuk, s tisztelni fogjuk minden nemzetnek jogait, de megkívánjuk, hogy a mieinket is tiszteljék. (He­lyes.) Mert némelly hatalmasságok már ismét hozzá kezdenek nyúlni azon tacticához , mellyet ágóta szoktak követni, hogy elérjék diplomatiai lányok utján azt, a mit fegyverrel nem tudtak­­; congressust részint kezdettek, részint tar- F szándékoznak avégett, hogy az 1815-ki bé­­tcongressus alkalmával megállapított elvek irán rendelkezhessenek a nemzetek fölött, rek igazságos önvédelmükben vérzenek az fiú ellenében; akarnak rendelkezni a nemze­­tlött, mint rendelkezik a majoros a nyáj föl- és amoda, csapva, darabolva, és szakítva országokat, vagy kapcsolván össze elemeket. m mintha a­ nemzetek semmik nem volnának, mint allodiumok, mellyek felett a congressus öntöz­hetik. Nekünk uraim el kell foglalni Európában azon állást, hogy valahányszor az európai nemze­tek hatalmának képviselői nem saját ügyek , ha­nem Európa ügyei fölött akarnak intézkedni, ró­lunk nélkülünk senki ne intézkedjék , hanem sza­vunk legyen azon kapcsolatnak kérdésében, melly köztünk és a civilis­ált Europa többi népei között fenáll, s mellyet a jognak, méltányosságnak s ba­rátságos bék­ének alapján a civilisatio előmozdítá­sával összekötve fentartani legforróban óhajtunk (Helyes.) Tehát mind a jog, mind a hazafiui kötelesség, mind a körülmények állása, mind a hadsereg iránti méltányosság, a­melly hadsereg megkíván­hatja már, hogy a nemzet egyszer mondja meg, hogy míg a hadsereg vérzik, biztos is lehet abban, hogy senki ,Ő felette alkudni nem fog olly feltéte­lek mellett, melly feltételek végett nem volt volna méltó vérét ontani; és a kötelesség a nép iránt, miszerint a nép tudja, hogy elv­endi áldozatainak gyümölcseit, melly a jóllét, szabadság és boldog­ság ; én mind ez indokoknál fogva itt az isten templomában feTijimmr''ljnöken­yített képviselők, hogy számot vetve ist.en.­­f»intam­ern­­tök, s haza"­ík­énti kötelességükkel, vegyék bölcs tanácskozás és elhatározás alá indítványomat, mellyet a következőkben van szerencsém előter­jeszteni : „Mondassák ki a nemzet nevében határoza­tiig : 1. Magyarország a vele törvényesen egyesült Erdélylyel és hozzá tartozó minden országokkal, részekkel és tartományokkal egyetemben szabad, önálló és független európai státusnak nyilvánit­­tatik, és ezen egész státusterületi egység felosz­­hatatlannak s épsége sérthetetlennek kijelentetik. 2. A Habsburg-lotharingiai ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyvert fo­gása által, nem különben azon merény által, mi­szerint az ország területi épségének eldarabolá­­sát, Erdélynek és Horvátországnak Magyaror­­szágtóli elszakítását, és az ország önálló státus­életének eltörlését fegyveres erőszakkal megkí­sérteni, s e végett idegen hatalom fegyveres ere­jét is a nemzet legyilkolására használni nem iszo­nyodott saját kezeivel szaggatván szét, úgy a pragmatica sanctiót, mint átalában azon kapcso­latot, melly két oldalú kötések alapján közötte s Magyarország és tartományai között fenállott; ezen hitszegő habs­­loth. ház Magyarország, a vele egyesült Erdély, és hozzá tartozó minden or­szágok, részek és tartományok feletti uralkodás­ból ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik, és az ország területéről, s minden polgári jogok élvezetéből számkivettetik. A mint­hogy ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és számüzöttnek a nemzet nevében nyilvánittatik. (Szónok, kezeit ég felé emelve mondja.) Úgy lé­gyen Ámen! (Az egész templom magasztos lelke­sedéssel Áment viszhangozott.) 3. Midőn a magyar nemzet elidegeníthetlen természetes jogánál fogva az európai státuscsa­ládba önálló s független szabad statusként belép, egyszersmind kinyilatkoztatja, hogy minden más statusok irányában, ha saját jogai nem sértetnek, békét és barátságot tartani, s különösen azon né­pekkel, mellyek ezelőtt velünk egy fejedelem alatt állottak, valamint a szomszéd török biro­dalmi és olasz tartományokkal jó szomszédságot alapítani s folytat­ni, s a kölcsönös érdekek alap­ján barátságos kötésekkel szövetkezni, elhatáro­zott akarta. Mielőtt a még hátralévő indítványt megten­ném, méltóztassanak megengedni, hogy az itt fel­olvasott indítványok nyomán a megteendőnek né­mi indokolására egy pár szót mondjak. Ha ezen indítványokat a nemzet képviselői elfogadandják, és, a­mit óhajtok, a kezükbe tett nemzeti hatalommal szentesítendik, úgy, az új kormányrendszernek kérdése az, a­mi ez után következik. Kormányrendszereket kidolgozni minden rész­leteiben nem egy pereznek, nem egy napnak fel­adata, és a nemzetnek kötelessége, midőn egy nemzet jövendő kormányzat­ formái felett határoz, magát kellőleg tájékozni nemcsak bent hanem tájékozni egyszersmind az európai nemzetek és conjuncturák irányában, miszerint mindenek felett ollyat tegyen, a­mi szabadságát és függetlenségét az országnak megóvja és biztosítja, s egyszers­mind ezzel kapcsolatban tegyen o­lyat, tegyen annyit jót, a­mennyi jót csak tenni a körülmények gondos megfontolása enged. Én a­mondó vagyok, hogy a nemzetnek jövendő kormányformáit is senki más, mint csak a nemzet képviselői hatá­rozhatják meg. A­melly perezben Magyarorszá­gon akadna ember, a­ki urává akarna lenni e nemzetnek, a­ki bármelly hatalmat mástól, mint e nemzetképviselői testület kezéből akarna ven­ni, azon emberre uraim, vigyázzanak önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga; (Köztetszés) hanem addig, míg a nemzet képviselői a körülmények megfon­tolásával a jövendő kormányzati rendszert min­den részleteiben kidolgozandják, az ország­ban kormánynak lenni kell, és mennél nagyob­bak és nehezebbek a körülmények, annál inkább szükséges, hogy ezen kormány tag­jai személyes felelősség mellett sáfárkodjanak a nemzetnek reájuk bízandó ügyével. Eddig a kö­rülmények úgy hozták magukkal, hogy a honvé­delmi bizottmány, mellynek én is uraim önök pa­rancsából tagja és elnöke vagyok, testületileg kormányozta ez országot; hogy, miként teljesí­tettük kötelességünket, itélend felettünk a histó­ria, valamint ítélni joguk van önöknek uraim. Hanem, mi a nemzet által alakítandó s a szemé­lyes felelősség bázisára alapítandó új kormányta­gok kezébe azon tiszta meggyőződéssel teendjük le azon sáfárkodást, melly eddig reánk V.Éva volt, hogy nehéz körülmények között tettünk legalább annyit, hogy a nemzet nemcsak nem veszett el, hanem hogy joggal, óvatossággal, méltányosság­gal elérhettük azon napot, mellyre nekem nem mint kormánytagnak, vagy elnöknek, hanem mint e nemzet egyik szolgájának s képviselőnek lélek­­ismeretemmel számot vetve kimondanom lehet, hogy én elérkezettnek látom az időt arra, hogy önöket felhívjam : kimondani Magyarország stá­­tuséletének önállóságát , függetlenségét s az austriai hitszegő háznak elkergetését. S hogy a körülményeket ennyire legalább vezetni tudta a honvédelmi bizottmány, ez, én nekem is, valamint tiszttársaimnak, ha majd, a­mit isten adjon reám nézve mihamarább, visszatérendek a szerény és szegény magánéletnek csendébe, hogy érezzem mint egyszerű polgár a törvények utalmát és azon szabadság jótékonyságát, mellynek megol­­tal­mazásában magam is egyik csekély eszköz voltam a nemzet kezében, azon meggyőződést nyújtja nyugalmunk párnájául, hogy nem rontot­tuk el a nemzet ügyét, hanem segítettünk azon annyit, erejét növelve, mennyire tehetségünk s a körülmények engedték. (Közmegelégedés, éljen­zés.) Hanem, itt az idő, a midőn a collegialis kormányzati rendszer többé a jelenkor nagyszerű­­ igényeinek meg nem felelhet; — itt az idő, a mi­­­­dőn nem olly kormány kell, a melly csak a ház­­­­nak választmánya, hanem olly kormány, a melly egy kormánynak minden kellékeivel fel lévén ru­­­­házva, nagyobb körben, nagyobb hatalommal in­tézhesse a nemzet kormányzati ügyeit, de egy­­­­szersmind személyes felelősséggel is álljon az országgyűlés és az országgyűlés által a nemzet­­ irányában, s ne fedezhesse magát azon palásttal, hogy ő egy választmány. Hogy ha másként tetszik­­ az országgyűlésnek, másként határozhat, s azt mondhatja, hogy a collegiális kormányzatot akar­­­­ja. — én nem! Midőn a nép viseli a terhet, vér­zik ott, a­hol kell, és midőn a nép adja az áldoza­tokat, akkor kell, hogy a kormány férfiai is fe­jeikkel játszanak, ha megtudnak feledkezni azon kötelességről, a melly kötelesség az ő hű kezükre bizatik; s azért mert illy felelősségre szükség

Next